Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-28 / 39. szám

XII. év. Zatiegarsgeg, 1811. szeptember 28, . 39. szám £tó2utési ár: *fj évrt 4 kor. 04 í '•! 2 kor 04 f Wmru t« 1 kor 04 f '•>?;/•« gxáa 8 fiUér. Z. HIox'-vátilDL Lajos Hirdetések dija megegyezés szírlat. Nyilttfr sora 1 kor Szerkesztősig kiadó»at», Kossuth-atc;a 43 LBNGTBLFBHBNC2 B O H. B ÉJ "5T C3- ~2T Ö JR (3 ST iap r ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Szüret előtt. Az országos ampelológiai intézet egész évben ugyancsak ijesztgette % szőlőtermelőket, hogy a peronoszpora mily rohamosan terjed M országban. Ennek meg volt az a foganatja, hogy az egész országban hihetetlen mértékben használták a bordói levet elanynyira, hogy a ki idejében nem gondoskodott permetező anyagról, annak a beszerzés nagyobb gondot adott. A szorgalmatos permetezésnek pedig az a sikere volt, hogy amint a legutolsó jelentések mondják, átlagosan kőzéptermésre lehet számítani. Ez pedig napy szó. 1909-ben bő termés volt. nyolez millió hektolitert jóval meghaladó. Ha ennek csak a fele terem az idén, akkor is kerekszámban százhatvan millió korona őszszeg fog a gazdák zsebébe jutni borért. Ez a szám egyáltalában nem mondható merésznek, mert hiszen a legjobban termő frarczia borvidékeken alig volt termés. Az olasz szüretet is jól megdézsmálta a tartós szárazság. Nálunk a hegyi szőlők nyáron is kaptak egy pár hevesebb záport, a homoki szőlőket pedig a májusi hatalmas esők mentették meg. Igaz ugyan, hogy a szőlővel is ugy vagyuuk, mint a búzával, hogy ameddig nincsen a hordóban, elhelyezve a pincze ászokfáján, — addig a gazda mindig félhet attól, hogy jön egy fergeteg s oda lesz minden munkájának veritékes gyümölcse. De gondoljuk azt, hogy a jó Isten kegyelme elveszi a szőlőtermelőről ezt a csapást és módja lesz egy középtermés sikerével lélegzethez jutni. A helyzet ugyanis az, hogy a'ig van társadalmi osztály, melynek oly nagy csapást kellene kiheverni, mint épen a szőlőtermelő' nek. Kerekszámban 500,000 000 korona tőke ment tönkre a filoxera pusztítása következtében, és ezt a tőkét veritékes munka által a gazdának kell pótolni, és részben pótolni fogja, részben már ezt meg is cselekedte. A filoxera által kipusztított terület négyszázötvenezer kat. hold volt. Habár az elpusztított területiek beültetetése rohamosan halad, még mindég százezer holdnál kevesebb a szőlővel beültetett terület száma, mint a filoxera előtt. Egy hold hegyi szőlőnek betelepítését 2000 koronára kell tennünk, igy még mintegy kétszáz millió korona összeget kell fordítani a szőlő rekonstrukciójára. De a szőlősgazdák súlyos helyzete nem a leendő, hanem a drága pénzen telepitett szőlőkre már felvett kölcsönökben van. Bizonyos dolog, hogy a szőlő felújítására eddig szükségélt hétszázmillió korona nem a gazdák zsebéből, hanem a bankok wertheimjeiből került elő. Ezután pedig terhes kamat jár. Ha hozzá vesszük, hogy a munkabérek is mily hatalmasan emelkedtek, nem nagyon irigyelhetjük a szőlősgazdák helyzetét, sőt örülnünk kell, ha ezekben a nehéz időkben a gondviselés néhány jobb termést ad. Hogy nincsen olyan kár, amiből haszon ne állana elő, semmi sem bizonyítja jobban, mini a filoxera-veszedelem leküzdése. Az % csúf élősdi bogár tönkre tevén a régi szőlőket, újra kelletett ültetni, és az újra ültetést már okszerűbben cselekedték a gazdák, Az okszerűbb müvelés következtében pedig sokkal többet terem a szőlő, mint eddig. Voltaképen éppen azért is bírják ki a szőlőtermelők a mai nagy terheket, mert ugyanazon a területen az okszerűbb müvelés következtében sokkal több bort szüretelnek, mint hajdanában. Nincs is másra a magyar bortermelőnek szüksége, mint egy pár jó esztendőre és legalább azokra a borárakra, amelyek ma megvannak. Még egyre van szükség: a szőlőmüvelés okszerű végzésére és különösen azon visszásságok megszüntetésére, amelyek a szüretelés idején és a borkezelés terén fennforognak. Azért a gazdák figyelmét felhívjuk azokra a vidékek szerint rendezett mintaszüretekre, amelyeket az állam az okszerö ismeretek elterjedésére rendez. Senki jobban nem tapasztalta, hogy a szakértelem mily fontos tényező abban, hogy a művelés alatt álló föld minél többet jövedelmezzen, mint éppen a szőlőmüvelő, Azért ne mulasszon el egy alkalmat sem, amikor szakértelmét emelheti. V. ó. Tanúi mánj ut. — Zalai diákok Erdélyben. — XI. Nagyenyed. Azt tartja a néphit ezen a tájon, hogy Nagyenyed a világ közepe. Hát közepe. Mert körülötte valahogy csak forog a világ, de ö hflyt áll. Ugy, mint a holt pont. Ugy, mint a járai fazakas korongjának a középpontja. Ez a középpont egyet sem mozdul. De ha ez a középpont nem volna, nem tudom, uii körül forogna a korong. S hogy nyitnád ki és hogy tennéd be az ajtót, ha sarka nem volna. Még inkább olyan, mint a szekérkeréknek a tengelye. A kerék forog körülötte, a szekér halad, s ö látszólag tétlen áll, pedig ő tudja, mekkora terhet emel, melytől béhorpad a nyaka, megrázkódik az agya, meggyúlad a joha s ég a szekér szive . . . Áll Nagyenyed régi módjában, de ne csudálkozzatok. A Mihály vajdák, a Basták, a Babuti nok Tordát ötször pusztították el. És ezek rég Toltak. Nagyenyedet most nem régen, az 1848 as időkben s csak egyszer taposták össze, de erősen. Legnagyobb terhünket ő emeltet s a nemzetnek gyászos sorsát ő sirta ki legjobban Mikor a város lángban állott, karddal és fejszével vágták ki az anyja hasából a gyermeket. Tehát csak nem vetekedhetik a többi fényes városokkal. S akkor még talán nem is volt fehér elefánt-rend, bogy valaki azért föltámassza a várost hamvaiból és halottaiból. Egy néhányan elfuthattak az erdők barlangjaiba s igy maradt meg egy kis magva a városnak. De van ebben az egyszerűségben egy fényes ékessége ennek a városnak: a Bethlen-Kollégium, amelyben most vagyunk, s ahol Dr. Szi• lády Zoltán tauár ur magyarázza nektek a természetrajzi gyűjteményeket s röviden az iskola történetét — mert 48-ban ezt az iskolát is csak elpusztították, avagy ellopták, minden elpusztítható és ellopható porczikáját. Azután kezdették egyes fáradhatatlan lelkű tanárok újra teremteni a könyvtárt, s a muzeumot, hogy most már gyönyörűnek mondható rend van itt Második alapitójának lehet tartani leginkább egy Benkö nevü tanárt a 48 as iJók után. Csakhogy gyermekek! ennél több a BethlenKollégium. Olyan erős életi tűzzel él a múltban ez az iskola, hogy háromszáz esztendőn át hozzánk érő sugara megkápráztatja szemünket s a fejedelmi orczákat elboríthatná tőle a szégyeni láng. Gyermekek, nemes ifjúság! Vessetek egy tekintetet erre az iskolára, mert nevezetes pont magyar művelődés- történetünkben s vonatkoztatásokat lehet belőle tenni erre meg arra. Ezt az iskolát még 1620 körül alapította Bethlen Gábor, de nem itt, hanem a szomszéd városban, Gyulafehérvárt, mert akkor ott laktak a fejedelmek. Elképzelhetitek, milyen nagyhirü iskola volt ez. Ez a rendkívüli művelt fejedelem ember Németországnak legnagyobb tudósait és költőit hívta ide tanítóknak. Jócska összegeket fizetett nekik. Ez egyetlen egyszer úszott fejedelmi fényben a magyar tanügy. Bethlen Gábor fényt áraszt a többi kollégájára is: a többi fejedelemre, uralkodókra, királyokra, császárokra is, ha ugyan hivatkozhatnak rá büszkén, ha ugyan nem válik kisebbségökre a nagy aránytalanság, ha ugyan nem borul rájok fénynek az árnya, hogy ők, t. i. a többiek a tanügyre nem áldoznak. S hogy nemcsak a fejedelmi költségeskedésben volt ez nagy iskola : bizonyítják az eredmények. Ebből az iskolából kerültek ki Gróf Bethlen Miklós, Kemény János, Cserey Mihály, Szalárdy János stb. történetírók; innen került ki Geleji Katona István nyelvtudós, Apáczai Cseri János encycopedista-filosofus, aki Toldi szerint Zrínyi Miklóssal és Pizmány Péterrel a XVII. századnak három nagysága közül az egyik, — továbbá két kiváló gyermek-tanító : Keresztury Pál és Jászberényi Pál, akik az induktív módszer tekintetében háromszáz évvel előzték meg korukat, s akik közül Keresztúri itthon tanított s Jászberényi kiment és az angol királyi udvarban tanított, de ugy, hogy a menda-monda szerint féltékenységből, irigységből smérget fogtak neki adni«, s korán meghalt. Ebből az iskolából a jobbtehetségü ifjak özönével jártak ki tovább — tanulásra különösen a németalföldi egyetemekre és Angliába s az ott támadt legújabb eszméket felfogva azonnal haza hozták; igy az akkor élt európai legnagyobb filosofusoknak szellemét, tudományát, a franczia Descartesnek s az angol Baconnak filosofiáját 5—6 év múlva már ismerték Magyarországon ez ifjaknak a révén, különösen Apáczainak a révén. Oh bárcsak jobban ismernétek ti magyar ifjak a magyar történelmet! Bárcsak minél többet tanulnátok abból! Milyen dicső lapok vannak ott! ha nem is mindenütt, de itt-ott milyen ragyogó lapok ! Ha még többet tanultok, meg fogjátok látni, hogy Bethlen Gábor fejedelem nem csupán tudós, nem csupán tudományszerető és pártoló Maecenás, nem csupán vallásos ember — s hogy milyen vallásos, gondoljátok el: 27 szer olvasta át a bibliát, s egyik háborúban egyszer a balzsebében a szive tájékán hordott biblia mentette meg az életét, — nem csupán ezekben kiváló, de ezek fölött: ne gondoljátok, hogy szűk, korlátolt felekezetiség érdekében csinálta és tar-