Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-07 / 1. szám

1809. január 7. MAGTAR PAIZS 5 Az iparfejlesztés, mint a modern államok fejlődésének főfeltétele.*) — Tekintettel hazánkra. — Irta: László Györg/, & zalsegerszegi áll. fó'gimn. VIII. osztályának tanulója. A világtörténelem bizonyítja, hogy a politikát és az események lánczolatát legelsősorban mindig gazdasági érdekek mozgatják és irányítják. A kenyér miatt tolvt a világon a legtöbb és legvéresebb háború. A kenyér hozta meghasonlásba legtöbbször az éues testvéreket s békítette ki a halálos ellenségeket. A közös gazdasági érdek nagyobb, erösebb összefűző kapocs volt mindig a népek között, mint akár a közös származás, akár a közös nyelv, akár a közös vallás. A gazdasági érdekek mindig nagy szerepet vittek a történelemben, de soha még annyira nem uralkodtak, mint századunkban, helyesebben a XIX. században és annak is utolsó évtizedeiben. Megfeszített erővel, ernyedetlen szorgalommal törekszik korunknak minden állama, hogy íolytonosau fejlessze, tökéletesítse iparát, mai felfogás szerint a nemzeti jólétnek, hatalomnak legelső feltételét. Az ipar ugy minőségre, mint mennyiségre nézve mindig mayasabb tokra emelkedik és mindig több lesz az olyan ipartermék, mit az iparosország lakossága elfogyasztani nem tud. Ez iparczikk-fölöslegen túladni mindén iparállamnak elsőrendű kötelessége,mert különben munkásmilliók munkája megíizetetlenül marad és óriási tőkék használatlanul hevernek. És hogy a fölösleg elhelyezése milyen életkérdés, mulatják a sürún előforduló gazdasági kraohok, amilyen pl. a legutolsó, amerikai volt. Itt annak, hogy ezer meg ezer virágzó gyártelepnek, kereskedő czégnek buknia kellett, hogy annyi millió mun Isás maradt kenyér nélkül és került nyomorba, — annak legelső oka a túltermelés miatt eladatlanul maradt rengeteg áruezikk volt. Az ilyen gazdasági megfeneklések kikerülése végett törekszik minden modern állam uj mej; uj iparpiacok szerzésére, ez a törekvés hajtja őket a folytonos fegyverkezésre és ez az alapoka korunk minden háborújának. Ez a törekvés állította szembe Mukdennél a félmillió oroszt és japánt, akik Mandsuria birtokáért küzdöttek meg. Az észak-amerikai Unió, Kuba, Portorikó, Manilla és a Fülöpszigetek erőszakos megszállásával, a Panama és Nicaragua csatornák építésével, a csak nemrég felállított csendes óceáni flotta folytonos erősítésével Kínára, annak töméntelen iparczikk fogyasztójára czéloz. Kína felé terjeszkedik Japán is és a két hatalomnak e közös törekvése okozta az idei japán amerikai konfliktust. Az angol-bur háború, a németek délafrikai politikája és ottani terjeszkedése, Kína megrohanása és tervezett felosztása, a franciák marokkói háborúja, a balkáni kérdés és a sandsák vasút, mind ennek a törekvésnek az eredményei. A lét, vagy nem lót örökös kérdésé adja a nemzetek kezébe a fegyvert ezekben a harezokban; de voltakópen nem a csatamezőn, hanem a békés világpiacokon folyik az igazi küzdelem. Ebben az élethalál harezban nem annyira a nyers erőszak, mint inkább az ész, az éleslátás, a vállalkozási szellem és a pénz hatalma dönt, — mondja korunknak egy nagy nemzetgazdásza. Napoleon taktikája itt a kereskedelem tudománya ; ami a hadsereg amott, itt az iparosok és kereskedők kasztja; az ágyuk és fegyverek: a gyárak, hajók, mozdonyok füstölgő kéményei; a megvini való várak — a világpíaczok s a szabadság, melyért a nemzetek olyan titáni barezokat vívtak : a gazdasági függetlenség. Ez a háború nincs olyan véres, mint a másik, de ép oly elkeseredett, sőt sokszor még elkeseredettebb, még kíméletlenebb. Micsoda erő, micsoda hatalom rejlik hát az iparban, hogy érte a népek ilyen vad, létéi t-való küzdelmet folytatnak? I. As ipar haszna. Az ipart (mely fogalom magába f gl ilja ugy a kisipart, mint a nagyipart) a mai gazdasági rendszer helyezi az összes emberi foglakozások élére (nemzetgazdaságiam szempontból). Az első gazdasági rendszer XIV. Lajos korában fejlődött ki a Colbert alapította merkantilizmusban. *) A budapesti Sorompó Ligától hirdetett versenyen tavaly nyerte cl ez az értekezés bzíp kitiin'evssel a'< országnak összes középiskolai tanulói között az I. dijat. Colbert az állam hatalmát a pénzgazdagságban látta, amit az ipar és kereskedelem fejlesztése által vélt elérhetőnek. Hogy minél tobb pénz jöjjön bs az országba és minél kevesebb menjen ki, védvámokkal vette körül Francziaországot, melyekkel külföldi iparczikkek bevitelének és belföldi nyerstermények kivitelének útját állta. Ennek a rendszernek sok hibája közül az a legnagyobb, hogy mig az iparosokat és kereskedőket dúsgazdaggá teszi, addig a földmiveseket nyomorba kergeti. — A merkantilizmusnak mintegy visszahatásakép lépett fel mindjárt utána a második rendszer. Ez a physiokratismus. mely a Co'bert félével homlokegyenest elleukezik. Ilivei ugyanis a népvagyonosságot csupán a földben, az ős termelésben látták, mint az egyetlen productiv foglalkozásban. Ez szintén helytelen rendszer, mert ez meg az iparost teszi tönkre. — Végre a XIX. század első felében, abban a korban, mely a nyugati nemzeteknek megadta a szabadságot és egyenlőséget a politika terén, megszületett a mai gazdasági rendszer, mely a gazdasági egyenlőséget hozta magával. Ez a Smithianizmus. vagy »szabad ipari rendszer,« melyet az angol Sinith Ádám teremtett meg. Ez szerint a népvagyonosság alapja sem a pénz, mellyel az ország rendelkezik, sem azok az őstermékek, melyeket a föld produkál, Inneni a munka, a melyre az ország fiai képesel;. Annál gazdagabb valamely nemzet, minél nagyobb a munka értéke, minél nagyobb a munkabér. E rendszer egyikrendet sem Fzoritja hü ftérbe és szerinte minden foglalkozás produktív foglalkozás. Az őstermelő, mikor terményét munkájával előállítja, anyagértéket produkál; az iparos, mikor a terményt átalakítja, alakértéket ; a kereskedő, mikor az iparczikket és a terményt elszállítja, helyiértéket állit elő. A szabad ipari rendszer az összes foglalkozások élére állitja az ipart, mert. a tökével, földdel nem biró millióknak egyedül ez ad megélhetést és mert a munka legjobban ebben értékesíthető. Közelebbről vizsgálva ?.z ipar előnyeit, látjuk, hogy annak legközvetlenebb haszna a nemzet gazdagítása. Az iparnak összes többi hatásai ebből erednek. Legelőször biztosítja az ipar az iparosnak jólétét. Az iparnak az összes foglalkozások l özt a legtöbb ága van, tehát- benne lehetséges a legszélesebb körű munkamegosztás, annál tökéletesebbek az iparczikkek, annál nagyobb az értékük és annál nagyobb a munka fizetése. Fokozza még az ipari munkás munkájának értékét a gépek alkalmazása is. Ezekkel ugyanis mindig több emberi munkaerő takaríttatik meg, ugy, hogy egy munkásnak mindig több fizetés jut. A gépek alkalmazása szaporítja a forgó tőkét is, tehát a géptulajdonos, a gyáros gazdagszik. A gazdagodást elősegíti az ipar azáltal is, hogy benne lehet legjobban érvényesíteni a vállalkozási erélyt és ügyességet, a munkaerőt, a tőkét és a forgalom eszközeit. Hiába vau meg a földművelőnek a nagytőkéje, ügyessége, munkaereje ; ha földje megfelelő mennyiségben, egy bizonyos terménymennyiségnél többet a legnagyobb erömegfeszitéssel sem tud produkálni. Hiába vannak meg a tényezők a kereskedőnek, ha nincs haszonnal szállítható áruezikk. Ellenben ha ugyanezek megvannak az iparosnak, annak termelése szinte határtalan. De nemcsak azt gazdagítja az ipar, aki vele foglalkozik, hanem jólétet áraszt az állam minden lakosára. Így fokozza a mezőgazdasági termékek értékét, tehát a mezőgazda jövedelmét is. Emeli a termékek értéket azáltal is, hogy mindig tökéletesebb czélszerübb gazdasági eszközöket állit elő, ugy hogy a mezőgazda mindig többet és jobbat tud produkálni. Továbbá, amint a földművelő megveszi az iparos gyártmányait, ?z iparos viszont, fogyasztja annak terményeit és így is fokozza a mezőgazda jövedelmet. Tehát az iparos és a gazda szinte egymást segítik előie (feltéve, hogy a »szabad ipari rendszer« szerint működnek). Erre legjobb példa Anglia, ahol egymás mellett virágzik ez a két foglalkozás. Gazdagítja az ipar a kereskedőt is. Fokozza a bel és külkereskedelmet, mertmindig több értékesítésre váró iparczikket gyárt és mindig több nyersterményt fogyaszt, amit a kereskedelem szállít a számára. Á kereskedelem technikai eszközeit az ipar folyton tökéletesíti, tehát így is emeli azt. Általában mondhatjuk, hogy az ipar a lakosság minden rétegének jólétét emeli, mert a szükségleteknek és élvezeteknek egészen uj köreit teremti meg azáltal, hogy azokhoz anyagot és eszközt mindig nagyobb mennyiségben, mindig jobb minőségben és mindig olcsóbban állit elő. Végül az ipar teremti meg azt a nemzetgazdasági harmóniát, mely egyedüli faitétele annak, hogy a nemzet miuden rétege Az ipar nyújtja ugyanis lem anyagát, fogyasztja egyformán gazdagodjék, elsősorban a kereskedea mezőgazdaság terményeit, a kereskedő viszont élénkitőleg hat ugy reá, mint a mezőgazdaságra, valamint a mezőgazdaság is mindakettöre. Tehát olyan fontos szerepe van az iparnak a társadalomban, mint a vérkeringésnek a testben. Es valóban, amint az egészséges vérkeringéssel velejár az ember szellemi tehetsége és energiája is, azönképen az ipar is azáltal, hogy gazdagít, szellemi és erkölcsi fellendülést okoz az államban. Lássuk csak, milyen nagy előnyök járnak a gazdagsággal! A gazdagság mindenekelőtt szabadi, függetlenné teszi az országot. Korunknak alkotmányos szabad állama 3z ipar által meggazdagodott és igy megerősödött polgári renden nyugszik. A városok iparos polgárságának szabad szeleme okozta a robot, (I —rna pusztulását és általán az egész jobbágyság eltörlését, ez hozta létre a jogegyenlőségét. Az alkotmányos életben mekkora szerepe van a polgárságnak, mutatja a franczia forradalom; a franczia polgári rendből állott az a nemzetgvü lés, mely az abszolút királyságot megbuktatta és ugyancsak ez a rend hozta helyre a directorium idején — és azóta mindig — a fellázadt csőcselék túlságba vitt dolgait. Hogy milyen föltétel az iparos polgárság, mutatja az a körülmény is, hogy ma azokban az országokban, ahol erős a polgári iparos rend, ott nagy az egyéni függetlenség és a kormányzás nem az uralkodón van, hanem a polgári parlamenten. Az iparos országokban (Egyesült-Államok, Francziaország, Anglia) a súlypont a parlamentem V el D, Ql Í íi !\ evésbbé fejlett iparállamokban.í Auszt.-M agy árorsz.,Orószorsz.) a sulvpent az uralkodón vau. — Meg a függetlenséget már az ipar természete is magával hozza. Az iparos államban a jólét és megélhetés nem kiváltságon, földbirtokon nyugszik, sem '.ókén, hanem minden ember tulajdonán, a munkaképességen. Kendi elkülönültség, hűbéri viszonyok, személyi szabadság megszorítása iparos országban tarthatatlan. A gazdagság alapja továbbá a nemzet hatalmú nak is. Az iparos ország biztos jövedelem forrásokkal rendelkezik, könnyen fizeti az adókat; könnyen ad az államnak ha megszorul, kölcsönöket. A gazdagság emeli a hatalmi állást; mert az iparilag fejlett nép a háborúban jobb hadiszereivel, gépeivel előnyben vau, hadi ereje is nagyobb. A háború csapásait jobban kibírja a gazdag iparos ország, mint teszem a földművelő ország, nemcsak azért, mert az iparosnak nagyobb szokott lenni élőt szívóssága, ügyessége. — Carthago, ez az egyetlen város, évekig ellent tudott állni Rómáuak, a világbirodalomnak, gazdagsága miatt. Ugyauigv Velencze is, mely századokon át nagy háborúkat vivott Ausztriával, Magyarországgal, a törökkel st'o. Vagy ott van XEV Lajos példája, akinek a merkantil rendszertől dúsgazdag polgári rend akkora hatalmat adott, hogy minden európai hatalmat sakkban tartott és mikor az egész Kurópa egyesült ellene, csak 15 évi kü/delem után tudták legyőzni. Végül a gazdasági, anyagi fejlődés magával hozza a szellemi és erkölcsi fejlődést is, ami elsősorban emel ki egy nemzetet a többi közül. A szellemi nivóra, ami a kulturnemzetnek szükséges, csak gazdagság emel fel. Legtalálóbban gr. Széchenyi István fejti ezt ki a »Világ«c-ban : yA szegénység kirekeszti az értelem kifejlését, mert a szegény nemcsak utazás által nem hasonlíthat össze s igy csak keveset tapasztalhat, hanem még a legszükségesebb tudományok megszerzésére is tehetetlen; az értelmi fejletlenség pedig előbb-utóbb minden bizonnyal függésbe hoz; mert az értelmi suly, ha csak kissé több időt foglalunk is össze, egyedüli valódi felsőbbség e világon s igy a szegénység, legalább a mostani világban, szolgasággal páros. Ezen állitásom pedig nem theoria, mert csak ujabb történetei az emberiséguek nyilván bizonyítják, hogy az elszegényülésnek legbizonyosahb következése az elaljasodás, az elaljasodásnak a szolgaság.« És, hogy mennyire igaza vau Széchenyinek, mikor ezt mondja és azt: »Csak gazdag népnek van erkölcsi súlya, koldus népnek könyörgés a szava!« azt bizonyítja a történelem. Valahányszor