Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-09 / 2. szám

1 1907. január 9. GYAR P A IZ S Anna, a ki kincsei és jószágai árán szerezte be a hadisarczot és zsoldot. Ott találjuk a magyar nőket az egri vár fokán ékes palástban, véres kpvddal Dobó Katiczát, s vele követ hajitva, szurkot öntve a többi névtelen hós nőket. IV. kép: Egri nők. (Az egri nők: Fritz Puula, Kosztrabsnky Elza, Szabó Aranka. Ztntkar: Sándor Zs. szinfoniájából egy harczi rész ) Meg is futamodott onnét a tőrök, mert mint mondották: Isten van a Magyarokkal, hiába küz­rienénk ellenök! És igazuk volt, mert a hol a férfiak és a nők a haza szeretetében igy össze­tartanak: ott az Isten! Hej de sajna mintha a Teremtő is elhagyta volna a magyart, mert: a testvérharcz, a vallási villongások, a török i.^a, a német uralom sulyo­sodik századokon át, e sokat szenvedett országra. 1600 végén már kuiucz és labanczra osztva találjuk e üemzetet. A kurucz, a legnagyobb dicsőség, a labancz, a legnagyobb gyalázat még ma is, az igaz hazafi szemében. Zrinyi, Frangepáu, Nádasdi a nemzeti szabadság nagy hőseinek feje, a magyar szabadságért poiba hullott. A hős Zrinyi Miklós Ne bántsd a magyart kiáltása is elhang­sott, a midőn ismét találkozunk egy magyar nővel, aki még nagy asszonyaink közt is mint kimagasló fejedelmi alak jelenik meg. Vagy nem ismeritek Zrinyi Ilonát, a vértanú Zrinyi Péternek leányát, zerinvári Zrinyi Miklós grófnak, a Csák­tornyái hősnek unokahugát, I. Rákóczi Ferencz, majd később Thököly Imre fejedelmek hitvesét, II. Rákóczi Ferencz édes anyját? Ez a fejedelmi asszony az, akiben csodálatosan eggyé olvad a női erény és méltóság, a szendeség. a férfias okossággal és eréllyel. Ez a fejedelem-asszony az, aki 1675-ben igy ir a férjének: Senki enge­met, sem két gyermekeimet megiiedt állapottal bizony nem látta. Valamint eleink, ugy voltunk készek fejünk fennálltáig a várat megtartani életünk letételével. Ila asszony-ember vagyok is, Munkácson megmertem várni őket, vigyék hirét máshova is. Es pedig — mint irva vágjon — CarafTa keményen löreté a várat. Midőn a la­bancz elfogta őt, méltóságteljesen ál ott kút gyer­mekével az oldatán bírái előtt. Van e szebb kép, a melyről tiszteletteljesebben emlékezhetnék meg a magyar nő? V. kép: Zrinyi Ilona. (Zrinyi Ilona: Bosnyák Gézáné; Juliána : Artay Bébé; Ferencz: Bosnyák Iván. Ztntkar: Zrinyi I. Nikodémiai lakodalma.) Azután elvonul Ilona a cselekvények szinhe" lyéről. Rodostóban osztja meg hitvesi hűséggel Tököly Imre számkivetésének keserű napjait. Itthon pedig csendül a tárogató, tenger-nép sora­kozik a Lengyelföldről hazatélő fejedelem II. Rákóczi Ferencz zászlói alá. Eleintén csak az a rongyos nép. az a névtelen hős, amely csupa tűz, csupa láng, és amelyet a fegyelem helyett csak a rajongás tart egy táborban. Azután meg­hódol minden: Bercsényi gjönjörü kuíuczai. Károlyi Sándorral élén az egész Dunáutul, az egész ország nemessége. Rákcc/.i dicsőségét zengi erdő, mező, a róna és bérez egyaránt, az ő had­vezéri tudását magasztalja egész Európa. De mind ezeknél ékesebben szól a nóta, a kuiucz nóta a kurucz dicsőségről, a kuruezoknak, a kik életü­ket zs véiüket áldozni indultak a haza függet­lenségéért, és a kiket a czigánjlány kiséit, hogy lelkesítse, hogy tüzelje szivüket a lobogó diada­láért, Czinka Panna ez, a csapatok fülemiléje, Rákóczi hűséges dalosa, szomorúságának felviditója. VI. kép : Czinka Panna. (Czinka Panna: Bezerédy Sárika; kurucz: Be*erédy Imre. Zenekar: Nagy Bercsényi Miklós). És eltűnt e kor. Nem lelkesít többé a kuiuczok dala, csendes lett a tárogató, csak méla hangjá­val zokogja a magyar mélységes fájdalmát, sza­badságának elvesttét, hogy a számkivetettet Rodostóból visszasírja. Bármint sirt is, nem tel­jesültek a hőn óhajtott vágyak, eltűntek a Czinka Pannák és II. Rákóczi Ferenczczel leáldozott a magyar szabadság véres koronája. A szatmári békekötés után hosszú utja nyílott a nemzet erő­gyűjtésének és békés fejlődésének. Azután, hogy a vitéz Savoyai Jenő, a magyar csapatok nagy vérveszteségével felszabaditá az országot a török járom alól, azután, hogy Pozsonyban elhangzott: Vitám et sanguinem! békésebb napok köszöntöt­tek a magyar nemzetre, ha ugyan békésnek lehet nevezni az elnyomatás keserű napjait. Mária Terézia bölcs uralkodása megteremtette az álta­lános viszonyokban a szellemi czentralizácziót. Magyar ifjaink szerencséseknek érezték magukat a bécsi udvar körében. A felállított nemesi test­őrség intézménye vonzotta oda a magyar családok szine-javát, abol szokásaik megfinomodtak, euró­paivá váltak ugyan, de szivük, nyelvük elhagyta az ősöktől örökölt formákat. De éppen ez teremti meg a nemzeti visszahatást, A nemzet lelke, amely Íróiban él, újra ébred. Bessenyey György személyében megjelenik a nemzeti megújhodás apostola. A lelkekre szól a magyar nyelv érde­kében, buzgó társai ebben: Ráday, Orczy, Ányos, Kazinczy és a többi úttörők. Ezek között van e vármegye koszorús költője, Kisfaludy Sándor is, akit mi zalaiak büszkén vallhatunk magunkénak. Nemes testőr lévén, Bécsben tölti el ifjúságát, de lelkében, szivében lángol a hazaszeretet. Ké­sőbb bujdosva, haiczolva külfölion találjuk őt, de szép múzsája, Szegedy Róza visszavonzotta Itá­liából, vissza a Provence daltelt mezeiről, hazá­jába, a kék Balaton partjára, ahol az ő szerelmi idyljük a híres badacsonyi szüreteken kezdődik, évek multán boldog házassággal végződik. Mily gyönyörűen szólnak a Himfy-dalok, mily édesek a regék a Balatont övező hegyek várromjairól. S mindezek fölött mint iuspiráló géniusz ott lebeg Szegedy Róza alakja, aki szerelemre lob­bantá, honszarelemre buzditá nagy költőnk szivét. VII. kép : Szegedy Róza. (Szegedy Róza : Beze-édy Mariska; Kisfaludy Sándor: Dr. Skublies Ödön. — Zenekar: Hul­lámzó Balaton . ..) Kisfaludy Sándor nevével szorosan összefügg a Dunántulnak egy nevezetessége : a keszthelyi Helikoü. A nemesek nagyja Festetics György gróf, akinek nevét nemcsak vármegyénk számos humánns intézménye hirdeti, hanem a mai Geor­gikon régi épületének falába illesztett emléktábla is. 0 az, aki ez országban elsőnek szántotta a magyar mezőgazdasági tudományok mesgyéjét, ő az, aki ápolta, szolgálta a tudományokat, tehát akkor haiczolt a történelmi belátás éles fegyve­rébe, amikor ennek az országnak a magyarok kishitűsége következtében már uem biztak a nemzeti feltámadásában. 0 volt az, aki a keszt­helyi Helikon ünnepélyeket rendezte és amelye­ken megjelenik e kor jelss költőnője, a Vörsön is tartózkodó : Dakai Takách Judith. VIII. kép: Dukai Takách Judith. \ (Dukai Takách Judit: Chemel Margit; Magyar | lányok: Szabó Arayxlca Pammer Emília és Koszt­I rabszky Eha. — Zenekar: Ralladaszerü dal) ' Mig hazánkban a nemzeti múzsa ekként ter­; jesztgeti szárnyait, Európán végig hangzik a t'ranczia forradalom. Liberté, Egalité, Fraternité harczi riadója, Napoleon világraszóló genijének sikerül ugyan a felkorbácsolt szenvedélyeket újra békóba törni, sikeiül a frauezia császárságot egy rövid időre megállapítani, de az csak múló tünemény. A rab oroszláu Szeut Ilona szigetén csörteti lánczait, Európán pedig továbbb harsog a szabadság jel­szava ! Francziaország után Olaszország, majd Béci népe követeli alkotmányát! És a szabadság eme jelszava hazánk nagy szellemeinek : Széche­nyinek, Kossuthnak és a többieknek felfogásán átszűrődvén, felrázza a nemzetet. M dőn 1848. márczius 15-én Petőfi ajkáró elhangzik a Talpra magjai! megkezdődik az önvédelmi harcz, hazá­ért, alkotmányért. Nagy idők ezek, ismerjük mindnyájan, hisz nagyapáink végig küzdötték azokat, ott voltak Isaszegnél, Vácznál, Komáromnál, de ott voltak fájdalom, Világosnál is, ahonnan elkerültek a nyirkos levegőjű sötét tömlöczökbe, ahol testet, lelket ölö rabságban siratták a magyar szabad­ságot. Vagy bujdostak idegen földör?, uj otthont keresve, de hazát nem találva soha, vagy a bito­fán lehelték ki szabadságért szomjúhozó lelküket, mint Csány, Batthyány és az aradi tizenhárom. Aráig a haza védelmében /ért és életet ál doztak a honfiak, addig nagyanyáink az otthonmaradot­takkal nemcsak őriz ék a családfők állal elhagyott házitüzhelyr, hanem ápolták a régi erkölcsöket, a hazához való hű ragaszkodást. Leányaikkal és unokáikkal pedig együtt hímezték a szabadságnak nemzeti lobogóját. IX. kép: 1848. (Nagjanja: Láng Lajosné; mókái: Lt-ng Ad­rienne, Gráner Juliska, Pammer Emilia, Kócza Margit. — Zenekar: Ne sirj, ne sirj Kossu'.h Lajos.. .) Midőn aztán elsiratták a harezmezőn elesett, a tömlöczben elpusztult és a bitófán elveszett kedveseiket, a magyar szabadságharc/. eme dicső vértanúit, ök voltak azok, akiknek lelkében, szi­vében tivább élt a nemzeti érzés és akik ezt a mai generáczió lelkébe átplántálták. A viszonyok kényszerítő hatása elatt elszakadt az az erős kapocs, amely királyt és nemzetet egy ezredéven át összetartott. Romba dőlt a béke minden müve és a sötét bosszú vetette előre árnyékát. A bakó is megkezdte működését. De a kölcsönös belátás, a nemzet eltagadhatatlan ősi joga, mely Deák Ferencz nagy szellemének örökre dicséretes dokumentumaként a húsvéti czikkben felujult, maga után vonta a kiengesztelödés oltá­rának felépítését. Ennek az oltárnak legnemesebb papnője az az Erzsébet királyné, akit büszkén vall magáénak és magyarnak a magyar nemzet. Ö az, aki megtalálta az utat felséges ura szivé­től a magyar nemzet szivéhez, ö az, aki mint daliás ifjú királyné jelent meg 1867 junius 8-áu I. Ferencz József oldalán, azért, hogy béke, sze­retet, egyetértés keljen áldott nyomain. Itt élt ő köztünk és éreztük nemes szivének minden dobbanáiát. Hej! de a szerencse forgandó! Az ifjú, dicsőséges királyné szép napjai hamar leáldoztak, azért, hogy helyet adjanak keserű Golgothájának. Szivét ott sebezte meg a fájdalom tőre, ahol az az anyánál legérzékenyebben talál, legyen az király vagy koldusasszony, a paloták ura vagy a kunyhók lakója: gyermeke elvesz­tőben. Egyetlen, szeretett fiát ragadta el a tragikus végzet. Azóta elment közülünk Erzsébet! Szinte félve kerüli azokat a helyeket, azt az országot, ahol oly boldog volt egykoron. És némelykor, ha megjelent köztünk: gyász­fátyollal királyi fején, gyásszal a szivében, gyász­szal jóságos tekintetben, ugy tárul elénk, mint a szenvedések Istenasszonya. Igy még jobban imádta a magyar nemzet. Igv él ő ma is lelke­iokben mint mártír királyné, aki fényes erényei­ért, hazaszeretetéért a szenvedések töviskoroná­ját érdemelte ki. X. kép: Erzsébet királyné. (Erzsébet királyné: H.try Klctrisse; angyal: Szüts Bébi: géniusz : Krampatics Ilona. — Zene­kar: Lehullott a rezgőnyárfa levele . . .) De elvesztettük! É« siri csend honol a bécsi kapuezinusok kriptájában, csak a magyar nemzet egyetemének fel-felhangzó sóhajtása zavarja meg siri álmait. Oh, mert az új Magyarország nagy átalakulásában nélkülözni kénytelen áldástosztó fenségét. Mig a XIX. század folyamán az egyéni és a nemzeti szabadság jogáért a legkiválóbb elemek százai és népek milliói küzdöttek, addig a XX. század forgatagában az ősök hagyományai­tól elütő felfogás lopódzik be a magyar asszonynak nemcsak házi tűzhelyére, de szivébe is. Csudás keveréke a fogalmaknak Iát itt napvilágot. Mig a ködös észak rövidhaju nőapostolai a feminizmus nevében a szabadság fogalmát variál­ják mindenképen, vallást, családot, hazát, mindent ezzel óhajtván helyettesíteni, addig a hevesvérű franczia írók az élvezetek fokozásában látják az életczélt. És a mai asszony hallja mindezt, azaz óbban mondva hall és olvas minderről valamit s lelkében a fogalmak sajátságos chaosa támad. Fennen hangoztatja, hogy a régi jó idők, hálTsten elmultak, amidőn nagyanyáink a biblia és harisnya­kötés mellett éltek szép csendben — családjuk­ban — hazájuknak. Ma az asszony is szabad, övé a nagyvilág és élni, élvezni s nem vegetálni akar. De lássuk csak miként véli ezt megoldani. Reggel, délelőtt a fürdőben, a pipereszobában talál­juk a modern asszonyt: fürdő, massage, száz apró üvegcse, tégedli, ez mind a toilettekhez tartozik, hogy a szépsége kellőkép érvényesüljön. Azután találkozunk vele mindenütt, ahol mulatni, élvezni lehet: a Tennk-groundon, a lovagló pá­lyán, automobilon száguldva, majd a ló sima tükrén csónakban ringatózva. XI. kép : Sport. (Automobilozó : Kocsubo. Enulné. Lawn-tenui­sező: Szigethy Margit, korcsolyázó: Szirmay AVct, B.'c^.iklista : Somossy Juliska. Udvar : Bubics Tivadar, Nagy Károly, ifj. Thassy Kristóf, ifj. Thatsy Lsjos. — Zenekar: modern induló.) ! E;te pedig megjelenik a jouron, i álon, a szin­| házban, a kaszinóban fényes, ragyogó toiletteben, i az udvarlók és imádók seregétől körülvéve, hogy I az elkerülhetetlen édes fürtre legyenek méltó médiumok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom