Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-05 / 49. szám

mit év Zaiaegerezeg, 1907. deczember 5 49 szám. Kicütti iá is: Sjy éne 4 korona, tél évr» 2 kotou. NHJH évre 1 k»r. uta 8 fillér. Hi'det's*k dija megegyezés uerüA N i;t ír tora 1 kos, Szerkesztőlég és kiadóvatal: •' Wl»»sic«-ute«a 9k. ier]B«n 2L Lajos Muixfcatársafc ( LH1NGTEL F0EBNOI " \ BOBBÉL "3T Q-YÖB C3-T laptulaidonoa. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Kérjük az előfizetőket, szíveskedjenek elküldeni a lap diját, Ijogy a szétküldésben ne legyei) akadály. A Ivéémk* Ha a kivándorlást látom, fáj a szivem; s örvendek, ha vándorolnak vissza magyar polgártársaink. De tudja az Isten miért, ennek a hangulatnak a nyomában jár egy kisérő gondolatom, egy kisérő érzelmem. Kogy is mondá Petőfi? Ha a fecskék ledérek, S éghajlatot cserélnek: Mi sasok nem cserélünk. S hogy mondá Tompa? „Szivet cseréljen ÍZ, aki hazát cserél." S cserél is az. Jobban mondva, nincs is annak szive. Csak hasa. Nem tudnám felette nagyon ejitélni a^t, aki talán lelki küzdelemben hagyja el a hazáját: ha rossz a törvény, igazságtalanok az elöljárók, embertelenek az emberek s ezek miaít szivet facsaró bántalmazásokat kell szenvednie. De a magyarországi emberek nem ezek miatt vándorolnak kifelé. Kilenczvenkilencz százalékban csak azért mennek ki, mert szegények. Hm! Pedig csak az Isten gazdag. A szegénységnek oka lehet a rendszer is. De sokkal bizonyosabban oka a kényelemszeretet, magyarán mondva a restség. Es ez a restség sok pénzébe kerül az országnak. A kivándorlás korszakában, a kivándorlásnak épen az akadályozására — még a szó is milyen buta: kivándorlási intézkedéseket hoznak, kivándorlási ügynökségeket állitanak, kivándorlási hajójáratokat rendeznek be. Azt akarják, hogy ne vándoroljanak ki és kivándorlási szabályokat csinálnak. Ám még az is kérdés, hogy komolyan akarták é az itthon maradást. A közigazgatási tisxtviselőkhöz jöttek a rendeletek, hogy marasztalják az embereket az ékesszólásnak minden fegyTerével s túlfelől hivatalos ügynökségeket szerveznek (gróf Tisza István ur idejében), s ezek át, meg átkószálják az országot, szóval és hírlapok utján hirdetik, hogy erre, meg errefelé legalkalmasabb a kivándorlás. És ezek a vigéczek nem csekély pénzt szednek vala össze ebből a foglalkozásból. Es ha a hajó elég sok embert nem visz ki, ráadásul még fizet az ország a hajóstársaságnak — kárpótlást (gróf Tisza István ideje). Most megfordult a dolog. Most kezdenek visszavándorolni. Nem találják a kolbászkerkerteket. Jőnek vissza. Nossza, hajrá! Örvendjünk és vigadjunk! Költséges irodákat állítsunk jobbra-balra, itthon és Amerikában; szónokoljunk, kérjük őket, biztassuk, kergessük hazafelé, csalogassuk, ígérjünk kásahegyeket nekik, melyekben csak turkálniok kell, mint nyü a sajtban . . . rendezzünk banketteket és fáklyás zeneestélyeket tiszteletökre — & háládatlanoknak, a henyéknek, a szívtelen hazafiatlanoknak. Keresztényi emberszeretet! Azt mondá Krisztus urunk, hogy a pásztor otthagyja meglevő 99 birkáját s elindul, hogy keresse meg az elveszett egyetlen egy juhot. S nemcsak a juhok között voltak tévelygők. Voltak Jézus korában gazemberek is, akik megszöktek hazulról a munka elől, elprédálták apjoknak a vagyonát, s mikor megéheztek, hazajövet az apjok lakodalmat csapott a tiszteletökre, pofoncsapásául annak a fiúnak, aki otthon hűségesen dolgozott vala azalatt, míg a másik lumpolt. Fiam, te mindig velem voltál, mondja az apa a dolgos fiúnak, terits asztalt ennek a vendégnek; s kenetteljes beszédjével megnyugtatja a szegény gyermeket. Helyesli ezt a Jézus tanítása is — a megtérés értékének az elvével. Csakhogy az a kérdés, vájjon a magyar kincskeresők, mikor visszavándorolnak, valóban megtérnek é, vagy csak hazatérnek? s vájjon nemcsak azért jőnek vissza, hogy akit már egyszer megrúgtak, a hazát, alkalomadtán újra megrugdossák? Alighanem. Ezek a ledérek újra éghajlatot cserélnek majd. Ám a humanismusnak jó lehet, de a haza fentartásában nem jó nekünk az a Krisztus, aki azt mondá, hogy: ha tégedet arczul ütnek, tartsd a másik pofádat, hogy azt is üssék. Nekünk az a Krisztus kell, aki a zsebelőket, és gyomrosokat, a henyélő rabszolgákat és a kufárokat ostorral veri ki a templomból, a hazafiság szeat templomából. Borbély György. Nagyon didereghet a magyar, hogy csak pamutszövetekből 137 millió értékűt hoztak be — Ausztriából. Pedig úgyis elégszer csinál meleget Ausztria! A jezsuiták. — Előadta Tuczy János tanár az irodalmi és mtvészeti kör előadásainak sor>zatábin. — II. RÍSZ. A jezsuiták hanyatlása és bukása (1650—1773). A jezsuiták bukásának okai: 1. A rend alkotmányában 1650 után nagy változás ment végbe. A generális korlátlan hatalma helyébe a professusok aristocratiája lépett. Ez már élvezni akarta az előbbi munkásság által elért óriási eredményeket. A hatalom, a befolyás, a gazdagság megváltoztatta a rendnek előbb annyira tiszta és szigorú erkölcsét, nagyon is szorvi összeköttetésbe hozták világi érdekekkel. Ezért aztán épen azon országok féltékeny, kapzsi kormányait ingere'ték maguk ellen, melyekben az előtt legerősebb szinte kizárólagos volt tekintélyűk, hatalmuk és befolyásuk. Kifogás alá eshetik az is, hogy ingyen adták ugyan az oktatást, de már elfogadták az ajándékot, előnyt adtak az előkelő házból származó ifjaknak, ami meglazította a fegyelmet. Látva, hogy a világ mindinkább idegenkedik a vallási gyakorlatoktól, ezeken lehetőleg könnyítettek és hogy a hívek el ne szakítsák a túlságosan megfeszített féket, tanácsosabbnak tartották ezt megereszteni. Némelyikük a vétket Isten parancsaitól való szándékos távozásnak nyilváni

1 ja, mi a biin ismeretében s az akarat teljes beleegyezésében áll. Ebből oly laza morált vontak le, melynél a megszokás, szenvedély, példa, öröklés mentségekké lőnek Voltak akik mentették a páibajt, mások szerint megszeghető az oly eskü, melyet benső szándék nélkül tettünk le. A politikában egyesek a népfenséget hirdették, s azt tanilák, hogy a királyok a néptől veszik hatalmukat. Egyik különös vád, hogy vallási téren proyressistdkhahdópárti^k, mert míg a reformátorok az első századokhoz óhajtották az egyházat visszavezetni, a jezsuiták a kor igényeihez akarták ezt átalakítani. Ebből a néhány példából láthatjuk, hogy elveik közül talán egyiket-másikat nem helyeselhetjük, de igen sok modern dolog van ezekben, melyeket korunk helyesel, elfogad, gyakorol. 2. A világ rosz nyelve, irigység, rágalom. Igy közszájon forgott, hogy a jezsuiták boszutlihegók, cselszövők, erőszakosak, furfangosak, .szineskedők, alattomosak, uralomvágyok, hogy általános monarchiára törekesznek, melynek első alapkövét Paraguay képezi. Vagy hogy a simoniát, istenkáromlást, szentségtörést, büvöiést, vallástalanságot, bálványozást, babonaságot, fajtalanságot, esküszegést, hamis tanúságot, hamis bíráskodást, lopást, atyagyilkosságot, gyilkosságot, öngyilkosságot pártolják. Hogy a jezsuiták ellen hogyan gyártották a múltban és gyártják a jelenben is az efféle történeteket, íme egy példa. A »Magyar Hirlap« f. év nov. 7-iki számában ilyesféle história vala olvasható: Doák Ferencz pozsonyi tanuló korában, pajkos társaival elment egy sötét éjszakán a jezsuiták kertjébe baraczkot lopni. De alig kezdtek a fiuk mulatságukhoz, hirtelen betoppant a kert ajtaj;.n négy jezsuita Zalaegerszegen., az Arany Baránj/" á-tellerxéTpeTi.. k legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyógyszeranyagok, pipere- és illatszerekben H kitűnőnek IsswáSt B&ntrj káwé-kesree^ék kiiéja 3 korv 2Ü fl§léy«