Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-01 / 13. szám

X. év. lalaegepgzeg, 1909. április I. I3< szám. 3iü<Het:«i ár : Stgy éne á koronh. fél étrs 2 kotom Neíjed ésre 1 kcr. száw. 8 ű'lér. Hirdetések dij» megegyezés szériát, Nyilteír por» 1 kar, Szerkesztőség éi kiftdóvatal: Wi»3sicr-atci» $5, Szerveset! Z. Hor-vatli Lajos L E IST <3-TT-ffi L FSBBNOZ BORBÉLY ÖTŐ RGY laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A ragadozók. Beleszédültem annak a tenger pénznek a számlálásába, s elszédültem annak a büdös névsornak az olvasásában. Nem is lehet csudálkozni, Én, aki háborút viselek lelkiismeretemmel és családommal, ha 15 krajczáros luxussal tulmegyek a határon: hát bizony tender pénz az én szemem előtt az a 200 ezer korona. Ennyit osztott ki 1905 ben az akkori kereskedelmi miniszter — ráadásul. Még pedig: a magyar államvasutak pénztárából jutalmazta Vörös László kereskedelmi minister 200000 koronával az — irókat és irodalmi vállalatokat. Különös pálya- tévesztés! Művészeti és irodalmi miniszternek kellett volna lenni. Példánakokáért, ime néhány megjutalmazott vállalat: „A Nap

u, „Magyarországi Képes Album", „ Független Magy arország", „ Egyetértés ", „Műszaki Világ", Magyar Szó", „Jövendő", „MagyarHírlap", „Vasút", „Kiviteli Szemle", „Budapesti Napló", „Technológiai Lapok", „Pesti Hírlap", „Friss Újság", „Üstökös", „Budapesti Hirek", „Sonn uud Montagszeituug", „Budapesíer Montagszeitung", „Politísches Volksblatt", „Temesvárer Sonntagszeitung", „Temesvárer Zeitung", „Neues Budapester Abendblatt". „Hungary", „Eisenbahntariff1, „Frankfurter Actíonár", „Montagsblatt", „Neues Politisches Volksblatt", „Nevni List", (12 újság magyar pénzen hízik, hogy idegen nyelvet terjesszen Magyarországon!) „Budapesti Haladás"' „Miskolczi Haladás", ,,Honi Hírlap", „ Közgazdasági Híradó", „Egyenlőség", ,,Népzászlója", „Uj idők", „Aradi Közlöny", „Nagyváradi Szabadság", „Szegedi Híradó", „Nagyváradi Napió", , Biharmegyei Híradó", „Aradi Hírlap", „Budai Hírlap", „Honi Hírlap" s igy tovább a hasonló jelesek. Az irodalmi jelesek közül a következő nagy nevüek kaptak egy, tiz, tizönöt, húszezer koronákat: Miklós Gyula (nem lehet tudri, hogy vájjon tisztán irodalmi munkásságáért kapta é a 20 ezer koronát, vagy egyébért, mert ő Borsodmegyei volt főispán), Pályi Ede, Márkus Miksa udvari tanácsos, Szeredai Leo, Zsoldos László, Mezei László, Lóránt Dezső, Gautier, Levier, Janovits Pál, Molnár Márton, Márk Márkus, Marx János, Boros Samu, Erdős Ármánd, Czeisler, Rónai, Farkas és Társai, Eichner Soma, Büchler, Bródi Miksa, Barát Ármin, Kohn és Singer, Káinoki Henrik, Schrőder Béla, Weisz, Singer és Wolfner, Endrényi, Loszki Ármin és igy tovább a hasonló nagyhirü irók, kiadók, vállalkozók, közvetítők. Ezek az urak bizonyosan mind a magyar ügynek a szolgálatára esküdtek föl. Azok az emiitett hírlapok is. Egyik, a „Nagyváradi Napló" meg is mondja egyenesen, miért kéri a pénzt s esküt tesz az igazságra. Azt mondja irásos kérvényében, hogy : »A koalicziónak a vidéken kifejtett féktelen izgatása ugyanis anyagilag roppantotta meg azon bpok létalapját, amelyek az igazság tudatában nem voltak hajlandók arra, hosy a koaliczió szekerének rúdját tolják (nem is tud magyarul). De mi el vagyunk készülve arra, hogy az igazság mellett való lelkes kitartásunk, bármily súlyos anyagi következményeket hárítson is reánk, inkább összetörjük tollúnkat, semhogy meggyőződésünket megtagadva irányt változtassunk. Hogy ez a fenyegető baj be ne következzék, bizalommal kérjük Nagyméltóságodat tiszteletteljes kérelmünk kegyes teljesítésére.« Vagyis, hogy adjon pénzt! mint ahogy az éj fél utáni várak lakói szoktak beszélni. Csak 1400 koronát kapott e szép levél után. Ennyi kellett is, mert különben összeroppanna a magyar birodalom. Úristen! Mi lenne, ha elkövetkezik az a fenyegető baj, hogy a nagyváradi tollút össze kellene törni. A világ vas-sarkai meghasadoznának ! A nyugtát Fehér Dezső irta alá Hogy fogalma legyen olvasómnak, hogyan folyt a pénz-patak, följegyzem, hogy A Nap kapott 17000 koronát, a Magyar Szó Pályi Edével 16 ezeret, Magyar Hirlap— Friss Újság Márkus Miksával 14 ezeret, Független Magyarország 10 ezeret, Egyetértés a Képes Albumával együtt 35 ezeret, Budapesti Napló 6 ezeret, Pesti Hirlap 6 ezeret stb. Nem ugyan csak ugy, hogy : Nesze! hanem bizonyos czimen. „Átalány" czimen. Még pedig hirdetési átalánynak kiegészítése czimén. Vagyis a hirdetésekért járó addigi díj, ugylátszik kevés volt, s meg kellett egy kissé pótolni évi potom 10—20 ezer koronákkal. Ezek az emiitett ezerek, tizezerek, tehát csak ráadások. Az irodalmi férfiak saját személyi jóllétökre szedik föl az ezereket és tizezereket, szintén nagyértékü, bár ismeretlen munkásságukért. Miklós Gyula (két néven fordul elő) nyugtája ebből áll: „Megbízatásom czéljaira fölvettem 20000 koronát". Mark Márkus 19 ezeret. Janovics Pál „Írásbeli munkásság"ért kap 1200 koronát. Pályi Ede „elhelyezett közleményekéért 1000 koronát, máskor szó nélkül 5000-et. Boros Samu „külföldi lapokban elhelyezett csikk fejében" kap 5861 koronát. Lehet, hogy a czikket más irta tízezer koronáért, s ő csak elhelyezte hatodtélezer koronáért. Egy külföldi Gautier nevü hírlapíró két hónapon át helyezett el közleményeket 5900 koronáért, egy más német lap szintén két hónapi elhelyezésért csak 3322 koronát s 50 fillért kap. Levier hírlapíró már három külföldi lapban helyez el közleményeket, de kap is 10000 koronát. Kutya legyek, ha különb dolga van a kondor keselyűnek, mikor a dögre száll. Vannak, a kik nyilatkoznak, hogy igy, meg ugy, ők akkor a másik lapnál voltak. Azt azonban egyik sem mondja, hogy kevesebbet vett fői, vagy hogy többet dolgozott volna érette, mint amit e kiásott akták mutatnak. Hirdetési díjban mégis csak sokacska az a 25 ezer korona! A hétfői országgyűlés vette tudomásul a zárszámadási bizottságnak ez 1905 évi kiadásról szóló jelentését. Persze izgalmas felháborodással. Mert az akkori országgyűlés egyenesen megtiltotta volt az alkoímánytalan kiadásokat. Ezek a kirakott okmányok olyanok, mint ha a már félig begyepesedett sírokat fölbontjuk s a rothadó hullákra rendezünk tetemrehívást. Nem tudom, kinek milyen erős a szervezete, de az én orromat facsarja a büdösség. Azért mondám, hogy beleszédül az ember. Az akkori minisztertől bizony préda költekezés volt. No, de használt az irodalomnak. S a socziologiai — haladásnak. Ezek az irók többnyire ma is nagyirók. Vértől csöpög a tollúk é3 a szájuk. Szentimentálisan siratják a szegény embert, pártjukra állnak a kenyeröket munkával kereső embereknek, mintha valaki bántsná e szegény munkásokat, irgalmatlanul szidják a g zdagokat és ingyenélőket. Csinálták és csinálják a „czuczilistaságot" Magyarországon. És rettenetesen illik ez nekik. Hiszen ők igazságosan, verejtékes munkával keresik _A_cL~u.-n ~kr II - ±4=0 forintért ? r* Egy modern, legújabb divatú — teljes matt hálószobát — mely áll: 2 db (két méter magas) fiókos szekrény, 2 db ágv, 2 db éjjeli (márvány lappal), 1 db moEÜó (márvány lappéi és tükörrel). — Azonkívül nagy raktárt tartunk legdivatosabb és legizlésesebben kiállított háSé-y efcétffő- és szaKongarsniurákfél kezdve a Feegegf szeriibbiy. Ugyancsak elvállaljuk madracok, ofto« 24—62 míficle és különféle szőnyegj'riívánok készítését és javítását a legizlésesebb és legtartósabb kivitelben. számunk 10 oidai.