Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-14 / 2. szám
>v? A Ct Y A R }' A I Z S 1909. január 14. tak mindenfelé, kallómalmok dolgozták fel a posztót, szürszabók, paszomántosok, csizmadiák, kalaposok, késesek papirkész.tők és más iparosok nagy számban voltak és jólétben éltek. Ennek a kornak iparát azonban majdnem teljesen elsöpörte a török. Mikor hazánk felszabadult a török alól, már-már fejlődésnek indult volna újra ipara, de ezt megakasztotta — Ausztria. Mióta csak a Habsburgok uralkodtak Magyarország felett, Ausztriát ugy az ipar, mint a kereskedelem terén mindig előnyben részesítették Magyarországgal szomben. Mária Teréziáig a bécsi kormány csupán hazánk külkereskedelmét igyekezett megsemmisíteni a magyar árukra rótt nagy .'vámokkal, de 1746 tói kezdve egyenes czélja lett a magyar iparnak és kereskedelemnek teljes tönkretétele. A felvilágosult abszolutizmus politikája és különösen a Poroszországgal való verseny a kormánynak rengeteg pénzét emésztette ugyanis fel, aminek előállítására a kormány úgy Magyarországtól, mint Ausztriától mindig több adot követelt. Mivel a magyar nemesség adót egyáltalán nem volt hajlandó fizetni, a jobbágy pedig több terhet el nem birt, 1746 tói kezdve a kormány azt a pénzt, amit a nemességen elvesztett, az osztrák tartományokon igyekezett behozni. Ezért akarta Ausztriát gazdag iparos állammá tenni, hazánkat pedig Ausztria íparpiaczává és nyerstermények forrásává sülveszteni. Ezt vámokkal érte el a bécsi kormány, melyek egyrészt a külföld jó czikkeit zárták el hazánktól, másrészt terményeinket nem eresztették külföldre. így aztán a xormány czélt ért: a nemesség ami adót nem akart megfizetni direkte, azt megfizette lüdirekte — duplán; egyszer megfizette, mikor lerményeit olcsón kellett Ausztriának adnia, másodszor, mikor annak rongy iparczikkeit megvette — drágán. A nép is elszegényedett; ha jó termése volt: zsírjában fulladhatott meg, ha rosz: éhen halt. És csodálatos, a magyar nemesség ezt tűrte. Soha egyetlen lépést nem tett egészen Széchenyi föllépéséig a magyar ipar megmentésére. Mikor II. József a magyar nemesség adózása fejében a kárhozatos vámrendszer eltörlését igérte, miutsem hogy adót fizessenek, hagyták a régi állapotot. És még ezenfelül sajnálták, lenézték az iparos uépeket. Általában az osztrák kormány törekvései után elsősorban a magyarnak az ipar és kereskedelemtől való idegenkedése okozta azt, hogy iparunk ennyire tónkremehetett. Báró urczy Lörincz egy költeményében jó példáját találjuk a magyarok ezen felfogásának: »Illik-e magyarhoz csalfa kereskedés. Mivel ebből jöhet erkölcsvetemedés. Zemplén, Bereg, Ung, és Szabolcsvármegyében Van pénz, van eledel, van bor a pinczében. Mi kell több? Mért vesse életét kétségben A magyar, hjgy több pénz jöjjön erszényébenV« Ezek okozták azt, hogy mint Széchenyi mondja : »a magyar nemes nagyszámú gulyája, tolt gabna vermei mellett is koplal, vagy szinte éhen nal.. . hogy olyan földbirtokos, kinek kiterjedt termékeny szántóföldjei, rétéi, erdei, szőlei vannak, ki nem adózik, s az országnak semmi terhét nem viszi s kinek sok ingyen dolgozik, annyira elszegényül, hogy végül adósságai miatt semminél kevesebbje marad.* Hazánk egyoldalú gazdasági állapotán már az 1790/91. országgyűlés igyekezett segíteni bizottság kiküldése állal, de a reformok ezen a téren csak Széchenyi István fellépése után kezdődtek meg. Ö a gazdasági reformokat minden irányban megindította és szabaddá tette többek közt az ipart a czéhek eltörlésével vagy megszorításával. Hogy pedig a magyar piaczokról az idegen iparczikkek leszoruljanak, 1844-ben megalakult Kossuth Lajos vezetése mellett az .,<3TSzág0S Védőegyesület." Ez egyletnek üdvös működését megakasztotta azonban a szabadságharez, majd pedig az elnyomatás, mely után mindeut szinte újra kellett kezdenünk. A magyar ipar fejlődését legjobban megnehezíti a külföldnek és elsősorban Ausztriának fejlett iparával való verseny; ezek mögött ugyanis a magyar ipar nagyon el van maradva. De a legnagyobb nehézség az, hogy Ausztriával közös a vámterületünk 1867 óta és így szinte ki vagyunk szolgáltatva neki. 1881 óta a magyar kormány tudva, hagy milyen elsőrendű gazdasági érdeke az országnak az iparfejlesztés, szubvencziókkal, mindenféle kedvezményekkel, adómentesség és epvéb segítség adásával dolgozik a magyar ipar érdekében. Elég haladás mutatkozik már eddig is, de a nyugati allamokhoz képest még csak a kezdetén vagyunk. Vas és fémiparunk, faiparunk már kivitelre is szép mennyiséget termel; malomiparunk első egész Európában és világhírű; szesziparunk a reginak ötszöröse, czukoriparunk megduplázódott egy évtized alatt. De ezekkel szemben még mindig igen rosszul állunk más irányban. Hogy mennyire uralkodik rajtunk Ausztria ipara, arra nézve jellemző, hogy a mi mezőgazdasági országunkban (1904-ben) nem készül egyetleu kasza sem; hogv a mi bortermelő országunkban nem készül egy peronospora fecskendő; az aratáskor szükséges zsákok */i-e külföldön készül; évenként csupán a jíazdasági gépekért 25,000.000 K-t fizetünk külföldre. 1906 ban 602 milliót fizetett Magyarország Ausztriának olyan ipari czikkekért, melyeknek nyersanyaga jórészt Magyarországból kerül Ausztriába. Micsoda óriási összeget veszünk ki ezzel a mi iparosaink zsebéből! 1904-ben behozatalunk 1327-9 millió korona, kivitelűnk 13548 miliió korona. Legfontosabb kiviteli czikkeink nyerstermények 1076 millió korona értékben, behozatali czikkeink iparczikkek 10S4 millió korona értékben. Tehát míg a kivitel túlnyomó része nyerstermék, addig a behozatal túlnyomó része iparczikk. Éppen ellenkezőleg van az összes iparos államokban ez; ott ugvaDÍs a bevitel túlnyomó része a nyerstermék, Svájcz, Belgium, Anglia és Németország mérlegén a kivitelben majdnem kizárólag iparczikkek szerepelnek, a bevitelben pedig feldolgozandó nyerstermékek és élelmiszerek. Hogy mennyivel előnvösebb egy nemzetre nézve, ha élelmiszerért ad ki pénzt és ipaiczikket vesz, az bizonyításra nem SZOTUI; mert azt nem kell bizonyítani, hogy jobb dolga van annak a szabónak, aki amellett, bogy saját készítményébe öltözik, még munkabéréből fehér kenyeret, hust és czukrot is vehet bőségesen, mint annak a földművesnek, aki hogy ruházkodhassék, kénytelen búzáját, ökrét, tyúkját eladni és rozskenj érr^l meg rántott levessel él. Hogy azt a 400 millió K áru gabonát Magyarország nem azért adja el évenként, mert ennyi a fölöslege, hanem azért, mert kénytelen eladni, azt a magyar nemzet átlagos fogyasztási adatai mutatják. így például mig a czukorfogyaszt.ís évenkint egy fejre: Angliában 53 kg. Egyesült-Államok 30 kg. Németország 18 kg., addig nálunk csak 12 kg. Más czikkekre nézve az átlagos fogyasztás o.x a/só nipouztályban: Angliában kávé 0-9 kg. tea 2 kg. sör 122 liter kőszén 40 mmázsa, Magyarországon " 07 kg. 0 01 kg. 32 liter 4 mmázsa. Hogy Magyarország gazdagságra nézve mennyire mögötte áll az iparos államokénak, azt a következő adatok mutatják. Magyarország nemzeti vagyona 1901-ben Fellner becsülése szerint 31 ezei millió korona, Belgiumé pedig (Massalski szerinU 29 ezer millió korona. Az utóbbi államnak csak 7 millió lakosa van és területe 10-szer kisebb mint hazánké, vagyona mégis majdnem akkora; ezt a gazdagságot csak az okozza, hogy mig hazánk lakosságának 75°/ 0 a földműves, addig Belgium lakossága túlnyomóan iparos. Ugy Angliának, mint FranCziaorszognak lakossága kétszer akkora, mint hazánké; az angol nemzetvagyon pedig (hiteles becslés szerint) majdnem 10-szer, a franczia majdnem 8 szor akkora, mint hazánké. Igen sok másféle jelét is lehet találni hazánk alacsony fejlettségi fokának az iparállamokhoz képest. Igen jellemző az iparos államokra, hogy ott aránylag sok a népes, nagy város. Angliábaa Londonon kívül 4 városuak népessége több félmilliónál, T2-nek negyedmilliónál, 26-nak százezernél van több lakosa. Németországnak 26 olyan városa van, mely százernél több lakossal bir, hazánknak pedig csak — kettS. Végül a magyar gazdasági fejletlenségnek megfelelőiem rosszul állunk műveltségre nézve is. Mig Angliában, Németországban, Belgiumban és Francziaországban majdnem miuden ember tud írni, olvasni, addig nálunk a népesség fele (6 éven telüi) nem tud. Bizony sajnos eredményeket kapunk, ha ipari és gazdasági helyzetünket a nyugati államokéval összehasonlítva mérlegeljük; de magvigasztal bennünket az a tudat, hogv ezt az elmaradottságot csak kis részben okozta saját hibánk és a remény, hogy kitartó munkával mindezt helyrehozhatjuk. Erőt és önbizalmat önt belénk a: is, menhelyet nyit, a gyermektartásra tehetetlen szülőket ruhával, élelemmel látja el és mindenki kegyeletét felhívja a segélyadásra; végre az önmagukról megfeledkezett leányokat felszólítja, bogy bűneik ártatlan gyümölcseit hozzák a templomba, ,melyekben néhol bölcsök is voltak a csecsemők elfogadására. 400 körül I. Valentián, Valens és Gratián császárok már törvényben tiltják a gyermekek kitevését és gyilkolását. Ettől fogva a keresztény zsinatok legsürgősebb teendői közé tartozott, e visszaéléseket elhárítani, részint a vétkezők megfenyitése, részint a magzatok felszedése és neveltetése által. Az egyház pedig, valamint jámbor hivei, a lelenczek felkarolásának kegyes tényeit egyre gyakorolják. De a történelem, mely feljegyezte a népgyilkoló hősök neveit, az emberiség szerény jótevőiről megfeledkezett, kiknek vallásos érzése különben is megelégedett azzal, hogy a jó Isten ismeri tetteiket. Egy feltűnőbb esetet mégis elmondok. 1204-ben a római halászok néhány holt gyermeket húztak ki a Tiberisböl. III. Ince pápa e hirre magához hivatta Guy tanárt, adjon tanácsot, hogyan lehetne ezen embertelen eljárást megakadályozni. A tudós minél több lelenczház felállítását tanácsolta. Ince Rómában azonnal alapított egyet, mely ma is áll és évenkint 800 kisdedet vesz fel, 2100-at táplál. Félszázad leforgása alatt Európa összes állami és tartományai bírtak i'ven intézetekkei. Ment-e ezeknél tovább az újkor? Yan-e ma elegendő lelenczháza Európa államainak? Bejuthat-e ezekbe minden kivetett, minden talált gyermek ? Nem pusztul-e el ma is több, mint a hányat a lelenczház felvesz és felnevel? Mindezek oly kérdések, melyekre nem akarok felelni, feleljen ki-ki önmaga! Azt az egyet mégis bátor vagyok megkérdezni, hol látjuk a nagyobb ugrást és haladást a gyermek nevelés humánus intézményében: mikor az ókorból a középkorba, vagy mikor a középkorból az újkorba lépünk? Azt hiszem, hogy senki sem meri az utóbbit állítani! (Folyt, köv.) -A.cL-cliiJs. I: - X4LO forintért? ? Egy modern, legújabb divatú — teljes matt hálÓ&ZObát — mely áll: 2 db (két méter magas) fiókos szekrény, 2 db ágy, 2 db éjjeli tÜlVl™ db mCSá6 (márTá D>" l aPP al é s körrel). — Azonkívül nagy raktárt tartunk legdivatosabb és Iegizléseseb'ben kiállított há S® » ebédlő- es S£Sfion&armtui*ákió$ kezdve a >et>c&¥£*erübbÍG. Ugyancsak elvállaljuk madracok, otto* 16-52 Kiéltek ts kölönlc-le sstcnyeg-dívánck kCszitcset és javítását a legizlésestbb és legtartósabb kivitelben. Nagy választék gyermek- és Yaságyakbas, berger és Társa kárpitos- és tmí orraktárs Nagykanizsa, Cse ngery-nl (Ki^kuitMi Ubték p íBiltiéfilít.
