Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-06-04 / 23. szám

4 MAGYAR P A I Z S 1908. juinus 4. kiosztott össí.eg többi része a jövedelemből került ki. A versenyek eredményét a Magyar Paizs mult heti számában tettük közzé. 7a5-re künn volt a czigány. Rázendített valami jó talp alá valóra. Kis és nagy leány, apró és nagy diák, felnőttek egyaránt ropták a tánczot Közbeközbe egy-egy futó zápor friss zuhanyként a nyakunkba zudult. Azonban minél inkább esett, annál inkább tánczoltak. A nagy tölgyfák alatt fióktánczhelyet hevenyésztek s ott tánczoltak hol czigány, hol fuvózene mellett. S mikor aztán újból előkerült a nap a fellegek mögül. 96 pár állott föl az első négyesre és egy végnélküli csárdásban helyre hozták a tánczhelyet. Nevető arczok, iókedvü, vidám, fiatal népség, köztök lelkesítve, buzdítva, dirigálva, a majális lelke, fáradhatatlan fö-förendezöje Haerter Ádám tanár. Két ízben szünetelt kissé a táncz: uzsonnakor, amikor is szafaládé és kenyér került kiosztásra a diákok között és a pazar tűzijáték alkalmával. Mert ez is volt ám 1 Ónody Zoltán törvényszéki jegyző rendezte. Hölgyek, urak segítettek neki, körülöttük gyerekek ugrándoztak, gyönyörködve nézték az égbe röppenő rakétákat, tüzkigyókat. Utána sorakoztak az apróbbak. Hazavonultak. Nemsokára rá a nagyobbak is. 11-ra szétszéledt a közönség. Ez a jelentésünk máj. 24-éröl, lehetőleg rövidre fogva. Talán igazat mondottunk, amikor azt állítottuk róla, hogy a város közönségének egyik legkedvesebb, leginkább várt napja a tavaszi időben. Azonban nem fejezhetjük be róla szóló jelentésünket anélkül, hogy köszönetet ne mondjunk e helyen is a hölgyeknek s mindazoknak, akik valami uton-módon hozzájárultak a majális sikeréhez. Pásztor Imréné tanárnénak készséges vállalkozásáért, nagy fáradozásáért az ebéd elkészítése körül. Egyszerű, Ízletes, magyaros ebédet adott. Lehetővé tette, hogy kedves családias jellege legyen a majális e szép mozzanatának. A nacy munkából kijutot a felszolgáló hölgyeknek, mamáknak, jó ismerősöknek. Nekik, városunk említett fiatal hölgyeinek köszönjük a pompás mákos és diós patkókat, amelyekkel nagyban hozzájárultak a mulatság anyagi sikeréhez. Rajtok kívül hasonló jóval szolgáltak a következő uri hölgyek és leányok: Dr. Halász Miksáné, Kulcsár Gyuláné, Oravecz Gyózöné, Pásztor Imréné, Suszter Oszkárné, Szűcs Dezsóné, Takács Józsefné, Dr. Urbanek Károlyné, Árvay Bebé, Czínder Margit, Depré lüke, Fritz Paula, Grész Elza és Ilonka, Hagymássy Ilonka, Kikakker Böske, Kummer Paula, Skublics Zsuzsika, Vöczköndy Margit és Klári. A diákok ellátásához hozzájárultak: Gr. Batthyány Pál 40 K. Br. Solymossy Odöu 50 K, Königmáyer Ilona urnö 10 K, Csertán Károly 2 birkával, 4 hordó sörrel, Dr. Szigethy Elemér fél akó borral, Szupits Antal, Fitos Márton 1—1 hordó sörrel. Weiss Samu pedig 5°/o ot engedett a megrendelt kenyér árából. Apáti László erdómester 3 napra 2 embert rende t mellénk az erdő rendezésére. Kocsijukat rendelkezésünkre bocsátották és az ' asztalok, padok, deszkák stb. kiszállítására a város (4), Dervarics Lajos (6), Fischer László (2), Königmáyer Hona (2), Kummer Gyula (2), Rechnitzer Miksa (2). Asztalokat, padokat a katonaságtól, özv. Pál Józsefnétől, Kummer Gyulától, asztaloknak, padoknak való deszkákat pelig Morandini Tamástól kaptunk. Lámpákat is kellett kérnünk; a Korcsolyaegylet és Fürst Samu adtak, üstöket Baly Béla, Medgyesi Lajos, Orsits Ferencz, Pásztor Imre, Preszíer Gyula, edényeket Heinrich V. és L., özv. Pál Józsefné. Az említett úrnők és urak fogadják adományaikért, áldozatra készségükért a rendezőség, de meg az egész diákság köszöuetét, háláját. A majális tisvta jövedelmét ezúttal még nem közölhetjük. A felülfizetőknek a névsorát itt adjuk: Hajós Ignácz dr. 10 K, nemestóthi Szabó Lajos 8*40 K, Griner Adoif dr. 810 K, Schmidt Viktor 8 K, Gyarmati Vilmos 5 K, Skublics Imre 4 40 K, Legáth Kálmán, Nedam M, N. N. 4—4 K, Bohorczy István 380 K, Kiss Károly 360 K, Breisach Sámuel, Fülöp János, Hajmásy Imre, Sbhmidt. József 3 40—3 40 K, Böhm Ignácz 3 20 K, Szalay László 310 K, Weiss Adolf (Rohoncz) 3 K, Morandini Tamás 2 40 K, Dervarics Lajos, Fitos Márton 2'20-2 20 K, N. N. 210 K, id. Czukelter Lajos, Czukelter N., Fángler Mihály, Kun Vilmos, N. N., Szigethy Elemér dr., Szirmay Béla, Urbanek Károly dr., Weiss Ignácz 2—2 K, Vimmer Lipót 160 K, Gróf Batthyány Béla, Csutor János, Radó Henrik, Vöczköndy László, Wapper Ignácz 1 40—1-40 K, Halász Miksa dr., Kócza János-né, Kummer Gyula, N. N., Schedl Amulf 1"20—1-20 K, Mező Kálmán, Oravecz Győző, Orsits Ferencz, N. N., Pintér József, Sebestyén Lajos 1 — 1 K, Heincz János, N. N. 90—90 f, Lelovits Boldizsár 80 f, Balogh Gyula, Pásztor Károly, Vörös Lajos 60—60 f, Papp Alajos 50 t, Adamik István, Balaton Sándor, Balogh Jstván, Baly Béla, Berger Béla dr. Derencsény Pál. Deutsch Manó, Domby István, özv. Hagymássy Gyuláné, Kósa István, Kosztelitz Miksa, Lusker János, N. N, N. N„ N. N., N. N.. N. N., N N., Ruzsinszky Károly, Sefler Lajos, Simonffy István, Somogyi Lajos 40—40 f, Nagy Károly 30 f, Balogh Endre, Ónody Zoltán, Büchler Imre, Horváth N., Fischl Ede, N. N., N. N., N. N., N. N., N. N„ N. N., N. N., N. N., N. N., N. N., N. N., N. N., N. N., N. N., Badó N. 20—20 f., N. N. 10 f. Talált pénz 54 f. Viszontlátásra! F. Séta — jobbra. Irta - Tivolt János. Közigazgatási mozaik. A pártatlan igazságszolgáltatás, az igazi jogegyenlőség, nem kevésbbé, a jó, minden czopftól, minden szekatúrától ment közigazgatás, a jogállam legbiztosabb alapköve! A mi közigazgatásunkat a legjobb akarattal sem lehet mintaszerűnek mondani ! A hiba részben az emberekben, de túlnyomó nagy részben a törvényekben, a rendszerben van! Igaz, hogy a törvény, törvény; a szabályok és rendeletek kötelezők az illető rendőri vagy egyéb közigazgatási tisztviselőre nézve is, azonban ugy kellene lenni, hogy ha már a törvényeket szaktudósok csinálták, hát az illető közegnek kellene, a helyzet, a körülmények mérlegelésével azt a rossz törvényt megkorrigálni! A főczél nem az, hogy apró cseprö dolgokért, ártatlm kihágásokért a polgárságot agyonzaklassuk, neki mérhetlen károkat, időveszteséget okozzunk; hanem az, hogy, hamár kell, ugy büutessünk, hogy az sem jogos elkeseredést, sem pedig nevetségességet ne szüljön. Magam is tapasztaltam, de meg előkelő publiczisták is állítják, hogy a nemzetiségi kérdés sohasem fajult volna ennyire el, ha a magyar közigazgatás akár csak az osztrákokét is, megközelítené • . . Most nem czélom a közigazgatás nagy mezejére elkalandozni, itt csupán egy, velem, illetve környezetemmel megtörtént esetet óhajtok a t. olvasó közönség elé tárni, amelyből aztán mindenki tanulságot meríthet és fogalmat alkothat magának arról, hogy tulajdonképen milyen gyönyörű fejviselet is az a — czopf. A mikor a mi kis esetünket szóvá teszem, korántsem hazabeszélek, — mert hisz mi már megfizettük a strófot, — hanem a közérdeknek óhajtok vele szolgálatot tenni. Mielőtt tovább mennék hangsúlyozni kívánom, hogy én ami rendőrségünket, még kevésbbé annak rátermett fejét támadni nem akarom, s ha működésűkre. illetve bizonyos dolgok körüli nemtörődömségükre mégis egy-két megjegyzést teszek, azt mindeu an/mozitás nélkül cselekszem. Bendórlegényeink például igen derék értelmes emberek, a kik csekély létszámuknál fogva sokszor óriási munkát végeznek ; azonban gyengéjük, hogy kétszemmeJ, mintegy bizonyos mohósággal látják meg azt, a mit pedig félszemmel figyelhetnének, s félszemmel sem figyelik azt, a mit pedig kétszemmel kellene nézniök. A tyuktolvaj czigányokat, a járdán hajtó kanászt, a házfalakat telefirkáló suhanczokat, a piaczi árusok kosaraiból kikapkodó toJvajjelölteket, a vizes tejet, a tejeskocsisok manipuláczióit, a hamis mérést, a kutyák nyakáról a bélyegjegyet lelopdosó műgyűjtőket, a poloskát és egyéb miazmákat fejeinkre rázó szobacziczusokat, az utczákon órákig kiabáló czigányokat, stbi. stbi. például csak nagynehezen, vagy csak nógatásra, figyelmeztetésre veszik észre ! Ellenben : önts ki egy pohár vizet, avagy menjen ki a kutyád véletlenül bélyegjegy nélkül az utczára, avagy felejts egy szalmaszálat a járdán, akkor véged van, azonnal vádlott lesz belőled. Különösen pedig a házfalak befirkálása, telerajzolása van nálunk divatban! Az én házam például kész treskótelep; különösen annak Kölcsey-utczai része! a mult évben tataroztattam s festettem a házamat s rá egy-két hétre már nem lehetett ráismerni ! Érdemes itt házat tataroztatni ?! Ezeknek meggátlására nem lehetne-e az iskolát is segítségül hívni I? Avagy valami olyan nagyon lehetetlen dolog volna az, egy-egy ilyen kölyket tetten érni? kinyomozni? Csak egy-két ilyen szabadkézi rajzolót kellene megbüntetni, annak hamar hire menne s__ mindjárt mérsékelve lenne az illetők rajzdühe. Épp most láttam egy 12—13 éves czigányleányt, a ki a kezében levő vasszeggel egy egész utczasor házat végig karczolt. Persze, hogy szigorúan rászóltam. Hát a mit én egy séta alkalmával meglátok, azt nem láthatná meg soha, a hivatás szerüleg Is az utczán czirkáló rendőr? ! Avagy történtek már efféle tettenérések és büntetések ? Ha igen, akkor ©leve bocsánatot k^rek ! Kevesebb anyagi kárral, de annál kellemetlenebb következménnyel jár a kutya bélyegjegy lelopkodása. A kellemetlenség persze az ebtulajdonost éri! Már magam is voltam ebügyben vádlott, de hála rendőrkapitányunk belátásának, büntetés nélkül kerültem ki belőle. Tény az, hogy ebadót kell fizetni, tény, hogy szabály az, hogy a védjegy a kutya nyakán legyen; a mikor azonban az a védjegy le is veszhetik, azt le is lopkodják, akkor még sem lehet olyan nagy államérdek az, hogy ebből kázust csináljunk! A fő, az adó; ha nincs a kutyán védjegy, ugy is megfogja a peczér, ha pedig ez hatalmába kerítette, váltságdíj nélkül nem adja ki. Nem elég büntetés az, ha valakinek a kutyáját agyonkinozzák s váltságot is kell fizetnie? Miért legyen ebből kifolyólag az a polgár még vádlott is. Ha egyszer megtörtént velem, hogy ki kell kutyámat váltani, akkor úgyis érdekem, hogy figyelemmel legyek a bélyegére. Mulatságosnak látszik, de éppen ebben a pillanatban inspiczirozom vizslámat s látom, hogy ismét nincs védjegy a nyakán. Holnap első dolgom lesz, egy ilyen pótjegyet beszerezni. Istenem, de mennyi fölösleges irkafirka, idézés, tárgyalás, jegyzőkönyvelés s idöfecsérlés elmaradhatna, ha az a czirkáló rendőr, épp ugy mint szokták a síkosra fagyott járda esetében, egyszerűen figyelmeztetné az illető ebtulajdonost. Bürokraták előtt talán nevetségesnek látszik ez'a tanács, pedig semmit sem szenvedne általa a hivatalos tekintély. Persze többszöri visszaesés már szigorúbb megtorlást igényelne. Mert legyen egy törvény vagy rendelet akármilyen rossz, a föczél a miért az készült mégis csak az, fenntartani a rendet, csendet, jogrendet zaklatás, nagyképüsködés nélkül!' No de álljon itt az eset, a miért én tulajdonképen tollat fogtam: Az utóbbi hetekben ismét idézést kaptam a rendőrségtől és pedig ugyancsak a »kutya ügyben®.— Azt a kutyafáját!... Merre vagy Cárro, hadd lássam rendben-e a szénád ?! — A bélyeg azonban ott fityegett a kutya nyakán ... Mi lehet ez ? Történt, hogy időközben kiút jártam orbányosfai bérletemen s a mint a gazdámmal beszélgetek, a zsebembe törüli az orrát az ő kutyája, a Piszi; elértvén a czélzást, neki dobtam a szokott kenyér darabot a mire aztán elpanaszkodott, hogy hogyan járt 6 kutyájával. Egerszegre, — nekem — tűzifát küldött be, a kutya a kocsisokkal elszökött, itt megfogta a siutér s másnap egy embert kellett beküldenie egy korona pénzzel, a mire a peczér ismét visszaadta a kutyáját. Most már megtaláltam az összefüggést az ujabbi idézés és a kutya história közt. — Pista, — kérdém — talán nem fizette meg a kutyaadót? — ö azonban elém adta a hivatalos nyugtát, mit én magamhoz vettem. A kitűzött tárgyaláson megjelenvén, előttem a vád felolvastatván, tagadtam, (ez a legkényelmesebb vádlotti fogás . . .) hogy az én kutyám a sintérnél lett volna, hogy azon védjegy ne lett volna, hogy egyáltalán több kutyám volna a vizslámon kívül. A tárgyalást vezető alkapitáuy csudálkozott azon, hogy honnan meríthette hát a rendőr és peczér azt, hogy az én kutyám volt ? Amire aztán én, — elég oktalanul, — felvilágosítással szolgáltam a félreértést illetőleg egyben felmutattam a Szökröny István nevére szóló nyugtát és nehogy gazdám napokig elvonva legyen a gazdaságtól. kértem, ejtse el az ügyet, az az egy korona úgyis elég büntetés annak a szegény cseléd embernek. — Hja — úgymond ö, — az nem megy, a hivatalos eljárást folytatni kell! — De, — feleltem, — hátha én ezt az egész összefüggést el sem mondtam volna? — Oh kérem, majd kinyomoztuk volna! Különben tessék nyugodt lenni, nem lesz a gazda Pacsára czitálva;