Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-01 / 13. szám

2 MAGYAR P A I Z S 1909. április 1. kenyeröket. Ujságczikkeket ,,helyeznek" el ezer koronákért. És a kenyér mindig zsírosan terem nekik: a darabontok földjében is, a koaliczió vetésében is, s mindegy nekik akár a Tisza Kálmán „liberalismuss,", akár Kossuth Lajosnak a szűzi szabadsága: — Megragadják az alkalmat Mint a hiéna a halottat. Borbély György. Jő tanácsok — egészségügyben. A Magyarország hetenként vasárnapi számában kiad egy-egy terjedelmes czikket folytatólagosan ez alatt az egy czim alatt: y>Miképp lehetünk hosszuéletüek ?« Elbeszéli : Eyíj orvos. Most, mult vasárnapi számban már a XI. folytatást írja a Magyarország, vagyis társalogja az: Egy orvos. Én részemről igen sajnálom, hogy az első közleményeket nem vettem észre, csak a VII.-nél láttam meg ezt a czikksorozatot. Ezóta mohón olvasom, erősen leköt mindenik előadás és mély tiszteletre indit. Mély tiszteletre indit azért, mert szerény véleményem szerint s az én tapasztalatom szerint ilyen értékes, jobban mondva: ekkora értékű dolgokat Írásokból 40—50 esztendő alatt egyszer olvashatunk; másodszor azért, mert az orvosi tudomány, hiába! ohan, mint a középkori papi tudomány, — a tömegnek csak annyi köze van hozzá, hogy bámulja, de nem érti. Ez a nagy czikksorozat szakit evvel a szellemmel. És járulhat a tisz'elés mellé a szeretet is, mert a tömeg nyelvén, az egyszerű beszélgetés nyelvén adja az Orvos ur ezeket az értékes tanácsokat. Ha nem mondja is, de világosan azt az elvet vallja az orvos-iró, hogy: tudományt a népnek! Még pedig nem ugy, hogy a nép menjen be a merev formuláknak nyűgös iskolájába, hanem a tudós menjen a nép közé, a mint a névtelen orvos iró ur száll ki e terjedelmes leveleivel a Magyarországnak és Magyarországnak a népe közé. Soha meg nem dönti senki azt a sarktételt, hogy az egészség az első. Égészség nélkül nincs élet. Élet nélkül pedig semmi sincs. Még katona gomb sincs. Es az egészségnek öntudatos tárgyalása mégis legutolsó. Igaz, hogy öntudatlanul is meg szokott az állani. Be hát mért ne érdemelne az egészségügy is annyi öntudatosságot, mint pl. a páva tarkának a tolla? melynek a színét, minemüségét versben tanulják a gyermekek. Évezrekel átnyögünk a •der Lőffel, die Gabel és das Messernek, meg annak a tanulmányozásában, hogy a répa és •caro — carnis hus nőnemű, anélkül, hogy sej telmünk volna a répának s a húsnak tápláló erejéről. Odáig eljutottunk, hogy most már az egészséget is tanítják az iskolákban rendkívüli, 13. tárgyként, leghátul. A Magyarországban levő czikksorozat, az ő gyakorlati fellépésével, hadat üzen a régi szellemnek s mintha uj iránynak volna hirdetője, valójában előfutárja. Ennek a nagyértékü czikksorozatnak akkor lenne igazában órási értéke, hogyha hasznosítanák. Igen egyszerű ennek a módja. Ha nem kötelező tantárgynak, de csupán legalább is az í ifjúsági könyvtárakban önkényt olvasó könyvnek j ki kellene adni, első sorban az iskolák könyv- : táraiban legalább is félannyi példányban, mint a j hány gyermek van az iskolában. Olyaa egyszerű nyelven van irva, mini a milyen nyelven az anya beszél gyermekéhez. Tehát az összes elemi iskolákba is való ez a leendő könyv. Gondoskodni lehetne és kellene másodszor arról is, hogy az Iskolán kivül levő nép is olvassa ezt a leendő könyvet minél nagyobb méitékben. — Fel kellene erre hívni a kormány figyelmét, legelőbb is a közoktatásügyi miniszter ur figyelmét. Borbély György. A czikksorozatnak csupán a legújabban megjelent XI. részét közöljük a l&agyar Paizsban is. Ez a rész benyit az iskolába is, szól a tanulásról s a tanulással kapcsolatos dolgokról, életpályáról stb. Ez a XI. rész is hat szakasztanból áll. Mi a mi szük terünkhöz képest csak rendre közölhetjük. Miképp lehetünk hossza életűek ?xi. Elbeszéli: Egy orvos. 1. Bevezetés. Tagadhatatlan az, hogy becsületünk után legdrágább kincs az egészség. Mi haszna tanulunk az iskolában, ha testünkről, a lélek házáról, ennek gondozásáról megfeledkezve, a rossz ház összeomlik. Nincs szivet szakasztóbb érzés, mint mikor a tanuló gyermeket temetni látjuk, ilyenkor oda a szülök, testvérek, rokonok, tanitók reménysége, oda a szülők, tanitók minden fáradsága. Az egész világon a gyermekek közti halandóság a magyaroknál a legnagyobb és ezt meggátolni legyen mindenkinek erkölcsi kötelessége. A tanulónak legnagyobb szüksége van a jó levegőre, a túlzsúfolt, zárt levegős szobában az agy működése lassú, lomha, ha a tanuló kertben, réten, vagy erdőben tanul sokkal hamarább felfogja, megérti, elsajátítja a tantárgyat, mint rossz levegős, 7,áit szobában. A friss levegő jó vért ad, akinek jó vére van, annak jó étvágya is van; minden ágyneműt hetenként legalább háromszor világos, napos helyen • szellőztetni kell. A gyermekek kérjék meg szüleiket ' arra, hogy mindennemű férgeket irtsanak ki a ! lakószobából. Az ilyen élősdi rovarok görvélykórt, í veszedelmes fekélyeket, éhtifuszt és még számos 1 fertőző betegséget okozhatnak. Ruháikat, ágy| namüiket hetenkint kétszer változtassák, Íráskor, • olvasáskor, rajzoláskor könyvtartót, állványt hasz! náljanak, mert ekkor a meggörnyedi ülés'ehárit! tatván,, sem a tüdőt, sem a szemet nem ront; hatják. Se a lélhomályban. szürkeletkor, se a vakító fénynél a szemet ne rontsák. A fiuk az j iskolában port ne verjenek, mert ez a por azok; nak, akik köhögnek, hurutban szenvednek, eset[ leg halált okozó lehet. Ha csak lehet, mindig í szabad levegőben, mezőn, erdőn tanuljanak. Puszta ( kezeikkel szemeiket sohase dörzsöljék. (Folyt, köv.) Séta — jobbra. Irta: Tlvolt János, , Köszönet „ Vadvirágnak" a miért, hogy multj kori, a hölgyek flanrsáról irott ; elmélkedésemet j szóra méltatta. Kösz'inet, hogy Ő nern esett abba : a hibába mint sokan mások, a kik nekem azt imputálták, mint hogyha én formátlan kámzsákba akarnám a hölgyeket bujtatni ... De még akadtak olyanok is, a kik hol szóval, hol levélben azt dörgölték az orrom alá, hogy miért iszom én bort, a mikor pedig vizet prédikálok, vagyis miért járok még magara is vasalt nadrágban! ? Pedig az én vasalt nadrágaim nem is annyira vasaltak, mint inkább szépen gondosan össze rakottak. ízlésesen, divatosan, fessen járni más mint flánczosan, tulcziczomázottan! Ebben Vadv.raggal í is egyetértünk, mert őnagysága ime még divatlapot is ajánlott olvasóinak, mint a miből meglehet tahulni az egyszerit, Ízléses, polgári és mégis divatos ruha varrását is! Nem, igen tisztelt hölgyeim és fess uraim, dehogy is vesszük mi rossz néven azt. ha Önök fessek csinosak! Sőt ez bizonyos mérvben büszkeségünket képezi! Volt egyszer egy isspániol király, a kinek az volt a jelszava: Büszkének szeretem a spanyolt! Mi bennünk is vau annyi nemzeti virtus, hogy: »Fessnek, csinosnak szeretjük látni a magyar nőt!« Ezt elleneseink épugy érzik mint mi, csakhogy épen, nem akarnak megérteni. Azuem megyen sehogyan sem, ások aranyos, kis buksi fejecskébe, hogy honi gyártmányból is, s olcsóbb külföldi kelméből is lehet divatosan, ízlésesen öltözködni! Legfelebb nem hasonlítunk valamely elröpülni akaró párizsi Denimondéhez! Továbbá nem akarják megérteni, hogy patriotizmusból, honszeretetből is kissé tartózkodóbbnak kellene lennfök a/, osztrák divat és piperecziükek fogyasztásában ! Különösen pedig mérsékletre kellene hogy intsen bennünket a körülöttünk élő nagy nyomor és szegénység! Nem észszerű dolog, ezt a nagy nyomort mintegy | kigúnyolni, kihívni! Sokkalta nagyobb azon teher| viselő embertársainknak a száma, a kik semmi ; körülmények között iem kaphatnak »drágasági ) pótlékot« azokénál, a kik ilyet is él/eznek í Múltkori elmélkedésemnek is ez volt a veleje. > Ha Egerszegen végig megyek,-husz hölgy közül í tízre rátudnék mutatni, mint a kik nemcsak, hogy osztrák gyártmán} u kelmékben járnak, de még csak nem is itt készült ruhájuk, hanem direkte Bécsből hozatják összes szükségleteiket. Node, Uram bocsá! hogyan is lehet még ezen is fennakadás, a mikor biztos tudomásom van arról is, hogy ugy Egerszegen, mint a vidéken vannak olyan uraink is, a kik még a marhahúst is Bécsből hozatják! Milyen isteni élvezet lehet az annak a tulipános gyomornak, Egerszegen bécsi hust emészthetni! Érdekes volna, ha ezekről a bécsi dolgokról a posta külön statisztikát mutatna ki, hadd pellengérezzük ki a szittyákat és kozmopolitákat! Hát, — kérem, — érzem, belátom, ez kemény dió! Különösen kemény, az ilyen szalmalángu hazafiság mellett! Pedig most három éve ugyancsak rakosgatták a vér és pénzáristokraták hölgyei bútorjaikat, csillárjaikat s egyéb ékszereiket a Dhaza oltárára<í fogadkozván, hogy mármost mennyire jó példával fognak ők elöljárni a hazai iparpártolás terén! Azóta . . . szépen . . . suttyomban . . . vissta kerültek az ékszerek a haltvu vállakra . .. Én például azért nem megyek szívesen az úgynevezett hazafias felolvasásokra, szavalatokra, iparvédelmi értekezések és frázeologiákra, mert érzem, hogy az ott elhangzott szép szavaknak majdnem mindenben ellentmond az életben való viselkedésünk, kiáltó ellentéte a rajiunk fityegő osztrák gyártmány! Ipart nem lehet frázisokkal, 1 sem szubvencziókkal, hanem csak önálló vámj területtel és pénzzel teremteni! ; Ezt pedig egyszer az, másszor ez a párt sáklizza el; 1917 ben is el lőszeil az SÓklizva, ha csak egy sziv, egy lélek talpra nem áll az egész ország kispolgársága, ha melléjük nem szegődik az óriási, értelmi és eikölcsi erőt kép. viselő tisztviselő sereg! A. kispolgárság csak akkor tudja eltartani és ; érdemszerint dotálni, tán tulostulnagy számú : tisztviselőit, ha ezek is szövetkeznek velük uj kereset források, nevezetesen az önálló vám megteremtésére! Addig is tanuljunk a törököktől sovinismust, i kitartást és lelkesedést, ők kibojkottáltak tőlünk ötvennégy millió koronát! Ha mi az osztrák áruk bojkottja terén csak fele anuyi szívósságot tuinánk tanúsítani, még Luegir is térdenállva könyörögne hozzánk hogy: i y>Ne, magyar az önálló vámterület; csak hagyj föl ' a német zsebet sorvasztó bojkottal!« Node, visszatérek a', én szeretetreméltó szövetségesemhez, Vadvirághoz és örömmel állapítom meg, hogy erőlködésünk nem egészen meddő munka, mert magam is hallottam nem egy anyától, hogy: »Mir bizony, Vadvirágnak igazá van!c i S ugyancsak hallottam nem egy férfitől, hogy: i „Tivolinak vau igaza!« Persze, az nem csekély szépséghiba, hogy ez a pártállás nem megfordítva van ! Mert igy nehéz kihámozni, hogy kritikánknak mely részét helyesli a papa és melyiket a mama!? • Mert Vadvirág és szerénységem véleménye ; között is van ám egy kis eltérés. Vadvirág p. o. velem együtt szintén elítéli az J üres czífrálkodásl, sőt a sorok közt elítéli az I osztrák ipar ilyetén hazafiatlan tömését is; azon| ban, hű marad asszonyi mivoltáh^z és védelmébe 1 vévén a nemebelieket, egy kis kirohanást intéz a | férfiak ellen, mint a „kiknek legtöbbje nem fe

Jei Üget. hanem péUZt keres!

1 \ Hja, kérem, az a fránya pénz ... az . . . az . .. No, én nem találóra, hogy a uemembeliek annyira feketék és önzők volnának! Sőt állítom, hogy a férfiak nyolcztized része nem pénzt, — hanem jó, feleségnek való leányt és a mellé — egy kis pénzt is keres! Persze, más a »hozománv vadász< s más az, a mikor valaki — egész okosan — egy kis pénzmagot is óhajt! Az előbbiek husz százaléka jaagy pénzhez jutván, csakhamar elveri a hozományt is, s a feleséget is; nyolczvan százaléka pedig abba a rabszolgaságba esik, a mit Vadvirág igen szépen, de elijesztően ecsetel, vagyis, a mikor a függő, megvásárolt férjből, pudli ebecske vállik! De hát ezért fájjon a pudlicskák feje! Abban, hogy a férfiak csak pénzt keresnek, van egy kis i költői túlzás. Ez olyan közhely, a mit lépten| nyomon megczáfol a gyakorlat! Ámbátor tagad| hatatlan, hogy csupán szerelemből csak legfelebb | 48 óráig lehet megélni; ellenben pecsenyéből I némely ember száz évig is elél! . . . Ha azonban végig tekintek a városunkban az utóbbi évtized alatt kötött házasságokon, alig találok olyant, a hol \ a férjre rá lehetne fogni, hogy »ez tényleg hozo' mányt vadászott /«