Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-13 / 19. szám

2 M A G Y A R P A i Z S 1909. május 13. lekicsinyelhetőnek vélik. Az újságíró is küldött kepviselője — még pedig egy nagyobb közönségnek. Avval a különbséggel, hogy neki joga nincs, csak kötelessége. Azért illenék, hogy egy kissé jobban megbecsüljék. Nós, be-bemennek vala, mondom, az újságírók a terembe. Ha törökök vobának, lekuporognáuak a földre s a térdjökön írnának. De nem törökök, tehát az asztalhoz ülnek. Tvhű! ezer menydörgős menykő! sze épen ez a baj. Ugyanannál az asztalnál, a hol az urak ülnek ! És hang hallatszott, hogy mit keresnek itt ezek a skriblerek? Talán még ragadhat is valami. És az újságírók keserű bánattal ugyan, kénytelen-ke'letlen beletörődnek abba az áldozattételbe, hogy megfosztassanak az egy — asztal — üléstől. Akkor hát kértek külön asztalt és széket. Mert ez már csak dukál. Meg is kapták. Kaptak külön asztalt és széket, még pedig emelvénynyel együtt. Bánat után öröm. Örömre megint bánat. Mert baj az, hogy ez a dobogó csak három ujjnyi magas. Még nagyobb baj, hogy az előadók asztalától legtávolabb, az ajtósarkán há'ul, az oszlopok alatti szegletbe tették ezt az alkotmányt. Nagy érdeklődést keltett ez a páholy. Jöttekmentek körülötte az emberek s gratuláltak az újságírás tekintélyének, amely felmagasztaltatott egészen az ajtósarkáig. Itt leghamarabb ki lehet dobni az újságírót is, az alkotmányt is, t. i. ezt a faalkotmányt. Itj. Czukelter La>s a Zalának gyorslábú Acbilleüse és bőszavu hírnöke, ült az egyik székre. Inkább csak díszből ül ott, az ügyeket jobbára ismeri már. Dr. Csák Károly a hosszú nevü iker nemes Zalamegye-Zala vármegyei Hírlap cz. újságot csinálja még hosszabb vezérhasábokkal. Ó csak azért ül le egy-két perczig, hogy a szék ne üljön ott üresen. Nincs is szüksége figyelni. Megyei tisztviselő s az összes megyei előadók, mikor az »ügydarabokat« fogalmazzák, már akkor egyúttal a Zalamegye Zalavármegyei Hírlap számára is fogalmazzák. Nekem le kellett ülnöm és ott kellett ühöm és hegyeznem kellett a plajbászomat s a fülemet. A Magyar Paizs nincs benn a megyei központban. Azonkívül az alispán szelid nyomással és kemény parancscsalmegtiltotta a referálóknak és kiadóknak a hirek közlését, hitározmányok eredményét. Hát ezért nekom bizony kutyamódra itt kel! ülnöm; itt is ülök hűségesen, a plajbászt faragom, az eszemet hegyezem, a papirt egyengetem, a fülembői tölcsért csinálok — hanem azért az Eitier és C/.obor beszédjén kivül nem hallok én a kétszáz »ügydarabból« egy árva betűt sem. Néha a jegyző sem hallja. S egyebet ir. De valamit csak mégis muszáj irnom. Hát irtam ezt, a mit irtam, a — dobogón. Az alispán ur pedig ezt a dobogót bizonyosan oda fogja tétetui, a hová kell, a saját helyire, a hol a rendeltetése, közel az előadók asztalához, hogy lehessen meghallani a beszédet. Különben appellálunk és Dómján őrmester méltányolni fogja helyzetünket és szerepünket s kérésünkre a helyére teszi az asztalt. Magyar Paizs. Az önálló magyarbank Zala vármegye székházán. Törvényhatósági közgyűlés volt hétfőn Zalamegye székházán. Gróf Batthyány Pál főispán elnökölt, ki a közgyűlést pont 10 órakor megnyitotta az elég nagy zzámmal egybegyűlt bizottsági tagok előtt. Itt voltak Eitner Zsigmond és Filipits Lajos orsz, képviselők is. A nagy tárgyhalmazból lehetett látni, hogy a gyűlés két napig is eltart. El is tartott. Egy kis uj képe is vala a tanácsteremnek. Az újságírók kérésére emelvényen külön asztalt tettek számokra, kérték pedig ezt azért, mert hire kelt, hogy a nagy asztaluál nem szívesen látott vendégek ezek a különben igen jámbor zalai újságírók. Jámb>roknak mondom, mert hiszen nem csudálkoznám az ellenszenven, ha csak egy kis pisszenést is tennének kritikus hangon, de mondom, olyan jámbor fajták! inkább a dicséréshez értenek. Vagy talán ez a baj. Talán jobban megbecsülnék őket, ha mélyebben mártanának a kalamárisba. — Szóval van külön asztaluk. Az ajtósarkánál van s a tanácskozásból Eitner orsz. képviselőnek és Czobor jegyzőnek a beszédén kivül semmit sem hallanak, azonban innen-onnan való kérdezősködések után egy pár nevezetesebb dolgot mégis tudtul tudunk adni. — Az alispáni jelentést felolvasottnak vették. ! — A Czebe Károly halálával megüresedelt árvaí széki ülnöki helyre megválasztották Hann Jánost í s még egy szervezett ülnöki állásra Fangler • Bélát ülnököknek; árvaszéki jegyzőknek pedig: I Dr. Br glevics Károlyt, Szeliánszky Nándort, Polgár j Ferenczet — Az alispánhoz két gyakornokot ! osztanak be. — Eitner orsz. képviselő kívánságára elöre; tették Arad átiratát az önálló magyarbank felálli| tása ügyében. Mellette szólva fölemlité, hogy az í osztrák mind összetart a magyar ellen, a magyaroki nak fele pedig az osztrákkal tart. Ez a mostani ! bank ügyünk immár nemcsak a banknak az ügye, I hanem a nemzeti becsület kérdése. Csak egy I hajszál választ el az önkényuralomtól. íme még a töröknél is világosan kifejezésre jutott, hogy tör| vény a nép akarata. De a magyarok között árulók vannak. S nagy a külföldi perfidia. A közgyűlés megtapsolta Eitner képviselőt s elfogadta a pártoló feliratnak azt a megtoldását is, hogy szólittassanak fel a különböző pártok is, hogy ne járuljanak í hozzá a nemzet megbecstelenitéséhez avval, hogy | óhajtanák a közösbank fentartását. — A balatonparti vasút építésére megszavazott 402.000 koronának megszerzésére nézve Barcza . László, Udvardy Ignácz, Elek Ernő hozzászólása i után megbízzák az alispánt, nézzen után, hol lenne olcsóbb a pénz, — Király Gáspárnak és | Sá^hy Viktornak a Csáktornyán kért második , patika felállítását nem fogadja el a törvényható' ság. — Udvardy Vinczének régi indítványát) JZ, | a megyei takarékpénztárak felállításához szóllottak | Udvardyn kívül Koller István, az alispán cs | Csertán Károly. A megye közönsége uj pótadót j nem bir meg. A kérdést — minthogy más alaku' latok is vannak e téren — levették a napirendről. — Az elhalt Czebe Károly árvaszéki ülnök özvegyének 80£L korona évi nyugdijat és két kiskorú gyermeke részére 200—200 korona segélyt szavaztak meg. — Maver István novai főszolgabírónak kitűnő javaslata volt az, hogy a megyei tisztviselőségben az egyes hivatalok betöltésénél a megválasztatási rút korteskedést meg kell szüntetni. Hozzászólott Koller István és Barcza László, találóbb volt Gróf Batthyány Pál főispánnak az a megjegyzése, hogy a jelölteknek és pályázóknak a quasi bemutatkozását és pártolás kérését nem lehet megakadályozni s helytelen is lenne, ennek elfajulását pedig vagyis a rut korteskedést csak társadalmi uton közhaagulattal kell és lehet megakadályozni. — A vármegyei hivatalos munkaidő a nyári p^hónapban reggeli órától déli p oráig fog tartani s délután szünet lesz, legfeljebb felváltva egy-egy tisztviselő marad fenn a folyamodó közönség fogadásira. Ezeken kivül mintegy 200 apróbb ügyet intéztek el még másnap délig, s délután folytatták a közigazgatási bizottság tárgvalását. —ó. A könyvek. Olyan az író, mint a szántó-vető gazda; mindkettő vet: az író is, meg a szántó-vető is. Amaz az emberek szivébe, emez a földbe veti el magját. Kikel az is, meg ez is, jó és rosz egyaránt; a tiszta búzával a konkoly, a gaz is; sőt ez utóbbi sokszor hamarább s bujábban, mint a jó mag a liszta gabona. A szellem, szív és az izlés legjobb s legbiztosabb képző eszközei közé tagadhatlanul a jó iratok tartoznak; mert ezek szolgálnak hasznos ismereteink megszerzésére, s szellemi Iátkörünk kitágításához. Ugy hatnak a könyvek az emberre, mint a társaságok és barátságok, a melyeket választ magának. Olyanok azok mint egyes kápolnák, melyeket az emberek az élet vadregényes vidékeinek legmagasabb s legszebb pontjain emelnek s a melyeket barangolásai közben nemcsak a kilátás kedvééit, hanem főleg azért keres fel s használ, hogy ott az élat szórakozottságaiból ismét mintegy összeszedje magát, s figyelmét, gondolotait nemcsak az érzéki, de más létre is irányítsa! Ezen szempontból tekintve a dolgot azt mondhatjuk, bogy agy egész könyv valóban egy egész emberi életet foglalhat magában. Azonban mégis meg kell jegyeznem, hogy a könyvek sorsa is olyan néha, mint a leányoké. t Gyakran bizony a legjobbak, legszebbek s leg| méltóbbak ülve maradnak legtovább. Végre azonban mégis csak jön egy férfi, a ki reájuk ismer, i vagy jobban moudva, a ki őket megismeri s a visszavonultság homályából egy szép működési kör világába hozza ki. De a jó, hasznos könyvek értékénél s hasznánál sokkal nagyobb a sikamlós regények okozta kár. Mert ezek csak ferde nézetekre s fonákságra szolgáltatnak okot. Hatásuk annál veszélyesebb, mert összes törekvésük csakis oda irányul, hogy ízetlen szerelmi kalandok ecsetelése által hevítsék képzelő tehetséget. Találjuk ezt főleg az uj franczia regények túlnyomó részében, melyek fényes ecsetelések által igen gyakran kitűnnek ügyén, de nem ritkán a morál és a családi boldogság alapjait ásák alá az által, hogy a bűnt az erény mellőzésébe öltöztetik. * * * Szem előtt tartva ezen szomorú igazságot, annál inkább kötelességünk arra törekedni, hogy a nők magasabb színvonalon álló értelem fejlesztő és szivnemesitő irodalmi művek tanulmányozása által neveltessenek, hogy igy képesek legyenek : megkülönböztetni a jó regényt a rosztól, az erkölcsileg kifogástalant az erkölcstelentől, a nemeset az aljastól; szóval az igazi remekművet a silánytól, mely a felületességet s alacsonyságot összebonyolított csomóba s dallszinműi situacióba • rejti el. Tanuljanak örömmel megismerni, a jót, szépet, ! s igazat s azt bizonyos kegyelettel magukba | fogadni, ellenben a tiszta és szilárd nőiesség szent haragjával elfordulni mindentől, a mi hamis, rut és rosz. Kíméljék erőiket s érzelmeiket! | Gondolják csak meg, mennyire pazarolják ezeket sokan ma, midőn annyi szenzácziós regényt olvas': nak, mig a frivol költői s általában sajtótermé; ke>? kedvéért az összes irodalmat hanyagolják ! el, mely magában foglalja mindazt a jót, a mit csak elődeink szelleme toremthetett s hátrai hagyott. Az ily silány művek auyagának mohó ! olvasása, falása igazán legrosszabb alakja a mér: tékletlenségnek s valóságos szellem erkölcsi iszákosság s mákonykórság. Elég szomorú dolog az, hogy a férfiak ily módon visszaélnek tehetségükkel, toliukkal. Sajnos, ma már vannak nők is, kik a természetadta tehetségeikkel szinte büuösen élnek s vissza sem riadnak attól, hogy még több oly csalképpel töltsék meg a világot, melyeknek száma úgyis már elegendő nagy ahhoz, hogy nr.m egy szivet lelket elbolonditsaaak. Hasonlók az ilyen iratok egy gyönyörűen szép, mérges virághoz. Az erényt bennük is dicsőítve találjuk mint erényt, de nem kevésbé találjuk ott csAbitő világításba állítva a bűnös hajlamokat is; vagyis találjuk ott szépítve a bünt is. Ilyen férezmunkát sohase kellene főleg egy fiatal leánynak kezébe vennie, mert azok legfölebb csak arra szolgálnak, hogy az igazi költészet iránti izlést megrontsák s a szép iránti érzéket eltompítsák. Ha hatalmamban volna, főleg azon elbeszélésektől óvnám az ifjúságot, melyeket bizonyos divatirónök is a serdülő leánykák számára összetákolnak, melyekben érzelem Icéjelgéssel és édeskés szivömlengé^ekkel gyakran veszedelmes játékot űznek. Távol legyen tőlem, mintha én a regények olvasását általában kárhoztatni akarnám, mert hiszen vannak köztük jobbak, sót igen jók is, melyekben tiszta morál uralkodik; s olyanok is, melyeknek tárgya az életből van merítve és melyek erkölcsi emelésre vannak szánva, s a sziv nemesítését tetemesen előmozdítják. A nagy olvasó közönség nem igen keresi a tartalomdus, a klassikus olvasmányokat, ez iránt nincsen érzéke. Elfordul az idegen népek és saját irodalma észképző és szivnemesitő remekműveitől, s különös ízlését leginkább elcsépelt, a lélekölő regények lovag s kisértet történetek hazug tartalmával kielégíteni törekszik. • * Mi sem akadályozhat annyira hivatásunk kötelességeinek hű teljesítésében, semmi sem képes annyira megrontani házi boldogságunkat, tönkre tenni jólétünket, mint azon hajlam, hogy valami könyvet bármily időben kezeinkbe ragadjunk ssak azért, hogy azt minél előbb végig olvashassuk. Vannak sokan, főleg a hölgyvilágban, a kfk csak azért olvasnak, hogy gondolkodniok ne kelljen, sőt talán ne is szabadjon.