Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-31 / 5. szám

4 ség megismételtette a darabet, ámbár az idö haladott, s a tánczidő következett. 11 óra tájt vagyunk. Épen előttem ül egy kisasszony, a ki hátra fordulva gyilkos szemeket vet az újrázó, tap­soló ifjúságra, hogy még épen ók tapsolnak, hát mikor tánczolunk? s így némileg igaza volt Dr. Hajós Ignácznak, aki azt mondá, hogy ö nem tart beszédet tánczra szomjas kisasszonyoknak a türelmetlensége előtt. Mert a műsorban volt Dr. Hajós is épen egy központi beszéddel, de az emiitett okból visszalépett. Ha megmarad, akkor éjfél után 1—2 óráig eltarthatott volna a műsor. Hanem azért Dr. Csák Károlynak 10 perczig tartó záróbeszedjét igen sziveseu meghallgatta mindenki s meg is hallgathatta. Nemcsak külső formájában volt hatásos szép szónoklat, de gond­dal szerkesztett jó beszéd volt s erős átérzéssel hangsúlyozta gondolatait. Történelmi rámutatások után — a nyelvben marad meg, úgymond, a nem­zet. Nem szeretik a hazát azok, akik nem be­csülik meg a nemzetet, s nem becsülik meg a nemzetet azok, akik megvetik a nyelvét. A nyelv a nóta, s a dal a nemzetnek a lelke. A magyar nemzetnek a lelkét növeli az, aki a magyar nó­tát dalolja s a magyar nyelvet beszéli. A magyar kultura terjesztésével előre kuruczok! így végzi. Az óriási közönség mindenik előadást szivéből megtapsolta. A közönség vacsorához ült, mely alkalommal őszintén elismerhetjük, hogy Tosch Károly ven­déglős jó bort ad a vendégeknek. A Horváth zenekara mellett csakhamar tánczba fogott az ifjúság s a nem tánczolók is jó darabig sziveseu nézték a kedves mulatságot. Tánczról lévén szó, megje-yzem, hogy a táncz nem utolsó művészet, s nem utolsó magyar vir­tus. S régen is ritkák voltak a Br. Balassa Bá­lintok, aki daliás magyar tánczával bámulatra ragadta Budapestnek, Bécsnek uralkodó közön­ségét. Nem épen csudálkozom tehát, ha Zalaeger­szegen — legalább a férfiak között — most már nem igen láthatunk derék tánczot. Persze azért nem, mert nem igen járják a magyar tánczot. Tudja az isten! miért olyau az a magyar táncz — mihelyt magyar táncz, mindjárt doliás lesz benne még a lőcslábu is. A kisasszonyok között már több jó tánczost lehet látni. Fáradhatatlanul tánczolt üdesclialki herczegnő és szépen szeré­nyen Skublícs Zsuzsika, kit szépségén kivül deli alakjáért és ízléses ruhájáért is följegyzek; sok kedves szép leány! féltékenykedés ne legyen ! de az első csoportba tehetjük még Udvardy Ra­fikát, Háry Klárist, a Hagymássy, Somossy, Csesz­nák, Grész nővéreket, Paukovics Hajnal Stefikét, Viosz Lenkét stb. s az igazság ellen nem vétünk, ha azt mondjuk, hogy Gráner Margit vezetett, kinél az sem volna baj, ha ő maga is tudja ezt. Tánczában néha kissé szándékolt hanyagság vau, ami néha kecses, néha nem épen. A mint tudtuk, összeállítottuk a jelenvolt hölgyeknek egész névsorát. íme: Dr. Ábrahám Ernöné, Baján Ferenczné, Balogh Gyuláné s leánya Margit, Bárczay Andrásné, Bar­Csoknjay János ö., 47. z. hadnagy ; megyei szám­vevő. Megsebesült Szerednél. Sziiágvi Sándor ö., 47, z. hadnagy; ker. jegyző. Hetényi József ö., tüzérhadnagy; mérnök. Malatinszky Lajos ö., 47. z. tizedes; meg)ei ülnök. Takács József ö., 113. z. tizedes; molnár. Leszner Dávid ö., 7. z. tizedes; alkusz. Meg­sebesült Komáromnál. Nagy József ö., 7. z. tizd­des; Ipandur. Horváth József ö., 48. z. tizedes; m. eeaüdt. Bertalanffy Kálmán ö., 7. ós 15 z. őrmester; megyei dijnok. Simonfy Endre ö., 124. z. őrmester; óvodás. Laubhaimer József ö., 1. ós 6. számú ütegnél tűzmester; megyei tisztviselő. Fábián László ö., 47. z. tizedes; megyei imok. Csóber János ö., 47. z. tizedes; városi őrmester. Patyi Ignácz ö., 124. tizedes; foglalk. nélkül. Pécsi György ö., 47. tizedes; pandúr, aztán hiv. szolga. Baki János ö., 47. közvitéz; földmives. Török László ö., 47. közvitéz; napszámos. Meg­sebesült Komáromnál. Szitár János ö., 47. őr­mtster; városi őrmester. Szatai János ö., 47. tizedes; megye katona. Nagy József ö., 47. tizedes; megyei írnok. Vizlendvay János ö., 127. közvitéz ; koldus. Kántor Pál 2. sz. 12 fontos ütegnél tűz­mester; telekkönyvvezető. Ivorek János ö., 60. közvitéz; rézműves. Derencsény Pál ö., 47. tizedes; megyei kiadó volt. Él. Hertelendy József ö., 61. tizedes; fogl. nélküli, Kápolnánál megsebesült Szakály József ö., 7. z. és 7. huszárezrednél őr­mester; megyei imok. Máyer János ö., 47. z. őrmester; megyei írnok, később várm. pénztáros. MAGYAR PAIZS thelmesné-Skublicz Celesztin, Gróf Batthyány Pálné szül. Pallini Inkey Valéria, Batthyány Vilma grófnő, özv. Bertalanfy Józsefné dr. Berger Béláné, Boschán Gyuláné, özv. Bottfv Lajosné, Bogyay Györgyné, Borbély Györgyné, Bucsy Istvánné, Bődy Józsefné, Bödy Zoltánné, Brenn Zoltánné, Berger Samuné, Dr. Csák Károlyné, Czukelter Lajosné, özv. Csesznák Józsefné s leányai Melánia, Anuska, Csutor Jánosné, Czobor Mátyásné. Dr. Dagré Miklósné, Deutsch Ferenczné, özv. Farkas Ferenczné (Veszprém), Fülöp Józsefné, Fodor Gusztávné, Fuchsz Máiviu, Grész Károlyué s leányai Irma, Elza, Ilona, Gráner Gézáné s leánya Margit, Dr. Gráner Adolfné s leánya Juliska, özv. Gerencsér Györgyné s leánya Mariska, Gyar­mati Vilmosné s leányai Sarolta, Margit, Goldner Jánosné s leányai Ilonka és Margit, Grünwald Ödönné, Grünwald Aladárné, Grünwald Irma, Grosz Győzőné, Hann Jánosné, özv. Hagymássy Gyuláné s leányai Ilona, Margit, Hajnal P. Stefi, Dr. Háry Istvánné s leánya Kláriss, özv, Háry Józsefné (Apáti) s leánya Margit, Horváth Antalné, Dr. Halász Miksáné, Hajik IstvánDé, Horváth Béláné s leánya Mariska, Heinrich Vilmosné, D. Horváth Győzőné, özv. Inkey Kálmánné (Rigyácz), Dr. Isoó Jánosné, Kaszter Ilonka, Kocsuba Emiiné, Kiss Lajosné, Kócza nővérek Margit, Mariska, Bóza (Zél), Krosetz Gyuláné, Krosetz Istvánné, Kosztrabszky Ferenczné, Kohn Jakabné s leánya Malvin, Leichner Hermánné, Medgyesi Lajosné­Karg Gina bárónő, Makray Sándorné s leánya Aranka (Andráshida), Dr. Márik Pálné, Makara Mária, Nlatthuschek Richárdné, Marton Lászlóné, Magyar Lajosné, Monspárt Istvánné, özv. Molnár Edéné, Morandini Tamásné, özv. Mezeiné, Miho­vics Zóra, Németh Elekné, Németh Iza, Odeschalki Amalia (Mimi) herczegnő, uravecz Győzőné, Dr. Obersohn Mórné, Polgár Arnold né, Polgár Jánosné, Puskás Kálmánné, özv. Pesthy Pálné s leánya Gizella, Pollánszky Róza, Pollák Edéné, Rohonczy Istvánné vendégeivel, Dr. Rosenthal Jenöné, Ru­tich Sándorné, Rechnitz Ilona, Sándor Zsigmondné, Báró Solymossv Ödöuné-Zichy Angéla grófnő, unokanővérével s vendégeivel, Somossy Nándorné s leányai Ilonka, Juliska, Sclnitz Frigyesné, Susz­ter Oszkárné, Szalay Lászlóné, Skublics Imréné s lánya Zsuzsika, Skublics Ilonka, Dr. Szigethy Elemérné s lánya Margit, Szigethy Elvira, Szent­istványi Sándorné, Schlezinger Armiuné, Szakáll Marcit, Szabó Aranka (Salomvár), Sárközy Vik­törné, Szeliánszky Nándorné, Schwarz Jakabné s lánya Sági Flóra, Sommer Sándorné, Thassv Kiistófné. Thassy Lajosné, Takács Józsefné, Tosch Milicze, Tivolt Jánosné, Trsztyánszky Ödönné, Tikk Lászlóné, Tschürtzné-Paula,Udvardy Rafaella, Dr. Urbanek Károlyné, Viosz Miklósné s leánya Lenke, Weisz Ignáczné, Wcinberger Hermánné, Weisz Lajosné (Zalaszentgrót), Weisz Sarolta, Singer Miksáné, Grünfeld nővérek, Vajda nővé­rek, Stern N.-né s leánya Juliska, Rosenthál Gyuláné. Látó. El. Zanathy János ö., 47. tizedes; pék. Németh János ö., 36. tizedes; lelkész. Bajomy István ö., 1. z. tizedes; megyei imok, később klek­könyvvezető. Skublics Kálmán ö. 7., 47. és 56. z. őrmester; megyei jegyző. Kecskés Károly ö., 7. tizedes; adóhiv. dijnok. Vörös Pál ö., 56. őr­mester; megyei imok. Muzsik Kálmán ö., 47. tizedes; törvényszéki kiadó. Bakonyi Ottó ö., 4. huszárezr. tizedes; megyei dijnok. Hoivátb Sándor ö., 56. őrmester; megyei pénzt. Deák Vendel ö., 6. z. közvitéz: megye katona. Vathy József ö., tüzér Komáromban, f 1863. Kovács Ferencz ö., 46. 2. tizedes; csizmadia. Tkalcsits Kálmán ö., 56., 49. ós 97. z. őrmester; megyei allevéltáros. Privorics Antal ö., 3. huszárezrednél őrmester; 1859 ben Komáromnál agyonlövetett. Csiszár György ö., 47. őrmester; földm. Megsebesült Isa­szegnél. Bödör József ö., 47. közvitéz; földmives. Mzgsebesült Budánál. Torma Antal ö. 47. tizedes; megyei pandúr. Plihál Ferencz ö., Károlyi huszár­ezr. őrmester; megyei aljegyző. Babos Gyula ö., 47. tizedes; megyei iktató. Riedlmayer Antal ö., 7. z. tizedes; f 1859. Valner József tűzmester; ács. Kellerman József 56. z. közvit. Szommer Jakab ö., 7. z. —; kereskedő. Megsebesült. Horváth György ö-, 119. z. tizedes; szabósegéd. Megseb. Miskolcznál. Zakály József sorozott, 56. z. közvité; földmives. Fehér Mihály ö. f Erneszt­ezred. közvitéz; megyekatona. Zsemlye István ö., Erneszt-ezred közv. szabó. Mészáros Ferencz ö, 7. z. közvitéz; napszámos. Megseb. Nádasdnál. Riedl­1907. január 31. Érezzük magunkat egy nagy családnak, melyik a kizsákmányold osztráktól többé nem vásárol, hanem minden szükségletét Magyarország mnnkás hépének kezéből szerzi be. Boldog-e a gyermek? Hányszor halljak az életben, ha a gyermek életéről van szó; addig boldog az ember, mig gyermekkorát éli. Ugyan nézzük csak meg kissé, mennyire fel e meg a valóságnak ez a kijelentés, a mely majd^ nem közmondássá vált. Volt egy jó ismerősöm, mondhatnám baráton*. Az illető atyja volt több gyormeknek, a kiket veréssel nevelt. E miatt sokszor vitatkoztunk, minthogy főleg már tapasztaltabb koromban szí­vesen fölhasználtam minden alkalmat, ha a neve­lésnél az értelem, okosság és szendeség mellett szót emelhettem. Vitatkozásunk nem egyszer igen heves volt, a az én ellenfelem sok példát hozott fel nekem és sok derék embett nevezett annak bebizouyitá­sára, hogy a legkeményebb nevelési bánásmud mellett igen iol fejlődtek. Viszont azonban én is tudtam neki felhozni oly eseteket, 8 elősorolni oly embereket, akik minden ütés-verés nélkül ez élet­ben teljesen beváltak. Kölcsönös állításainkból és bizonyitgatásaink^ól ő azután azon eredményre jutott s azt a követ­keztetést vonta ie: „így hát ha a nevelés ered­ményei mindkét esetben egyenlők, azonosok, akkor közönyös dolog az, vaijon a gyermekeket verik-e, vagy pedig nem. Én bizonv majdnem megrémültem, midőn oly finomul művelt embertől ezen szavakat kellett hallanom! Tegyük föl, hogy a nevelés eredményei csak­ugyan egyenlők (ámbár én igen sokszor láttam, hogy jó tehetségű gyermekek barbár nevelés foly tán testileg, szellemileg vagy erkölcsileg elsatnyul­tak) mégis kérdezhetném, vájjon egy finom érzékű ós gyöngéd érzelmű emberhez mól ró eljárás-e ha ő közönyös dolognak veszi a gyermekekkel való bánásmódot? Hát a gyermekek —nem emberek ? ós közönyös dolog e az, vájjon ők boldogoknak érzik e magu­kat vagy nem? Sok, igen sok gyermek csak igen rövid ideig élvezheti a. életet; csillagjuk hamar elhomályosul. Hát csakugyan közönyös doloj; volna az, váljon mindezen lények boldogok, vagy boldogtalanul töltik-e rövid létüket? Másoknak ismét sohasem lesz oly szép alkal­muk a boldogságra, mint éppen csak ifjúkoruk­ban. Ha pedig ezen egyetlen alkalom felhasználá­sától is megfosztjuk őket, akkor ők mindenkorn elvesztették a boldogságot. É<J azután gondoljuk csak meg higgadtan a dolgot; képzelhető e olyan ember a világon, aki ifjúkori boldogságára, ha abban részesült volna, mayer János ö., 7. őrmester; timár. Berger Salamon ö., tüzérközvitéz; betegápoló. E«ek közt van 1 alezredes, 6 százados, 6 fő­hadnagy, 13 hadnagy. 13 őrmester, 3 tüzértüz­mester, 24 tizedes és 14 közvitéz. Legtöbben a 47-ik zószlóaljban szolgáltak (25), aztán a 7-ik zászlóaljban (16), az 56-ikban pedig 9, 9 tüzérségnél szolgált 7. A többi 23 egyes zászlóaljak és huszárezredek közt oszlik el. A 47-ik zalai zászlóalj különösen nagy becsü­letet szerzett vármegyénknek s így városunknak is. Ez a zászlóalj tűzte fel elsőnek 1849. máias 21-én Budavár falára a nemzeti zászlót még pedig Püspöky Gráczián őrmester. Rögtön hadnagy lett belőle. Görgei veres sapkával akarta kitüntetni a 47 ik zászlóaljat. Inkey Kázmér őrnagy parancs­nok (ki szintén itt alezredessé lett) kérésére állott csak el ettől. — így is a vakmerőségig bátrak, tüzesek, — mondta Inkey, — akkor meg nem lehet velők bírni s elpusztul az egész zászlóalj. Az összeirt egerszegi 80 honvéd közül csak egy a „sorozott", a „czédulahuzó", a többi mind önként állt honvédnek. Ma már csak három 48-as ól városunkban: Máyer János a 47-ik zászlóaljban őrmester, mint nyugalm. megyei pénztáros, Derencsény Pál a 47-ik zászlóaljban tizedes, most magánzó és Árvty Sándor a 7 ik zászlóaljban volt hadnagy, most nyugalmazott járásbiró. Svastics Benő is ól, a. volt főispánunk, miniszteri hivatalnok Budapeste

Next

/
Oldalképek
Tartalom