Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-08-27 / 35. szám

2 MAGYAR P A I Z S 1908. augusztus 27. következetesen mindig Csány-nak írja a nevét. A most közölt két levéllel együtt eddig már láttam közel 50 levelét. Azokban mind Csány van. (mindig odaértendő, hogy a hangzás ez: Csáni). Biztosra veszem, hogy az Aradon levő 700 levél is következetes ezekkel. Ha azonban a 700 levél közül, vagy a még ezeken kivül lehetők közül csak egyetlen egyet találnánk olyat, amelyben bebizonyithatólag sajátkezüleg ő maga csak egyszer is Csányi t irna, akkor megengedhetőnek tartanám, hogy mi is ezt irjuk. De addig nem. Arad, 1908 aug. 8. Borbély György. Városi gyűlés. A Ganz-gyár. Városi közgyűlés volt tegnap délután Arvay Lajos alispán és Dr. Korbai polgármester elnökletével. Két választás is volt s azért elnökölt elébb az alispán. A tanácsos-községi birói állásra kellett választani Mezriczky Jenő és még három pályázó között. Mezriczky már néhány hónap óta működik is helyettesként. Udvardy Ignácz, Krosetz Gyula, Tivolt János és Büchler Jakab a jelölő bizottság tagjai s bizalmi férfiak: Borbély György, Heincz János, Deutsch Ferencz és Fürst Salamon. A jelölő bizottság első helyen jelöli Mezriczky Jenőt, kit a közgyűlés egyhangúlag megválasztott közfelkiáltással. Volt még három pályázó. Közgyámnak szintén az első helyi jelölés alapján közfelkiáltással megválasztják Kardos Samut. Volt még két pályázó. Arvay alispán most eltávozik az elnöki székhöl s az elnöklést átveszi Dr. Korbai Károly polgármester. Mezriczky már helyettesnek való megválasztatásakor tett volt esküt; Kardos Samu most tett esküt. A közgyűlés Braunstein József nyugalmazott beltanácsosnak és községbirónak 22 evi lelkiismeretes munkásságáért jegyzőkönyvi köszönetet szavaz. Jön a Ganz-gyár ügye. Még elég jókor jött Dr. Korbai, hogy nagyobb bajoktól megmentse a várost. Észrevette, hogy nagyon furcsa az a szerződés, mely köttetett a Ganzzal az elődje alatt. Mióta székébe ült Korbai, szakadatlanul azon fáradozik, hogy fölbontsa a szerződést, s vegye át a város a világítást házi kezelésbe. Közeledik a czél felé. Fülöp főjegyző ma már felolvasta a felbontásra és átvételre szóló szerződést. A főbb pont az, hogy a város fizet Ganznak 50000 koronát jövőbeli kártérítésül. Az átvétel ideje ez évnek utolsó napja A mostani szerződés körül előzékenységet tanúsított a Ganz képviselője s ezért jegyzőkönyvi elismerést is kapott szavazattöbbséggel, de az előbbi vállalkozási szerződésért s általában a világításért nincs most ember a városunkban aki hálát adna neki, sőt általános a kedvezőtlen hangulat iránta, s kapott egy-egy ostoros visszaemlékezést Várhidi volt polgármester is, a ki hajrá-módon végig hajszolta a városra nézve káros szerződést, no meg Hollós József miniszteri műszaki tanácsos, aki forró buzgalommal támogatta volt Ganzot ellenőrzési működésében s kivett volt ezért a várostól 600 korona napidijat; és kaptak egy kis czipös visszaemlékezést azok a város atyák is, akik erősen rúdnak állottak s hatra-vakra megbíztak Ganzban. És a felsőbb forumok is. A hangot Tivolt János képv. tag zendítette meg. Örült szerződés volt az, azt mondja, melyet a volt polgármester keresztül hajszolt a szakbizottságok véleménye alapján s amelyet felebbezések után is helybenhagyott a megyei s a miniszteri szaktudomány. Örült szerződés az, ha most hálát kell adnunk azért, hogy csak 50 ezer koronával válthatjuk meg az esetleges nagyobb károsodást. Megérdemelnék — úgymond elkeseredésében —ha most rájok mennénk kártérítésért. Mert volt egy 22 tagból álló jelentékeny kisebbség, amely nagy küzdelmet fejtett ki az ellenállásban és felebbezésekben, de akkor ezt a kisebbséget lehurrogták. Felszólaltak még Dr. Czinder István, Dr. Obersohn Mór, Heincz János, Udvardy Ignácz, Boschán Gyula stb. Elnöklő polgármester lecsendesítette tapintatosságával élét az emelkedendő hangulatnak. Mellékesen megjegyezzük, hogy Várhidi régi polgármestert pedig ne védelmezze senki se, se Tivolttal szemben, se mással szemben. Ez az ember volt az, t. i. ez a régi polgármester, akinek nem volt elég Ganzzal valö »örült« szerződés, nem volt elég, hogy Hollósnak 600 korona napidijat engedett át a város pénztárából: ez a ' polgármester volt az, a kinek vezetősége alatt irattár rendezés czimen 4—5 napi munkáért egyezernégyszáz koronát fizetett ez a nyomorult városi 1 pénztár egy embernek — kinek a iSgföbb argumentumként az volt a legterhesebb munkája, hogy a könyveket és polczokat le is porozta. Tehát 1400 korona a pókháló szedésért. A ki nem hiszi, nézze meg az okmányokat s a felebbezést. Mese beszéd az, hogy nem kell rekriminálni. Dehogy nem kell! Hát hogy javul a jövő? Csókolgassuk a bünt, csak azért, mert régi? Ne tessék védelmezni azt az embert, akárkicsoda, még haló porábaa sem, aki akár akaratból, akár öntudatlanul könnyelmű játékot űz ezereknek a közkincsével. A mit paragrafusok megvédenek, azt még nem védi meg mindig a közhangulat is . . . Ezt a kis kitérést a nem paragrafusos igazság kedviért megkelle tennünk . . . A gyűlés további menetében: A kórházi főorvos fizetését fölemelték 2400 K, az alorvosét 1200 koronára s uj elme-orvosi állást szerveztek 2000 K fizetéssel. A gyermektelep bizottságba megválasztották a a következőket: Páukovich György, Dr. Szigethy Elemér, Hajik István, Id. Czukelter Lajos, Legáth Kálmán, Csutor János, Király Mátyás, Engelsmann Izrael, Dr. Szász Gerö, Dr. Csák Károly, Tivolt János, Szalay László, Gróf Batthyány Pálué, Arvay Lajosné, Kászonyi Mihályné, Hajik Istvánné, özv. Dr. Isoó Jánosné, Butich Sándorné, Dr. Korbai Károlyné, Medgyesi Lajosné, Dr. Halász Miksáné, Vargha Vilmosné, Dr. Ábrahám Ernöné, Dr. Rosenthal Jenöné. Végre Boár Janka és Balta János lakosoknak zalaegerszegi illetőségét elfogadták, Ifj. Pál János, Salamon Anna, Grosschall Ilona és Hakonai Gvörgyné lakosoknak pedig nem fogadták el. (I.) A rosznak szükségessége. A rossz szükséges. Ha az nem léteznék, akkor nem létezhetnék a jó sem; ugy, hogy a rossz egyedül raison d'étre-je a jónak. Mit érne a bátorság s elszántság a veszély nélkül

9 s mit a részvét fájdalom nélkül'.' Hová lenne az odaadás, áldozatkészség az általános boldogság és szerencse közepette? Váljon képzelhetjük-e az erényt a rosszaság, a szeretetet a gyűlölet, s a szépséget a rútság nélkül? Csak a rossznak, a szenvedésnek köszönhetjük, hogy itt a földön kibírhatunk, s hogy érdemes átélni az életet. Azért ne is nehezteljünk túlságosan az ördögre. Nagy mester az és nagy filozófus; ő csinálta meg legalább felét a világnak. S a világnak ezen fele oly erősfen be van illesztve a másikba, hogy rá se ülhetünk az elsőre a nélkül, hogy az ütést meg ne érezze a másik fél is. Minden megsemmisült, kiirtott rosszaságnak, megfelel az erény, a mely azzal együtt veszett el. A rossznak nincsen hatalma, hogy tönkre tegye a világot, mert az magában véve — semmis, s csak önmagát semmisítheti meg. Hatását azonban közvetve terjesztheti és ragályként megfertőztetheti az egészségeset is. Amit az emberek rosszat tesznek, az utánuk is él; de a jó és nemes tetteiket gyakran velük együtt a sir födi el. Ugy van az hogy a rosszat hamar kellene elfelejtenünk, de ez igen nehéz dolog, mert a jí> rendesen már ifjú korában hal meg, míg ellenben a rossy öregkort szokott elérni. Valóságos átka az az embernek, hogy ha rosszat akar cselekedni, akkor a pokol ezer segédkezet is nyújt neki ahhoz. Még a legnagyobb gonosztevő is azt hozza fel mentségül önmagának, s azzal törekszik vigasztalni önmagát, hogy a bün, a melyet elkövet, nem olyan nagy, vagy pedig annak elkövetésére öt a szükség kényszeríti. Természete ellen van az, hogy a bűnnel mint olyannal dicsekedjék. Innen van az, hogy a rossznak nem csak a jók, de maguk a rosszak is ellenségei. A rossz embert és a rossz tettet leleplezheti egy pillanat, de a jó gyakran csak évek múlva lesz kipróbálva. Szomorúan halad a gonosztevő az életen át; egész élvezete csak összezavart álom az ö reménye csak fonnyadt virág, s egész öröme csak lomb nélküli fa. Az igazi öröm kerüli az ö szivét; irtózva tekintget életének czélja felé és megrémül annak örökkévalóságától. Engedjék meg nekem t. olvasóim, hogy itt a következő megjegyzést tehessem! Azon voltam ugyanis egész életemben, hogy az életet, az emberi sajátságokat, szenvedélyeket, erényeket lehetőleg megismerhessem és e tekintetben nemcsak elméletileg különféle iratokból, de gyakorlatilag magából az életből tapasztalatokat meríthessek. E czélból szívesen meglátogattam a nagy városi színházakat, s e^iyéb nyilvános helyeket; de fölkerestem a legundokabb lebujokat is a bün s elvetemültség tanyáit. Tettem azt nevezetesen a tanév bevégeztével, vakáczióban; főleg egyik volt tanártársammal a ki pap létére ugyanabból a czélból mint én is; igy használta föl szabad idejét és szerzett bn tapasztalatait azután regényeiben, s társadalmi elbeszéléseiben fölhasználta és még ma is fölhasználja. Ilyen czél és szándék vezetett engem is csak nem rég egy kis város piaczán fölállított bábsziuházba, a melyben előadásra került Szent Antal élete. Ily színdarab ez, amely bármilyen nyelven adva fölülmúlja még Shakespaere, D' Ennery filozófiáját is. Mennyire lehet mindezekből megbecsülni az Isten kegyelmét, de az ördög kegyét is. A színtér is borzasztó sivatagot jelképez, amely azonban hirtelen megélénkül angyalokkal és daemonokkal. A színdarab a maga lefolyásában a fatalitás rettentő hatását ébreszti föl a szivekben, mely fatalitás egy láthatlan kézben rejlő fonál által izgatott angyalok és daemonok rendszeres intervencziójából folyik. Szent Antal befejezve forró imáját még ott térdelt a sziklás talajon feltördelt térdekkel midőn pedig forró könnyektől fölégetett szemeit mély fohásszal egek felé emeli, maga pedig megpillantja Szába királynéját, amint arany öltözetében kitárt karjaival mosolyog feléje. E jelenet megremegteti egész bensőnket, s mi attól félünk, hogy áldozatul esünk a nagy kísértésnek. Nagy aggodalommal figyeljük a szent férfiú zavarának és szomorúságának lelkünket megrázkódtató látványos jelenségét. Mi mindnyájan önmagunkat ismerjük ő benne, s midőn győzött, örömmel csatlakozunk az ö diadalához, Ez az egész emberiségnek diadala az örökös küzdelmében. Szent Antal csak azért lett nagy szentté, mert ellent tudott állni Szába királynéjának. Mi nekünk el kell tehát ismernük azt, hogy midőn az ördög hozzáküldte a szép asszonyt, aki hosszú gyöngyökkei díszített öltözete alatt rejtőzteti patás lábát: akkor ö a remete szentségéhez szükséges tettet cselekedte meg. Miért hoztam én ezt föl? Azért, mert ez a báb színház azon gondolatban erősített meg engem, hogy a rossz nélkülözhetlen a jóra nézve, s hogy az ördög szükséges a világ morális szépségéhez. Cselkó József. Utazás Palina felé! (Nem szeretjük a támadásokat, kivált a mérgezett nyilakat. A megtámadottnak az is nagyon fáj, amit a támadó kicsiny ütésnek és kicsiny szúrásnak vél. De viszont némi ütést el kell szenvednie esetleges tévedéseiért. Igy születik rneg kőiből az igazság. Ennek az igazságDali a kedvéért kell közreadnunk ént a czikket is. Viszont H. E. fiatal baratunkat Petőfivel védelmezzük: „Nem árt, ha a fiatal tüz néha tullobogja a határt. Föl szoktak gyújtani néha egész mezőt s lesz égés által ez annál gyümölcsözőbb". Sz.) Hol is van Palina? „Egy macska ugrás távolságban Alsólendvátói. Magyar plébániában van." Igy irta meg ezt a M. P. egyik legutóbbi számában egy hírlapírónak fölcsapott ifju. Csak az a baj, hogy nincs tisztában a tárgyával, amiről irni akar. Már pedig az iróuak első kötelessége, hogy a tárggyal, amelyről írni akar tisztában legyen, azt ismerje. Azután az adat gyűjtés, a kutforrások keresése a dolgozathoz. Aki ezek nélkül ir, tévedésekbe esik. Igy járt „A népiskola, mint a mapyarság sziklavára

u czimü ezikknek írója is. Palináról akart irni, de azt sem tudja, hol van tulajdonképen és melyik Palina az. Mert történetesen az alsólendvai járásban van . két Palinának nevezett község. Az egyik Nagypalina, a másik Kispalina. Hogy melyikről akart annyi jóakarattal beszélni a czikk bátor írója, azt ugy látszik maga sem tudja. Azért, mert ez a két Palina Alsólendvátói mindegyik legalább is 10—12 kmnyire van. Azt hiszem ilyen messzire, még a czikk szerzőjének macskája sem tudna ugrani. (Ha ugyan van macskája.)