Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-29 / 39. szám

XI. év. Zalaegerszeg, 1910. szeptember 29. 39. szám. Slfifisttési ár : &tl évre 1 kor 04 f 7él érrt 2 kor. 04 f N«sy«dr« 1 kor. 04 f Sffy«i szán 8 fillér. B.erkeszti Z. Horvátli Lajos Tratáraate • ( Hirdetéstk dij» megegyezés szeriit, Nyilttér sor* i Szerkesztőség é kiadóvat»« : Kossuth-utca:* 43 LENG X-. FBHE NC2 BORBOLT C3- Ö EQ ST laptolajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A tejfölöző társaság. Bevezetés. A tejről lévén szó, még pedig a tehéntejről, eszembe jut Ugrón Gábornak egy jól találó hasonlata. Azt mondja, hogy olyan ez a mi közös ügyünk, mint egy tehén, amelyik két lábával Magyarországon áll, két lábával pedig Ausztriában. A tehén Magyarországban eszik, de a tehenet Ausztriában fejik. Tárgyalás. I. A nagykanizsai tejvásárlás. Nagykanizsán most dolgoznak azon, hogy a tejet ne az eddigi vásárló és fogyasztó közönség, Nagykanizsának és vidékének saját lakossága, vegye meg és egye mrg, — hanem vegye meg azt egy szövetkezett társaság, vagy vállalatos közvetitő, melynek aztán az a rendeltetése, hogy vigye Bécsbe, a hová levágandó kövér állatainkat is viszik. Azt mondja ez a társaság, hogy: te magyar tehenes gazda! ugyanazon áron nekem add el te a tejedet, ne az eddiginek; én egyszerre fizetek neked, tömegesen, nem ugy csipbe-csopba. A magyar tejes gazda azt mondja: jól van, én is ugy akarom. És hihetőleg odaadja, mert feltehető magyar tejes gazdáinkban annyi hazafiság, hogy ugyanazért az árért inkább a németnek adja, mint a magyarnak. Igaz ugyan, hogy ő semmit sem nyer vele, de legalább saját honfitársainak a szája elől elvette a tejet. S ez is valami. Vád azonban ne érje a tejes gazdát. Nagylelkűen fölajánlja, hogy ha a magyar közönség többet fizet, mint a német, akkor minden rendben van, all right, marad a régi állapot. Ez egy legújabban kitalált módja az élelmi 6zerek drágításának — nálunk. Néhány hete hónapja mindenik hírlap a husdrágaságról, az élelmiszerek drágulásáról nyöszörög. Ezenközben jőn a bécsi vállalkozó s megdrágítja a tejet is. S ez igy fog tovább terjedni az országban, mint a hullám s mint a karikacsapás. A kanizsai féle vállalkozás sikerül. S ebből három dolog következhetik. 1. Vagy az következik, hogy nem a közvetitő kapja meg a tejet, hanem megkapja az eddigi magyar közönség — drágábban. Igy is el van érve a czél. Két-három tejes gazda néhány krajczárral többet kap ugyan, de ennek arányában százan és ezeren nyögik a drágaság súlyát a bécsi tejes vállalatnak a jóvoltából. Mert az a fő, hogy a nyomor és szenvedés minél nagyobb területekre kiterjedjen. 2. Vagy az következik, hogy a vállaiatos társaság megkapja a tejet, persze az eddigi rendes áron De merő emberszeretetből tekintetbe veszik a magyar fogyasztó közönséget is s hagynak neki is egy kicsit. De hogy ez a kicsi sok legyen, tesznek belé vagy vizet, vagy meszet, vagy mindakettőt. S fel sem emelik az árát. A kényszerűség mintegy ostorral hajtja az embert a hamisításra s az éhenhaló a patkányt is megeszi. Mit háborogsz ezért ? A hamisító számára börtönt s a beteg számára kórházat építenek majd, ha szükség lesz rá. S minden rendben lesz. — Vagy az történhetik meg harmadszor, hogy a közvetitő mind egy cseppig elviszi a tejet Bécsbe, vagy a hová neki tetszik. Igaz, hogy akkor a mi közönségünknek nem marad, de a mi közönségünk addig is, ameddig, szópja, szopogatja reménység-mamájának édes emlőjét, hogy majd csak kap érte cserébe valakitől — páiinkát. Ez már mégis csak többet ér. Férfiasabb és vitézebb ital. II. Országos fölözés. A szövetkezetek, melyekre most gondolok, nagyjában két irányúnak : vásárolnak és eladnak. A ne vök is igy kétféle: Fogyasztási szövetkezetek és értékesítő szövetkezetek. A vásárló, vagyis fogyasztási szövetkezetek, minthogy több embernek az érdekében dolgoznak, altruistikusabbak, önzetlenebbek, sőt nálunk egyenesen nemzetfentártás a czéljuk. Talán ezért üldözik inkább ezeknek az embereit. Az eladó vagyis értékesítő szövetkezetnek is nemzetfentártás a czélja, de a mi mostani viszonyaink szerint még kevesebb eladni valónk lévén mint vásárolni valónk, egy kis tévedéssel épen ellenkező czélt érünk el vele. A gazdasági egyesületek tejszövetkezeteket létesítenek. Ám nem veszik észre, hogy a tej eladó szövetkezetek csak azoknak valók, akiknek csorda marháik vannak. Akinek egykét tehene s négy-öt tagból álló családja van, annak nem szükséges, sőt káros a tejszövetkezet. A tej szövetkezetet kormány-intézkedéssel is csinálják vala. Miniszteri biztosokat küldenek vala ki apostolkodni. Tanuja valék egy ilyen tejszövetkezti szervezkedésnek. Kijött a megyei gazdasági egyesületbe Sierbanu miniszteri biztos és előadást tartott. Megmagyarázta, hogy milyen üdvös, milyen szükséges a tejszövetkezet. Hogy észrevétlenül mennyi pénzhez jut a szegény ember. Hogy milyen óriási takarékosság jár evvel. S hogyan történik ez ? Fel van állítva a községben a szövetkezet. Tornyos Istvánnak ha van egy liter teje s eddig azt megitta, most nem issza meg, hanem elviszi a szövetkezetbe, s kap érte 8 krajczárt. A pénzt nem veszi ki mindjárt, hanem az összegyűl s egy hónapban már 2 frt 40 krajczár lesz belőle. Igen ám! de ez egy évben már 28 frt 80 krajczár, vagyis 57 korona s 60 fillér. De hát kinek van csupán egy liter teje? Ezek a nyugati svájczi fajta tehenek ontják a tejet. Némelyik naponta 5 — 6—10 litert is ad. De vegyünk legkevesebbet, c.ak négy litert. Akkor már egy év aiatt csupán egy tehénnek a teje után 230 K 40 í kap a szegény ember! Sierbán miniszteri biztos ur azonban arról is gondoskodik, hogy éhen meg ne haljon a szegény ember. Senki se gondolja tehát, hogy ezután már nem ihatunk tejet, ha eladtuk a szövetkezetnek. Mert van itt egy gép. Varázsgépnek is nevezhetnők. Beleöntik ebbe a tejet. Itt azt»n különválik a fejér része és a kék része. A fejér részből lesz a tejföl, a vaj, a turó, a sajt, az orda, melyekből a kereskedők csinálnak kereskedelmet és kiviszik Bécsbe — hová, a nagy városokba; de a kék rész még mindig tej, azt még mindig megihatjuk; hiszen még jó is az, hiszen az orvosok orvosságként rendelik az elhízott embereknek. Ezt a kék részt hijják savónak, zsendiczének stb. Ezt a kék részt a varázsgép kiválasztja s a szövetkezet visszaadja Tornyos Istvánnak, de csak fél áron, vagyis 4 krajczárért. Nós, mi az eredmény? A vak is láthatja, hogy ez nagyszerű takarékosság, kitűnő haszon. Igy most már igaz, hogy Tornyosnak nem lesz évenként 230 K 40 f tiszta pénze, csak félannyi: csak 115 K 20 f tiszta haszna lesz, de ez aztán tiszta, ez ingyen jőn. Mert igaz ugyan, hogy az adott egy liter tej helyett csak egy liter zsendiczét kap, de ezt a ssendiczét megihatja tej gyanánt. 'Egy szóval. tej is van, pénz ia van. Sierbanu miniszteri biztost megéljenezték és megtapsolták. Voigt gazdasági titkár kiment a megyébe s rakásra alakította a tejszövetkezeteket. Érdeméért jutalmul aztán nemsokára magasabb állásba is tették. Csndálkozom, hogy bennem eddig még senki sem fedezte tel ezen a téren a zsenit, hogy valami kitüntetéssel lepjenek meg. A takarékossági tudományban talán még a miniszteri biztosnál is nagyobb lángész vagyok: ő csak tehenes gazdáknál tud megtakarítani évenként 115—115 koronát. Én a következőképen. Debreczeni diákkoromban, többek között egyszer kétnapi sóvárgás után a Batthyányutcza 2426. számú ház előtt sétálgatva ettem meg az ebédemet, még pedig egy kétkrajczáros vizes zsemlyét. Igy az egyik napra csak 2 fillér jut s a másik napra is 2 fillér. S nem vitt el az ördög. Megvagyok. Itt vagyok. Nohát! Közepes embernél számithatunk é arra, hogy egy koronát megebédel ? Vannak, akik 100 koronát is megebédelnek. De egy is elég. Egy nap háromszor eszünk. Ez 3 korona. Én tehát Debreczenben megtakarítottam (!) egy nap alatt 298 fillért. Megtakarítottam tehát egy év alatt 1087 K s 70 fillért. Ez csak egy ember, s csak egy esztendő. Igen, de 20 millió magyarunk van. Tessék mindenkinek részt venni a munkában, a takarékosság munkájában. Akkor a 20 millió magyar egy nap alatt megkímél 29,600.000 koronát, Igen ám, de egy év alatt megspórolunk 21754000000 koronát. Ez annyi mint: 21 ezer 754 millió korona. Ha ez meg volna, nem is kellene kölcsönért folyamodni.