Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-09 / 2. szám

2 M AGYAR P A I Z S 1907. január 9. alispánné öltöztette nagy gonddal és müizléssel. { Az utolsó, a XIV. kép az Apotheozis. Gyönyörű csoport. A zenekar a Szózatot játszotta. A közönség állva hallgatta. Mindenik képet megtapsolták és megújrázták. A keszthelyi előadástól abban különbözött az estély, hogy itt a képek három négy annyi ideig j voltak láthatók s főleg abban, hogy itt zene is j szegődött a képekhez. Érthetetlen a közönségben az a hangulat, hogy drága volt a belépő jegy : 2 — 6 korona között. Különös! Hát kivált a vidéki urak felkerekednek, a fényes ruha, az utazás jövet-menet, szállás' étel ital stb. fölmegy ez a költség néhány százra. S mikor a mellékes kiadások néhány százra mennek, akkor a fókérdésre sajnálhatnának két j forint s 50 krajczárt? A helybelieknek nincs j mellék-költségök, ők még kevésbé sajnálhatják azt az 5 koronát. Még mit említsek meg? Azt meg sem emlitem, hogy ebben a szegény városban annak a gazdag épületnek az ablakába nem tudunk kitenui egy lobogót, mert nincs. Azt sem emlitem meg, hogy , sok ellenséges indulattal találkoztunk, s hogy • nálunk egy napszámos ember két napra 50 koronát kap s duzzog és káromkodik érte, s ha már egy kissé műveltebb munkás, akkor 60 és 100 koronát kap, mert ez mír nem káromkodik. E helyett megemlítem inkább azt, ami az est sikerét nagy mértékben előmozdította. Balaton j Sándor teljes készséggel és jóindulattal készítette I elő az arczokat a színpadi világításra. Ő ugyanis j ismerős a »világot jelentő deszkák«-nak nevezett holmival s az arczfestéssel, és jó ügyünknek nem ellensége. Épen ilyen elismeréssel és köszönettel kell ; lennünk Havas Kristóf műkertész iránt, aki gyö- ; nyörü virágokat bocsájtott rendelkezésre az élő , képeknek és sziupadnak díszítésére; munkásokat is ingyen adott. Előadás után alig egy ór úg lehetett vacsorálui, még le sem nyelhette az ember a falatot: Horváth István tánczrendező már ki dobatta az asztalokat s hajrá! reggel 8-ig, Talán azt sem kellene megemlítenem, hogy mikor a legnagyobb táncz gomolyag van: a villany akkor alszik el. Talán nincs jó viszonyban egymással a táncz és a Ginz. Egyebekben a tyúkszemére sem lépett senki egymásnak. Az erkölcsi siker fényes, anyagi is lesz valami, de ezt csak a jövő héten adhatjuk tudtul. Bosnyák Géza, a Csány szoborbizottság elnöke méltán örvendhet a kettős sikernek. Egyebet még mit mondjak ? Semmit. Elmond- \ ják a többit szebben a következő jelenvolt : asszonyok és kisasszonyok: j Ángyán Jánosné, Árvay Lajosné, Árvay Bébé, -• Dr. Árvay Lászlóné, Balássy Miklósné, Balássy ! Ilonka, Balogh Gyuláné, Balogh Margit, Bárczay j Béláné, Barthelmes Walterné (Döbréte), Gróf ; Batthyány Józsefné (Zalacsán), Gróf Batthyány \ P'ilné, Lujzácska, Mariette, Dr. Berger Béláné, j Bezerédy Lajosné, Mariska, Sárika (Alsópáhok), j Bertalan Pálné, Jolánka, özv. BertalanfTy Józsefné, Bogyay Elemérné, Borbély Györgyné, Bosnyák Gézáné(Misefa), Bruck A.-né, Bödy Józsefné, Bödy Zoltánné, Chernel Antalné, Margit (Vasmegye), Csertán Károlyné (Alsóbagod), Csoknyai Laura, Csutor Jánosné, Czinder Istvánná, Margit, Deutsch Ferenczné, Deutsch Hermáuné, özv. Erdős Gézácé, Fángler Béláné, őzv. Farkas Imréné (Hagyáros), Ferenczy Józsefné, Fischer Pálné, Dr. Föglein Miklósné, Fülöp Józsefné, Dr. Fritz Józsefné, Paula, Dr. Gencsy Ödönné (Nkanizsa), Özv. Gerencsér Györgyné, Mariska, Dr. Gráner Adolfné, Juliska, Gráner Gézáné, Háry Böske (Nemesapáti), Háry Dezsőné (Hottó), Dr. Háry Istvánné, Klárisse, özv. Hagymássy Gyuláné, Margit és Irénke, Dr. Halász Miksáné, Hertelendy Gyuláné (Magyargencs), zalabéri Horváth Mima (Zalacsán), Heinrich Vilmosné s lányai, Z. Horváth Lajosné, Horváth Béláné, Irén, Jehetta Erna, özv. Pallini Inkey Kálmánné (Rigyácz\ Dr. Isoó Viktorné, özv. lsoóné, Juhász Béláné, JakabfTy Erzsi, Kiss Lajosné, Kocsuba Emiiné, Kócza DŐvf'rek (Zél), Köhler Edéné, özv. Krampatics Istvánné, Ilonka, Kosztrabszky Ferenczné, Elza, Kroselz Gyuláné, Láng Lajosné, Olga, Adrieune, Magyar Lajosné, Marton Lászlóné (S jjtör), Marton Laura (Andráshida), Makara Mariska, Mérő Gézáné, Monspart Istvánné, Morandini Tamásné, Mikovich Zóra, Nagy Lászlóné (Andráshida),Németh Elekné, Németh Iza, Herczeg Elba Odeschalchy Amelie', Pammer Elza és Emilia, Puskás Kálmánné' Reisinger Rudolfné, Dr. RézlerKornélné,Rohonczy Istvánné, Rutich Sándorné, özv. Ruzsics Károlyné, Sághy Lajosné, Sándor Zsigmondné, Sárközy Viktorné, özv. Somogyi Jánosné, özv. Somogyi Gy.-né(Palin), Somossy Nándorné, Juliska, Suszter Oszkárné, Br. Solymossy Ödönné, Gróf Somsich Ödönné (Marburg), Szüc.s Dszsöné, Bébé (Nagyfalud), Schütz Frigyesné, Szabó Aranka, Szalay Lászlóné, Szirmay Béláné, Alicze, Dr. Szigethy Elemérné, Margit, Elvira, Sperlagh Gézáné, dr. Skublics Ödönué, Skublics Zsigmondné, Gizella, Lenke, Skublics Miczi és Fanny, Szentistványi Sándorné, özv. Schürzné-Kummer Paula, Takács Imréné, Ilonka (Keszthely), Tánczos Lajosné (Rád), Thassy Kristófaé, Thassy Lajosné, Tikk Lászlóné, özv. Trsztyánszky Lajosné, Trsztyánszky Ödönné, Vargha Vilmosné, Báró Veigelsperg Gézáné szül. Br. Mikós Olga, s leányai: Nita és Olga bárónők, Dr. Udvardy Jenőné, Dr. Urbanek Károlyné, özv. Zsilinszky Sándorné, LugmayernéTóth Erzsébet (Zalamihályfa). Közli: Borbély György. A magyar asszony. Irta: özv. Bezerédj Lászlóné — Tarányi Ilma.. Felolvadta Lugmayer ferenczné — Tóth Erzsébet & Zalaegerszegen tartott Csánj-ünnepélyen 1908 január 4. Az egyei szakaszok után, a szövegben emiitett magyar nőket élőképekben mutatták elő, s a zalaegerszegi irodalmi és művészeti körnek zeneos>tálya Sándor Zsigmond hegedűművész vezetése mellett az ott jelelt nótákat zenélte halk Hangon. Ködös őszi délután, — afféle szürke nap, — amidőn az ég és a föld átláthatatlan ködben ölelkeznek egymással. Nyomasztólag hat ez mindenre, síri csend honol a tájon, mintha minden mozgás, élet lecsendesült, kihalt volna. Csak a varjuk károgása hallatszik a légben, amiut éjjeli szállásaikra vonulnak. Legjobb ilyenkor a fűtött szobában, meghitt családi körben. Én, mint afféle magános földi vándor, egyedül ülök ablakomnál, nézem a tovavonuló felhőket és lapozom a délutáni újságot. Nincs benne semmi a mi érdekelne: nagy politika, világesemények, mindez oly szürke ma, akár az égbolt. Szerelmi tragédia, elválás, uj házasságkötés; ez a mai napilapok állandó rovata. Ebben a kunyhó, az éjjeli menedékhely lakói, összekerülnek a kastélyok, paloták büszke uraival, azzal a külömbséggel, hogy az utóbbiak regényeit hosszabb rovatokban ritkitott betűkkel tárgyalják. Persze a főmotivnm mindezekben az asszony. Régi szokással mondva: hol az asszony? Keresd az asszonyt, az asszonyt, és megint az asszonyt! De ne keresd, hisz ott találod ót, a világ teremtése óta, a férfi oldaláD, mini segitő angyalát, megrontó ördögét, sorsának vezérlő csillagát, mélységes örvényét. Bennünket azonban, nem az asszony általános typusa érdekel, hanem a magyar asszony. Mert ö az, aki nemzetünk ezeréves dicsőséges fennállása óta, végigkíséri őseinket a századok viharain, non szeretetével, könnyeivel, sokszor vérével segítvén, lelkesítvén őket abban, hogy ezt a hazát, ezt a nemzetet megtartsák magyarnak. Ezáltal válik typusává nemzetünk történelmének, a melynek minden korszakában találkozunk eszményi alakjával. Nemzetünk keresztény kullurája Szent István uralkodására] kezdődik. István a kereszténység nagy apostola volt, aki megtérité, megkeresztelő nemzetét és pogány szokásait keresztény erkölcsökkel cserélte fel. A hit tüzétől áthatva, az egyház megszilárdításán fáradott és munkálkodott az emberszeretet és irgalmasság nevében, a rabszolgaság eltörlésén, a keresztény család megalapításán. Méltó társa volt mindezekben, hü hitvese Gizella, aki nemcsak a koronát osztá meg szánt férjével, de résztvett annak áldásdus működésében is. Az ő buzgóságának és bőkezű égének emlékeit, számos egyházunkban tartották fenn a mai napig. A veszprémi dómot pl. ö épitteté. Tihanyban pedig ma is mutatnak egy misemondó ruhát, melyet ő hímezett. Boldog asszonynak mondható Gizella: Szent István neje, Szent Imre anyja. I. kép: Gizella királyné. (Gizella, Szent István királyné: zalabéri Horváth Mima. Angyal: Ssiits Bébi, Genius: É Krampatics Ilona. Zenekar: «A hol vagy magyarok i tündöklő csillaga».) . . . Magyar szenteink sorában, mintegy vezér- j csillagául a női erényeknek, ott találjuk Szent ' Erzsébetet: II. Endre magyar királyunk leányát, Lajos thüringiai tartomáuygróf nejét, a magyar származású de idegenbe szakadt nagy szentet. Fejét kettős korona díszíti. A hatalom fényes és a szenvedések tövis koronája. Ezekben a napokban tartotta az egyház fényes ünnepséggel születéoének 700 éves évfordulóját. Nagy volt ő mint a szegények pártfogója, az alamizsnák osztogatója és mint a legenda mondja: kötényében a keayér rózsákká változott. II. kép: Szent Erzsébet. (Szent Erzsébet (a nép között): Takács Ilonka. 2 szegény gyermek: Borbély Boriska és Borbély Pista. Zenekar: A Rákóczi nyitányból egy vallásos rész.) Amint a kereszténység áldásdus működésében az irgalmasság gyakorlásában, legelöl találjuk szent asszonyainkat, ugy a művészeteknek hazánkban való meghonosításában is ők járnak elől. A renaissance korban uj öntudatra ébred Európa. Tudósok, művészek, istenáldott nagy tehetségek versenyeztek akkor abban, hogy mind azt a szépet, amely az ö lángelméjükben megfogamzott, az utókor számára méltó alakba öntsék. Hisz a legnagyobb bámulattal borulunk le ma is egy Michael Angelo, egy Rafael és a többi halhatatlanok mestermüvei előtt. A renaissance - styl hóditó útjára indult Európában. Legelső hódításaival Magyarországon Mátyás udvarában találkozunk, mint a hogyan általában az ő uralkodása alatt legnagyobb virágzásnak örvendett a művészet hazánkban. Mátyás király személyével egy eszményi nőalak áll kapcsolatban, akit ott találunk mindenütt, az ifjú Mátyás oldalán, a nép fantáziájában, regéiben, a művészek csoportképein, a bájos szép Ilonka, akinek édes-bus regéjét Vörösmarty oly szépen énekli meg ismert költeményében: A vadász ül hosszú méla lesben Vár felajzott nyílra gyors vadat; S mind fölebb és mindig fényesebben A serény nap délfelé mutat. Hasztalan vár; Vértes belsejében, Nyugszik a vad, hűs forrás tövében. A vadász még lesben ül sokáig, Alkonyattól vár szerencsejelt; Vár feszülten a nap áldoztáig, S im a várt szerencse megjelent: Ah, de nem vad, könnyű kis pillangó S szép sugár lány röpteként csapongó Tarka lepke, szép arany pillangó! Lepj meg engem, szállj rám kis madár ; Vagy vezess el, merre vagy s?állandó A hol a nap nyugodóba jár? Szól s iramlik, mint az őz futása, Könnyű s játszi a lány illanása, Istenemre! szóla felszökelve A vadász, — ez már királyi vad S legottan minden mást feledve, Hévvel a lány nyomdokán halad. Ö a lányért, lány a pillangóért, Versenyeznek tündér kedvtelésért. Megvagy! így szól a leány örömmel Elfogván a szállongó lepkét. Megvagy! így szól a vadász gyönyörrel A leányra nyújtva jobb kezét. III. kép: Szép Ilonka. (Szép Ilonka: Ihldssy Ilonka; vadász: Töreky Aladár. Zenekar: egy melodráma.) A renaissance fényes korára, Mityás dicsőséges uralkodására hej, de szomorú napok következtek : vallási villongások Európában, törökvilág Magyarországon. 1526 augusztus 29-dike hazánk történelmében gyász ap. Mohácsnál a Cselepatakba fult II. Lajossal veszett el hazánk függetlensége, 1541-ben pedig Mátyás király budai várának, sugár tornyáról véres harezok után, lebukott a magyar zászló, hogy helyét felváltsa a török félhold. Magyarország Nagy Boldogasszonya templomának a tornyáról, az esti harangszó helyett, az ájtatos muezzin Allah kiálltása hangzott el a várbástyák felé! Buda után elesett a Dunántul, Temesvár, Drégely, Szolnok. Egyik várunk a másik után jutott török kézre. A nyomor, a szenvedés ott ütött tanyát a városok, a falvak körében és ez adott életet a keresztény lakosság ama mondásának : a hova török lép, ott fü nem terem többé. Pusztított mindent, földet, vizet; rabszolgaságra hurczolt nőt, gyermeket; neki semmi sem volt szent. És mit csinált a magyar asszony, a törökvilágban? Harczolt, lelkesített, áldozott, temetett. Vagy nem hiszitek ? Ott van Dobozy Mihály hitvese; meghalt a török üldözés alatt, férjének gyilkos tőrétől. Ott van a mohácsi csatatéren Perényi özvegye: Kanizsai Dóra, a ki temeti az elesetteket: Pál barátot és vele a 20,000 magyar vértanút. Ott van Losonczy Mihály oldalán Pekri