Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-19 / 20. szám

1910. május 19. MAGYAR P A IZ S 3 kiviili nagy nemzeti hivatást betöltő leányinternátus részére alapitváuyokat tegyen. Legmelegebb támogatásban részesítette tehát az internátus igazgatójának ez érdemben beterjesztett kérvényét a »Dunántuli Közművelődési Egyesület*-né), melynek igazgatósága 443/1910. számú intézkedésében arról értesiti egyesületünket, hogy pártoló előterjesztése alapján a csáktornyai leányinternátusban muraközi, illetve szlavóniai és horvátországi magyar leányok részére három félfizetéses alapítványi hely létesítését határozta el az igazgatóság, egyelőre 1910. évi szeptember elsejétől kezdődőleg. Fentartván a jogot, hogy az ezen helyre pályázó növendékek kijelölését a »Zalavármegyei Közművelődési Egyesület« utján a »Dunántuli Közművelődési Egyesület« elnöke eszközölheti csak. E helyeket azonban oly családok számára kivánja a központ fentartani, akiknél valóban megmentést jelent ez a neveltetési segély a magyarság részére és előnyben első sorban a több tagból álló családok részesitendök. Egyben örömének ad kifejezést az igazgatóság, hogy e^en ügyben kedvezően dönthetett. A gazdasági népkönyvtáraknak a központ által elhelyezése érdemében egyesületünk a helyi viszonjok kellő mérlegelésévol tette meg mindenkor ugy az elhelyezésre, valamint a kezelésre vonatkozó javaslatait. Van szerencsém jelenteni, hogy Szerdahelyi Jenő ur Keszthelyről száz darab hazafias tárgyú könyvecskét adományozott a stridóvári, ráczkanizsai, zrinyífalvai és hodosányi állami elemi iskolák azon növendékeinek, kik a magyar nyelvben a legnagyobb előmenetelt tanúsítják. Az »Országos Magyar Iskolaegyesület« elnökségének 470/1909. számú felhívására, egyesületünk is beterjesztette az összes magyar közművelődési egyesületek szövetségében, kérvényét a vallásés közoktatásügyi minisztériumhoz oly czélból, hogy a Budapesten felállítani szándékozott német iskolának nyilvánossági jog ne adassék. Egyesületünk megtette előkészületeit, hogy az Egyke elleni, egész Dunántulra tervezett aktióba bele kapcsolja magát; de a küzdelem rendszeresebb szervezése egyelőre függőben maradt. Elismeréssel kell azonbrn megemlékeznem a tapolczai és balatonfüredi főszolgabíró urakról, kik az Egyke elleni küzdelmet irányító és méltató s rendelkezésünkre adott több száz népies füzetkét nagy gonddal és körültekintéssel osztották ki járásukban. Az 1908. évi deczember 13-iki közgyűlés elhatározásából a sGsáktornyai Kereskedelmi Kaszinó« elnökségével, az általuk kulturális czélokra eddig gyűjtött összegre nézve érintkezésbe lépvén, tőlük azon elhatározást vettük, hogy az általuk közművelődési czélra gyűjtött 216 kor. 80 fillér tökét és időközi kamatait, valamint a » Kereskedelmi Kaszinó« saját vagyonából magyar közművelődési czélra külön megszavazott 100 koronát a »Zalavármegyei Közművelődési Egyesület« Csáktornyán felállítandó fiókjának a csáktornyai járás területén megvalós'tandó czélokra engedi át. Ami igen dicséretes dolog, mert a kulturális társadalmi szervezkedésnek idők folyamán tényleg akkép kell terjeszkednie, hogy minden íontosabb vidéknek meglegyen a maga közművelődési góczpontja, mely magába gyűjti a lelkek vágyát, irányítja a szivek hazafias elhatározását s a helyi viszonyok igényei szerint kamatoztatja áldozatkészségének tökéjét. A Zrínyi és Gasparics-napoknak első munkateivünk szerinti megtartását két okból nem tudtuk mindjárt az első évben érvényesíteni. Először is az 1909. évi költségvetésben e czélra előirányzott 200 korona még kün van hátralékban ; de másrészt a helyi érdekeltséggel ismételten tárgyalva, azon megállapodáshoz jutottunk, hogy egész vidékek ifjúságának akár Csáktornyára, akár Perlakra összpontosítása a rendelkezésre álló összeget messze meghaladja s igy egyelőre szorítkozzunk Csáktornya és Perlak ifjúságának most Is divó Zrínyi és Gasparics ünnepségeire. Legalább is addig, mig a Zrínyi és Gasparics napok szélesebb méretekben való megünneplése Csáktornya és Perlak társadalmának helyi áldozatkészsége utján tettre érik. Ezen tárgyalások közben tartotta éppen a »Zalavármegyei Általános Tanítótestület® 1909. évi keszthelyi közgyűlését, melyen nemcsak értekezés, de tüzetes megbeszélés tárgya volt a hazaszeretetre való nevelésnek azon egyik leghatalmasabb és legközvetlenebb — mert helyi vonatkozásokkal tett — módja, hogy a növendékek és felnőttek kezébe a vármegye legnagyobb fiainak életrajzát tartalmazó olvasókönyvek jussanak. Különösen fontos ez a dolog, igen tisztelt igazgató-választmány a mi vármegyénkben, mert hiszen egy igen illetékes historikus, maga Vaszary Kolos herczegprimás mondotta egyik nála tisztelgő keszthelyi küldöttság előtt, hogy a történelem lapjait forgatva azt tapasztalta, miszerint kevés vármegyének van oly sok jeles fia, mint Zalának. De fontos ez a dolog éppen muraközi vonatkozásainál fogva is, melyek a jelesek két jelesének, Zrínyinek és Gasparicsnak örök emlékével vannak átszőve. Ha mi az ö példáikat nemcsak érczeikből ragyogtatjuk, hanem Zrínyi, Deák, Gasparics, Kisfaludy, Csány, Festetich emlékezetét vonzó, népies olvasmányokkal nap-nap mellett ápoljuk ifjaink zsenge szivében s véneink kegyeletes visszaemlékezéseiben : nagy nemzeti és társadalmi hivatást töltünk be; egyben pedig az erkölcsi vagy hazafias szempontból káros olvasmányok behozatalát is ellensúlyozzuk. Nemes és szép czéljainál fogva a »Zalavármegyei Közművelődési Egyesület« van első sorban hivatva, hogy a terv megvalósítását kezébe vegye olyképen, hogy az elmúlt 1908. és 1909. éveknek a központ által visszaengedett negyedrészek folytán, legminimálisabban is ezer koronára tehető tagdíj hátralékaiból, egy »Zalavármegyei Emlékkönyve: megírására 400 korona pályázatot illeszt be 1910. évi költségvetésébe. Természetes azzal a feltétellel, hogy a pályá- I zat összes részleteiről az elnökség az igazgató- ' választmánynak esetről-esetre jelentést tesz s j hozzájárulását bevárja. Amennyiben pedig a szóbanforgó munkánay ! műszaki kivitele, esetleges illustratiója, már létezn j hasonló irányú füzetnek vagy tanulmánynak ezek Ü munka körébe vonása, vagy végül horvát avagő I vend nyelvre fordítása ezen pályázat összegén » felül az egyesület erejét meghaladó áldozatokat < igényelne, ugyancsak az elnökség teend az igazgató-választmány utján lépéseket a központ tá- \ mogatásának igénybe vételére. Méltóztassék jóváhagyó tudomásul venni egye- * sületünk belépését az »Országos Közművelődési i Tanács« ba, mely az összes magyar közművelődési egyesületeket alapszabályaikban kitűzött czéljaik elérésében erkölcsileg és anyagilag tá- ' mogatva, eljárásukban egyöntetű megállapodást igyekszik létrehozni, a magyar nemzet egységét, erősbitését czélzó kérdésekben, valamint szak- f szerű elbírálást igénylő ügyekben véleményt ad s általában az egységes magyar nemzeti állam \ kiépítésére a magyar társadalmat szervezi. íme, Méltóságos Gróf Elnök ur s mélyen tisz- J telt igazgató választmány, első története a »Zalavármegyei Közművelődési Egyesület« rövid, zajtalan munkásságának. Jól tudom mily messze ut vezet a szárnypróbálgatástól az erős és nagy sasok su'iogó röpüléséig; de azt is tudom, hogy az üteres vér első lüktetése, kétségbevonhatlan jele — az életnek ! Most már arra kell törekednünk, hogy ennek az életnek a lehelete mennél messzebb szálljon, mennél mélyebben gyújtson. Feltétlenül szükségesnek tartom tehát, hogy az igazgató-választmány 1910. évi költségvetésében vegyen fel egy tételt oly czélból, hogy, az egyesület összes tagjainak az alapszabályok mellett a megalakulás és az eddigi működés történetének egy füzetben megírása is kézbesittessék. Hogy lássák mire áldozzák filléreiket; lássák mily nagy kötelességek várnak még reánk. Mert az emberiség művelődéstörténete megczáfolja immár a kozmopolitismus nagyhangú prófétáit. Lángelmék, kik hazájuk sorsával nemcsak önmagáért, de az emberiséghez való viszonyáért is foglalkoznak, mind a nemzeti érzések szilárdságá- j Miképp lehetünk hosszúéletűek ? ban keresik az emberi egyetemességben való j részvétel jogosultságát. Roosevelt, ez az igazi világelme, csak e napokban hangoztatta a berlini egyetem aulájában, hogy egy nép csak akkor vehet részt a világ kulturmozgalmában, ha elsősorban kötelességét teljesiti a saját háztartásában. Csak az lehet jó világpolgár, aki hazájának jó polg ra. Hát ha mi mélyen tisztelt igazgató-választmány az élet nagy ellentéteit künn hagyva itt összefogunk : »Zala vármegye Közművelődési Egyesülete® örök nyomokat fog hagyni vármegyénk kulturális háztartásában! Dr. RUZSICSKA KÁLMÁN a „Zalavármegyei Közművelődési Egyasület" főtitkára. Elbeszéli: Egy orvos. LX. A gyógytiprás minden izom között leginkább a légzöizmokat erősiti, mert hiszen legtöbb időt (7 perczet) az ápolók a háton való tiprakodással töltenek el, 4 perczet a lábakon, 2—2 perczet pedig a karokon és a keresztcsonton való tiprakodással kell eltöltenik. Az elgörbült gerinczcsigolyát a kellő ideig alkalmazott tiprás idővel teljesen kiegyenesíti. Azért az oly gyermeket, kit az anya még pólyabeli korában táblaolajjal minden fürösztés után 5—10 perczig megkent, sohase rettegjen a csigólyacsontok elszuvasodásától, a puposság előidézőjétől. Most véssétek ezt emlékezetekbe ti, anyák, ne pedig akkor, mikor azt tapasztaljátok, hogy már ezen egyszerű gyógymóddal megkéstetek. Legtöbb gerinczferdülésnek az az oka, hogy a vén dajkák a kis gyermeket mindig csak egy és ugyanazon karjukra veszik és magukhoz erősen odaszorítják, mivelhogy a napnak legnagyobb részét a gyermek a dajkája ölében tölti igy hát a kis gyermek gerinczcsigolyája is nem egyenes, hanem görbe irányban nő. Akarjátok megtudni, hogy valamely felnőtt tüdővészes embert csecsemőkorában az ostoba dajkája melyik karján tartotta állandóan? Kérdezzétek meg az illető háziorvosát, hogy melyik tüdőcsucsát támadta meg előbb ezen czudar bet°sség, mely ellen eddigelé királyok, koldusok, hülyék és tudósok egyaránt tehetetlenek. Ha a tüdővész a bal csúcsot kezdte ki, akkor a dajka is mindig a baloldalán hordta őt egykoron. A csecsemőt sohase adjuk beteges, kahicsoló vénasszonyok ölébe. Már a lélegzetétől, vagyis köhögése alkalmával szétpermetezett, apró, láthatatlan nyál-göböktől is megkapja a tüdővész csiráját, ha a kisded hurutos. Sohase engedjük mástól megcsókolni, sőt mi se csókoljuk meg, ha hurutosak vagyunk, vagy ha a gyermek arcza pattanásos. Ha ilyen helyütt egy köhécselő rokon, vagy dajka a kis gyermeket megcsókolja, csakhamar kezdetét veszi a bőrfarkas, (lupusz), mely seb lemarrja az orrt. szájat, sőt az egész arczbőrt is. Az igát huzó lónak fogalma nincs a hétköznapról, a vasárnapról sem a négy évszakról. Ha a száraz malmot huzó lónak szemét bekötik és szabadjára eresztik, az folyton körben fog járni, mert egész életén át egyebet sem tett. A téglával megrakott kocsit huzó lovak akkor is oda találnak a lerakodó helyre, az építkezés helyére, ha a kocsis a bakon elaludt, mindazonáltal a lovaknak fogalmuk sincs afelől, hogy a téglából mi épül, avagy hogy a ház az embernek és házi állatnak egészségét, tehát az életét is védi. Ugyanilyen tudatlanságban révedez az emberiség legnagyobb zöme ís a közegészség terén. Hasonló korlátolt felfogásúak vagyunk a védekezésnek azon mezején, ahol egészségünket és életünket veszélyeztető baczillusok ellen kellene sikraszállnunk. Csak a tüdővész gyógytanában is évezredeken átal egész a jelenkorig a rendszertelen kapkodásnál egyebet alig tudunk felmutatni. Azt állítjuk, hogy felfedeztük a gümőkór baczillusait, de mi haszna, ha azt rejtekhelyéről kiűzni, vagy ugyanott megölni képtelenek vagyunk? Magyarországon 1907-ben a belügyminiszter jelentése szerint 65.125 ember halt meg tüdővészben. Tehát Magyarországban minden hetedik beteg tüdövészben pusztul el, 100 közül 90 többé-kevésbbé tüdövészes, ezt a statisztika a leghatározottabban kimutatja, mindazonáltal a tüdővész meggátlása érdekében annyit sem teszünk, mint a földmivelésügyi miniszter a vértetü ellen, mely állatka az almafát megdöbbentő módon pusztítja. Összetett kezekkel várjuk, hogy a külföld majd csak feltalál valamit, sőt szokás szerint megköveteljük, hogy ö dolgozzék helyettünk, ő legyen a kezdeményező, ültesse ő a fákat, mi majd leszedjük gyümölcsét. Hát nem sokkal helyesebb volna, ha a szervezetet ugy gondoznók, hogy ott a gümőkór csirái tanyát ütni, megfeuekleni képesek ne legyenek? Ha a kisgyermeket az anyja felügyelet nélkül magára hagyta és a disznók felfalják: a törvény az anyát gondatlanságból eredő gyermekülésért évekre bezárja, még azt sem kérdik, hogy az iskolában tanitották-e ezen tilalomra, vagy nera de ha a köpettel megfertőzött padlón csuszkáig