Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-01-11 / 2. szám

1906- január 18. MAGYAR PAIZS 5 megbeszélnök, hogy milyen uton-módon emel­hetnők föl a magyar iparos embernek a sor­sát, s milyen uton-módon fejleszhetnők a ma­gyar iparmüvészetet és milyen uton-módon verhetnők vissza a nyakunkra zúduló idegen iparczikkeket. Összeköttetésbe lépnénk a kereskedelmi mi­niszter úrral, elkérnők a magyar gyárak név­sorát. Összeköttetésbe lépnénk az Országos Iparvédő Egyesülettel. Adna tervet, tanácsot, eszmét ő is. Avagy végezhetnénk üdvös dolgot önállóan csupán a saját szük körünkben. Keresnők a nyitját, hogyan lehetne az, hogy a zalamegyei kalapos eladhassa mind a magyar gyártású kalapjait, és hogyan lehetne kivinni a kereskedő károsodása nélkül, hogy a zalai emberek csizmát, czipőt zalai mester­emberek készítményeiből vásároljanak stb. Gondolkozzatok jó emberek, magyar emberek. M. P. szerk. A zalaegerszegi irodalmi és művészeti kör estélje. Folyó hó 6-án tartotta a zalaegerszegi irodalmi és művészeti kör ez évben elsó estélyét. Azt gondolom eléggé jellemzem az irodalmi és művészeti kör népszerűségét ha csak azt írom, hogy a Bárány terme már Vi9 órakor zsúfolásig megtelt. Minden ott lévő tudta, hogy ma az iro­dalmi és művészeti kör estélyén van és műélve­zetben fog részesülni. A zalaegerszegi irodalmiés művészeti kör a fel­adatát fényesen teljesiti: ugy a vezetőség, minta szereplő tagok igyekeznek az ígéreteknek eleget tenni. A szereplő tagok pedig nem nagyitok, fe­lűlállanak a vidéki dilettántismuson. Első szám volt Bryk Rezsőtől a Spanyol induló, melyet a kör zenekara adott elő. Dicséret és el­ismerés úgyszólván felesleges, mert a kar ugy adta elő e darabot, hogy felvehetoé a versenyt bármelyik fővárosi zenekarral. Weisz Ignácz főmérnök a szerkesztői üzenetek­ből véve thémáját, kedves s kaczagtató felolva­sást tartott. Dr. Halász Miksa fuvolán a kör zenekarának kísérete mellett a Fülemüle szerenidat játszta. Halász dr. kiváló technikával tűnik ki, biztos já­tékával mesteriesen adta e!ö a fülemüle csatto­gását. Hatalmas tapsot kapott érte. — Következő szám volt »Nászűnnepen« keringő Dr. Falk Zsig­mondtól; a kör zenekarának kísérete melleit elő­adta a kör férfi énekkara. Oly biztosan énekelt a kar, hogy kedvünk kerekedett volna tánczra perdülni. S mily önfeláldozás kellett, hogy Sándor Zsigmondban legyen, míg ezt ily alaposan beta­nította. Az énekkar tagjait megrovás illeti azért, hogy rendesen nem járnak el a próbákra és az amúgy is sokat fáradozó karmesternek kétszeres munkát adnak. — A művész szerelmét, zeneki­sérettel Klimkó Antal játszotta el. E darab, mely mar magában a magyar zeneirodalom remeke, biztos kezekbe került, szép volt a kiséret is. Ilantke Emil egy saját szerzeményű verses el­beszélését adta elö, a »Kis berezeg szerelme« czimmel. Ugy az előadás, mint a darab nagy tetszést aratott. Utoljára ismét a zenekar játszott, mely után a közönség bálája kitört Sándor Zsigmond iránt. Falrengetö taps zúgott tel és perczekig tapsol­ták Sándort. Az irodalmi és művészeti kör legtöbbet Sándor Zsigmondnak köszönhet, ki feláldozva minden idejét, úgyszólván a körnek a lelke. Művészetét igyekszik a zenekar minden tagjaiba átvinni, s mint minden mesternek legnagyobb öröme ha a kar minél szebben játszik. Adja Isten, hogy el ne veszítse rendkívüli türelmét. Hangverseny után az itjuság tánczolni kezdett, mely reggelig tartott. A jelenvolt hölgyek a következők : Dr. Ábrahám Ernöné, Balassa Benőné, Csesznák Sándorné, Dr. Csák Károlyné, Czobor Mátvásné, Dr. Berger Béláné, Balogh Gyuláné, Deutsch Fe­renezné, Fischer Pálné, Dr. Graner Adolfné. Gra­ner Gézáné, Gyarmati Vilmosné, Grész Károiyné, Gerencsér Györgyné, Dr. Hárv Istvánné, tlann Jánosné, Dr. Halász Miksáné, Kovács Iválmánné, Kosztrabszky Ferenczné, Paukovich Györgyné, Pakróczy Nándorné, Puskás Kálmánné, Paizs Káz­mérné, Skublics Jenőné, Somossy Nándorné, Singer Miksáné, Schütz Frigyesné, Takács Jó­zsefné, Tikk Lászlóné, Dr. Thassy Gáborné, Udvardy Vinczéné, Weisz Ignáczné, Balázs Már­tonná, Morandini Tamásné, Dr. Urbauek Károlyné, Kászonyi Mihályné, Vimmer Lipótné, Rohonczy Istvánné, Sárközy Viktorué, Dr. Föglein Miklósné. Leányok : Balassa Anuska, Balogh Margit, Csesz­nák Meláuia, Stefi, és Anuska, Graner Juliska és Aliz, Graner Margit, Grünwald Irma, Gyarmati Sári és Irma, Grész Irma, Elza és Ilonka, Geren­csér Mariska, Háry Clariese, Mayer Marianna, Paukovich Stefike, Pakróczy Ella, Rechnitzer Gizella, Skublics Lenke, Somossy Ilonka és Juliska, Udvardy Rafaella. ifj. C/.uki. Felhívás a Kossuth mnzeum megmentésére! Az 1848—49-i dicső és szomorú idők szent emléktárgyait gyűjteni kellett volna a nemzet jobbjainak, a vagyonos osztálynak, de nem jutott eszébe közülük ilyesmi senkinek. Gróf Kreith Béla volt az első, ki már ifjúkorában hozzá látott a dicső ko szakra vonatkozó képek és emlékek összegyűjtéséhez. A Nemzeti Muzeumnak adott kisebb gyűjte­ményén kívül összegyűjtött tízszer annyi emlék­tárgyat. Több ezer nyomtatott képet, több száz festményt, fegyvert, honvéd zászlókat és ruhákat, több ezer proklamacziót, nyomtatványt és kézira­: tot, Kossuth Apínknrk csa'-'nem összes turini bútorait és nevezetesebb emléktárgyait stb. gyűj­tött, összevásárlásukra áldozya vagyonát, s ezen­kívül minden idejét. Báró Helfert József valóságos belső titkos taná­csos. a Ferencz József rend főkancellárja, 1848 —49 i történész és gyűjtő (mint ilyen a legquali­; fikáltabb szakember,) kétszázezerforintnál magasabb ; értékűnek jelentette ki levélben is gróf Kreith ' Béla muzeumát. I Krivácii József ezredes szerint: „Gróf Kreith ' Béla a Kossuth rcuzeum létesítésével, valamint csupa hazafias képeinek terjesztésével olyan nagy . mértékben mozdította elő a Kossuth kultuszt és a függetlenségi eszmét, miut rajta kivül senki. • Ezzel örök éidemekst szerzett. ; Valóságos rajongó hazafiságtól áthatva egy ember; ő végezte azt, amit az egész namzetnek J kötelessége lett volna : a hösök és vértanuk emlék­tárgyait összegyűjteni". És mi lett erte a körönét ?' I Ennek az óriási gyűjteménynek a boldogult jó í Gerlóczy közbenjárására a fővárosi 'anács oda ! adta a Stefánia-uton levő régi műcsarnokát, de j rövid két évre rá, Gerlóczy halála után elvették | a gyönyörű helyiséget, azt mondták, hogy kell a : főváros régiségeinek, i De mást nem adtak helyette. I A hősök, vértanuk és Kossuth Apánk emlék­i tárgyainak pedig kilencztizedrésze rossz raktárba került vízhordó- és szemetes kocsik közé, mivel | gróf Kreith Béla a már föláldozott vagyonán kivül többet nem áldozhatoit a Kossuth muzeumra. (Egy kis része most ]a Józsefvárosi körben van kiállítva.) A Nemzeli Muzeum kijelentette, hogy ezidő­' ezeiint nincsen helye akkora gyűjtemény befo­; gadáxára. De a német Goethe emlékeknek tudtak igen szép helyet adni az Akadémia palotájában. U'y furcsa dolog ez, mintha a Kossuth-erek­Ivékiiek palotát emelne Berlin, de Goethe vagy Bismarck emléktárgyaknak nem juttatna helyet, azok száliástaianok lennének a német fővárosban, mint nálunk a Kossuth-muzeum. Ez a rettenetes közöny eszünkbe juttatja Kos­suth Apánknak egy szörnyű megjegyzését Midőn a gyűjtemény alapitója Turiuban dicsekedve em­iitette, hogy ezer és néhány féle Kossuth képnek a kiadmánya van már összegyűjtve : keserűen jegvezte meg erre Kossuth : „Vigyázzanak, hogy a mai geneiácziónak haza­fiatlan politikát üző nagyobb része csupa közönyből, még a szemétdombra ne juttassa az 1848—49-i hőslik emléktárgyait az ón sokféle arczképeimmel együtt." De azért nem esünk kétségbe. Talán vannak még a mai generácziőnak, is haza­fiasabb tagjai, akik nem engedik elpusztulni a hősök és vértanuknak e valóságos Pantheonát. Dr. Kacnány Géza jeles írónk és történészünk megir'a a szabadsághajez összes vértanúinak könyvét. Tiz évi tanulmány és kutatás nyomán leirta ós a múzeum képeiből illustrálta az 1848-49-, 1850-, 1851 , 1852- és 1853 ban történt összes kivégzéseket, Magyar Vértanúi Könyve czim alatt. Vas József pedig kiadta százhatvannégy arcz­képpel, a kivégzéseket mutató többnyire egykorú képekkel ós 12 szines mülappal illustrálva, díszes kötésben ezt a müvet. Az ehő kiadásnak az i'sszesjövedelmét a muzeum, fönntartására adományozom. ii műnek ára 6 korona 80 fillér, de lehet belőle tiz és husz koronás példányokat rendelni a muzeum támogatására, melyek igen vastag papíron és nagyon díszesen vannak kiállítva. Megrendelhetők nálunk is egyszerű levelezési lappal is. Ajánljuk az album megvételét, mert az 1848 —49-i hősök, vértanuk és Kossuth Apánk emlé­keit mentjük meg ezzel. A szerkesztőség. Tanügyi levél. Nagyságos kir. Tanácsos, Tanfelügyelő Ur! Engedje meg, hogy becses türelmét egy kevés időre igénybe vehessem és szomorú iskolai viszo­nyainkról Nagyságodat értesítsem. Teszem ezt azért, mert már érzem, hogy ugy testileg, mint lelkileg ki vagyok merülve s ezt a terhet tovább vinni — ha csak magamat idő előtt feláldozni nem akarom — képtelen vagyok. Az iskolánkhoz tartozó Cserencsócz és Zsizsek­szer községekben az ez évi tankötelesek száma a mindennapi iskolában 268, az ismétlő iskolában 98. S arra vagyunk kényszerítve, hogy e nagy­számú tanulósereg oktatását ketten végezzük ; mert daczára, hogy a közig, bizottság 1898. év­től fogva sürgeti a harmadik tanterem és tanítói állás szervezését, az a mai napig a megvalósulás stádiumába nem jutott. Tudva a felsőbb hatóságnak ez évi szigorú ren­deletéről, azt hittük, hogy e tanévben föltétlenül szervezve lesz iskolánknál a harmadik tanítói állás, azért addig is, mig a harmadik tanerőt megkapjuk, ideiglenesen fölvettünk a 2 tante­rembe 241 mindennapi iskolai tanulót. Még pedig ugy, hogy feleségem tanit a II—III. osztályban 97 növendéket egész napos tanítási rendszerrel. A többi f, IV., V., VI. osztályban 144 növen­dék ideiglenes tanítását én vállaltam magamra uay, hogy az I. osztályban délelőtt tanitok 70 növen­déket, a IV—VI. osztályban délután 74 növendé­ket, s még ilyen iskolázás mellett is 27 gyer­mek maradt ki az iskolából. Tekintve, hogy idegen ajkú és határszéli isko­lánál van ez az állapot, a hol — még ha a nö­vendékek létszáma a törvényes volna is — hogy ha az ember a törvény követelményeinek eleget akar tenni, — ami minden tanítónak erkölcsi ! kötelessége — e munka egész embert igényel, minden tehetségét igénybe véve; arra kérem Nagyságodat, hogy sürgősen intézkedni kegyes­kedjék, hogy e tarthatatlan állapot iskolánknál mielőbb megszűnjék. Mert én, hogy egész éven át 144 növendékkel vesződjem, arra 1-ször már egészségi okokból képtelen, vagyok mert a napi 6—7 órai tanítás már annyira megviselte szervezetemet, hogy rosz kövotkezménveit már mellemben érzem. Másodszor: szívesen dolgozom, csak munkám­nak gyümölcsét, eredményét láthassam; de ilyen körülmények között arra, hogy a törvény köve­telményeinek eleget tehessek, — látom — kép­telen vagyok. Mert idegen ajkú népiskolában — még ha a növendékek létszáma a törvényes is —az iskola egész embert igényel, minden tehetségével és kötelességérzetével együtt, Mert félnapos rendszer mellett ennyi növen­dékkel idegen ajkú népiskolában, még a legna­gyobb erőfeszítés mellett sem lehetséges a tör­vény kívánalmainak eleget tenni, az kétségtelen. Hogy tehát a törvény intencióinak eleget te­hessek, s hogy munkámnak eredményét láthas­sam, addig is, mig iskolánknál a harmadik taní­tói állás betöltetik," a félnapos tanítási rendszert beszüntetem olyformán, hogy csupán az I. osztály 70 növendékét fogom oktatni; mert ennél több a tanterembe be sem fér. Amidőn ezt Nagyságodnak vagyok bátor beje­lenteni, szíves intézkedését kérem. Egyúttal kénytelen vagyok azt is jelenteni, ' hogy az egyik tanterem tetőzete és mennyezete

Next

/
Oldalképek
Tartalom