Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-31 / 5. szám

1907. január 31. MAGYAR PAIZS 5 örömteljes szivve] vissza ne emlékeznék még akkor is, ha esetleg későbbi életéveiben a legnagyobb boldogságot élvezte volna. Ugyan kérem, miben is áll a gyermekek boldogsága ? Talán pompás öltözetekben, drága kalapokban, kesztyűkben, kü'önféle csecsebecsékben ? Vagy talán abban áll az a boldogság, bogy mint e napokban is láttam, huszár uniformisba bujtatják az 5—6 éves fiúcskát és mutogatják őt a sétáló nagy közönségnek. Avagy az képezze a gyermekek boldogságát, ha divatos bábu hölgyekkel, drága hintázó lovakkal és ehinai különféle gyermekkészletekkel, as?talteritőkkel s ajándékokkal elhalmozzuk őket? Boldogokká tegyék őket talán a legfinomabb csemegék, drága italok és modern illatszerek? Higyjék meg, téves nézet és helytelen eljárás lenze az. Mindez nem igen tartozik, de nem is tartozhatik a gyermek igazi, helyesen felfogott boldogságához; mert mindezek inkább képesek megrontani a gyermek jólétét és boldogságát, mintsem hogy ezt neki megszerezhetnék. Azok élvezik a gyermekkor boldogságát, a kik szeretetben és bizalombau részesülnek s ezeket viszonozhatják is. Boldogok azon gvermekek, akiknek ját&zaníok szabad ugy, a mint azt képzelmük, ártatlan természetük, köve'eli, nem pedig ugy ahogyan azt a sokszor pedáns nevelők vagy tapasztalatlan szeszélyes nevelőnők rájuk parancsolják. Azok, akiknek nem kell hszugeághoz folyamod niok, hogy bajaikat eltitkolhassák; a kik nem kénvtelenek minden szót megfontolni, attól való félelmükben, hogy magukat elárulják; akik kérdéseket intézhetnek hozzánk a nélkül, hogy tudákosaknak tartsuk őket. Boldogok a gyermekek, ha gondolataikat, érzel meiket szabadon közölhetik a nélkül, hogy neveletlenségsel őket vádolhassuk; a kik ehetnek akkor, a midőn éheznek; nevethetnek és sirhatnak akkor, a midőn lelkük arra készteti; akiket vezetnek, de nem vonszolnak; fékeznek, de nem ütnek-vernek. Szóval boldogok azon gyermekek, akik a kicsiny emberekhez méltó életet élhetnek. És nem is kö/önyös dolog az, váljon boldogok-e a gyermekek vagy nem? Hiszen nekünk még az sem lehet egészén közönyös: hogyan érzik magukat — házi állataink ? E^yébb iránt minek is folytassam ezt a dolgot még tovább? Azt hiszem s ugy érzem, miszerint az bizonyítja a fenkölt magasztos gondolkodást, ha magasabb szempontra helyezkedve, lelki megelégedéssel s örömmel látjuk, hogy egész környezetünk s igy a gyermekek is igazán boldogok. Cselkó Jó2aef. J\Jikor lesz önálló magyar Vámterület ? mikor a magyar iparpártolás nagy gondolata teljesei* átköltözött a magyar szivekbe, ^ddig soha! Érthetetlen. Mi azonban sej'jük. Vannak rosz magyarok. Gr. Tisza István idejében indultak meg a vigéczek, hogy útba tereljék a? embereket Amerika felé. Aztán változott a szellem. Elöljárók, közigazgatási tisztviselők kotelességszerüleg igyekeznek lebeszélni az útról. A laphirdető irodák pedig pénzért hirdetik a lapokban, hogy ez meg az a gőzös hol, mikor indul. Mi is kaptunk ilyen hirdetést, de nekünk nem kell ezért a pénz, mi ezt nem hirdetjük. Milyen pályára neveljük gyermekeinket? A mult év közepe táján valamelyik napi lapban olvastam azt a többször hangoztatott elvet, hogy ne igyekezzék minden szülő hivatalnokot nevelni gyermekéből, mert e pálya már tömve van, hanem nevelje iparo* és kereskedői pályára is. Hát biz ebben sok igazság van, évek óta hangoztatják ezt s mégis nyomulnak a hivatalnoki pályára. Ép azért nem felesleges e táiggyal foglalkozni, bogy összehasonlítást tehessünk a jelen és mait között, a földmivelés, ipar, kereskedelem és a hivatalnoki pályák tekintetében. Az 1848. törvények életbelépése előtt a jobbágyság gyermekeit csak a földes ur beleegyezésével taníttathatta, a mi nagyon ritka eset volt s igy a földmivesnek gyermeke is földmives lett. A 48. törvények után a földmives nép is szabadon taníttathatta gyermekeit, de mivel még nem szokott hozzá, nem igen taníttatta, hanem maradt, mint 48 előtt, a földmives gyereke földmivesnek, mert ritka akart urat nevelni gyermekéből. A földes urak pedig 1848 előtt egész kis királyok voltak, tehát a földes urak gyermekeiből is földes arak lettek tanulások után is, — kevés kivétellel. Sőt 48 után is igy volt az egy darabig a köznemességnél. Az iparosok ugy 1848 előtt, mint utánna is egy jó darab ideig gyermekeikből ie csak iparost neveltek, kevés kivétellel, mert mesterségük elég jól ment, igényeik szerények voltak 8 megéltek tisztességesen keresményeik után, mert a megélhetés sem volt drága. Kereskedők pedig 1848 előtt kevesen voltak, mert az ország szükséglete is kevesebb volt, mivel megelégedtek elődeink a honi ós házi gyártmányokkal és terményekkel. Ezért boldogult a földmives, iparos, kereskedő, sőt még a földes ur is jobban, mint ma. E fenti okokért nem nyomultak a hivatalnoki pályára, s ezért nem is volt szükség oly sók hivatalnokra sem, s meg azért sem, mert kulturánk is egyszerűbb volt. Haj — de haladni kellet a korral mindenben és haladtunk is. Én ma ugy állunk, bogy a földmives nép alig birja a terhét, kevés a keresete, szaporodott az igénye ós szaporodik a gyermeke, tehát legyen pártfogással hivatalnok is belőtök. Hisz a szülőknek is csak dicsőség az, ha hivatalnok fiók van s a dicsősséget a mai világban alant is keresik. Az iparosok is megsokasodtak számban, keresetök azonban már nem a régi, fényüzésök meg épen lépést tart a korral, bisz attól senki el nem maradhat, az már természetes dolog. Tehát ők is igyekeznek gyermekeik egy részét hivatalnoknak nevelni, mert az ipar pang, de a hivatalok fizetése biztos. A kereskedők pedig a múlthoz képest még számban épen tul sokan vannak úgyannyira, hogy helyen-helyen egymástól alig élhetnek. A vevőkö'.ötisógnek vagyoni állapota sőt szükséglete sem olyan nagy, hogy minden kereskedő naponkint jó üzletet csinálhasson. Ezért nem keresett eléggé a kereskedői pálya s ezért igyekeznek ők is gyer mekeikből hivatalnokot nevelni, mert a kereskedés is szerintök pang, de a hivatalnok fizetése | biztos. Végére hagytam a régi nemesi földbirtokos j osztályt, kiknek tagjai urak voltak mig a jobbágy| ság megvolt, mert a jobbágy dolgozott és a haszj nalt föld után fizetett De a felszabadulás után már nemcsak a földjének egy jó nagy részét vesztette el a földes ur, hanem a munkás kezeket is. A földes ur pedig rosz gazda volt, mert nem szokta meg a földmivelést, tehát szegényedett, birtokára adósságot vett fel, majd a birtok is sok helyt elúszott s a földes ur hivatal után nézett. A közép osztály elszegényedése aztán maga után vonta annak a hivatalnoki pályára való tömeges tolulását. És igy ma már bizony majd mindenki hivatalnokot akar nevelni gyermekeiből, a min a fent jelzett indokok miatt nem is igen lehet csodálkozni. Azonban az ipar és kereskedelem ujabb időben kezd némileg fellendülni s kormányunk gondoskodása folytán nemsokára még jobban fel fog lendülni ós jó kereseti pálya fog lenni, — ezért a hivatalnoki pálya mellett neveljük gyerekeinket az ipari és kereskedői pályákra is. Vincze Ferencz. Nem elég csak szóval büszkélkedni magyarságunk mellett, hanem kitartó raunkaval és szorgalommal meg kell teremteni Magyarország gazdasági nagyságát, hogy legyen valami, a mire valóban büszkék lehetünk. A hitoktatók és a magyarosítás. A »Magyar Paizs« január 3-iki számában Szép János tanitó úrtól czikk jelent meg »Magyarnyelv a nemzetiségi iskolákban* czim alatt, mely czikkben a nevezett tanitó ur abbeli óhaját fejezi ki: bár csak jobban terjedne a magyarnyelv a vend vidéken. Hogy pedig nem terjed eléggé, annak okát többi között a hitoktatókban is látja, kik ugyanis »az egész hittanóra alatt egy szót magyarul nem imádkoztatnak, sem maguk a gyermekekhez magyarul nem beszélnek, csak azért, mert nekik vendül prelegálni könnyebbségükre esik, s igy a tanitó munkáján nem hogv segiteí nének, de sót rontanak stb.» ... Azon elv alapján, lhogy audiatur et altéra pars, azt hiszem, hogy Szép János ur nem haragszik meg, ha hozzászólok az ő állításaihoz. A fent idézett hely meggyanusitása a vend vidéki hitoktatókuak, s érthetetlen, hogy Szép János ur kér magának e dicsőségből, ki szintén felekezeti tanitó. Az emiitett czikk különben is fel volt olvasva a lendvai tanitokör mult ószl közgyűlésén, hol állításait maga a kör elnöke és Kiss Pál esperes ur té nem helyeseknek mondották. De hát Szép ur nagyra volt az ő dolgozatával és beküldötte a Magyar Paizsnak, hogy a nyilvánosság előtt is megrágalmazzon bennünket! Nem tudom, hogy mért haragszik annyira ránk?! Nem Szép ur iránti ellenszenvből, mert arról nem beszélhetek, sőt ismerve munkásságát, becsülöm, mégis az igazság kedvéért visszautasítom a rágalmat. A hitoktató kénytelen olyan nyelven érintkezni tanulóival, melyet azok legjobban tudnak. Ha a tanító urak annyira megtanítanák a gyermekeket a magyar nyelvre, hogy magyarul lehetne tanítani a hittant, én örülnék legjooban neki, mert legkevésbé esik könuyebbségemre vendül prelegálni, mivel magam sem vagyok született vend. A hittan tanítása azonban oly fontos, azonkívül oly kevés az óraszám, hogy ott magyarosítani nem igen érünk rá, s örülhetünk annak, ha vend prelectio mellett is el tudjuk végezni az előírt tananyagot. S ha tényleg a hitoktató nem beszél magyarul a gyermekekkel, nem vét azzal a magyarosítás ellen, mert a hazafiság erényét köteles hangoztatni, köteles hangoztatni az áldozatkészséget, a tekintély iránti tiszteletet, vagy az esetleges önfeláldozást a hazáért. De ezen nagy erényeket megszeretni, átérteni s azokat gyakorolni leginkább akkor fogják a gyermekek, ha a hitoktató magát jól megérteti velük. Ez pedig a gyermek anyanyelvén lehetséges. Mindazáltal minden hitoktató szívesen beszél magyarul a gyermekkel ugy az iskolában, mint azon kívül. Bizonyítja ezt az, hogy az évzáró vizsgálatokon magyar nyelven történik a vizsgáztatás, tohát kellett előbb is magyar nyelven tanítania. Szerettem volna azért, ha, a czikkíró ur megnevezte volna azt a hitoktatót, kitől ő annyira félti a magyarosítás ügyét. Ez igy egyoldalú beszéd. A mi népünk ugy is iparkodik elsajátítani a magyar nyelvet, de askora contíngenst képez a vendség, hogy 10 esztendő alatt az el nem érhető. A magyarosítás körül mindenki tegye meg a maga kötelességét különösen a hivatalos körök. És történjék a magyarosítás szeretettel. A néppel nem gyülöltethetjük meg saját anyanyelvét, mert akkor czélt tévesztünk. Épen azért szükséges, hogy a tanitó airja a gyermek anyanyelvét annyira, hogy azon a nyelven is buzdíthassa tanítványait a magyar nyelv szeretetére. Tüzzel-vassal nem érünk czélt, annál kevésbé, mert a tiszta magyar vidék messze esik tőlünk. A kényszer tehát nem viszi rá népünket. De másrészt örüljünk annak, hogy népünk ennyire is birja a magyar nyelvet. A mindennapi érintkezésnél nagyon sokkal et lehet beszélgetni magyarul és ha több alkalma lesz, mindenféle agitáczió nélkül is, hiszem, hogy megmagyarosodik. Tegye először az iskola a gyermek szivét magyarrá, szerettesse meg vele a magyar hazát, de legyen erre gondja a közigazgatásnak is, hogy a gyermek otthon is hallja apjától dicsérni a hivatalos köröket, amelyekkel érintkezik, mint támaszait, oltalmazóit, akkor talán gyorsabban elsajátítja a magyar nyelvet is, hogy szolgálhassa vele vitális érdekeit. Osztovics József s. lelkési Az ország dolga. Négy napi szünet után tegnapelőtt újból összeüit az országgyűlési Ház, hogy elintézze a költségvetési törvényjavaslatot. A közös költségvetést el is fogadták. — Az 1907. évi állmi költségvetésről szóló törvényjavaslatnál különösen Gróf Batthyány Tivadar és MéreyLajos beszéde volt értékesebb. Zajos tetszés között mondá ez, hogy az Ausztriával való mostani viszonyunk befelé ámítás, kifelé csalás; ezt az állapotot meg kell szünte ni. — — A hajsza szépen sikerült Polónyival szemben. Miniszteri székét ott hagyta. Igaz, hogy Polónyi ügy véd tegnap délig még miniszter kemény feljelentést tett a bíróságnál rágalmazás ellen, de ezek még seDQ szűnnek, már a többi minisztereket is szurkálják. Uj igazságügyi miniszternek Holló Lajost ós Oünther Antalt emlegetik.