Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-24 / 52. szám

t III év Í907, deczember 24. R 2005. | .—.—.— _j 52 szám, Előfiwt'ri ir : Siy éne £ korona él érra 2 koroaa. é*r« 1 kor. ÍS3U9 izáa 6 fii lé-. Hi detístk díja megegyezés sierisl N Üt ér tor* 1 iser. Szerkesztőség és ki»dÓT»t»l : Wiíííic;-utc« ifc .erkosati Z. BCox'-váijZb- IL aj os Mun Tratársafc i { LE TSTC3-TE3TL. F0BBNCÍ B O IR R É L 3T G-XÖRGT Uptulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Kérjük az elrtflzetőket, szíveskedjenek elküldeni a lop diját, ftogy a szétküldésben nc legyei} akadály." Karácson ünnepén. A Megváltó születése napját ünnepli az egész emberiság. Évről-évre nagyobb a pompa a kereszténység e nagy ünnepén s a sok fény és csillogás egy-egy pillanatra elhiteti mindenkivel, hogy a keresztény szeretet eszméje ismét régi fényében ragyog s feledteti, hogy a pogány világnézet diadalmasan hóditó erővel tör előre s végpusztulással fenyegeti mindazt a sok szépet és nemest, amelyet a kereszténység majdnem kétezer év alatt megteremtett. Uj eszméket hallunk, amelyek azonban csak első pillanatra tűnnek fel ujaknak, azután visszaemlékezünk, hogy hiszen hallottuk mi már ezeket régen, több mint kétezer évvel ezelőtt, amikor épen olyan lármával és türelmetlenséggel hirdették mint most. Akkor régi kulturákat semmisítettek meg s nagy nemzeteket dőntötiek porba s most feltámadtak ez eszmék, hogy az uj korban is folytassák régi szerepüket A keresztény szeretet eszméjével az újkori pogányság az egyéni önzést állítja szembe s a télremagyarázott tudomány ezernyi argumentumával s a nyelv minden hatásos eszközének felhasználásával gyakorolja a rombolás munkáját. Uj tudományágak keletkeznek, uj elnevezések, de az uj formák csak a régi tartalmat takarják. Az a nagy lárma, amelylyel az újkori pogányság hivei tanaikét hirdetik s a tudományos külső, amelybe retrográd elveiket burkolják, sok jóhiszemű embert is félrevezet, akik feledik azt, hogy minden tudományos és kulturális haladás lehetetlenné válik, ha az embnri lélek, amelyet a keresztény szeretet eszméje megnemesit-tt, régi durvaságába visszasülyed. Karácson ünnepe ne legyen tehát csak a pompa ünnepe, hanem váljék azzá a forrássá, amelyből mindazok, akik az ember nemesebb rendeltetésében hisznek, az újkori pogányság elleni harczra uj erőt merítenek. És erősödjék e napon ragaszkodásunk mindazokhoz az intézményekhez, amelyeket a kereszténység létesített. A magyarságnak különös oka van ragaszkodni ezekhez, mert azóta, hogy a nemzet a keresztény hitre tért, a kereszténység és magyarság ez ország területén egészen egybe forrott. Már maga az a tény, hogy Szent István és vele együtt a nemzet kereszténnyé lett, nem volt egyéb, mint az ország érdekében hozott áldozat. Hiszen azáltal vált lehetségessé, hogy a magyarság annyi ellenséges érdekű és érzületű nemzet közé ékelve megállja helyét s a sors annyi csapása között is biztosítsa fennállását. Ez magyarázza azt, hogy régi nagy királyaink oly nagy áldozatokat hoztak a keresztény intézmények érdekében, amely áldozatok bőségesen kamatoztak a — hazának. A kereszténység és magyarság közti szoros kapcsolat átment a köztudatba s mindazok, akik a nemzet tagjaivá akartak lenni, a keresztenység fölvételében találták meg a nemzet szivéhez vezető utat. Egész népcsoportok olvadtak be a kereszténység közveti tésével a magyarságba. Mert hiszen már a legrégibb korban is voltak nemzetiségek hazánkbaii, akik azonban azáltal, hogy a magyar Sággal nemcsak érdekközösségbe, hanem érzületi egységbe is léptek, igen rövid idö alatt megszüntették nemzetiségi különállásukat és egészen magyarokká váltak. A történelemben olvashatjuk, hogy mikor a kunok IV. Béla idejében be akartak jönni az országba, követeket küldöttek a királyhoz, akitől a betelepülésre engedélyt kértek. A követek az összes kunok nevében azt az Ígéretet tették, hogy áttérnek a keresztény hitre; mert ezzel is bizonyítani kívánják, hogy egészen magyarokká akarnak válni. A király megadta az engedélyt, a kunok pedig megtartották szavukat, ámbár a bölcs és humánus IV. Béla erre nem kényszeritette őket; s ma már, sőt évszázadok óta, a kunságot mint a legtipikusabb magyarság képviselőit emlegetik s egykori nemzetiségi különállásuknak emlékét csak a történelem tartotta fenn. És azóta hány nemzetiség követte ezt a példát, amelyeknek ma mar jóformán nevét is alig ismerjük, annyira magyarokká váltak. Sőt olyan nemzetiségek is, amelyeknek származása, vérmérséklete, gondolkodása teljesen elütő a magyarétól, az idők folyamán magyarokká lettek azáltal, hogy a magyarokkal közös egyházba léptek. Ezt bizonyítja többek között az örmények példája, akiknek a neve lassankint már csak ethnografiai fogalommá válik, viszon azok a nemzetiségek, amelyeknek külön egyházi intézményeik vannak, köztudomás szerint, megtartották és folytonosul erősítik különállásukat. S az egyesek közül is hányan oivadtak be azon az uton a nemzetbe, hogy beléptek a magyar keresztény egjházak valamelyikébe; ezek iránt elismerést kell éreznie mindenkinek, mert, aki nem önzésből, hanem a magyarság iránti szeretetből lemond egyházi különállásáról, az tiszteletremeltó hazafi. Természetes, hogy erre sem törvénnyel, sem más módon kényszeríteni senkit sem lehet, mert csakis az önkénytes áldozatnak vau értéke. A nemzetnek pedig ez a vérkeveredés sohasem volt kárára, hiszen történelmünk legkiválóbb egyéniségeinek túlnyomó nagy része nem tartozik azok közé, akiknek ősei Árpáddal jöttek e hazába. Ha a mu'tban hasznos volt az, hogy a legkülönbözőbb f.iju égyének a nemzetbe olvadjanak, éppen olyan hasznos e^ & jövőben i?. Nagy harczok küszöbén állunk, amelyeknek eredményétől függ n-'mzetflnkuek és ku'tu ránknak egész léte. S-uikséges, hogy azok, akik a harczban a nemzeti eszményekért egy táborban küzdenek, teljes érzelmi közösségben legyenek, szükséges, hogy valamennyiüket áthassa a keresztény szeretet érzelme, amelynek mi születése napját ünnepeljük. S. 0. Az én karácsonyfáin. Karácsony este. Vígan kérgetőznek A hópihék, e pajkos gyermekek. Közöttük angyal, vagy Jézuska repked S karácsonyfát vár a gyereksereg. Minden ablak mögött jókedv! Mit nekem' Jerünk haza! Befutok jó keményen, Karosszékem a ká yhához húzom És olvasok — de nem gondolkozom. «KaráC3onyeste» «Karácsonyi ének» «Karácíony» itt, << Karácsony » ott — de hát Ma mind a karácsonyról döngicsélnek, Okosabb thémát egyik sem tatált ? Hiába, el nem futhatok előle. * Betlehemesek járnak kinn a ködbe, Behallik buzgó, harsány énekük : „Ünnep van! Az ige megtestesült!" Ünnep — azoknak, akik ünnepelnek; De ünnepel-e mi egész világ? Egy koldus megfagy az ut széle mellett. Ott egy gyermek száraz kényért s rág. Amott egész csalid diderg a szélbe, Most dobták őket az utczaközépre, Nem volt házbérre . . . Szent üunepi fény! Hogy gyúlhatsz ki nyomornak tetemén. * Volt egykor ünnep a fenyőfa al|án, Viaszgyerty.'cskák zöme lobogott Sugár hatalmas szál fenyc'fa gályán, Alalta jókedv vígan kaczagott A gyertyácskák vakító fénye mellett Egymáshoz simult apa, anya, gyermek . . . S hittük, ha csengett ének odakünt: Ünnep van I Az ige megtestesült!

" Drogéria az Arany Keresztihez Zalaegerszegen, az Arany Bárány átellexieberL. 4 legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyógyszeranyagok, pipere- és illatszerekben H kiiilvsönek b@válf Gentry kávé-keverék kiSéja 3 koa*. 20 fiSfé^.