Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-09-24 / 39. szám

2 MAGY U PAIZS 1908 szeptember 24. volna, melyek többé kevésbé rosz befolyást gyakoroltak viszonyaira s aki általában a szeszélyes. Fortuna istennőnek állhatatlanságát s hűtlenségét fájdalmasan nem tapasztalta és nem érezte volna! De viszont a szerencse istennőnek alig van e világon oly mostoha gyermeke, aki már legalább egyszer valami jóban nem részesült s a ki éppen ennek folytán vigaszt, uj reményt s uj bátorságot nem merített volna ahhoz, amit tűrnie s elviselnie kellett! S noha a dolgok ezen természetes törvényen alapuló változandóságáról meg vagyunk győződve: e meggyőződés mailett mégis ugy rendezhetjük be életünket, hogy tisztességes gondolkodást^ hajthatatlan becsületességet követve, a szépet,' nemeset s igazat gyakoroljuk. * * Olyanok vagyunk mi emberek, hogy akkor látjuk leginkább valami dolognak értékét, ha érezzük, hogy azt elveszítjük, vagy ha azt már elvesztettük; s nem is hiszem, hogy van ember a világon, aki valaminek elvesztét már — nem fájlalná. Természetes következménye ez a mulandóság s a létező dolgok folytonos változási törvényének ; ugy hogy valóban bámulni kell azon emberek rövidlátását, kik az emiitett természeti törvényt kellő figyelembe nem véve, minden örömeiknek s bajaiknak, szenvedéseiknek állandó tartósságot tulajdonítanak, önmagukat is úgyszólván örökkévalóknak tekintik, saját halandó sorsukra soha vagy csak igen ritkán gondolnak s igy pillanatnyi kicsinyes érdekeik szenvedélyes hajhászatánál — gyakrau a leghaszontalanabb dolgoknak legnagyobb értéket tulajdonítanak. S ha azután a földi élet, — ezen bálványuk — a természet törvényéuél fogva porrá lesz, a melyből keletkezett: akkor panaszuknak,jajgatásuknak nincsen vége. Pedig a gondolkodó ember soha se téveszti el szeme elöl a földi mulandóság okvetetieu törvényét s földi létének boldogságát sohase fogja oly törékeny alapra építeni Mindentől megfoszt az idő; s a tanuló évek változtatják a nevet, a külső alakot, a természetet s a szerencsét! Régibb jegyzeteim között találtam Young, angol költőnek ezt a mondását: a jóknak legvékonyabb fonala — erős kötél azon gyöngéd kötelékhez képest, mely az embert egybekapcsolja — földi boldogságával; megszakad ott a levegő legkisebb íüvalatától is. S ez bizony igaz! Szegény emberi sziv! A te örömeid csak éjjeli álmok, ábrándok, a melyek már reggel fájdalom közt, mint könnyek — elfolynak, távoznak! * * * Kedves olvasó-nőm! Tovább megyek s azt állítom, hogy korlátolt természetünk nem is képes eltűrni állandó boldogságot. Esőnek, zivatarnak kell lenni előbb, hogy a napfénye kedves legyen nekünk; tomboló viharnak meg kell előznie a jóltevő, kedves csendet s csak a keserűségnek hozzájárulása által válnak ízletessé az élet — csemegéi. Ugyan kérem, van-e köztünk valaki, aki ezt életében nem tapasztalta volua? De ugy van ez a szellemi élvekkel is; amelyek még gyakrabban követelnek egy nyugvó pontot, hogy csakhamar be ne álljon a kimerülés, amely azután kisebbíti vagy teljesen beszünteti az élvezés képességét. Miuiezeket tekintetbe véve, hogy nagy oktalanság siratni a multat, gyalázni a jelent s remegni a jövőtől; ugyanis ez a hogy bekövetkezik, már el is múlott; semmisem áll itt meg szilárdan; tut, rohan minden és a gyönyör s fájdalom is — csak egy pillanat! Igy kötve van az ember mindenütt a változandóság törvényőhez; sehol sincsen szünet; mindenütt mozgás, keletkezés, növés, kimúlás s ismét uj alakban való elötünés. Rohanó gyorsasággal repülnek az évek, alighogy észrevesszük, már is vége van mindennek. Nincs itt maradás, nincsen megállapodás, állandó birtok: csak csalódás és tájdalom. És az ebből levonandó tanulság s életszabály? Nem lehet az más, mint ez: szerencsében ne bizakodjunk el s ne essünk Kétségbe a szerencsétlenségben. Az élet elrö órájával el is vesztettük első óráját — az életnek; mert az folytonos változás! Cselkó József. A vendvidéki isk. politika. A Magyar Paizs szerkesztőségéből 123 gyűjtött könyvet küldöttünk ma Zalabagonyára, hogy ott Hegedűs Elek tanitó ossza ki a vend gyermekeknek, hogy tanuljanak magyar imádságot és énekeljenek magyarul. Mert a könyvek magyar ima és énekkönyvek. A gyűjtést a Magyar Paizsban Hegedűs Elek indítványozta. S ím ez iskolaév elején immár gyakorlatba is veheti eszméjét. A gyűjtést folytatjuk. A magyar könyveknek ingyen adományozása a határszéleken többet használ még a — verekedéseknél is. az adományozást jövő évben is folytatni kell és cselekedni kell a többi a határszéli községekben is. Szóljanak hozzá a többi tanítók is ott a széleken. Mi legalább a Magyar Paizsban gyűjtünk könyveket erre a czélra. Szerdahelyi Jenő ur egymaga 110 könyvet adott. Sajnos, hogy a félreértés, vagy a kislelkűség miatt csak 84-ei kaptunk meg belőle. Szerdahelyi ur kifizette az egészet, de Köbölkutról nem küldötték el ezt a nagy megrendelést fizetett postával. A Magyar Paizs nem is tudta akkor, miről van szó s az utánvételes csomagot visszautasította. (Furcsa volna ha naponként 3—4 csomagot s 10 — 15 szerelmes verset tartalmazó levelet mi váltanánk ki.) A könyveket a posta hozta, vitte, a köbölkuti könyvkiadó végre megfizette a kétszeres utat s azután levonta a könyvekkel, ugy, hogy 110 könyv helyett 84 könyvet küldött. Szerdahelyi urnák azért köszönetet küldünk Keszthelyre. 0 nem gondolta, hogy a kifizetett könyvek igy járnak. A gyűjtést minden esetben folytatjuk. Egyről-másról. Nem egyébről, mint az arany-ifjuságnak egyik élvezetes gyönyörűségéről szólok: a tánczról. E sorokat kiváltképpen figyelmébe ajánlom a vigalmi mulatságok rendezőinek, akiknek rendszeres czéljuk a táuczvigalmak rendezésénél mindig az, hogy zsúfolt teremben és szoros tömegekben tánczoljon az ifjúság csak azért, hogy a mulatságnak anyagi sikere biztosítva legyen. De én amondó vagyok, hogy az anyagi siker mellett az erkölcsinek is meg kell lenni és ezek meg is férnek egymás mellett! Mindenesetre, édes dolog a táncz, azok a ritmikus mozdulatok, amelyeket a zene varázs hangjai mintegy önkéntelen végeztet izmainkkal. De ez is csak addig ajánlható s szép és élvezetes, amíg megközelíti a művészetet és ha az olyan szabad téren és kellően tágas helyen végezhető, amelynek levegője tiszta és ahol elég nagy hely van, hogy ne mondjam, sántikálás, tyúkszem fájlalás nélkül kerüljön haza onnan mindeuki. De az mind semmi volna, ha a tánczoló itjuság még annak is ki nem lenne téve, hogy felhevült állapotban a sok port és az erős kigőzölgést, amelyet a test olyankor intenzivebbeu kivált magából — élvezni nem kellene! Ha tiszta, nagy helyiségben vagy szabad téren kényelmesen végezzük a mozgást, a mély lélegzés ott tüdőnkre, s egészségünkre még jó hatással is van. Még azt is megjegyzem: nem minden ember találja ám örömét az alkohol fogyasztásban és a polka ugrálásban. Van, ami annál sokkal elmésebb és dicséretesebb élvezetet is nyújthat. Pld. néha, közbe-közbe dalárdák (ha volnának!) éuekei és pár klasszikus hangverseny szám sokaknak nagyobb örömet szerezne bárminél. És amellett vigadni és tánczolni is lehet, csakhogy nem ám a belefáradásig és belehülésig! Talán egyszer elég lesz ennyi is, hogy a tánczmulatságok rendezésénél az emiitettekre is figyelemmel legyenek. Igy talán többe kerül a mulatság rendezése, de az erkölcsi sikerben megtérül: mert, akik jólesően szórakozni, mulatni vágytak, minden rosz utóhatás nélkül jutott ki részük abból. Mert a táncz is, ha mértéktelenül és helytelenül űzetik, szintén káros szenvedéllyé válhat. Í

Nem akarom ezzel a tánczmulatságokat, mint a jótékonyság legnagyobb jövedelem-forrását meg, szüntetni, hanem igenis a mulatságok rendezésénél olyan újítások behozását, amelyek az abban résztvevőknek a nagy hőségen és poron kivül szebb emlékeket is tudnak biztosítani. • Megdöbbentő gyorsasággal rohanunk a pusztulás felé. Egymást érik a tragikus események: öngyilkosságok, rablógyilkosság, bankcsalás, sikkasztások, — ki tudja, még mi minden nem történik, amely borzalmat és undort kelt a társadalom jobb érzésű emberének szivén. Vér, bűn; romlás, eJcsijgiredés és elfajulásnak tünetei teszik ijesztővé a társadalom képét. Ezek felett nem lehet egyszerűen napirendre térni! A rohanó és a megélhetés gondjaiban izzó élet nem gázolhat át rajtunk anélkül, hogy meg ne állítsuk azt meglássuk, hogy honnan is fú a szél? és hol és micsoda jelenetek előzik meg ezen tragédiákat. Vannak, akik ezeket nem látják helyesebben, nem akarnak tudni róla! Az ő életük anélkül is édes és gondtalan. Vagy talán annak úgyis egyik feltétele a mások sir.ísa és szenvedése? Nem szeretnők hinni ezt! Szinte lehetetlennek látszik e rohanó pusztulás okának csiráját megtalálni. Jól be kell tekinteni az események hátterébe: vér, halál és szeny

r, mögött megtaláljuk a társadalmat romboló betegséget. Az embertelen kapzsiság, a minden nemes ! gondolkozástól ment anyagias önzők elfajulása; ! az erkölcsök iszonyú elvadulása. A helytelen, az I ellentétes elvek meddő harcza. A reakcziósok és j azok a liberalisták, akiknek mindig csak »Édes í a szent és a jó, uralmai — ezeknek piszkos I harcza összevéve képezik a rombolás alapjait. I Csodálkoznunk kell, hogy e jelenségek láttára j sem történik sehol semmi, amely ezt a lassan, | de biztosan pusztító nyavalyát orvosolni kezdené. ! A sajtó, amelynek a kötelessége lenne az egyen| súlyt megtartani, szintén beteg t Hisz egyes sajtój orgánumok a leggondosabb melegágyai az emiitett | rákfenéknek! i No, hát csak annyit mondunk, hogy jó lesz | ám a szemeket egy kissé jobban kimosni, jó S uraim! Mert önöknek is érdeke, hogy meglássák azt amit mi is látunk. És arra is vigyázzunk, hogy elég jókor történjék a segitség. Mert szenv, könny az van sok, de idő annál kevesebb. És ezt a kevés időnket ne a pezsgős pohár ölelgetése vegye igénybe, de még az arra nem érdemes — osztrák kompánistánk se! * A hírlapi »kacsa« fogalma nem ismeretlen előttünk. Gyakran élnek vele a derék újságírók, (más kacsák hijján!) amikor oly dolgokat kell irniok,. amelyekről részlétes tudomásuk nincsen, de azért ők képzeletükben szépen kirajzolják és megírják azt, mint a legkomolyabb valóságot. Egy külföldi kiválósággal történt, kit a lapok sok mindennel gyanúsítottak — de aki azokért i elmés módon állt boszút egyik újságon. Egy hirt • küldött be az egyik laphoz, amelyben a kacsák• nak óriási talánkságáról számol be. Azt irta, hogy | husz kacsát ggyüvé zárt, azután egyet levága' tott és a kacsáknak eledül adta. A kacsák jóizüen I fellakmározták szerencsétlen kollégájukat, de a következő nap már felfalták a tizennyolczadik kacsát, majd a tizenhetediket és igy tovább. Tehát a meglevők mindennap egy-egy társukat kívánták ebédre. Tizenkilencz nap múlva már csak egy kacsa mara<lt, amelyik ilyetén módon mind a tizenkilencz bajtársát megette. Jóizüen és sokat nevettek annak idején e históriának és úgy mondják, ettől kezdve lett otthonossá a »kacsa« szó a hírlapirodalomban. Hegedűs Ferencz. A mértékekről. Vagyis: az Igazságról. A mértékhitelesítők tanfolyama. Az első tanfolyamra vasárnap vonultak be az ország különböző részeiből a mértékhitelesítők. Számszerint mintegy 22-en. Mindannyian intelligens úriemberek, a kik 10—20—30 év óta szolgálják a közigazgatást silány fizetésért s az uj törvény most hivatalvesztésre kárhoztatja őket, családjaikkal együtt a nyomorba készül taszítani, ha nem teszik le, a rendeletileg előirt vizsgát. Ám a vizsga rendeletben a vegytanból, természettanból, ásványtanból, mértanból, algebrából és egyenletekből oly mértékű iskolai tudást irtak elő részükre, hogy azokból akármelyik tanárt meg lehet buktatni, ha tanári oklevele után 4—5 év múlva vizsga elé állitjlk. A vizsga-rendeletet is későn adták ki. A tananyagról nagy része május végén, juniusban értesült. Saját költségükön kell hogy tartózkodjanak Budapesten. Vizsgadíj fejében 30 koronákat k

ell leszurkolni. Aki