Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-09-24 / 39. szám

MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE 8X. év

. szeptember' 39 sjF&m. „ 1-7 -1—r _ - , -j— . f LENGYEL FSEENCZ Baerfeeszti Z. HOrVatll LöJOS Mu^atórstó: ( B O E RÉ L "5T GYÖRGY laptulajdonos. Hirdetőik dija megegyezés széria 1. Nyilttír tora 1 kot, Szerkesztőség és kiadóvatal: WUjsic--ntc«a tö KSSflset si ir : SE?y érre 4 korona. ?él éíTt 2 koroaa. Nejjaá étit 1 kor szám 8 fülé . A „szegek" földje. Zalavármegyében Göcsejnek hívják azt a háromszeg alakú- területet, melyet nagyjában három folyó határol: a Zala, Kerka és Váliczka — mintegy a háromszögnek oldalaiként. Göcsejben a községek között ma is szereplő 14 „szeg" van: Ger átszeg, Kustánszeg, Paraszaszeg*) Paisszeg, Barabásszeg, Varghaszeg/ Pálfiszeg, Györfiszeg, Bózsásszeg, Kereseszeg, Vörösszeg, Milejegyházszeg, Gombosszeg és Zalaegerszeg. Megjegyzem, hogy Zalaegerszeget s talán Milejegyházszeget kivéve a többi szegek régi nagybirtokos uraiktól vették az előnevöket. Még inkább bizonyosabb, hogy tulajdonosaiktól vette nevét a többi szeg közsée: is, amely ma már nincs meg: Tubolyszeg, Szakáiszeg, Nagy- Györgyszeg, Simonszeg, Baánszeg, Szamárszeg, Vasszeg, Gyeneseszeg. Ezeknek helyén most egy-két ház, vagy egyéb épület ha van, vagy az sincs. Kihalnak, szegényednek, pusztulnak a magyar urak. Yelök együtt a falu is. S a hajdani gazda nevével e^'ütt még a íalu nevét, hirét-porát is elfújja a szél. Tehát csak Göcsejben is 22 szeg végű község vala. S nem 14, vagy tizenhárom, mint a hányat rendesen szoktak manapság emlegetni. Talán ad analogiam emlegetik a tizenhármat. Elég érdekes szám ez a 13. Vasmegyében a határon is 13 Jqlu teszi az Őrséget. Ősmagyarokat tettek oda védőknek. A régi Aranyosszéket a hegyek belső tövében gyürü alakjában 13 kurucz magyar íalu alkotja. Ismeretes a 13 szepesi város is. A Kustánok és Gyenesék a rómaiaktól származtatják magokat. De ez elenyésző csekélység ahoz képest, hogy a göcseji 22, most 14 községnek lakói és urai, Zalaegerszegnek vegyes ezármazását kivéve, őseredeti magyarok. — Miért kell épen ezeknek fogyniok számban és erőben? Hogy 8 egész falu kipusztult! — Tőletek kérdezem magyar kormányok! De most csak nyelvészkedjünk. Zalaegerszeg a Zala és Váliczka torkolásának mintegy 75—80 fokú szegletében van Göcsejnek északkeleti határán. Engem régóta bánt ez a Göcsej szó. S nem találok rá magyarázatot sem a régi emberek emlékezetéből, sem a tudósok magyarázatából, sem az okmányokból. Ilyenkor lehet, mert kénytelen az ember, feltevésekre épiteni s nem csuda, ha téved is ilyenkor. Ez a terület hápa hupás, hegyes-völgyes, dimbes-dombos, gidres-gödrős, girbe görbe ; s a nép tréfásan Girgácziának, vagy Gergácziának hivja. Enuek a népnek még ősi tulajdonságából való az a vonás hogy leleményesen, tréfásan, de természetesen és jellemzetesen nevez némely dolgokat s uj nevet ad köz és tulajdonneveknek: Aligvári kocsma, Becsali csárda, Nekeresd major, Nemadom zsidó, Éles-igyekezet, görbe-igyekezet (fejsze, kasza), kelempájsz madár (mókus), toportyán féreg (farkas, mint a keleti székelyeknél) stb Én azt hiszem, hogy a hegyet, dombot „göcs"-nek nevezte egy időben, még akkor, mikor a régi magyar nyelvben az „elve" szó azt jelentette, hogy: tul. S igy göcs elve azt jelenti, hogy: a hegyen tul, a dombon tul. — Minden falu tul van egy-egy dómbon. A göcs-elvéböl épen ugy lett Göcsej, mint a szék-elvéből Székely, az erdő-elvéből Erdély (Traus-silvania). Kolozsvárt pedig mái napig is megmaradt a régi alak : Hldehe. A Szamos lúdján tul levő városrészt hívják igy. Azt sem tartom lehetetlennek, hogy göcslielyböl lett. Mondom, mindez csak hipotézis, de amig megfoghatóbb bizonyíték nincs, én főleg a göcs-elve be vagyok szerelmes. Lehet, hogy vannak a német nyelvtudományban tulbuzgó emberek, ha magyarok is, akik semmit sem tartanak elengedő iónak, ami magyar főidőn termett: ezek bizonyosan valami Gottseidank féléből származtatják Göcsejt a nagyobb hitelre találnak. Én azonban még az esetleges Horváth István-féle tévedéssel is inkább megmaradok magyarnak. Mindez, amit irtam, helyet foglalhat az elméleti tudományban, de a gyakorlati életben, a nemzeti életben se nem oszt, se nem szoroz. Semmit sem ér ez a tudomány, ha nem él a földhátán az, a kiről szól. Okosabb dolog volna ennél az, ha a kormányzó férfiak rá vetnék szemöket egy-egy ilyen világ háta mögött levő ősi magyarsagra. A rohanó idő szekere eltapossa őket. Az ösi virtusnak hátráltató elemeit birják, de a mai kornak haladó elemeit nem ismerik. A szellemi világ előnyeivel nem rendelkeznek, azok előttök ismeretlenek. Elemi iskoláik is a legelhagyatottabbak ezen a föld kerekén; a magasabb iskolákba való járás a legnagyobb mértékben meg van nehezitve. Város sincs a közelökben. Holott a nemzetiségieknek és más idegeneknek mind orruk előtt, sokhelyt egyenesen a számokra épülnek az iskolák. Persze azért, hogy magyarok legyenek. Na, hiszen! Legalább földműves iskolákat oda! kérem. Hogy többet vegyenek ki a földből; hogy takarékosabbak legyenek ; hogy jobban művelvén a földet és több nyereséget nyervén attól még jobban megszeressék ezt a földet. Szóval, hogy ne koldusodjanak el és ne pusztuljanak ki. Hogy maradjanak meg az emberek, maradjanak meg a községek és maradjanak meg ezeknek a neveik is. Mert sem az ethnografiai, sem a históriai tudomány nem ér semmit, ha nincs a világon az, akiről szól a tudomány. Nem az egyedeket értem, hanem a genset, a nemzetet. Borbély György. Folytonos változás. — Az életből. — i Még a felületesen figyelő szem is észrevesz azt, hogy a természetben semmisem .áll csendesen s hogy minden folytonos mozgásban, folytonos haladásban van. A természettudós ezen tüneményeket mint törmészettörvényeket ismeri. De ez a törvény nem vonatkozik csak azon tárgyakra, melyeket érzékeink által észrévehelünk, hanem vonatkozik az, ugy szellemi mint anyagi tekintetben, az ember azon viszonyaira is, a melyeket a törvény látszólag nem érint. Ugy önmagunkon, mint más embereken is érezzük a folytonos változást, ha mindjárt hosszabb időszakokban is. Ismeretek tapasztalatok, általános és személyi viszonyok s körülmények folytonosan változtatják az egyes ember Ízlését, nézeteit, véleményét és Ítéletét. Egészen másképen nézi s látja a világot egy hatvanéves férfiú, mint egy húszéves ifjú. Világos ez a dolog mindenki előtt, a ki eszmemenetét figyelemmel kiséri s emlékeit a jelen idő nézeteivel összehasonlítja. Ugyanazt vettük észre az emberek kisebb s nagyobb társaságainál is, viszonyaik alakulásában, képződésében. Mindenütt változás, átalakulás, csere és mulékonysúg! A forró szeretet életéveink haladásával barátsággá változik át, azon állítás daczára, hogy az — örökkévaló. Fiatal korban rajongással feltett szándékok s barátság esküi, tért engednek későbben nyugodtabb jóindulatnak. A', emberekkel való más benső viszonyaink lazulnak, sőt valami bekövetkezett oknál fogva változnak is; némelyek eilenszemvé, mésuk talán éppen ell.nséges indulattá. Tagadhatlan psychologiaí igazság ez; s aki ezt tagadná, az nem őszinte ember, vagy legalább nem ismeri az emberi lélek titkait, természetét. Éppen ugy áll a dolog nagyobb egyesülelek fennállásával is. Virágzó nemzetségek és családok a mint támadtak, ugy múlnak is. Váraik, vagyonaik, birtokaik más kezekbe mennek át vagy a romboló idö zsákmányává lesznek. Ugyane/.t tapasztaljuk, látjuk — nagyban is. Tanuja ennek a — történelem! Arra tanit minket a történelem, hogy a dolgok örökké változnak. A művészetek s tudományok kultúrájának is, mint mindennek a világon, van virágzáskora; s noha ennek vívmányai talán az egyedüli dolog, ami legtovább tart: végre mégia ezek is vagy elpusztulnak, vagy nagyon változnak. Mindez arról tanúskodik, hogy bizony minden változó s múlékony, hogy igy ismét másnak helyt adhasson. Minden csak bizonyos fokig, magasságig emelkedik, hogy onnan ismát leszálljon. Csak a szellem, az örökkéalkotó, fdradhatlan szellem, a mindent fölélesztő lehelet, az isteni szikra — változatlan s örökkévaló! * * * Ezen igazságok, ezen törvények folytán s tekintettel az emberi élet rövidségére, gondoljuk mag, hogy sem bajaink, sem pedig örömeink hosszantartók nem lehetnek. Nincsen ember e földön, a kinek viszonyai ! (kedvezők vagy kedvezőtlenek) ugyanazok marad; tak s nem változtak volna. I Nincsen az a boldog ember, kinek életében ! váratlanul oly események be nem kö/etkeztele