Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-14 / 2. szám
« 1909. január 14 M G Y A R P 1 Z S 3 hogy viszonyaink az utolsó években egyre javulnak ; de még jobban annak a tudása, hogy Magyarországon az ipar kifejlődésének föltételei megvannak. IV. Megvannak-• hasúnkban az ipari fejlettség feltételei? Az blyan ország, melynek nagyipara nincs, vagy fejletlenül van, csak ugy kezdheti meg nagyiparának mesterséges fejlesztését, ha az ahhoz szükséges előfeltételek megvannak benne. Ezek az alapfeltételek a következők. Mindenekelőtt kellenek az iparhoz természeti javak; legyen az országnak sok vasa és kőszene, valamint egyéb bányaterméke; legyen termékeny a föld, hogy elég nyersanyagot állithasson elő; legyenek természeti hajtóerők. Másodszor munkás kell; elegendő számú, képzett, ügyes és intelligens munkás. Harmadszor rendelkeznie kell az országnak tőkével. Negyedszer legyen elég nagy külső piacz; a belső fogyasztás magától is megnövekszik az ipar fejlődésével, de külső fogyasztást csak piacz biztosithat. Vegyük sorra ezeket. Kőszén és vas adják ar. iparban a legfontosabb hajtóerőt és a legfontosabb anyagot. A kőszén hajtja majdnem minden gépét a nagyiparnak és a világkereskedelem legfontosabb eszközeit: a hajót és a vasúti mozdonyt. Anglia gazdagságának legdúsabb forrásai mindig kőszénbányái voltak, melyek még ma is Európa kőszéntermésének felét produkálják és óriási vasbányái. Az Unió nagy fellendülését szintén rengeteg kőszén és vaskészletének köszönheti elsősorban (kőszén készlete ötször akkora, mint Európáé). A vas és kőszén mennyiségén kivül fontos, hogy azok közel legyenek egymáshoz; erre legjobb példa Belgium, melyet elsősorban e két anyag közelsége tett gazdaggá. Magyarországnak kevés a kőszene; ez azonban ma már nem olyan nagy baj. Egyrészt azért, mert szénbányászatunk folytonosan javul, másrészt pedig, mert ma már a szállítási nehézségek és a szállítási költségek mindig kisebbek és igy ma már külföldi szénre is támaszkodhatunk. Ott van Svájcz, melynek nincs szene és mégis gazdag iparállam. Végül azért sem nagy baj kőszenünk kis mennyisége, mert hazánk és különösen a Felvidék bővelkedik vizi hajtóerőben, ami ujabban az elektrotechnika segítségével képes a szén erejét pótolni, amint azt a legújabb idő ben Svájcz meg is mutatta. Eddig legnagyobb hibája vasiparunknak az volt, hogy a kőszenet messziről kellett szállítani, ma már ezt a kormány olcsó szállítással mindig javitja. Vasérezünk bőven van, még külföldre is jut belőle. 1904-ben 11 millió értékű vaséiczet vittünk ki. Egyib nyersanyagunk is elég van. Arany, ezüst sok, réz, ólom, horgany, mángán, króm szintén. Só keszletünk kiapadhatatlan szinte; márványunk, gránitunk, mészkövünk stb. sok van és jó. Fát olyant termel hazánk és annyit, hogy tengerentúli országokba is viszik. 1904-ben 76 millió K értékű fát vittünk ki. Hazánk földje termékeny, 96 e/ #-a művelhető; iparnövényeket még sokkal nagyobb mennyiségben termelhetünk, mint ma ; állattenyésztésünk, mely foctos nyersanyagokat termel, kiváló. Általában, hogy hazánk nyersanyagban gazdag, arról tanúskodik 1904. évi 350 milliónyi nyersanyag kivitelünk. Hogy kőszenünk nincs,amennyi kellene, ez még nem akadálya a magyar iparnak. Nagy gabona kivitelünk pedig azt ígéri, hogy hazánknak ipari fejlődése által megnőtt belső fogyasztását mindig aaját termelésünk fogja fedezni Tehát a természet csak előnyére van hazánkban az iparnak. Nézzük már most, hogy van-e elég sok és elég jó munkásunk; van-e népünknek az ipari foglalkozáshoz szükséges intelligentiája és vállalkozó szelleme. A munkások számát illetőleg a nagyipar fejlődéséhez süiü népesség kell; olyan földmivelő országban mint hazánk, hogy ax ipar a mezőgaidasággal együtt fejlődhessék, már azért is sürü lakosság kell, hogy egyik foglalkozás a másiktól munkáskezeket el ne vonjon. Magyar- { országon 60 ember esik átlag egy kmre, tehát j a népesség sűrűnek nem mondható; azonban több körülmény mialt hazánk népességét még : ekkora sűrűség mellett is joggal kedvezőnek j mondhatjuk az ipar fejlődésére. Ilyen körülmény j az, hogy a lakosság nálank igen előnyösen oszlik mi°g: ahol a lakosság gyérebb, t. i. hegyesebb vidékeken, ott a földművelés kevesebb munkást í vesz el az ipartól; ahol pedig a földművelés in1 tenzivabb, ott meg viszont a lakosság van olyan : sürü, hogy az iparnak is elég munkaerő jut. Igy j aztán az ipar épugy fejlédik az alföldi, dunántuli ! megyékben, ahol 70—80 lakos esik egy kmre, mint a Felvidéknek és Erdélynek hegyes megyéi[ ben, ahol csak 30—40 lakos esik egy kmre. Különösen alkalmas ebből a szempontból a Fel! vidék, ahol tótok laknak. Az a terméketlen föld, mely csak zabot és ; krumplit terem, a lótokat el nem tudja tartani; , tehát rájuk nézve a megélhetést csak az ipar j adhatja meg, annál is inkább, hogy iparra és j kereskedésre hajló természetük, továbbá ásványokj ban, fában és egyéb nyersanyagban bővelkedő j hegyvidékük is erre utalja őket. Ujabban sokszor i lehet hallani, hogy a tótok közt is munkásszükj ség van; ezzel szemben azok a tótok, kik kénytelenek üvegesként, drótosként kóborolni és azok, ; a kik kénytelenek kivándorolni, azt bizonyítják, ! hogy még mindig sok munkásembernek nem tud : az ipar kenyeret adni. ; AZ a munkáshiány, mit némely vidéken az i amerikai kivándorlás okoz, nem fog már sokáig | tartani. Az idén már százezerre tehető azoknak ' a munkásoknak a száma, kik az amerikai válság miatt hazajöttek és bizonyára ezentúl majd mindig ' kevesebb magyar emVer fog kimenni. Német; ország megmutatta, hogyan lehet az ipar kifejj lesztésével a kivándorlást megakadályozni; ott 1882-ben még 235 000 ember vándorolt ki, ma pedig, miután a németek milliárdokat áldoztak iparukra, alig 30.000 ember vált évenként útlevelet. Nemsokára eljön az idő, hogy Amerihának is elegendő munkása lesz; akkor majd nem lesz már ott olyan nagy a munkabér, mint ma és a mi munkásaink nem fognak többé kimenni. Ha pedig ezenfelül még iparunkat is ugy kifejlesztjük, hogy minden munkabíró ember szépen megélhet, akkor még azok a munkások is visszafognak jönni, akik eddig kimentek. A visszavándorláson kivül természetes szaporodással is gyorsan meg fog nőni hazánk lakossága. Egyrészt a magyar születési arányszám legnagyobb az európai nemzetek közt, a halálozási arányszám pedig egyre javul. Másrészt szaporodást igér az az igazság is, hogy az iparos államok aiánylag gyorsabban szaporodnak, mint a földműves állaI mok. (Németországnak ma 62 millió lakosa van, | száz évvel ezelőtt 22 millió.) | Tehát a népesség kedvezaziparnak hazánkban, j Fontosabb a munkások mennyiségénél azok I minősége, azaz iparos népnek értelmesnek, vállal| ko/.ó szelleműnek kell lennie. A munkásokról | erre nézve elég azt megjegyeznem, hogy a magyar és a tót munkást még külföldön, Amerikában is, a legügyesebb és legkitartobbak közé sorozzák. Iparos polgárságunknak, gyárosainknak értelmességéről pedig nagyipaiunknak eddig elért eredményei tanúskodnak. Hogy malomiparunk milyen kiváló, mutatja, hogy az őrlésnek leghelyesebb módját az egész világ lőlünk tanulta és ezt Amerikában is »Hungarian proeess«-nek nevezik. Gépiparunk a legelsők közé tartozik és különösen az elektrotechnikában, elektromos művekben értünk nagy eredményeket. Pl. egész Európá ban az első hosszú elektromos vasutat ÉszakOlas/.orsságban a budapesti Ganz gyár építette. Hogy iparczikkeink kiválók, bizonyítja, hogy igen sok magyar gyártmányú iparczikket külföldre visznek és onnan angol, franezia gyártmánynak nevezve kerül az a világ forgalomba, sót hozzánk vissza is. Iparosainkat az állam is oktatja az ujabb időkben. Iskolák, mühelyiskolák, iparmúzeumok, szaktanfolyamok stb. által mindig értelmesebb iparos nemzedékünk nő. Ennek eredménye az, hogy ma már mindig kevesebb az olyan iparág, melyben a külföld minőségre nézve is felülmúl bennünket. A nagyiparnak további feltétele, hogy legyen elegendő töke is hitel. Ezt biztosítják egyrészt fejlett belföldi pénzintézeteink, másrészt számithatunk külföldi tőkékre is. Napjainkban ugyanis a töke oda irányul, ahol nagyobb jövedelemre számitkat; ezt Németország példája bizonyítja, melynek iparát tisztára angol tőke alapította meg. Végül rendelkeznünk kell piaezokka', amelyeken iparcikkeinket eladjuk. Belső fogyasztásunk az ipar fejlődésével emelkedni í'og, a küisó fogyasztást pedig a Balkán államoknak piaczul való megszerzésével érjük el. Ezekre az államokra és Oroszországra utalnak bennünket a következő okok: Ezek esnek hozzánk legközelebb és amellett csak közlekedési eszközeink javítására van szükség, hogy kiszorítsuk innen a távolabb eső nvugati államok iparczikkeit.'Továbbá, mivel ezek mind agrár államok, ugyanazokra a czikkekre van szükségük, amelyekre nekünk és amelyeket mi gyártunk, sőt nyers terményeik is olyanok, amilyenekre nekünk szükségünk van iparunkhoz. Végül ez államok fogyasztására utalja iparunkat hazánk fekvése is; a mi földünk szinte elzárja a Balkán bejáratát minden idegen nép elől (a szárazföldről), egyetlen külföldre vezető vizi ulunk, a Duna a Balkánra irányul és a Balkánról a Dunába ömlő folyók (Boszna, Drina, Morava stb.) jj szinte Magyarországhoz csatolják a Balkán or| szágait. j Igen szerencsésen fekszik hazánk a kereske| delem szempontjából is, ami szintén nagy elő\ mozditója az iparnak. Fővárosunk oly kedvező ! helyen van. hogy nemcsak keletröl-nyugatra, de \ északról-délre is rajta visz keresztül a kereske1 delem nagy országútja. Oroszországból Olaszor\ szágba, vagy Konstantinápolyból Párisba, vagy ; Berlinbe Budapesten át jutni legrövidebb uton. • A Suez csatorna megnyitása és a balkáni vasutak | kiépítése óta Magyarország jövője az iparban és j kereskedelemben — kedvező fekvésén nyugszik. Csakis ügyességünktől függ ugyanis, hogy a Dunaj völgye újra főutja legyen az ázsiai világkeraske| delemnek, amint az volt az Ázsiába vezető tengeri j útnak felfedezése előtt. 1 Tehát hazánknak pénze is, piacza is, fekvése í is, munkása is, nyersanyaga is, szóval mindene ; megvan ahhoz, hogy nagyiparos állam legyen. V. A nemzet teendői ipara érdekében. ! Amit eddig elmondottam és kifejtettem, azt röviden igy foglalhatom össze: Korunkban a nemzetek a gazdagságot, a fejlődésnek a főfeltételét, csak ipari fejlettség által érhetik el; Magyarországnak Ausztria miatt ipara jelentéktelen, de ahhoz, hogy kifejlett ipara legyen, mindene megvan. Hát ha a számok, igazságok hideg tanúvallomásával be lehet bizenyitani, hogy hazánk ma még szegény, elmaradott, noha minden szükséges megvan ahhoz, hogy gazdag éa dicső lehessen, szabad é akkor összetett kézzel, tétlenül maradnunk'.' Minden egyes magyar polgárnak kis munkájába, igyekvésébe kerül csak, hogy nagy és dicső nemzet tagja lehessen és mi mégis fásultan zsibbadozunk ? A társadalomra vár az ipar fellendítésének feladata. A kormány is kiveszi a részéi a munkából azáltal, hogy százféleképen segit a magyar ipart, de az egész munkát rá nem hagyhatjuk, már csak azért sem, mert keze igen sokfelől meg van kötve. Hanem, mig az állam gondoskodik gyáriparról, mely a nemzetnek szükséges czikkeket előállítja, addig a társadalom feladata e magyar termelésnek megszerezni a magyar piaezot. A magyar iparnak kifejlesztése tehát elsősorban a társadalom kötelessége, amellyel a jövö nemzedéknek tartozik. Apáink nem hibáztathatok, amiért gazdagságot nem hagytak reánk. »ók pánczéíban fizették le a hazának tartozásukat • mig ők a saját tűzhelyükért és Európáért küldöttek, addig más nemzetek a béke olajága mellett az ipar és szorgalom pályáján előrehaladlak! ... Ók tehát megtették kötelességeiket,* mondja Deák Ferencz. Hát vájjon minket nem tarthat- e joggal bűnösöknek az utókor, ha m nem tesszük meg kötelességünket? Kötelességünk tehát hazai iparunkat kifejleszteni azáltal, hogy a külföldnek és különösen Ausztriának iparczikkeit a magyar piaczokról leszorítsuk. Irtsuk ki a közfelfogásból a külföld iparczikkei iránt való előszeretetet; a linzi gyufa liesingi ser, cseh üveg, porczellán, prágai sonka, keztyű, csipke, rumburgi vászon, brünni posztó, graslitzi trombita, bécsi nyakkendő, kalap, eztpö, harisnya, gyertya, szappan stb. helyett szeressük a még jobb magyar ipartermékeket. Állítsuk tel minden magyar ház küszöbén a vámsorompót és lakásunkban a legkisebb szögtől kezdve legyen minden magyar gyártmány! A valencai csipke, sevresi porczellán stb. helyett halasi csipkét, pécsi, hollóházi, zsolnai porczellánt, kalotaszegi és csángó varrottast, szóval eredeti magyar jellegű dísztárgyakat rakjunk szalonunkba! Lebegjen a szemünk előtt Olaszország példája, mely 37 évi küzdelem után függetlenné tette iparát, vagy Németország, mely egy negyedszázad alatt lett a világ harmadik iparos állama. Vagy legyenek mintául ai Északamerikai államok,
