Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-16 / 24. szám

1910. junius 16. MAGYAR PAIZS 3 művelődési Egyesület, mint a DKE. nemzeti munkájának műhelye ritka lelkes tevékenységgel kezdette meg agitációját Gróf Batthyány Pál elnök és Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos tanfelügyelő vezetése mellett. Gróf Széchényi Viktor már meg­indította a Fehérmegyei és Székesfehérvár városi Közművelődési Egyesület tervezésének munkála­tait és igy e fiókegyesület is a megvalósulás stádiumához közeledik. A Fehérmegyei Irodalmi és Közművelődési Egyesület pedig megindította a tárgyalásokat egyesületünkkel szorosabb kap­csolatba kerüljön. Székhelyét az egyesület Szé­kesfehérvárra helyezte át és igy a legközelebb a vármegyében is tényleges szerepe lesz a vár­megyei kulturegyesületnek. Az ez évben meg­alakult Veszprémi Magyar Közművelődési Egye­sület azonban nem kívánt a DKE.-hez csatlakozni. A Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület megalakulása érdekében eddigelé máris nagy­arányú tevékenységet fejtelt ki Simontsits Elemér alispin, Dr. Szentkirályi Mihály polgármester, Tihanyi Domokos tanfelügyelő, Bodnár István éf= Leopold Kornél. Gyarapította a lefolyt évben a Dunántul könyv­tári hálózatát is a DKE., amennyiben már 122 nép, vándor és gazdasági nép könyvtár fölött rendelkezik a DKE, amely mindezideig is jelen­tékeny és sikeres eredményű tevékenységet fej­tett ki a hazai irodalom terjesztése és ezáltal a nép müvelésének emelése érdekében. A Komá­rommegyei könyvtár segélyezésén kivül 550 K könyvtárkezelői jutalmat folyósított és pedig: Németh János tanitó Galóka 50, Dómján József Jamarica 100, Radék Mihály Imsovoszeló 50, Kisfaludy Mihály tanitó Környe 50, Bene Béla tanitó Kurd 50, Domonkos István plébános Nyul­falu 50. Reichenbach György jegyző Szár 50, Zsidó Lajos tanitó Tárnok 50, Grábler Rezső tanitó Tótvázsony 50 és Balogh Sándor Vukosav­jevicza 50 korona jutalmat kaptak. Az egyesület vagyonállománya 162,85867 korona és az 1910. évi költségelőirányzat 50,69537 korona kulturális kiadást előirányoz. A DKE. hivatott vezéreinek nemes törekvéseit és hazafias buzgalmát eredmény csak akkor ki­serheti, ha az egész országnak társadalma érdek­lődéssel és hazafias segélyezéssel támogatja azt s erre e helyről is felkérjük mindazokat, kik a nemzeti kultura eszméiért lelkesedni tudnak, a fontos feladatokat teljesítő DKE. támogatására. Adományokat lapunk is az egyesület czéljaira elfogad. A DKE. ben a tagok kötelezettségei a követ­kezők : a) az örökös tag legalább 2000 korona alapítványt tesz s legfeljebb 5 év alatt befizeti; b) alapító tag legalább 200 korona alapítványt tesz s azt 5 év alatt befizeti; c) pártoló tag leg­alább 5 egymásután következő évre évenként 20—20 korona fizetésére kötelezi magát; d) a rendes tag legalább 10 évre 4—4 korona évidij fizetésére vállal kötelezettséget; e) a gyámolító tag az, aki a d) alatt emiitett tagsági dijnál kisebb összeggel vagy adománynyal járul az egylet czél­jaihoz. A tagsági dijak és adományok a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bankhoz Budapest Dorottya-utcza 6. sz. küldendők. A gyászinduló befejeztével rázendítettek egy­egy siró magyar nótára. Ezek a bús, bánatos hangok oly mélyen markoltak bele a gyászoló menet szivébe, hogy nem tudtunk tőle szabadulni. Bánatos merengés fogta át szivünket és mi sír­tunk, zokogtunk. A bus dallamok megrezegtették szivünknek minden nemes érzelmét és mi hol ideges félelemmel, hol vallásos áhítattal gondol­tunk a halálra. »Kitették a holttestet az udvarra.«c Elmélyedtünk e nóta szövegének és dallamá­nak mélységein s megborzongtunk az elmúlás kérlelhetetlen szigorán. De felhangzottak utána a »Szomorufüz hervadt lombja« édes-bus akkord­jai és ennek az éneknek békés dallama megvi­gasztalt, megnyugtatott bennünket. És mire elkövetkezett az utolsó dal: ^Lehullott a rezgőnyárfa levele« már megbarátkoztunk a halál gondolatával és a vallásos érzület szülte áhitatteljes megnyugvással néztünk a jövőbe. * Hogy a magyar nemzet az ő sajátos nemzeti zenéjében milyen nagy kincset bir, azt igazán csak akkor tudtam értékelni mikor lejöttem ide­genek közé. Ha a horvát igazán akar mulatni, a magyar ezigány nélkülözhetetlen. Több ilyen mu­tatásnál láttam, hogy ha a horvát jókedvében parancsolt a czigánynak, nem horvát nótát húzatott, hanem csárdást. Miképp lehetünk hosszú­életűek ? Elbeszéli: Egy oroos. LXIII. Legtöbb betegségünk a test edzetlen voltából, tehát a mozgáshiány miatt keletkezik. Az ősembereknek nem kellett torna, mozgott ő eleget. Mint Ovidius mondja: »Nullus adhuc erat usus equi, se quisque ferebat.« (Semmire sem használták mindaddig a lovakat; holmiját ki-ki maga vitte.) Őseink nem ültek hintóra, villanyosra. Manap­ság ha valaki csak egy-két puskalövés távolság­nyira akar is menni, már nem megy gyalog. Szeretünk kényelmesen üldögélni, nem ugy, mint az ősember, ki mint föntebb láttuk, maga vitte (feje tetejére téve) holmiját s nem használt lova­kat, jobban mondva nem értették annak mikénti használatát. A mozgáshiányból eredő bajt súlyos­bítja a hiányos bőrlégzés és azon körülmény, hogy a bőr nincs hozzászoktatva az idő viszon­tagságaihoz. Az ovidiusi ősemberek ezzel ellen­tétben. »Sub Jove durabant et corpora dura gerebant. Docta graves imbres et tolerare notos.« (A szabad ég alatt edződtek és mezítelen test­tel jártak, megszokták tűrni a szelet s vihart.) De mi, akik egész nap kerüljük a mozgást, csak tornával űzhetjük el a betegséget; csak gyógykezeléssel, vagyis más szóval testmozgással állithatjuk helyre a megtámadott, avagy silányab­ban fejlődő testrészt. Az ernyedt ,testet ez meg­edzi, erősíti s ellentállóvá teszi minden betegség­nek, mert a tornával felfissitett egészséges vér­sejt, miként mindmegannyi edzett harczos és hü testőr, megőriz minden veszélytől. Amig a sport­gyakorlat a testnek egy-két izom-nyalábját veszi a szélsőségbe hajtott kiművelés alá, azalatt a gyógytorna czélja és haszna az, hogy a testet, annak minden egyes részét egyenletesen, szabá­lyosan működteti, az anyagcserét mindenütt ren­des folyásúvá teszi. Ez pedig igen fontos. Az anyagcsere kezdettől indul meg és tart egész halálunkig, sőt még azontúl is, a teljes feloszlásig. A salak kiválasztódván, csakhamar eltávozik testünkből s a test saját fentartására uj tápláló anyagot vesz fel. A beszívott friss levegő az anyagcserét jótékonyan befolyásolja. A haszna­vehetetlen légnemű, cseppfolyós és szilárd anya­gok gyors eltávolításával jár a jó étvágy s ezzel a gyenge test erősödése, de a káros anyagok gyors kiválasztódását, nemkülönben gyors eltávo­lodását, kisöprését egyesegyedül a mozgás (gyógy­zökcsölés, gyógytorna, kerti, mezei munka stb.) segiti elő. A tornának másik kiváló hatása a léiegzés ja­vításában van. Arra szigorúan ügyeljen az ápoló, hogy kiváltképp a torna közben a beteg folyton az orrán lélegezzék. A macskafélék soha tüdóvészbe nem esnek, véleményem szerint azért, mert folytonosan az orrukon lélegeznek. A kutya csupán csak tikkasztó hőségben lélegzik száján, akkor is csak azért, Fráter Lóránd, Dóczy Lajos, Dankó Pista nótái idelenn épugy behatolnak a szivekbe, mint ahogy kedvesek a magyar fülnek. Ezeket a nótákat pedig senki más nem terjeszti, senki más nem teszi oly kedveltté, mint a czigány. Az ő szép muzsikája réven becsülete van a magyar kultú­rának, megismerik a magyart. Idelenn Szlavóniában épugy található a czigány mindenfelé, mint Magyarországon. S mig mi ma­gyar származású hivatalnokok, kereskedők, iparo­sok idelenn mindnyájan beszéljük a horvát nyel­vet, a czigány — kinek pedig érdeke lenne a horvátok kedvében járni — idelenn íakhatik száz esztendeig, mégsem tanul meg horvátul. Megmarad mindenkor magyarnak. Pedig egyik­másik helyen elképzelhetetlen sokat kell szenved­niük a horvátoktól. Inkább megszökik, de a jó kereset reményében sem vedlik át horváttá. A télen letelepedett Nasiczon egy pécsi banda. Esténkint az egyik kávéházban konczerteztek. A kávéház lassankint gyülekező kelye lett a magyar és magyarbarát közönségnek. Nem volt itt más, mint magyar zene, magyar szó. Észrevették ezt a horvátok. Félteni kezdték e társaságtól a horvát hazát. Nosza megindult a hajsza. A csendörök, rendőrök, éjjeli őrök kezd­tek gyakori vendégek lenni a kávéházban. Az utczáu a kávéház körül állandóan ólálkodott egy­mert vérének hőmérsékletét a tüdejébe tóduló légáramlattal hűti le, miközben nyála sűrűn cse­peg. Ekkor úgyszólván a tüdején izzad, a macska verejtékmirigyei ellenben kizárólagosan a négy talpán vannak elhelyeződve. A levegő az emberi testnek igen fontos s kétség­telenül a legnélkülözhetetlenebb éltető eleme. Mondhatjuk, hogy ahol levegő nincs, ott élet sincs és viszont. Ahol pedig fertőzött a levegő, ott az élet csak sínylődik és mint kenetlen kocsitengely, csak csikorog. S az élet ezen igen fontos eleme, az oxigéndus levegő izomműködés nélkül csak igen tökéletle­nül szívódik a tüdőbe. Az izmok rendszeres gya­korlása szabályossá teszi a légzést. Ha pedig a légzés nem történik rendesen: a mellkasizomzat elpetyhüdik, a mellkas emelő izmainak működése hanyatlásával az egészség a legsilányabb talapra helyeződik, melynek minden fuvalom megárt. A gyógytorna tehát egyebek között az élet két fontos fentartóját, az anyagcserét és a légzési teszi szabályossá. Az észszerű testgyakorlat kö­vetelménye legelső sorban az, hogy azt alkalmas időben, pormentes helyütt és elegendő egyhuzam­ban gyakoroljuk. A mozgásokat sohasem szabad telihassal vé­gezni. Tornázás előtt mindig távoztassuk el tes­tünkből a felesleges káros anyagokat. Étkezés előtt rövid idővel elkezdhetjük a testgyakorlatot. Iparkodjunk azon is, hogy lehetőleg a görögök­höz hasonlóan, tehát minden kényelmet gátló felesleges ruha nélkül tornázzunk. A mozgásnál fontos a szabados, a helyes, egyenes ''artás. Hiszen a helyes testtartáshoz is nagy izommunka kell, mely a mély belégzési máris lehetővé teszi. Naponta többször, 2—3-szor is végezzük a torna­gyakorlatokat, de soha meg ne 'erőltessük ma­gunkat, mert igy bizony többet rontunk, mint amennyit használni akarunk. Szóval a fokozat megtartására ügyeijünk. A mozgás kétféle, úgymint cselekvő és szen­vedő. Vagy mi magunk visszük véghez (aktiv), vagy mások végeznek rajtunk gyakorlatot (passzív). Passzív vagy szenvedő gyakorlatok a következők: 1. Lecsutakolás. 2. Puszta tenyérrel való ledör­zsölés. 3. Birizga lecsutakolás. 4. Lekefélés. 5. Ujjhegykalapálás. 6. Tenyérélverdesés nyitott ujjak­kal. 7. Tenyérélverdesés csukott ujjakkal. 8. Át­marékolás. 9. Paskolás tenyérrel. 10. Gummi kalapálás. 11. Ököllel való verdesés. 12. Gyógy­tiprás. 13. Dagasztó gyógynyomkodás (melyről később fogok irni). Ezen elősorolt gyakorlatokat mással végeztet­jük, tehát a súlyos betegre nézve szenvedőlege­sek, türlttek. Hatásuk ugyanaz, mint a cselekvő mozgásoké. Mivel oly betegeknél alkalmazandók, kiknek alighogy jártányi erejük van, akik ezan gyógyzökcsöltetés nélkül feltétlenül elpusztulnának, ezért a tüdővészesek számára összeállított számos gyógygyakorlatok között ezek a legbecsesebbek, legértékesebbek. Az erősebb testedző gyakorlatok ellenben cse­lekvők, azokat t. i. magunk végezzük magunkon (aktiv). Tehát ezek minden ápoló segítsége nélkű végezhetők. Ezeket a gyakorlatokat csak akkol vegye a beteg, ha már a magas láz gyérülni, a 1 ———— ————— —. z két fogd meg, kik azután egyre-másra jelentették fel a hazatérő magyarokat éjjeli csendháboritás­ért. A rendőrbiztos állandóan ott tartózkodott a kávéházban és ha tizenegyóra felé magyar nótát húzott, leintette a czigányt azzal, hogy már zár­óra van ; a közönség számtalanszor felvilágosította ezt az urat arról, hogy az órája rosszul jár, de azért a czigány szekálásával nem hagyott fel. A kávés, a czigány számtalanszor kaptak büntetést­de mindhiába, a magyarok együtt voltak. A czii gányprimás mondta nekem, hogy az egyik város, vezetőember felszólította őt, hogy játszék mindig horvát nótát, nem lesz soha bántódása. A czigány nem engedelmeskedett. Végre is azonban a foly­tonos üldözés kifárasztotta őket, a farsang végé­vel elmentek haza. Sajnálattal láttuk távozását, de lelkünkben mégis az örömteljes büszkeség hangja szólalt meg. A mi czigányaink magyarok és sohasem lesz­nek mások. Erőteljes magyar nemzeti lélek ól bennük, szorgalmas lelkes vigasztalói, felviditói a magyar nemzetnek, fáradhatatlan terjesztői a ma­gyar zeneművészetnek. Játékuk révén jó hirnévra tettek szert. Az ő dicsőségük a miénk is. Ez a szegény nép megérdemli a pártfogást, mert magvai'. Kozma Imre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom