Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-24 / 52. szám

2 MAGYAR PAIZS 1907. deczeinber 24 Volt a falon egy kép is. Egy feszület. Jóságosan tekintett le reánk — S mégis — hová lettek ! Mind messze tűntek ! Mint ellünik az éji röpke láng. Én istenem ! Beh minden elsötétült. A gyertyácskákból siri mécses készült, Karácsonyfánkból koporsófa lett, A feszületből pedig sírkereszt. * * • Tehát ismét leszáll Jézus hópihéken. Oh bár elhihetném ma is ugy mint régen . .. Mikor jó anyám egy pár zöld fenyögalyra, Amit csak "kívántam, mind-mind odarakta. Árva most a f-enyó. Anyám sirban pihen. És amit kívánnék, nem adja senki sem. Azért azt a kis fát ma ís feldíszítem ; Amint a sok keserv elvonul lelkemen. Lobogó kis gyertya, szeretet szent fénye Egy arczot szó elém: mintha csak bes'élne. Óva tekint reám. Szemem folyvást rajta. Ez az én kritzkindlim: anyám szellemarcza. Egy kis fenyőágat szépecskén letörve. Kimegyek szobámból ... ki a temetőbe. Könyemmel áztatom, mig kiérek sirva Azt a fenyógalyat. S leteszem a sírra . . . Édes kis Jézuska mutasd meg hát néki, Hogy a szeretetem még mindig a régi. Hantke Emil. A boldogság ünnepe. Glória Deo, pax hominibús. Ez őrömdallal hirdették az angyalkarok Krisztus születését. Eljött az igazság fényes napja. A karácsonyi ; énekek zendülnek fel a keresztény világ templomaiban és a zengő énekek egyesitik, harmonikus szárnyalásával fölemelik a lelkeket a béke, a szeretet és igazság régióiba, ahova nem hat föl a napi küzködések, a köznapi tülekedések kicsinyes lármája. Pogány oröm'ik kora lejárt, gőgös istenek napja lehanyatlott s egy uj világ hajnala derengett, éjszakának és nappalnak határán két világ kelt egymással harczra éltet-hallát osztó döntő küzdelemre. Kik erőnek jussán bírták a földet, tágra nyílott szemekkel láttak támadni uj erőket a semmiből, a mélyből, a magasból, ki tudja honnan .... Egymásra csaptak. Százados erdők földrehajoltak, évezredekké daczoló szikla bérezek va< remegéssel hullottak a mélybe, egymásra törő vad erők eredője viharzott át a mindenségen. Nagy feszülések villámai csattantak le az égről, haragos zúgás tört fel a földről, tajtékukat fel az égre hányták a háborgó vizek .... Azután nagy csend lett. Gyermeksírás hallatszott napkelet felöl. Őrömünnep a Karácsony magasztos ünnepe. Örvend e napon a szegény és gazdag, gyermek és aggastyán egyaránt. Mindnyájuk arczán sugárzó a mennyei gyönyör. De hogyisne ! Ének, fény az egeken, Isteu fia, szegénység, Isten, augyalok, szegény pásztorok. Szegényes istálló — menyország. Minden födve a költészet varázsa által. Boldogok voltak a pásztorok és a bölcsek, boldogok a bethlehembeliek, midőn az istállóhoz közeledének. Üdv neked is keresztény! hiszen ismét közeledik azon idö örömteljes idö! A harangok ünn pélves hangja mintha ugyanazon szavakat szólná, amelyek tizenkilence évszázad előtt terjedtek a csendes bethlehemi mezőkön: ma született nektek az Üdvözítő Dávid városában! És ez a magasztos dal mennyei érzelmeket kelt föl az emberek lelkében. De fájdaiom, hogy ezen titokzatos harmóniába bele vegyül az orom keseiüsége. A gondolkodó férfiú keblében ott lappang valami titkos parázs. Ő örül, de egyúttal szomorkodik, sir is. Látja ugyanis azt, hogy az ember még ma 1906. év ulán sem boldog. Elmúlik a karácsony; s ő egy két nap múlva ismét csak vissza fog térni a hasonló adventi dalhoz: jöjj el oh üdv, te boldogság ideje; jöjj el; sürgősen várunk téged! És ha a karácsony ünnepén el is némulnak rövid időre ezen kellemetlen hangok : annál nagyobb erővel előnyomulni fognak azok későbben. Mert a mi társadalmi, vallási, nemzeti és politikai életünk égboltozata még mindig homályos, borult. Láthatárunk még mindig nem egészen tiszta, sőt vészfelhökkel be van vonva. A mi népünk nagy része még ma is tompa, elvakult és nem egyszer hallgat még a nem őszinte barátok hamis próféták, önző vezetők hazug szavaira. A gonoszság, gyalázat, tévely és ámítás még ma is uralkodnak a világon. A nép még ma is hallgat, mert még nincsen benne a kellő, tiszta öntudat. Nem tudja, mi fáj neki. Nézzük meg hazánk sok vidékét! Van-e ott alapja a boldogságnak és megelégedésnek ? Mindenfelé láthatjuk a szegénységet és nyomort, szellemi rabságot, erkölcsi sülyedést, züllést és ezek után a szellemi erkölcsi halált. Tekintsünk csak be egyes községekbe és látjuk az elnyomorodott piszkos, rongyos, elnyomorodott gyermekek egész seregét. Nők, leányok el vannak csigázva a rabszolgai gyári munkától; a férfiak pedig, a kapitalismus rabszolgái gyan nt vonulnak az utczákon át elkábítva a munka s az alkohol által. Van-e jogunk énekelni: örvendjünk! —Váljon i visszahozza-e a karácsony ezt a gyermeki varázst, j ha látjuk ezen pusztulás gyalázatosságát? És váljon j eltölti e lelkünket azon vigasszal, amely után annyira vágyódunk ? Nehéz itt ítéletet hozni, de majdnem azt mondanám, hogy: uem! Mikor jön meg a karácsony a szegény nép számára is? Az a karácsony, a melybe nem j vegyülne a szellemi rabság fohásza és nyögése. Mikor nyílnak meg a vakok szemei, hogy lássák a lelki lealacsonyodás bilincseit? Mikor nyílnak meg a sínetek fiilei, hogy hallják a szabadság édes angyali dalát: ne féljetek, nagy örömet hirdetek nektek! Addig még el fog múlni — néhány karácsony! Ha elérkezik ezen kor és elmúlik az ádvent nehéz ideje: akkor majd be áll az örömteljes karácsony kora. Ha majd beáll a lélekben a béke, eljön az igazi műveltség és azon valódi lelki erő, amely által elérjük azt, hogy a nép az élet bajai közt is férfiasan megőrzi és megmenti hitét, vallását, tiszta erkölcsét, öntudatát és önérzetét. Akkor beáll a karácsony, ha a nép iólétének emelésével emeltetni fog az ellenségeink iránti tisztelet is. Akkor, ha a nép nem lesz kénytelen roskadozó, megtámogatott, istállóhoz hasonló kunyhókban tengetni életét — házi állataival együtt sem ! De ez még ugylátszik jó távol van. Sokat, igen sokat kell még dzlgoznuk, ébresztenünk, lelkesítenünk, intenünk és fölvilágosítanunk a szegény népet! Ma még csak igy fohászkodunk őszinte szívvel. Epedve várjuk az üdv idejét, jöjjön el mielőbb ! Addig pedig dicsérjük al Istent! Cselkó J'z<ef. A magyar nokliez. Lapunk olvasói mindegyig magyar nők. Ha háború ütne ki, mindenik könnyével áztatná fiát férjét testvérét és készítené sebökre a kötést. Ne várják a vért ontó háborút mogyar nők. A háború kiütött már régen. Vérünket, vagyonunkat, kenyerünket, becsületünket mindenünket pusztítja, jobban, mint a török vagy a talár. Ilyen rettentően gyilkos háború nem rendezhető fegyverrel, mert a fegyver zajt csinál, vért ont és ellenállásra bátorít. Aki kardot lát, kardot ránt. De ebben a háborúban nem villog a kard, nem üvölt az ellenség, hanem csöndes, szelíd kopogás után nyillik az ajtó, hajlong egy jól kiöltözött idegen és ha nem is ékes, de érthető magyar nyelven hadar, hebeg és ajánl mindent, ami kell a házi szükségre, a konyhára, a gyermekekre, a nagyságos úrra, őnagyságára és a leendő »szép« menyasszonynak. A "fizetés*, oh az mellékes. »Kérem csak tessék ezt az egyszerű, rövid nyilatkozatot aláírni® Az üzletben talán máskép van? Az asszonyság elválogat egész óra hosszat s ha véletlenül, vagy divatból megkérdezi hogy van magyar ipartermék-e? a kereskedő zavarba jő és azzal menti magát: „nem méltóztatott magyaripar czikket parancsolni^ »Nó de miután már kivállogattam, hadd maradjon !« Vegyük csak számba tisztelt hölgyek a szalonban, az ebédlőben, a többi szobában mi készült Magyarországon az összes házi berendezéshői ? Ugy-e, hogy egy tizedrésze sem? Ugy-e, hogy már a czipőt is az üzletből veszik ? A fiuk kalapja, ruházata? Talán hazai? A székely leány köténye, selyemkendője, köntössé ? Talán sepsiszentgyörgyi? Cseh vagy másféle osztrák, éppen csak nem magyar, nem házi ipar! Igaz, hogy minden mutatós egy-két napig, de azután kopott, foltos, lyukas és oly csúnya lessz, hogy egy pár hónap múlva nem ér semmit. Hát ez a legnagyobb fokú öngyilkosság kedves nők ! Ez hazaárulás. Ez szégyenletes gyávaság ! Ne zúdítsák rám haragúk nyilait. Ne mondjauak igaztalannak, se kíméletlennek. Inkább hallgassanak meg és értsenek meg. Hazaáruló, aki idegen portékát vesz, mikohazait vehetne, mert pl. az osztrák olyan ellenségünk, a^i már négyszáz éve belekergetett mindeu háborúba, megfosztott nyelvünktől, egykor virágió iparunktól, alkotmányunktól, vallásunktól, iskoláinktól, templomainktól, hazánktól, becsületünktől, pénzünktől, földünktől. Mindent elvett, soha semmit sem adott, csak hitvány p Htékáját drága áron, hogy azután megvegye a búzánkat olcsí áron, vagy ahogy neki tetszik. Ilyen nyilvánvaló pusztítást vitt és viszen végbe közöttünk a legnagyobb ellenségünk. És ö a világ előtt szidalmaz, rágalmaz, gyaláz, barbárnak, műveletlennek, mond. Idehaza ellenünk bujtogatja ellenségünket. Ne kérdezzétek Petőfivel: Te rácz, te német, tót, Horvát, olánság, Mit marjátok mindnyájan A magyart ? Ne! mert tudjuk, hogy a jó szomszéd uszítja ellenünk. No kedves nők, többet is akartjk tudni ? Tüdjátok mí történt Hunyady Lászlóval, midőn harmadszor sújtott rá a bakó? Kifolyt vére. Ez történik velünk és hiszitek-e, hogy ti a magyar nemzet vérző sebeit nem kötözitek, hanem növelitek s ujakkal szaporítjátok?! De legyen elég a kétségbeejtően szomorú dologból. Mikor látjuk, hogy germeknuk megsebezte magát, nem jajgatunk, hanem segítünk. A haza, ez az édes anya sebeibe majd, ho^y bele nem hal. Jöjetek segíteni! íme itt a legszebb családi ünnep a karácsony ! Tegye szivére kezét min lenki s tegyen szent fogadást, hogy a karácsony szent ünnepét nem rontja meg ellenségtől került portékévil. Ili nincsen készletben, követeljétek, varjátok m;g s addig járjatok a rigiben, de e^y fillért ki ne adjatok az ellenségne A papir, melyen szerelmes levelet ír a kány, a ezukor mellyel a gyermek kávéját édesít; az anya, a pohár, melyből kínálod a vendéget, a szék melyre ülteted barátodat, a nyakkendő, melyet fiadnak adsz karácsonyra, a gyertya, melylyel világítod szobádat, mind magyar legyen ! Ezt parancsolja a haza jövője, ezt a nép boldogsága, ezt mindnyájunk boldogsága! Ne hidjünk az olcsóság ürügye alá rejtett hazugságnak, hiszen csak azért olcsó, mert rossz ! Az Ellenzék és a Magyar Paizs olvasói jó magyarok voltatc eddig is, de ezután legyenek még jobbak. Ne feledjétek egy pillanatig is, hogy magyar hölgynek születni szép és nagy gondolat! "(Ellenzék.) B. Gy. Gyorsírók harcza. (VIII.) Válasz a magyar gyorsírásomról legutóbb irt két bírálatra. (VII.) A steno-tachygrafia vita-irása ismert csapáson halad, s röviditési tanait I-VIII. főpontban adja elő. Még pedig : I. Előhang (kezdőhang) általi rövidítések. 31. Véghang általi rövidítések. Hl. E'ö- és utószótag-röviditések. IV. Fonetikai rövidítések. V. Kihagyások. VI. Szóösszetételek és összehúzások. VII. Speczialis jelények. VIII. Számok rövidítései. (Száz, ezer, millió, billió és °/o.) Ezen röviditési tanokkal részletesebben nem foglalkozom, mert az nem is tartozik tulajdonképpeni tárgyamra, de meg gyakorlati, szemléltető példák nélkül a laikus azokból igen keveset értene meg, a szakember pedig, aki Gabelsberger rendszerét ismeri, eleget tud, ha annyit jegyzek meg, hogy ennek nyomdokain haladnak ezek a a rövidítések. A steno tachygrafia ismertetése után most már föltehetjük azt a kérdést, vájjon igaza van-e czikkirónak, mikor azt állítja, hogy egy másik 1 németországi gyorsirási rendszerelvei feltűnően hasonlók Kele ur magyar gyorsírásában levő