Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-28 / 39. szám

2 M A G Y \ R V A 1Z S 1911 szeptember 28. Tanügyi ünnepság Muraközön. Kedves közvetlenségével szép és megható ün^ népség folyt le e hó 24 én Drávafüred, muraközi határszéli községben, mely nyomasztó anyagi helyzete daczára huszonkétezer koronába került uj iskolaépületben nyitott uj községi iskolát eddig Lígetváron iskolázó gyermekeinek. A község nemes elhatározásának méltatása egybehozta alsó Muraköz társadalmát. Dr. Buzicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő, dr. Ságváry Jenő perlaki főszolgabíró, Szabó Győző és Szenes Dezső járásbirák, dr. Tamás János, dr. Zakál Lajos, dr. Pichler Gyula ügyvédek, dr. Szabó Zsigmond körorvos, a szomszéd községek körjegyzői, tantestületei és óvónői, az uj iskolaszék elöljáróság és az egész plébánia terü'etének nagyszámú lakossága, Iszkra József ligetvári lelkész által megtartott és a nap jelentőségéhez mért egyházi beszéd és ünnepi mise után hatalmas arányokban kibontakozó körmenetben vo • nultak dörgő mozsarazás közben, a feldíszített és fellobogózott uj iskolaépület elé, melyet lelkész, a káplán segédletével szentelt meg. A ligetvári községi iskola tanulói elénekelték a Hymnuszt; Horvát Rózi növendék pedig szép tiszta kiejtéssel mondott magyar üdvözleteit, a megjelenteknek. E/.után Harmat Nándor ligetvári körjegyző, az uj iskolaszék elnöie tartott igen tartalmas megnyitó beszédet. Forró köszönetet mondott a megjelenteknek, kik egy mostoha viszonyok közt élő község kulturális felbuzdulását ennyi társadalmi érdeklődéssel és hazafias lelkesedéssel méltányolják. Rámutatott az állam egyéb nagy terheire, melyekkel sehogy sincsenok arányban kulturális áldozataink. Rámutatott, a hosszú küzdelmekre, melyek árán a hatóságok igyekezete, a kivitelt megvalósította. Most már tebát, csak az van hátra, hegy ennek a népnek be is bizonyítsuk, miszerint hasznára Ieend, az iskola. Ezt pedig elsősorban a tanítótól várja, ki az iskola falain belül szorgalmával, azon kívül pedig magaviseletével ad jó példát, a község erre igazáu reászorult lakosságának. Én — úgymond —, a közreműködés e szerény hajléka előtt a messze jövőben egy terebélyes fát, s annak árnyékában egy tisztességben megőszült öreget látok pihenni. Az arra járó emberek egykori tanítványai, megilletődve tisztelettel köszöntik; körülötte értelmes, kedves gyermeksereg játszik. Éu ebben az öregben Tanító úrra szeretnék ráismerni, Isten bő áldását látnám, a községen ennek elkövetkeztében. Végül, a vendégekkel együtt melegen üdvözli kir. Tanfelügyelőt, kinek felügyeletébe és ellenőrzésébe az iskolát átadta. A nagy hatást keltett beszéd után Dr. Ruzicska Kálmáu kir. tanácsos, tanfelügyelő mondotta el ünuepi beszédét. Mint e vármegye kir. tanfelügyelője eddig még egy muraközi iskola felavatástól sem maradt el; most is örömmel jött, hogy megtisztelje azoknak nemes buzgalmát, kik az iskola létrehozásán fáradoztak. Egyebekheu pedig ráutal a muraközi népoktatásügy kultúrpolitikájának irányelveire, melyek vezércsillagai maradnak utosó leheletig. Arra törekszem — úgymond — hogy Muraköz minden iskolája, jellegek különbsége nélkül a magyar kultura gyökeréből szívja fel a maga szellemi és anyagi boldogulásának éltető erejét. Hogy a muráninneni és murántuli testvérek fajok és felekezetek különbsége nélkül hűséges odaadással egyesüljenek a közös édes anyának, magyar hazának szeretetében, nagyságának, dicsőségének és boldogságának megalapozásában. Muraköz jó népének ekkép felvértezett lelkéről vissza fognak pattanni a külső izgatás legmérgezettebb nyilai is. Mert kizártnak tartja, hogy az Újlakiak, Taljánok, Hunyadyak, Gsányak, Ir.cfyak s Kanizsaiak késő unokái, csak egy perczig is megfeledkezzenek arról, hogy Zrínyi Miklós kapitányai, hadnagyai, csatlósai és hajdúi életükkel és vagyonukkal védelmezték meg a magyar hazát — Muraközön. Hálás köszönetét fejezi ki Drávafüred község derék lakosságának, hogy százados együttéizésünk kötelékébe ezzel a szép iskolával egy uj és erős szálat fűzött s itt, a határon, a honszerelem egyik ujabb őrtüzét kigyújtotta. Hálás köszönetét fejezi ki különösen Hozmát Nándor körjegyzőnek, kinek fáradhatatlan iskolaszeretete egészen uj korszakot teremtett e fára területének kultúrájában. Köszönetét fejezi ki a lelkésznek, hogy készséggel szentelte meg az uj községi iskolát; igától ván ezzel, hogy nem a jeieg. a lényeg, hanem a szellem. Nem a falak és kövek tönege, hanem a lélek mely azokat megeleveníti. Megköszönte a járási főszolgabíró iskolai támogatását, mely mindenkor a magyar kultura iránt való legmelegebb érdeklődéséről tanúskodik. Végül pedig, az összes jelenlevők érdeklődéséért hálás köszönetét kifejezve felkéri őket, tegyenek fogadást a koszorús költővel, hogy szeretni fogják a hazát szenvedélyei és szenvedéssel, erejük hatalmával, szivük lángjával, s ha kell éltük és javaik feláldozásával. Hosszú éljenzés követte a kir. Tanfelügyelő szavait. Bóna Lrnö tanítónak nagy hivatásszeretetről tanúskodó Ígéretei s a növendékek ujabb éneke ntán a perlaki czigáuyok zenéjo mellett sok és szellemes köszöntővel fűszerezet közebéd tartotta együtt késő estig az egybegyűlt diszes társaságot. A ünnepségből táviratban üdvözölték gróf Zichy János vallás és közoktatásügyi minisztert. E. A gydgyfű-gözölő készülékről, mint házi gyógy és kozmetikai eszközről, •agyis a rheuma, csúz, köszvény és iskiászn?k házilag való gyógyításáról. Irta Riss József Békéscsabán. Segédforr ísok : dr. Flóris Áronnak a „Magyarország" munkatársának összes müvei, dr. Purjesz Zsi.'mond-féle és egyéb belgyógyászati könyvek. Átnézte Dr. Flóris Áron budapesti orvos. A'a 2 korona 35 fillér. (Hét ábrával.) IV. Mi állal lehetséges a rheuma és a hasonnevű betegség, — valamint annak káros következményei ellen védekezni ? Öreg emberektől hallottam, sőt orvosi könyvekből olvastam, hogy minél inkább háttérbe szorul a testedzés, annál több a köszvény. A kövérek, valamint az egész délutánt átalvók, a kapa-kasza kerülök leginkább esnek köszvénybe. Mert minél inkább megszokja az ember a zsíros és bő táplálkozást, a kártya melletti kvatterk izást, a sok alvást: annál inkább nagyobb hajlandóság érlelődik benne a köszvény iránt. Tagadhatatlan, hogy fiatal korunkban alig elvétve lehetett rheuma, e.-úi és köszvény öl hallani. Azt ugyan korántsi m merném állítani, hogy eme betegség ezelőtt nem létezett. Előfordult bizony akkor is, de szórványosan, most pedig egész bátran mondhatiuk, hogy 100 ember közül legalább 30 ember rheumás. De keressük ezen változásnak, vagyis e kinzó betegségnek alaposabb okát! Talán a levegő változott volna meg? Avagy az éghajlat? Sem az egyik, sem a másik! Hanem a mai ember puhább, érzékiesebb és kényelemszere}öbb, mint öregapáink voltak. A mai ember a legkissebb széltől, esőtől vagy hótól' is fél és előle elbújik, avagy védi magát, de nem ám a uszeget szeggeU való természetes eljárással, hatotta fen ezt a tejedeimi fényes iskolát, nem ! Hiszen ö segélyezte, református létére segélyezte a katholikus, a jezsuita Káldy Györgyöt a bibliafordításban, sőt arról kezdett beszélgetni tudósai közölt, hogy: Gyerekek! forditsuk le a bibliát oláh nyelvre is, ho^y ezek a s/e ény együgyű oláhok is ne maradjanak el, s csak közeli ha lála akadályozta meg e terve kivitelében. Páz mány Péteirel igen jó barátságban volt, mert mind a kettő magyar ember volt, s ezenkívül is jegyezzétek meg baráta m, hogy minél butább valaki, annál engesztelhetetlenebb ellensége az ellenfelének. Ök ellenfelek voltak a vallás ügyben, de testvérek voltak a hazafiságban . . . Nos, mit gondoltok, hogy milyen ember volt még más tekintetben ez a Bethlen Gábor? aki ilyen nagy műveltségű volt? Aki ilyen fényes gazdag iskolát tartott főn ? Szoba tudós volt ugy é? Aki annyi pénzt, vagyont áldozott a tudományok számára? Megmondom én nektek. Hát olyan ember volt, hogy duló hadseregek élén ugy megverte a németet, mint a kétfenekü dobot, s megparancsolta a császárnak Linczben, Bécsben és BeszterczeLányán, hogy ne bántsa az embereket se a politikai, sa a vallási szabadság tekintetében. — Nem kellett neki sem dreadnought, sem 150 millió, ami pénze volt, azt is iskolára adta, mégis el tíjdta végezni a katona kötelességet is. Mit gondoltok, ha ez a rendkívüli ember elfogadta volna a koronát, mert hiszen kínálni kínálták vele, ha el fogadta volna, vájjon megtudta volna é tartani? Vájjon nem lett volna é jobb ugy? Szerény ember volt. Vájjon nem követett é el szamárságot? Isten tudja. Nohát csak azt akarom mondani, hogy ez a nagy ember csinálta volt ezt a nagy iskolát 1620 ban. De amint ö meghalt s pláne a fejedelemség is meghalt, átköltözött az iskola Gyulafehérvárról Nagyenyedre. S mi lett a fejedelmi Gyulafehérvárból ? Most csupán a dombon levő kaszárnyájáról ismeretes. S itt Enyeden BethlenKollégium czimen él máig a nagyiskola. Nyolez osztályos gimnáziumból és theologiából áll. — Nem kisebb emberek kerültek ki innen is, mint Paris Pápai, Körösi Csorna Sándor, a Szász Károlyok, a Benkök stb. — Az iskola még most is párhuzamban áll a debreczeni iskola gazdagságával. Da hogy miért nem kellett volna ezt az iskolát inkább gyarapítani, mintsem pusztítani: ember azt meg nem értheti. Szász Domokos ref. püspök Kolozsvárt lakván, a theologiát innen kitépte s Kolozsvárra tette. Nam könnyen ment. Bartha Miklós hírlapi czikkeivel 15 esztendeig ezt megakadályozta. Végre mégis a püspök győzött. De hogy mit használt vele a theologiának? mit a tudománynak? mit a közművelődésnek? mit a magyarság ügyének? Csak a hiúság ügyé nek, hogy a székhelyén iegyen a theologia-akadémia. Még Kolozsvárnak sem, mert az anélkül is elég egyetemi város. Hanem Nagyenyednek ártott. Abból leharapott egy jó részt. Hogyan fejlődjék tehát Nagyenyed ? Ha igy tépdesik — minden igaz ok nélkül és czél nélkül. Nem is fejlődött 50 esztendő óta. Áll helyt, mlut az ajtó sarka, mint a járai fazekas korongjának a közepe, s mint a szekérnek a tengelye. Terhet emelt, mint a kerék tengelye, vért izzadott s tűzben égett a halál tusában. Hát tépdesni kell egy ilyen várost, a nemzetért vérzett szenvedő szivet, nem gyámolítani?! S Szilády tanár ur tovább magyaráz a gazdag muzeumban: ásványok, növények, bagarak s vadállatok gyűjteményei között. Érdekesnek találtuk azt a lapos követ, amelyet lespe gyeának mondott. Érdekes megfigyelése Szilády tanárnak, hogy az oláh ember még most is a kőkorszakban él. A vaskorszakig nem jutott el. Erdélyben legalább nem. Ez a lapos kő pl. konyhaszer. Ezen süt, főz az oláh ember. Vasat nem használ. S tessék megnézni, azt mondja, oláh embert nem találunk olyat, aki vasat ver, oláh kovács nincs. S igaza van. Erdélyben legalább nincs oláh kovács. Erdélyben első s írban czigányok a kovácsok, s azután magyarok . . . S Dr. Szilády tanár, aki különben egyetemi tanár is, tovább magyaráz . . . De már türelmetlenek voltunk, mert éhesek voltunk. A konviktusba rohantunk s ettünk. Na, látsátok gyerekek, hogy morogtok, hogy milyen gyenge koszt! Ilyen koszton nőtt fel Paris Pápai, meg Körösi Csorna Sándor. Persze, mi, a vendéglökben jobbat ettünk ugy-e? Milyen kényesek vagytok ! Hanem azért mégis megettük a félvad, félszelid hust, félvad és félszelid lére készítve . . . Menjünk, azt mondja Haerter. S a temetőn átmenve a vasútig, Szilády tanár megállít. Olvastátok ugy é a Jókai könyveit ? Olvastuk. A nagyenyedi két fűzfát? Ott harczoltak a diákok. Ott harczolt három hős diák. Ott esett el a három hős diák. Itt nyugszik a három hős diák. Aki nem tudja, nem tudja, mit jelent az, hogy megállunk ennél a felséges emléknél, ulvassátok el a Nagyenyedi két fűzfát. Kár, hogy nem jegyeztünk, nem tudom a nevöket. De mit használ a név? Csak betű az. S lelkünkben tele történelmi zsibongással — elvasataztunk Vajdahunyadra. (Folyt, kör.) Borbély György.