Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-05 / 49. szám

2 MAGYAR P A IZ S 1907 deczembei- 5. s egyenesen a nebulók által dézsmált fa felé tartott. Ki merre tudott, menekült, csak Deáknak nem sikerült az elillanás, meghúzta tehát magát a legközelebbi bokorban, s innen szemlélte az iszonyú históriát. A négy jezsuita a fa alatt megállt, egyiknek kezében kereszt, kettőnek kezében ásó, s ezek megragadják a 4 iket, derekáról leoldják a czingulust, nyakára tekerik, megfojtják, gödröt ásnak, ebbe elföldelik, aztán nyugodtan mennek vissza, mintha semmi sem történt volna. Hogy milyen otromba hazugság ez, az »Alkotmány« nov. 10 iki száma kimutatta: 1. hogy Deák sohasem járt Pozsonyban iskolába; 2. hogy Deák tanuló korában nem is voltak ott jezsuiták. Erre a »Magyar Hirlap« igy mentegeti magát: 1. lehet, hogy Deák nem járt Pozsonyban iskolába, de lehetett ott vacatióban rokonai látogatására ; 2. nem szükséges, hogy okvetetlen jezsuiták voltak légyen azok, lehettek másféle barátok ; 3. az sincs kizárva, hogy esetleg rabló tolvajok voltak szerzetes ruhában; 4. sőt az is lehetséges, hogy a tilosban járó fiu félt, rémképeket látott, tehát az egész csalódás volt — de Deák mint tényt ezt többször elbeszélte. 3. A kormányok és királyok kapzsisága. Ezek ugyanis mód nélkül gazdagnak tartották a társaságot, arany porral telt hordókról beszéltek, melyek pinczéikben egyremásra halmozva feküsznek; ládákról, melyek messze keletről és nyugatról jezsuita házakra czimezve é keznek s csokoládé helyett színaranyból vert lemezeket tartalmaznak^ Miért is a királyok, akik pénzügyi tekintetben roszul állottak, azt hitték, hogy ezen gazdagságok elkobzásával módot találnak saját szükségleteik fedezésére. 4. A 18 ik század vallástalan philosophiája minden kinyilatkoztatott vallásnak hadat izent, meg akarta ezeket dönteni. Elkezdte tehát a harczot a kath. egyház mint leghatalmasabb világvilágegyház ellen, azon hitben, ha ezt sikerül tönkretenni, a többi vallás is elpusztul. Ámde a kath. egyháznak legrettegettebb katonái, védői a jezsuiták voltak. Ezeket kellett tehát elsősorban támadni, megsemmisiteui. Nem sikerült az egyház megdöntése, de a jezsuitik bukásának nagy lökést adtak. 5. Európa fejedelmei absolut hatalomra törekedve minden akadályt, a mely utjukban állott, ravaszság vagy erőszakkal elmozdítottak. Miután a hűbéres nemesség hatalmát megtörték, a kath. egyházba, mint souverin hatalomba kezdtek, támadták mindenütt és minden irányban, ahol csak lehetett; leginkább a jezsuitákat, a kath. egyház és pápaság fentartó oszlopait. S mondhatom, hogy a jezsuiták bukásának igazi és legfőbb okát itt kell keresni. Röviden összefoglalva a jezsuiták ellenségei voltak a Ferencz rendi szerzetesek a jezsuitáknak a missiókban gyakorolt nagy tekintélye miatt; a plébánosok, kiknek teendőit magukhoz ragadták; a theologia tudósai féltékenységből; a tanitók kenyéririgységből; a kereskedők, kik tartottak ezen tevékeny rend versenyétől, sikereitől; a püspökök, mivel épen ugy mint a kormányok, korlátlanná igyekeztek tenni hatalmakut, a jezsuiták pedig velők szemben leghevesebb védői voltak a pápai mindenhatóságnik. De legelkesere dettebb ellenségeik valának a jansenisták és bölcsészek, kiket nem igen döngettek a régi szerzetes rendek, c-ak egyed il a jezsuiták. Miért is érezték a bölcsészek, hogy ők czélt csakis a szent szék ezen janicsárjainak holttestén keresztül érhetnek el. Mikor tehát a felsorolt okok mellett száz évi alattomos rágalmazás és gyűlölet napról-napra ellenszenvesebbé tette a közhangulatot, akkor kezdődik a hivatalos államok nyilt üldözése 1750 körül. Egyes esetek, vagy jobban mondva ürügyek, melyek a jezsuiták ellen való kirohanásra alkalmat adtak a kővetkezők: a) Dél Amerika Paraguay államában önálló hatalom volt a rend, tehát független állama vala. A tendertől és minden forgalomtól ^ávoleső kis országban a jezsuit ik nemcsak egyházilag, hanem • államilag is szervezték az indiánus törzseket. A gyarmati politika egyik mestermüve az, miként vezették az atyák tisztán szellemi fegyverekkel e vad benszülötteket és hozzászoktatták a földmüveléshez és békés élethez. Birtokain a papi uralom mellett béke, jólét, boldogság uralkodott. Rendőr, csendőr, katona ismeretlen, lelki fegyverekkel mindent elintéznek. De minthogy a rend spanyol és portugál szülelésü atyákat itt nem gen alkalmazott, a spanyol papság be/ádolta a | rendet az udvarnál, ez pedig kivitte, hogy XIV. | Benedek pápa 1740 ben egy breveben megtiltotta I a rendnek a kereskedést és gyarmatosítást. Ez | kezdete a jezsuiták ellen való nyilt harcznak, j ezután folyton hadilábon á'lott velők szemben ; egész Európa. f b) A kormányok részéről az üldözésre az első j lökést a kis Portugália adta meg. Itt Pombal ! volt a mindenható miniszter, ki mint londoni és ; bécsi követ ismerkedett meg az uj philosophiai ; eszmékkel s égett a vágytól, hogy hazájában épen í ugy kifejtse az állami mindenható hatalmat a tör! téneti hagyományok rovására, mint a hogy ezt a I protestáns Angliában, vagy a kath. császári udvar\ nál látta. ' Szándékai végrehajtásában sok természetes i akadályba ütközött, de főkép a jezsuita rendben | látta fáradozásai sikertelenségének legfőbb okát. j Miután a főurakat megtörte, a jezsuitákra került ; a sor. EmliteUem, hogy milyen rend és jólét • volt a jezsuiták amerikai gyarmatában. Szomszé1 daik a portugálok azt kezdték híresztelni, hogy Paraguayt a kincs majd felveti, hogy a jezsuiták innen évenkint 3 millió aranyat húznak. Pombal tehát, hogy ezt a hasznot az államnak megszerezhesse, cserealkudozásba lépett a j spanyolokkal, kiknek gyarmatai szintén érintkez• tek a jezsuita gyarmattal. A csere mégis történt, de ugy, hogy a jezsuiták gyarmatának egy részét is elvették. Hiába tilta ;oztak ez ellen a jezsuiták, kik a csere állal 30 ezer lakost vesztettek el. A ] két kormány erőszakkal foglalta el a jezsuiták 7 területét. Erre az atyák iráut fiúi szeretettel és ragaszkodással viseltető indiánok fellázadtak a 1 portugálok és spanyolok ellen, a katonaság pedig • közülök másfél óra alatt 2 ezret felkonczolt. : Pombál a jezsuitákat vádolta a lázadás szitásá: val. Ezen ürügy alatt 1757-ben kiutasittatja a jezsuitákat a királyi palotából. Ezután hamarjában történt, hogy a királyt j midőn éjjel meg akarta látogatni Ttvaro marquis i fiatal nejét, kocsijára lóvén megsebezték. Az S egész szerelmi féltékenység müve volt. Ezt sokan I tudták. Da a miniszter ezért mégis elsősorban a ! főnemeseket vonta felelősség alá, aztán a jezsuitákat. Hosszas pör és borzasztó kínzások után kivégeztette Tavaro marquist, nejét és 2 fiát, végül Atognia grófot. Bebonyolitotta a királygyilkos pötba a jezsuitákat is ; hármat közülök halálra ítéltetett, a 73 éves Malagrida atyát pedig az inquisitió által végeztette ki. Egy évvel később királyi kézirat eltörölte a rendet, azon vád alapján, hogy tudott a királygyilkosság felől és elősegítette annak végrehajtását (1759. szept. 3.) A rend tagjait többnyire Romába szállították, de sokat bebörtönöztek, (mintegy 9000) akik közül később csak 800 szabadult ki, a többi a börtönben elpusztult. c) Francziaországban sokkal komolyabb okokat szolgáltattak a támadásra. Itt eredeti hivatásától eltérve, inkább csak érdekszövetkezet volt a rend, melynek óriási gazdagsága, kíméletlensége elrettentett mindenkit. Komoly ellenőrzés hiányában meglazult a rendnek egykor annyira tiszta és szigorú erkölcse. (Folyt. köv. Hiábu mondja, hogy szereti a j hazáját, u ki nem dolgozik érte, ! inert iirazi szeretet hazánkért ! való munkánk megnyilatkozása 1 les-ven. Gyomrok barcza. (VI.) Válasz a magyar g? orsirásomról legutóbb irt kit bírálatra (f.) A német steno-tacaygrafia (szük gyorsírás) kétféle kiadásban jolent meg: egy rövid- és egy — valamivel — bővebb kiadásban. A rövidebb czime: »Vollstándiger Leh-gang der vereinfachten Deutschen Stenographie nach dem System der Sleno-Tachygraphie. Bearbeitet von Johannes Dahms, Parlaments stenograph. Leipzig. Verlag fúr Kunst und Wissenschaft. Albert Utto Paul.« (Miniatűr-Bibliothek 100 — 104. sz Egy kis füzetkének az ára: 10 Pf. vagyis 12 fül.) A 4 első kis fúzetke az iskolai gyorsírást (Schulschrift) gyakorlatokkal, az 5-ik a vita' gyorsirásrt (Debbattenschrift) ismerteti. A valamivel bővebb kiadás két füzetben jelent meg. Az elsőnek a czime: nLehrgang der vereinfachten Deutsen Stenographie nach dem System der Steno-Tachygraphie (Eng-Schnellschrift). Bearbeitet und herausgegebeo von: Johannes Dahms, Parlamentsstenograph. Berlin. 1906. Preis: 80 Pf.« Tárgyalja az iskolai gyorsírást 13 nyomtatott és 12 litografált oldalon. A másik füzetnek a czime: »Lehrgang der steno-tachygraphischen Debbanttenschrif. Bearbeitet und herausgegeben, von Johannes Dahms. Halle a. S. 1899. Preis: 1"20 Mark.« Tárgyalja a vitagyorsirást 56 litografált oldalon. Néhány sort kivéve, az egész füzet gyorsírással van írva. A munka előszavából megtudjuk, hogy ez a steno-tachygrafiai rendszer nem eredeti, hanem a többféle gyorsirási rendszert követő gyorsírók kezdeményezésére és ezek közreműködésével, beható tanácskozás után több gyorsirási rendszerből egyszerűsitteíett. A kezdeményező lépéseket a steno-tachygrafiai társaság (einer Vereinigung von Anluíugern verschiedeaer Stenographiesysteme, Vorsitzender: A. Lehmann) 1875-ben tette meg, mely reformmunkálat részben a steno tachygrafiai társaság, részben a steno tachygrafiai vizsgáló-bizottság által eszközölt változtatásokkal as 1897. évden nyert befejezést. »Diese Reform ist das Product eingehendermündlicher Verhandlungen, welche iu der Zeit vom 27—29 Dezember 1897 iu Barlin stattfanden. Es ist durch diese Beratungen, an denen sich die hervorragendsten stenotachygraphischen Praktiker und Theoretiker beteiligten, gelungen, der Regelapparat des stenotachygraphischen Systems soweit zu vereinfachten, dass die StenoTaohygraphie heute als das einfachste Stenographie System Deutschlands bezeichnet werden kaun.t Azt azonban sehol nem mondja meg, hogy mely gyorsirási rendszerek szolgáltak alapul?! Az előadottak mindenki előtt kétségtelenné teszik azt az elvitathatatlan tényt, hogy magyar gyorsirási rendszerem alapjaiban előbb készen volt, mielőtt a berlini német gyorsírók reform munkálataikat megkezdették volna; mire pedig azt befejezték, magyar gyorsirási rendszerem azt megelőzőleg már régen átadatott volt a nyilv ínosságnak. A különféle gyorsirási rendszereket követő német gyorsírók ezen munkálataiból, illetőleg az általuk egyesitett erővel létesített steno-tachygrafiából egy ténykörülmény minden kétséget kizáró módon megállapítható, vagyis az, hogy daczára annak, hogy Németországban körülbelül 170 kü önféle gyorsirási rendszer van, köztük a Gabelsberger, Stolze, Stolze-Schrey, Kunowsky, Arends, Roller stb. féle, — őket egyetlen egy sem elégítette ki, hanem lelkük, egy jobb, tökéletesebb rendszer után áhítozott, melyet megtaláltak a variacziós rendszernek, — szerintem — egyik elhibázott formájában. Azért mondom elhibázott formának, mert — mint alább látni fogjuk — a mássalhangzói jegyeknek, több mint hatféle nagyságát rendszeresiti, s igy a végletekig viszi a nagyon finom és éles megkülonb ízleteseket, mely mindenesetre felette megnehezíti e rendszernek szaba'os megtanulását, s e meliett még sem tudja a magánhangzók jelképi jelölésének problémáját másképpen megoldani, mint hogy a vastagitásnak kénytelen -telette nagy tért engedni. A magánhangzók. felét (kombinálva a mássalhangzói jegyek különféle nagysága által), vastagitásshl jelöli jelképileg. Megjegyzendő, hogy a gyorsírásban használt vastagítás lényegesen különbözik a közönséges írásban használt árny-vonaltól. A vastagítás, feltétlenül hátráltató írás-forma, — a gyorsírásnál. Addig, mig a jelképi jelölést másképpen keresztül vinni nem tudtuk, mint szükséges rosszat alkalmatnunk kellett, de ekkor is lehetőleg szüle térre szorítva; de miután magyar gyorsírásom megmutatta, hogy a vastagítás és egyéb hátráltató jelölési m '/d alkalmazása nélkül is egészen egyszerűen és jól megoldható a kérdés: nem ok adatolt ét nem észszerű azokhoz még mindig görcsösen ragaszkodni. E tekintetben igazán tanulhatnánk nagyobb elfogulatlanságot, türelmességet, s a jobbnak minden hátsó gondolat nélküli buzgó és hathatós támogatását, pártfogását, a jobb gyorsirási rend