Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-19 / 20. szám

4 MAGYAR PAIZS 1910. május 2. egyesület zászlóján nagy betűkkel vannak felírva. A magyar föld határán belől e két eszmének erőssége a magyar nemzet erősségét jelenti. Gyarapitsátok ezt az erősséget. B. Dr. Razsicska Kálmán kir. tanicsos, tanfelügyelőnek, a Zalavármegyei Közművelődési Egyesület főtitkárának jelentése a közgyűlésen, Zalaegerszeg, 1910 május 17. Méltóságos Gróf, Elnök Ur! Mélyen tisztelt igazgató-választmány! Van szerencsém a »Zalavármegyei Közművelődési Egyesület« működéséről szóló jelentésemet a következőkben előterjeszteni. Mindenekelőtt történeti hűség czéljából konstatálnom kell, hogy jóllehet egyesületünk már 1908. évi február 10 én megalakult s egyszerre mindkét évre, tehát 1908 ra és 1909-ra is költségvetésileg irányozta elő tevékenységét, mindazonáltal alapszabályaink íendkivül késedelmes jóváhagyása folytán tulajdonképen csak 1908. évi deczember 13-iki igazgató választmányi ülésünkben, illetve közgyűlésünkben vonluk meg gyakorlati tevékenységünknek tervszerű körvonalait. Ezek közt is jóformán még csak egy év óta mozgunk. Ámde ha a kezdet nehézségei sokban bénították is erélyünket és készségünket, mindazonáltal már ezen rövid idó alatt is arra törekedtünk, hogy kulturális szükségleteink megállapított s a központ által is legmelegebben méltatott munkatervéhez az egész vonalon hűségesen ragaszkodjunk. Egyesületünk már alakulása idejében fontos nemzeti kötelességének tartván, hogy a magyarságnak az uj választási rendben biztositható jogát fejlessze: teljes odaadással fejtette ki munkásságát a »Dunántuli Közmüve ődési Egyesület,« illetőleg az »Országos Közművelődési Tanácsa irányításával és támogatásával rendezett magyar analfabéta tanfolyamok szervezése körül. Messzemenő intézkedéseibe bevonta a járási főszolgabirákat, elöljáróságokat s iskolaszékeket, a tanfolyamok egyöntetű rendezését czélzó tervezetek kiosztásával, a szervezés alapgondolatainak népszerűsítésével s a tanfolyamokon való részvétre buzdításával. Daczára a tanfolyamokra utaltak körében tapasztelt egykedvüségnek, egymás lebeszélésére irányult czélzatosságnak, de leginkább a késő korban való tanulás álial felkeltett álszeméremverzi. A »disztér«-röl szemközt egy ujabb ellenséges csapat tünrk föl, mely egy kartácságyut tol előre és tüzelni készül, egy tollaskalapu osztrák tiszt rendelkezik körülötte és vezényel tüzet. Azonban alig pillantja meg a rohammal előre nyomuló honvédséget, hátat fordit és menekül; egy pillanat, Püspöky Gráczi, ki zászlója helyett puskát ragadott s llertelendy Kálmán százados, egyszerre czéloznak, lőnek s a futó osztrák tisztet leterítik; odafutnak s fölismerik benne a ^árparaucsnokát, Hentzi tábornokot. Ekkor már zászlóaljunk a »Disztér« re ért; itt volt felállítva az ellenséges lovasság. Ez egyszerű felhívásra leszállt lováról és mindeu küzdelem nélkül megadta magát. Hentzit beszállították egy házba és orvost hivattak hozzá, ki megvizsgálta és ápolás alá vette, azonban, mint tudjuk, még azon nap meghalt. — Most oly jelenet következett, mely leírhatatlan. Zászlóaljunk — a 47-ik — a vár mái pontjain behatolt honvédbajtársakkal találko ott... A vár sorsa eldőlt. A győzelem reggel 9 órakor már teljes volt. Ölelkezés, éljenriadal, stb. slb.«

6) .'ábroczky Benedek a »Hazánk« czimü napilap 18U9. május 23 iki számában »Hentzi halálá«-ról irván, n többi közt ezt mondja: „Visszatérve magára a zászlókitüzés tényére, megjegyzem, hogy az a várnak északkeleti részén, az u. n Bécsi-kapu baloldalán levő várfalon, a leghevesebb tüzelés és golyózápor kö epette reggeli fél 6 óra tájban történ'. Zászlókitűző hősünkre — Púspökv Grácziánra — az ellenség perczekig tarló gyorstüzelésnek egész záporát zúdította, de Púspöky sértetlen maradt; csak ruháját lyukasztotta át két golyó, mig kezében tartott zászlóját és nyelét összesen 9 lövés érte. Tört. Lapok, 1893. évf. 115 lapján irla meg ezt Éder József, a 47 ik zászlóaljban honvéd tehát szemtanú. nek: sikerült mégis tizennégy községben az analfabéta tanfolyam megnyitása. Rendjs záróvizsga egyes vidékek munkaviszonyai folytán csak nyolcz városban és községben volt megtartható. És pedig Zalaegerszegen, Keszthelyen, Pacsán, Borsfán, Egeraracsán, Eszteregnyén, Rigyáczon, és Zalakoppányban. A tanfolyamok hallgatói az sOrszágos Közművelődési Tanács« által tankönyvekben, tanszerekben, jutalomkönyvekben, a tanfolyam vezetői pedig 443 K tiszteletdíjban részesültek. A »Zalavármegyei Közművelődési Egyesületi a maga erejéhez képest anyagilag is dokumentálni kívánván ezeu fontos ügy iránti érdeklődését Fazekas Lajos zalaegerszegi állami elemi iskolai tanítónak és Deutsch Endre hahóti izraelita tanítónak az analfabéta tanfolyamok körül tanúsított buzgóságuk czimén, az 1909. évre előirányzott 120 koronát adta jutalmul. Az 1908. évben e czimen előirányzott 120 korona, amennyiben a künnlevő hátralékok befolynak, a felnőttek oktatásában legkiválóbb sikert elért tanítók jutalmazására lesz fordítható. Egyesületünk azon nemes intentióját, hogy a muraközi és vendvidéki, korban és magyarságban előrehaladottabb növendékek érzését a hitélet világában is támogassa — 1908. és 1909 évi előirányzatának egész mérvében valósította, amennyiben huszonhat muraközi és vendvidéki különböző jellegű iskola tanulói közt hatszáz magyar imakönyvet osztott ki. Harmíncz-harmincz példányt kaptak a csáktornyai, perlaki, stridóvári és drávavásárhelyi állami iskolák növendékei. Huszonöt-huszonöt példányt a muraszerdahelyi, lendvarózsavölgyi, muramelenczei,hodosányi állami, alsódomborui községi, bántornyai, bellatinczi és cserföldi r. kath. iskola növendékei kaptak. Husz busz példányt a ráczkanizsai, molnárii, szentorbánhegyi, drávanagyfalui, vashegyi, kis szabadkai, muraszentkereszti, királylaki, dékánfalvai, damasái, zrinyifalvai állami, kotorii községi, a légrádi és murakereszturi r. kath. iskola növendékei kaptak. Arányos beosztással rövidesen minden vegyes ajkú iskolára rákerül a sor. Kiváló gondját képezték egyesületünknek az ifjúsági egyesületek. Nagyrésze van benne, hogy vármegyénkben, különböző jellegű iskolák mellett immár huszonegy ifjúsági egyesület van működésben és több községben pedig szervezés alatt. Negyven-negyven korona támogatásban részesültek a csáktornyai, lendvarózsavölgyi, muramelenczei, zrinyifalvai, stridóvári, drávavásárhelyi ifjúsági egyesületek

. n. zalai 47-ik zászlóalj — élén Inkey Kázmér hőslelkü őrnagyával — ekkor a szentgyörgy-téri fövárta felé rontott, ahol éppen ekkor saját vesz tére Hentzi tábornok időzött. Míndakétrészrőli baves tüzelés és gyilkos harcz közepette, kivont karddal, stentori hangon vezényel Hentzi; de csakhamar ellankad joba keze, kardját leereszti és sántítani kezd: a zalai 47 ik zászlóalj egyik közvitézéuek gólyája bokacsontját lőtte keresztül! Ezt aztán még több lövés követi, nevezetesen : Csillagh László (a későbbi septemvir), Hertelendy Kálmán (Deák Ferencz közeli rokona s a későbbi zalamegyei volt főispán) és Püspöky Gráczián pisztolyának haláltliozó golyói, melyek közül utóbbi Hentzit a gyomor táján halálosan megsebesítve, a szerencsétlen tábornok összerogyott s mint tudva van, rövid ideig tartó haláltusa után — még ott a fövártán — kiszenvedett. Hogy ez apodiktikus tényt képez, azt annak idején Inkey Kázmér örnag\ tói, Szládovics Ferencz főhadnagytól és még többektől — kiknek nevei elmosódott emlékemből — tudom; de tudni fogja azt még 'a máig is életben levő (1899 ben) Inkey László zalamegyei földbirtokos is. aki a 47-ik zászlóaljnál magát a vár ostrománál és bevételénél mint főhadnagy szintén többszörösen kitüntette. Pöspöky Grácziáu mellére maga Görgey fővezér tűzte fel személyesen az érdemrendet.« Görgey 1886 ban meginterpelláltatván többször is, azt mondta: »A hivatalos jelentés szerint az első zászlókitűző Püspöky Gráczián volt® stb. Püspöky a Váliczka pusztán, közel Pusztamagyarodhoz — van eltemetve. Sirja jeltelen. Jábroczky emiitett czikkeben egyre azt irja, hogy Püspöky százxdos volt. A zalai 48/49-iki »Honvéd törzskönyvi ben mint hadnagy vau beirva. Májer János, a 47 ik zászlóaljban őrmester, nyug. várm. pénztáros, pedig azt íllitotta 1910. május Az ifjúsági egyesületek péuzbeli segélyezésében bizonyos állandóságot és fokozást fog egyesületünk szem előtt tartani oly czélból, hogy apró és czéljaiban szétszóródó időszaki támogatás helyett az ilyen egyesületeket népies előadásokhoz szükséges vetítőgépek, dalárdák szervezéséhez liarmouiumok, nemkülönben az ifjak részére könyvtárak beszerzéséhez izmosítsa. Az ifjúsági egyesületeknek mennél hatékonyabb fejlesztését és szaporítását jövő tevékenységének egyik elsőrangú czéljául tűzi ki egyesületünk, aaert az iskolát elhagyó ifjaknak erkölcsi és lelki világa, az élet nagy küzdelmeivel való áthidaláskor, nemzeti és társadalmi tekintetben egyaránt nagy támaszra szorul. Sőt megkeresi az összes egyházi főhatóságokat is, hogy a fennhatóságuk alatt álló lelkészeket és tanítókat ezen kiszámithatlan horderejű intézménynek lelkes timogatására buzdítsák. Van szerencsém jelenteni, hogy az 1908. és 1909. évi magyaruyelvi jutalmakat Brauner Alajos csáktornyai, Bezenhofer Mihály drávanagyfalui, Tóth Sándorné perlaki, Danitz Sándor stridóvári, Fekete Gézáné lendvarózsavölgyi és Pataky Viktor kotorii községi iskolai tanítók, illetve tanítónők kapták, 60—60 koronát egyenként. Egészen uj perspektíváját nyitják meg előttünk a hazafias érzések legközvetlenebb ápolásának, az egyesületünk által programmjába veit ingyenes színielőadások, melyek a csáktornyai iparos itjak egyesülete által tartatnak a külső községek lakossága részére. A főszolgabíró és jegyző urak szíves támogatásával az első kisérlet sikere oly nagy arányokban jelentkezett, hogy a csáktornyai »Zriuyi« szálló nagy terme nem birta befogadni a külső községek rendkivül melegen es élénken érdeklődő közönségét. Ezen előadásokra az anyagi kezdet nehézségeihez képest költségvetésileg eddig még csak 120 koronát fordíthattunk, de a lehetőséghez képest fokozni kivánjuk azt, mert ezen színielőadások a magyar szónak, érzésnek és lelkületnek egyaránt leghatékonyabb ébresztői, ápolói és terjesztői. Különös fontossággal bírnak pedig éppen Csáktornya külső részeiben, melyekben a belső község művelődésének hatását első sorban társadalmi uton kell és lehet számbavehetö eredménnyel tovább vinni s értékesíteni. Ugyanezen külső vidék kulturális érdekeire volt tekintettel egyesületünk az által is, hogy a Csáktornyái gazdasági ismétlő iskolának ezen külső községekből kikerült növendékeit ugy 1908 ban, mint 1909 ben taneszközökkel ellátta. Egyesületünk még nem izmosodván meg anyagilag annyira, hogy a csáktornyai állami polgári leányiskola mellé szervezett s a határszélen rend14-én is, hogy — őrmester volt Püspöky zászlótartó s a vár bevételekor lépett elő hadnagygyd. Ezt tisztázni kellene! Szóljunk most már az 56 ik zalai zászlóaljról is. Buda vára ostromára a II ik hadtest összes csapatai május 4 én a Gallérthegy alá nyomultak. Az 56-ik zászlóalj a csillagvizsgáló mellett felállított ágyuk mögött helyezkedett a záróvonalba. Résztvett a május 16-iki oiegh usult támadásban és a május 21 iki ostromban. Mikor az 56 osok meglátták a 47 ik zászlóaljnak a bástyafokra kitűzött háromszínű zászlóját, egyszerre felragadták a 6—8 öles ostromlétrákat. »Öldö -i* a várban a 4T eseket!« »Ölik a zalamegycí testvéreket!« »Előre testvérek* És szinte egymás hátán kapaszkodtak a létrákra, a meredek falakra az 56 osok. Mások a várkapura mentek s betört az 56 ik zászlóalj is. De már nem sok dolguk akadt. Igy a várkapu körül nem esett el annyi zalai fru, mint a nyugati résnyilás ulő t hevenyészett belső torlasz melletti küzdelemben. Az ostromban a zászlóaljból elesett és megsebesült 36 ember Itt sebesültek meg Kisfaludy Gyula és Gerzsó Pál hadnagyok. Kisfaludy Budán felüdült, Gerzsó néhány nap múlva meghalt. Az ostrom után az 56-ik zászlóaljbeliektől őrizték a lánczhidat. Ujfalusy századosnak parancsolta meg ezt Görgei. Az ostrom után Asbóth lett a II ik hadtest vezérlője. Az 56-ik zászlóalj parancsnokságát pedig — Kisfaludy Mór őrnagy előléptetése folytán — Mikovényi százados vette át.

1) Buda vára bevétolénél a 47-ik zászlóaljból körülbelül 200-an estek el. Kettőnek a nevét is tudjuk: Mikó József és Simon István közvitézek Letenyéről. Megsebesültek szintén sokan, 12 neve könyvemben megtalálható. Az elesettek Budán, a németvölgyi temetőben nyugosznak. i) Lásd Tóth Károly: „Az 56-ik zászlóalj tört."