Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-09 / 2. szám

4 M A G Y A R P A I Z S 1908. január 9 XII. kép: Flirt. (Dr. Skublics Ödönné, Bödy Zotánné, Kosztra bszky íerenczné, Barthelmes Walterné, Skublics Gizella. Udvar: Dr. Thassy Gábor. Dr. Skublics Ödön, Dr. Huszár Fái, Háry Kálmán, Nagy Károly, Czinder Kálmán. — Zentkar: modern keringő.) És a férjek — a gyermekek ? Hol vannak ? A férje:; ma csak aféle szükséges rosszá váltak, a kik az asszonynak társadalmi pozitiót biztosítanak s a költséges passzióra minden úton módon pénzt teremtemek, és a gyermekek ezek az édes babák, a hogy a modern asszony őket beczézve nevezi, hehetőleg csekély számban jelennek meg egy-egy családban, erre a néhányra azután vigyáz az angol nurse, a franczia bonne és csepegteti az ifjú szivekbe a magyar hazafiság paródiáját. — Hát ez a belső tartalom nélkül való külső üres csillogás lenne, a mai magyar asszony, az a mai magyarcsalád képe? De mit szólnak ehhez Nagyasszonyaink, akik áldólag tekintenek le nemzetünkre ? Mit szólunk mi, érző és gondolkozó magyar anyák. Ez lehetetlen! Ez csak egy torzkép, egy rossz franczia kópina, az oly vaskos pilulákban beadott nemzetközi jelszavak és elmésségnek torz-szülötte, ez a mai kor betegsége, a melyből a magyar asszony diadalmasan fog kikerülni, mert hiszen Madáchban irva vagyon, hogy: A jó sajátja és bűne a koré, Mely szülte őt! Mi hisszük és valljuk, hogy vannak és lesznek magyar asszonyok, akik még tudnak hinni, remélni, szeretni, kik megtanultak dolgozni és nem felejtettek el imátkozni. Az újkor eszméi s az egyéni felszabadulás elöl ők sem zárkózhatnak el, mert a haladást feltartóztatni nem lehet, de mind azt a szépet a mit láttak tanultak, leiküknek minden erejét, eszüknek minden képességét, szivük meleg szeretetétől áthatva odafordítják, hogy fiaikból, leányaikból munkás magyar penerácziót neveljenek. Mert a jövőnek, a jövőben való boldogulásnak feltételét a munkában birjuk. A becsületes mun kában, a mely nem szégyenít, hanem boldogít. Az európai nemzetek versenye igazolja, hogy azok az erőssek, azok a szabadok, akik a mun kát vállasztották jelszavuknak. Ott van Amerikának egy nagy szellemű írója, Langfellow, a ki ekként buzdítja hazafitársait: a mi sorsunk nem az, hogy szenvedjünk vagy élvezzünk, de az, hogy dolgozzunk. Igen, Magyarország is, csak a becsületes munkában boldogulhat, midőn a mezőgazdaság-, ipar és kereskedelem válvetve dolgoznak egymással, a haza boldogulásáért! XIII. kép: a munka. (Magyarország géniusza: zalabéri Horváth Mima. Körülötte a hét magyar lány munka eszközökkel. Zenekar: A Rákóczi nyitányból a kürtös rész.) Magyar asszonyok, magyar leányok! A munka jelszavát írjuk nemzeti lobogónkra. A munkaszeretetet csepegtessük gyermekeink szivébe! És akkor nem lessz okunk nemzetünk jövőjén kétségbeesni, sőt talán az a szép álom, a magyar szabadságról, a melyet sem a kurucz^ ilág, sem a 48. nem valósított meg, megvalósult egy független, munkás, magyarnép jövőjében, a midőn e nemzetnek minden fia, az ősi családok sarja, a föld népével összeforva, együtt áldoz a munka oltárán. De bármilyen fejlett legyen a munka, bármekkora legyen a munkát szolgáló anyagi, vagy szellemi energia, bármenniyre éljen e nemzet minden fiában, leányában a nagy királyok a nagy asszonyok, a nagy hadvezérek, a nagy vértanuk áldozatának emléke: egyet sohasem felejthet el ez a nemzet, hogy minél inkább tiszteli az őseink által taposott utakat, ai nál inkább lehetetlen szétszakítani azt a szent kapcsot, a mely e nemzetnek minden időben védő paizsul" szolgál: örömében és bánatában, s a szenvedésekben,' de a megaláztatásnak napjaiban is dicsőséges reménye volt: Szent István, első királyunk koronája tiszteletét, a mely köré sereglettek az ősök, a mely köré kell sereglenünk nekünk is, ha ezt az országot, Magyarnak megtartani akarjuk ! Mert ne feledjétek, hogy Szent István koronája a mult dicsősége, a jelen hatalma és a jövő reménye! A szent koronával egyesüljön imánk, amidőn felkiáltunk : Isten áld meg a magyart! XIV. kép: Apotlieosis. (A XI. és XII. csoport kivételével az összes egy szép csoportban. Zenekar: Szózat. Egész közönség feláll.) (Víajdnem mindenik képcsoport láthatását megismételtette a közönség) Gyomrok hareza. (X.) Válasz a mag far g; oriiráiomról legutóbb irt két bírálatra. (IX) A gyorsírás nagy promblemái már kétezer év bta foglalkoztatják és izgatják a gondolkodó emberek elméjét, kik közül már több jelei tehe ség szentelte egész életét arra, hogy ezen nagy problémákat kielégítő módon megoldja. Már ez a tény is mutatja, hogy igen is, ezek a problémák megérdemlik, hogy a legjelesebb gyorsíró elmék behatóan foglalkozzanak velők, részint mivel a demokratikus szabadság terjeszkedésével a gyorsírásra minden művelt embernek fokozottabb mértékben szüksége van, s igy kell hogy az hova hamarább a müveit közönség irása legyen, melyre csak akkor tarthat számot, ha a gyorsírás nagy problémáit kielégítő módon megoldotta, részint mivel

x ezek a kérdések valósággal nehezen megoldhatók, de nem meg oldhatatlanok. A gyoreirás története igazolja, hogy e téren is (mint minden tudomány-szakban) a haladás csak fokról fokra történt, melyeknek kétségtelenül betetőzése lesz a váriacziós (permutacziós) rendszer. Mint az említett munkámban monlom: »E téren ugy a Gabelsberger, mint Stolze igen nevezetes és figyelembe veendő haladást értek el, s meglátszik egész életük munkájából, hogy a gyorsírás nagy problémáinak kielégítő megoldása képezte czéljukat, de azokat teljesen és kielegitöleg megoldaniolc méy sem tikerült. Ezt maguk a németek is igy állítják, tehát miért lennénk mi németebbek a németeknél különösen most és ezen a téren, mikor tökéletesség szempontjából a magyar gyorsírás általában al összes német s egyéb gyorsirási rendszereket is felülmúlja. Értem ez alatt elméleti szabályait, melyek nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy technikailag és grafikailag mindig jobban és jobban tökéletesittessék, hol még elég bő tér kínálkozik. Gabelsberger vitagyorsirása jó, de levelezőgyorsírása gyenge. Gabelsberger a súlyt nem arra fektette, hogy irása egyszerű, minden kétséget és kétértelműséget kizáró szabatos, hanem hogy rövid legyen, mit elárul azzal is, hogy gyorsírását »Bedezeichenkunst« néren nevezte. Erre vonatkozólag a czikkiró által hivatkozott steno-tachygr;ifia következőket mondja: »\Vie schon dieser Name besagt, war das Gabelsbergerische System ausschliszlich zum Nachschreiben von Reden, alsó in erster Linie für den Gebrauch in den Parlamenten, bestimmt. Auf Einfachheit und zu Verlassigkeit der Schrift legte daher G. weniger Wert als auf meglichst grosse Kürze. Vokale, Konfonanten, ja sogar ganze Silben werden im Interesse der Kürze unterdrückt, und auf die gewöhnliche Rechtschreibung \rird gar Príma Rükcksicht genommen.« Faulmann Károly a bécsi egyetemen a gyorsírás tanára, egyébként Gabelsberger nagy híve és tisztelője, ki ennek rendszerét megtormálta, illetőleg abból az u. n. Faulmann-féle gyorsírást nem eléggé sikerült módon konstruálta, — Gabelsberger gyorsírásáról következőkép nyilatkozik: »A Gabelsberger rendszer tudományos szempontból, s ennek következtében a könnyű megtanulhatátra nézve, sok kívánni valót hagy fenn.*, stb. Én is annak idején a Gabelsberger—Markovitsféle gyorsírást — mennyire) lehetett — több tekintetben javítottam, mely javítások közül többet még mai napig is használ a Gabelsberger — Markovits iskola, mit csak azért említek itt meg, hogy czikkirónak e tekintetben táplált téves nézetét ellenkedő irányba fordítsam. Hogy a Gabelsberger—Markovits és a Stolze — Fenyvesy-féle lapok kritikáiból levont következtetésem helyes és czikkiróé logikailag indokolatlan és helytelen; egyszerűen utalok a felállított gyorsirási mértékre, s a magyar gyorsírás elveire és szabályaira. Most mar nem lehet frázisokkal, semmitmondó szólamokkal elütni a dolog érdemét, s otyan képtelenséget állítani — mint czikkiró teszi, — hogy az ellen-táborban levők csupán elfogultságból mondták kölcsönösen, hogy a magyar gyorsírásom jobb a másikénál. Az elfogult, rossz emberek, — napjainkig — eddig még nem értek és nem tértek meg, sőt még annyira sem tudtak haladni, hogy legalább mondják meg — az igatságot. Pedig: nem egész ember addig az ember, míg az igazság szolgálatában nem áll. Kimutattam, hogy Biró Árpád ur czikkének egyetlen egy állítása sem állhat meg. Hogymiról jó az ilyen czikk, s mi volt a czélja: nem tudom, s nem is kutatom!'? Egy hasznom volt belőle csupán, hogy a német steno-tachygrafiát is megtanultam, mely még igen sok hiányban szenved, habár tagadhatatlan, hogy sok figyelemre méltót is találhatni benne, melyet azonban a tökéletesség szempontjából messze felül halad a magyar gyorsírás. De azonnal elérné ezt, ha a sok vastagitást és az általam már felhozott hiányokat elkerülni tudná. — De nem tudja. Biró ur czíkkével talán részletesebben is foglalkoztam, mint ezt annak belső tartalma megérdemelte volna; de tettem ezt általános gyorsirási szempontból, hogy a fölvetett, de a való igazságnak meg nem felelő kérdéseket és állításokat minden oldalról megvilágosítsam azok részére, kik annyira még uem elfogultak, hogy az okok és érvek előtt meg ne hajoljanak. Azt meggyőzni ugy sem lehet senkinek sem, ki — elfogultságból — nyugodt lélekkel reá fogja a fehérre, hogy fekete és megfordítva. Ilyenre kir egy szót is vesztegetni; — ugy most, mint a jövőben. Vélemények. — A czikksorozat folyama alatt több gyorsíró keresett fel levelével, melyekben elitélik Bíró ur eljárását és kritikáját. Illusztráczióul kettőnek a leveléből idézem a következőket: 1. Kozma Bernát, a »Kereskedelmi gyorsírás® jeles szerzője: »Biró ur kritikája abszolút nem tetszett. Nem azért, mert (magyar gyorsirási) rendszerét tárgyalja ross?ul, hanem, mert az az ur, legalább abból a czikkböl ítélve, — kritikát irni nem tud. Puszta állításokkal, sem a laikust, még kevéshbé a szakembert nem lehet meggyőzni. Ha bizonyítékok és összehasonlítások nem mutattatnak be, kár a munkáért, a mit szentelt rá az illető. Szóval íllusztráczió kell a laikusnak, de a szakembernek is. A sok érvelés nehézkessé válik, ha példák nem kisérik az állításokat.* stb. 2. Kovatsics József. — Bité ur kritikája határozottan téves, mert a kritikus oly erőltetett hibáztatásokat hozott fel, hogy azok egy szakértőnek szinte feltűnnek . . . Furcsa megjegyzése van a könnyen megtanulhatásra vonatkozólag is. Biró urnák — ugy látszik — az tetszik, a mit csak nagy üggyel-bajjal tud megtanulni. E kijelentése oly nevetséges; ha már jobb, helyesebb kifogást nem talált, kár volt e megjegyzést tenni. Hiszen ellenkezőleg, éppen ez érdeael legnagyobb dicséretet, pláne az elemi gyorsírásnál. Már azért is előnyös a könnyen megtanulhatás, mert ez által kedvet kap a tauuló, nem csügged el, s igy a magasabb fokához kétszeres kedvvel fog . . . Már kérdezném Biró úrtól: ha ismeri Stolze rendszerét, vagy a Keléét? Hogy a Stolzs-rendszer tán a legnehezebb a magyar rendszerek között, az tény; és ha az predményt vizsgáljuk, mit tapasztalunk'? Azt, hogy a könnyebben megtanulható rendszer a Keléé. Ez sokkal kedveltebb lesz bárkinek és sokkal könnyebb, gyakorlatilag jobb, mint a nehezen megtanulható, bár, ha Bíró ur az ellenkezőjót állítja! .. . Téved! . . . Agyon csapott megjegyzés, a midőn a Különböző nyelveket hozza fel. Nem tudom, kész akarva, vagy véletlenségből talált ilyen helytelea megjegyzést tenni. Bossz, nagyon rossz megjegyzés. Egy gyorsírótól ilyent nem várhatunk ... A nagy kezdőbetű használata az elemi és közönséges gyorsírásban, m«g nyelvtani szempontból is nagyon helyeselhető; a felső gyorsírásban pedig ugy sem használjuk. . . . Biró kritikája éppen nem felel meg a valóságnak. Semmi eimés és mondhatni igaz megjegyzést nem tatáltam benne. Igy én a Magyar Paizs szerkesztőjének megjegyzése ellenére azt mondom, hogy B. — ugylátszik, — nem igen szakember (vagy e tekintetben a bírálat nem igen szakszerű). Egy szakembernek, ha részrehajlatlanul bírál, ilyen zöldségeket nem szabadna összefirkálnia stb.« Hic Bhodus, hic salta. (Folyt, köv.) Dr. Kele Antal.