Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-03-29 / 13. szám

10 MAGYAR PAIZS 1906. márczius 29. Az eltemetett emlékek sírjaikból visszafordul­nak és szivén szúrnak. És a legszentebb érzelmeiben méltatlanul meg­bántott nemzett elmondhatja annál a szent sírnál: Tenger kiapadhat. Kőszikla ledőlhet, Sarkából az idő Kidönti a földet: Kossuth igazsága Rendületlen áll meg; Magyarok istene, Emlékét is áldd meg! Márcziusi beszéd. A zalaegerszegi iparos ifjak önképző egylete 18-án ünnepelte meg a szabadság napját, amint emiitettük a mult számban. Az ünnepi beszédet dr. Kele Antal ügyvéd tartotta majdűem egy óra hosszáig feszült figyelem mellett. A beszédnek igen érdekes ós gazdag eszmeme­nete voP. Ott kezdte dr. Kele, hogy most már 58 adik­szor ünnepeljük a szabadságnak nagy napját. Az öröm ünnepnek e nagy napját most gyászszal ünnepeljük. Mert most. ugy vagyunk, mint a hol el van törölve a parlamenl, melyet lánglelkü apáink megteremtettek. Ezután beszél a 12 pontról egyenkint. S be­szél Petőfiről. S a márczius 15 két Petőfi napjá­nak szeretné nevezni. Szeressétek a magyar hazát ugy, amint Petőfi Sándor szerette, s mindent megtettetek. „Tiéd vagyok. Tiéd, Hazám, e sziv, e lélek .. .,Szentegyház keblem belseje, oltára képed, Te állj, s ha kell, a templomot eldöntöm érted". És eldöntötte. Az oltárért, a hazáért kiontotta kebléből a vért és ledöntötte önmagát, az eszmék­nek e fényes gazdag templomát. Kiről Jókai is azt mondotta, hogy Segesvár mellett az a buta kozák, mely Petőfi szivébe mártotta lándzsáját, nem is gondolta, dehogy tudta az a buta kozák, hogy egy egész templomot rombol össze tele istenséggel. Beszédében dr. Kele Antal tovább üzi a képe­ket és hasonlatokat. A templomnak Kossuth volt a papja. Védőszentjei a vértanivk, az aradi 13, Csany, Batthyány stb. És Batthyánynál megint uj eszmébe kap a szónok, melyre felhívja hallga­tóinak a figyelmét. Felhívja a közönség figyelmét a vértanú végrendeletének nagyszerűségére. Batt­hyány volt az első független felelős magyar mi­nisztériumnak elnöke. Már lemondott, mert hi­szen békés természetű ember volt, mégis kötél­halálra Ítélték. A börtönben haldoklott s orvos­sággal élesztgették, hogy életben felakaszthassák. A halálitéletet golyóra változtatták. Gr. Batthyány Lajosnak, utolsó szava, végrendelete ez volt: „E-jenahaza!" A lövések eldördültek s ő meghalt. Gr. Batthyány halálának a helyén Bpesten egy örökkön égő mécset akarnak állítani, hogy égjen az, „míg a nagy Dunának habjain egy honfiszem pihen, mig magyar lakik a parton, s mig a ha­zának egy romlatlan gyermeke leszen" . . . hogy égjen szent Vesztatüzként, a ki nem oltható ma­gyar hazaszeretetnek örökkön égő lángjaként. Égjen a templomban, mondja Kele, égjen a lelkünkben ez a mécs. Aztán egy futó pillantást vet a szónok 400 éves töiténelmünkre Mohácstól, Sőt visszanéz II. End­rére s a vérszerződésre. Most, úgymond, össze tűzött a két fölség: a király és a nép fölsége. Mit kell tennnünk ilyenkor? Csak a törvényre kell ügyelnünk! mondja a szónok határozottan, és erős hangsulyhal. Befejezésül találóan szól az iparosokhoz. Van­nak a magyarok között o'yanok, kiket a külföld utol nem ért. Igyekezzenek a többiek is, hogy nagyobbak- nagy óbbak legyenek müveik utján, mert evvel az. országunk is mind erősebb lesz. Hogy a fogyasztó közönség figyelme ide terelődjék, egyik erős kellék az is, hogy iparosaink kitűnő dolgo­kat produkáljanak. Kitűnő dolgokat produkáljanak magyar szellemben, magyar Ízléssel stb. Áldja meg az Isten — végzi a lelkes beszédet a szónok — áldja meg ezt a sokat szenvedett hazát és igaz magyarságát. Kivonatolta: l. Magyar nők, ti mivel foglalkoztok? Hogy lehetséges az, hogy egy esztendő alatt, 1904-ben, csak kész fehérneműért 10 millió 791 ezer koronát kellett adni az osztrák nőknek?! Mivel foglalkoztok magyar nők? 150 millió. 150 millió minusz a pénzben s gondolom, két­szer 150 millió plusz a veszedelemben, az egész­ség és erkölcs veszedelmében. Ilyen rosz gazda a magyar. Azt mondják a statisztikusok, hogy a dohányo­zásból és alkoholizmusból, a pálinkából Magyar­országon évenként 150 millió jövedelme van az államnak, a mi jó ugyan, de ugyanannyi káia van az egyes embernek tiszta pénzben, de meny­nyivel több kár, amit szenvednek különösen a pálinka ivás miatt az egészségben és a részegség okozta erkölcsben. Tisztán emberi érzésből s közgazdasági tekin­tetben intjük az embtreket, ne pipáljanak és ne igyanak; legfőképen pálinkát ne igyanak. Tessék csak elgondolni: 150 millió! Felhívás amagyar gyáripar érdekében indítandó országos mozgalomra. Az emberi haladás azon korszakában élünk most, amelyben a gazdasági erők parancsoló, sőt szabad állítani, egyedüli jelentőséggel birnak. Ez erők immár harczban állanak egymással és előre­láthatólag tovább fog e küzdelem fejlődni, mikor azután az államok sorsa és jövendője a szerint fog eldőlni, amint egyik vagy másik erősebben fogja megállani helyét e gazdasági csatában. Nincs sok idő a gondolkozásra, a halogatásra. Ma évek alatt annyit fejlődünk, mint 20—30 évvel ezelőtt egy-egy evtized alftt sem. Az a nemzet amelyik a mostani viszonyok között egy pár évet stagnál, évtizedeket veszít, de esetleg egész jövendőjét eljátszhatja. A többi államok villanykccsija a haladás terén atszánt rajtunk és könnytn a pusztulás örvényébe sodorhat bennün­ket. Itt tenni, cselekedni kell minden habozás nélkül. A kisielküségnek, az előre lemondó szá­mitgatásnak el kell tűnnie. Mi tisztelettel alulírottak már hónapok óta dolgozunk egy eszmén, melynek megvalósítása Magyarországon rövidesen megteremtené a honi­ipart és az európai számottevő tényezők közé emelné a magyar kereskedői kart és ipart. Az eszme a követsrező: Alakítsuk meg a magyarországi összes keres­I kedők szövetségét, melynek tagjai kötelezzék ma­gukat arra, hogy a 2—3 évi határidő mellett szállítandó, a külföldivel árra ói minőségre egyenlő magyar iparczikkeket átveszik. Ugyané szövetke­zet alakítsa meg azon országos részvénytársaságot, amely a kérdéses czikkeket készítő és szállító gyárak t szervezze, épitse és fenntartsa. E kombinátiónak eredménye lesz a magyar ipar felvirágzása és a magyar kereskedelem meg­erősödése. Mert az igy keletkezeit gyárak jövője bizto­sítva van, a kereskedők szövetkezetében, mint biztos és állandó vevőben. A mennyiben a keres­kedő szövetkezetnek érdekében fog állani a léte­sítendő gyárakat iöntartani, hisz ő is részvényes azoknál. A gyár pedig jó és olcsó árukat készít­het, mert a részvényes ugyanaz, a ki az árut a gyártól megveszi. Igy két uton jelentkezvén a haszon, a gyár nem lesz kénytelen, ugy mint eddig az áru minőségének rovására a hasznot hajhászni. Nem lesz szüksége annál inkább, mert meg fog szűnni a külföldi konkurrenczia, vevői biztosak és állandóak lesznek. E terv kiviteléhez óriási erő szükséges. Az igaz! De hisz Magyarország összes kereskedői és iparosai mérhetetlen nagy erőt képviselnek és ott vannak dúsgazdag főuraink, birtokosaink, a kik bizonyára követni fogják az angol példát és pén­züket immár egvszer a magyar ipar és kereske­delem előmozdításától sem fogják megvonni. És annálinkább jogunk van ez áldozatkészségre szá­mítani, mert főuraink éppen a közelmúlt napok politikai viharai között 100,000-ket áldoztak politikai czelokra, tehát most, mikor szintén a magyar nemzet előnyérő 1, jövőjéről van szó, vissza nem vonulhatnak. Itt csak röviden vázoltuk az alakítandó „Magyar országos kereskedelmi szövetkezet ós ipari rész­vénytársaság" tervét. De nem késünk hamarosan előállani további részletes indítványainkkal is. Addig foglalkozzatok az eszmével, közöljétek észrevételeiteket es ha helyesnek találjátok esz­ménket, a miben kétségünk nem lehet — ter­jesszétek azt ós nyerjétek meg annak a mérték­adó köröket, tényezőket T rvüiik alapos kidolgozását részint nyomtat­ványok, részint értekezletek utján fogjuk előter­jeszteni. E lelhivásunkat közöltük az ország összes köz­gazdasági, ipari ós kereskedelmi intézményeivel, a jelentősebb czégekkel, a hírlapok szerkesztősé­geivel, a legutóbbi országház összes tagjaival és hasonló módon ós erólylyel folytatjuk a munkát tovább is. A megkeresetteknek haza fias támogatására számit a Debreczeni Kereskedelmi Kör szervező-bizott- f sága nevében : Dr. Vajda József titkár, ügyvéd, | Kontsek Géza elnök, nagykereskedő, s még 23 aláirt név kereskedőkből, gyárosokból. A szoczialismus terjedésének főoka. Mi mindnyájan, kik az emberiség haladásának előmozdításában részt veszünk, éppen ezáltal nagy kincseket nyerünk az egyetemiségből. Kötelessé­günk tehát, hogy viszont mi is szellemi tekintetben az egyetemiségnek valamit nyujtsunk. Aki tőle kapott, az köteles neki is adni, csak ez az igazi morál! Mi által adunk mi tehát az összességnek? Az által, hogy az emberiség szellemi haladásán közreműködünk. Ec kétféle képpen történhetik: vagy ugy, hogy magunk is mint szellemi úttörők működünk, ami azonban csak kevesnek van adva; vagy pedig ugy, hogy az emberiség szellemi út­törőit az ő működésűkben eszményileg, de főleg anyagilag támogatjuk. Ez oly kötelesség, mely az összességet illeti. Összeség alatt pedig nem ertek valami abstrakt lényt, hanem minden egyes embert, aki általában részt vesz a szellemi haladásban. A mai társadalom egyesei ma majdnem teljesen megfeledkeztek arról, miszerint erkölcsi kötele­ségünk az, hogy az emberiség szellemi haladásá­nak úttörőit segítsék s igy közreműködjenek a szellemi haladáson. Honnan van a korlátlan moterialismus, ez a szellemi sivárság, amely minket most minden oldalról körülfog. Mert az emberiség iránti emiitett kötelesség úgyszólván figyelembe sem vétetik, holott mégis aki ezen kötelesség szerint cselekszik, az önmagát emeli szellemileg. De hát az ilyen kötelesség tudata, sajnos majdnem egés/en kiveszett; s onnan magyarázható meg a mai általános emberi­ség szellemi sivársága. Rettenetesen jelentkezik ma a szocziális kérdés. Évről évre nagyobbodik azoknak száma, akik mun­kát akarnak, de nem találnak. Amellett az össz-, gazdaság magában véve növekszik; de aránylag! csak kevés embernek van abból haszna, akik ka-; mátok és kamatok kamatjai altal folyton gazda­gokká lesznek. Ellenben tolyton szegényebbé lesz a nagy tömeg ts középosztály is. Azr mondják, hogy ennek oka a kapitalizmus I és ezért támadni akarják a tőke gyűjtést általa-j ban. Ez azonban hamis nézet. A természet ugyanis mindenütt különbségekre törekszik, tehát arra is; hogy a szegények mellett .egyenek gazdagok is ilyesmit találunk a szellemi téren is; találunk embe.eket, akik szellemi benső kincsekben maga-í san állanak és vannak viszont olyanok, akik szellemileg úgyszólván — semmik. Hogy a külső vagyon tekintetében az emberek közt vannak külömbségek: ezt megakadályozni soha sem lehet: épp oly kevéssé mint azt a tényt is, hogy ilyen külömbségek szellemileg is léteznek. Van azonban egy kőiülmény, amely majdnem egészen figyelmen kivül maradt és a mely mégis a szocziális kérdés megoldásának magvát képezi; t. i. az, hogy szellemileg gazdag ember egészen másképp használja föl benső kincseit az egyetemi­ség, az összesség előnyére ; s azután : hogyan szo­kott eljárni az anyagilag gazdag ember az ő javaival. A szellemileg gazdag nincssn megelégedve az­zal, ha csak ő maga jut a megismeréshez; ő azt akarja, hogy ez áttal nyerjenek embertársai is. Megelégedve csak akkor érzi magát, ha szellemi kincseiben részesül az összesség is. Egészen máskép áll a dolog az anyagilag gaz­dag emberrel. Itt sajnosan azt látjuk, hogy a nagyon ritka kivétellel személyi önző czélokra és a család ezéljaira szolgál; az összesség pedig abból mitsem nyer. A közjónak abból haszna nincsen. Ez a szomorú valóság! S ez egyutta 1 egyik főoka annak, hogy a szo­cziális kérdés oly rettenetesen lep föl és kezd nyilvánulni. Cselká József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom