Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-19 / 20. szám

4 magyar PAIZS 1910. május 19. kis gyermek a gumókor baczillusát piszkos kezé" vei magába kebelezte, vagy a dohos korsótól, dohos ágynemütői stb. tüdövészt kapott: sem az apának, sem az anyának, sem semminemű rokonságának még csak hajszála sem görbül meg. Hol itt a következetesség? Ha valaki embertársán könnyű testi sértést követ el, azt a törvény a legnagyobb szigorúsággal sújtja. Statáriumkihirdetéskor,' ha valaki 10 koronát lop, azt néhány óra múlva felkötik, de aki tilos szeretkezéssel az egész családnak egészségét teszi tönkre és a viruló egészségesnek életét évekig, söt évtizedekig poklok tanyájává változtatja át: az vigan, ledér könnyelműséggel osztogatja tovább is a legrettenetesebb modern halált. Minden rendszeres tornagyakorlat, mely a legkisebb izmokat is (íhusculi fidicinae) foglalkoztatja, sokkal inkább válik az ember javára, mint a legnagyobb szorgalommal gyakorolt egyoldalú atlétikai sportgyakorlat. Akik csupán a gyalogolásban, vagy futásban jelesek, azok még nem j mindig kitartó u^zók és viszont. Az atlétáknál j tuczatszamra tespednek az oly izmok, melyeket sohasem kényszeritettek működésre, tehát tökéletlenek maradnak. A tüdővész csirájának megölésében, valamint a súlyos tüdővészesek ápolásában az egyoldalú sportot feltétlenül kerülnünk j kell, mert amely torna csak a szivet edzi, de a ; légzö izmokat nem, az éppen az ellenkezőt eredményezi. Tudvalévő dolog, hogy a legügyesebb ugróbajnokok, a futók, a szenvedélyes tánczolók, a ballettánczosnők a bicziklizést esztelenül űzők egytől egyig tüdővészben halnak el. Ugyanis amíg j a szivnek izomzata némely sportgyakorlattól két- ! szer oly nagyra is megnő, megvastagszik, azalatt a gerinczcsontok, bordacsontok és porczok legkevésbbé sem kapják meg az aránylagos bővebb táplálékukat, tehát a mellkas, a tüdő megmarad a maga fejletlenségében ; a tüdőnek kamrácskái a beléjük tóduló nagyobb vérmennyiséget kihajtani , nem képesek, mert az alveolusok, kamrácskák j falai, kötőszövetei sokkalta gyengébbek, hogysem a jóval több vért az oda tóduló levegővel, miként jól felfuvott gummilabdával, visszaszorítani képesek lennének. Most mi történik ? Győz a nagyobb erő. A szívizom hatalmasan löki a vért az alveolusok hajszálvéredényeibe, részint maga a satnyaságában sinylődö parányi vékony véredény-falazat, részint az ezt beborító kötőszövet és felhámréteg sokkalta gyengébbek, hogysem e támadásnak ellentállni képesek lennének és mint az ablaküveg, melyet gummilabdával erősen bedobnak: betörik, a repedésen pedig vér szivárog ki, mely ha az alveolusokat, bronkhusokat bizonyos mérvben bedugaszolja, a vérhányás következik be, ez még nagyobb erővel repeszti a rést és a tüdőbe a baczillusok szabad utat találnak. Ez a túlhajtott sportnak óriási hátránya. A gyógyzökcsölésnél ellenben nemcsak az izmok, csontok, hanem a lefutó idegszálak burkai, a kötőszövetek, a bőr mind átalakulást szenved. Ebből eléggé világos, hogy nemcsak a betegnek, hanem az épszervezetü embernek is legnagyobb egészségére válik a gyógyzökcsölés. Az érelmeszesedésben szenvedők, a mozdulni is alig képes öregek, kik egyebet sem tesznek, mint csupán sopánkodnak, akik csak sóvárogják vissza ifjuságukat: a gyógyzökcsölési összes gyakorlatokat valóságos áldásként, megmentőjükként üdvözölhetik, mert őket minden cselekedetüknek teljesítése, minden mozdulatuk, minden pihenésük a sir felé sodorja, csupán csak ezen 5 tényező: a jó levegő, a gyógyfürdő és az ezután alkalmazott gyógyzökcsölés, testpárlás gyógyfügözökkel, végül a Drosera-elegynek orosz tea gyanánt, vagy husievesben való fogyasztása távoztatja, hátráltatja az öreg ember temetési idajét. Egvedül a gyógyzökcsölés és az itt felemiitett öngség elleni serény és észszerűen gyakorolt ba, vivás, küzdelem feledteti a hajlott korúval H'.;alius ezen mondását: »Debemur morti nos no.-traque«. (Mindnyájan zsoldosai vagyunk a halálnak.) Ti öregek, kik mindenki és minden iránt már mindenkoron bizalmatlanul viselkedtek, barákozzatok meg Isten után a gyógytiprásssl, zökcsölés- jj sel, mint oly kebelbará.tal, melyben semmi csa- j lárdság, semmi álnokság sincs, mely egyesegyedül ] javatokat, üdvötöket munkálja és életerőket igyekszik visszaadni. Ezen felsorolt munkakör már | akkor is vidámságot, lelki derültséget önt az | öregek lelkébe, ha ezen 18 — 20 féle gyógyzök- j csölésnek az egészségre, azaz hogy a betegségre | egyáltalán semmi közvetlen befolyása nem lenne. • A teljes tétlenség, a mozgás, a muokahiány oka annak, hogy a nyugdíjba lépők erő dolgában szemlátomást hanyatlanak, mert a tétlenség még az öreg férfiaknál is felkorbácsolja a másídvirágzást, a vénasszonyok nyara tulmeleg, a sarjút felperzseli a tikkasztó hőség, pedig a bármely hosszura kinyúlt szép meleg őszi napok után már nem is jöhet má», hanem egyedül a pusztító és halált hozó tél. Ez az oka annak, hogy a nyugdijasok egyhamar lefelé mennek, szemlátomást hanyatlanak. Azon éltesebb emberek, kik tornacsarnokba járnak, sokkal tovább megtartják életvidámságukat, fürgeségüket, mig a komor, mogorvák csak egyaiagukban gubbaszkodnak meg. Magukba mélyedve rettegik a halált, de vele szembeszállni, ellene észszel küzdeni, már tunyák, restek. Az öreg ember már csak a kárvallott czigányhoz j hasonló, avagy sajnos azon legtöbb magyarhoz, j kik a könnyelmű, tékozló életmódjukkal az ősi \ vérrel szerzeit birtokot elkártyázták, amidőn arra j ocsúdik fel, hogy minden földi javakból kizárva, i az ősi pompából kivetkőztetve az örökös nyomorra ; van kárhoztatva. Mely üdvöset, micsoda hasznosat tudsz eszed- j nek, erődnek, verejtékednek gyümölcse nélkül j (pénz nélkül) tenni? Helyén valók voltak az egy- • kori kalandozások, az idegen országban összerablott j kincseknek elherdálása, az esztelen dözsölések j akkor, midőn majd az olaszokat, majd a néme- I teket fosztogatta ki a portyázó magyar csapat, de j ma már más szokások, más idők járnak. Nincs i bennünk az egybeforrás, a nemzeti egybetartozás j szent érzete, mindegyik magában csak oászist j akar képezni. Aki a súlyos betegségből mint \ hínárból kikeczmergett, nem teszi azt honfitársa i közkincsévé. Az elharapódzott pártütés miatt ki- j hűlt a vas, a hidegség pedig nem kapcsol, hanem j csak szakit. A mellkas izmai között vannak olyan ! igen rövid izmok is, melyek az oldalborda külső ! szélén erednek és az alatta levő borda belső ! széléhez tapadnak. Ezen borda közötti izmok az edőigi tizenegyféle gyógyzökcsölési gyakorlatok folytán ugyszól ván semmit sem edződtek, mert hiszen a két oldalborda-csont nevezett izmot közrefogja, mely miatt hozzáférkődznünk úgyszólván lehetetlen, a könnyebbszerü gyógyzökcsölö gyakorlatok pedig az oldalbordákra nézve teljesen hatástalanok maradnak. Egyes egyedül a gyógytiprás az, mely ezen légzö izmokat edzi, erősíti, fejleszti. Ebből láthatjuk, hogy a fokozatos gyógyzökcsölés összeállításában a gyógytiprást kihagynunk semmi szin alatt sem lehet. Tagadhatatlan, hogy akik a tüdövészes beteget csupán csak fekvéssel és erős táplálással akarták gyógyítani, azok nem ötletszerüleg jártak el, hanem a sok meddő kísérletezés után a természétből merítették és onnét egyszerűen átvették, betegeiken alkalmazták a példát. De igen helytelenül ! Látták, hogy az ökör, ha naponkint 18—20 óráig van igában, csaknem felényire soványkodik. így tehát szerintük, amely ember jár-kel dolgozik, annak a szervezete is megsínyli a munkát. Nézetük szerint aki gyógyulni és erősödni, izmosodni akar, az ne dolgozzék, hanem mint hizó-lud, mint hizórsertés, csak pihenjen s egyék, igyék minél többet. De egy kicsit sántit hasonlatuk. Tévedésben leledzenek. Mert a tüdövészes beteget csaknem állandóan oly halálfélemszarü rettegés gyötri, mint aki csak a legvégsőben^ a íelségkérvényben reménykedik. Minden ember megérzi betegségében halála közeledtét, ezen érzet pedig még a farkasétvágyat is elveszi, pillanat alatt lerombolja, megsemmisíti és ezt a jó érzést a bárgyusággal, gyüge tehetetlenséggel, kétségbeeséssel, az idegesség egy nemével helyettesíti. (Ezeket magamon szerzett keserű tapasztalataimból állítom; habár még élek, mindazonáltal a haláltusa csávájában már bent voltam, a gyötrő baláltól egy hajszál választott el.) Ezen rettegés a gyomornak fedő- és fősejtjeihez, valamiQt a belek bolyhaihoz, a hajszálvéredényliez vezető idegpályákat, miként a zöld rozsda a rézdrótot, károsan befolyásolja. Emiatt nincs az illetőnek soha étvágya, sőt az ideges rettegés a vért az agyba kergeti, mely vérnyomás a józaD ítélőképességnek útját szegi. Ugyancsak ezen rettegésnek nevezett idegizgalom hátráltatja a bélboly hok működését is, az éhség érzetét felkeltő gyomor váladékát, a sósavas pepszint magába visszaszívja, mely természetellenes felszívódás (autoiiifekczió, autó intokszikáczió) még nagyobb.A beleknek tápfelszivó képessége a legalacsonyabb fokra száll, mivelhogy a bélbolyhok üregei, szájadékai nem tántonganak, sem nem zárulnak, de viszont a csekély mértékben felszívódó táplálékok oxidálása a leghiányosabb, mely körülmény az eröbeli gyarapodást teljesen lehetetlenné teszi. Ahelyett, hogy a fehérjék tökéletesen elégnének, legnagyobb részben hugysav, xantin'és kreatin válik belőlük, melyek az alvadt vérhez, vagy vastag enyvhez hasonló módon a hajszálvéredéuyeket bedugaszolják. így a vérkeringést a legfinomabb kapillárisokban feltartóztatják. Emiatt pedig a sejtek bomlástermékei, nemkülönben a baktériumok mérgező váladékai az egész szervezetet megfertőzik, mert hiszen a bedugaszolt héjszál véredény, ha nem is egészben, de részben mégis hátráltatja, söt feltartoztatja a kiküszöbölésüket. A hatás csakhamar ellenhatást szül, maly az óriási magas fokú lázban nyilvánul. A láz pedig nem egyéb, mint az izmokba, májba, a zsír kötőszöveteibe beágyazott glykogén és zsirszemcse elégése. Ezeket pedig azért é.;etí el a jóságos természet gyógyító ereje a »vis medicatrixnaturae«, hogy a tulhatalmaskodó baktériumokat a 40—42 fokra emelt hővel elpusztítsa. íme léhát egyrészt az étvágytalanság, másrészt a szervezet megfertőzése az, mely a fekvéssel gyógykezelt tüdővészes beteget emészti, sorvasztja és a sirba sodorja. Különösen emészti az alvás alkalmával beálló izzadás, mely csak az előbbiek folyománya. Ilyenkor a betegség ellen csak a természet küzd: a lázzal. És mégis legtöbb orvos csak a németek oktalan, helytelen gyógymódját utánozza, mindezen, napnál is fényesebb érvek ellenére ádáz ellensége a láznak. Pedig valamikor a régi magyaroknál az izzasztó hársfavirág-fözetnek nagy volt a kelendősége. Ne a lázat lessétek, hanem ehelyett a folytonos, szakadatlan gyógyzökcsöléssel hárittassátok el a láz okát a toxinokat. Hivatalos rovat, 3240. 1910. Hirdetmény. Az 1894. évi XII. t.-cz. 51. § a alapján felhívom a zalaegerszegi összes birtokosokat és bérlőket, hogy a luczerna vagy lóherföldekern pusztító arankafoltokat megjelenésük után késedelem nélkül, dé legkésőbb folyó évi junius 20-ig annál inkább irtsák ki, mert a kik ezen kötelezettségüknek eleget nem tesznek azoknak költségére az irtást hatóságilag fogom teljesíttetni s a mulasztókat a hivatkozott t. cz. 95. § ának k) pontja alapján fogom megbüntetni. Zalaegerszeg, 1910. május 12-én. Korbai, polgármester. 3653. 1910. Hirdetmény. Zalavármegye alispánjának 7712/ni. 1910. sz. rendelete alapján felhívom az összes földbirtokosokat és bérlőket, hogy a mezei egereket és a cserebogarakat a folyó évi junius 20 ig annál inkább kiirtsák, mert a kik ezen kötelezettségüknek az adott határidőre sem tesznek eleget, azoknak költségére az irtást hatóságilag fogom teljesíttetni. A mezei egerek irtása történhetik kiöntéssel, hohenhoini egérfogókkal vagy a fertőzött helyek körüláskálásával. A cserebogarak pedig legczélszerübben akként irhatok, hogy a hajnali órákban azokat a fákról lerázzuk és forró vízzel elpusztítjuk. Zalaegerszeg, 1910. május 12. Dr. Korbai, polgármester. A mértékekről. Vagyis : az igazságról. Murtékhitelesités. Rácz Gyula keszthelyi lakatos mester most van Győrben és a fémipari szakiskolában el fogja sajátítani, hogy kell a mérlegeket alaposan kijavítani. Ezután a keszthelyiek nem kényszeríttetnek majd mérlegjeiket Nagykanizsára czipelni javítás véget. — Kolozsvárt háromszor volt tanfolyam.