Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-01-11 / 2. szám

2 országon iskolát, ilyenekre nem költött, nem áldozott soha, stb. Hát hiszen állítania kellett volna a nemzetnek. Csakhogy akkor mi lenne, ha a kolozsvári színházat nem bécsi építőmester építené? Bécsben elszegényednének szegények. S ha van is iskolánk, csak nem azért tanulunk, hogy tudjunk s a tudást értékesítsük ; hanem azért, hogy diplománk legyen s mi urak legyünk. Minden egyéb paraszt dolog. Hanem tréfa, ami tréfa, de ez az uraskodás harmadszor ismétlem: élhetetlenség, más szóval butaság. Nem ismerjük az életet s a világ átgázol fejünk felett. Én nem tudom megítélni, hogy a selyem nyakravaló melyik magyar pokróczgyárból kerülhet ki s a nagyságos asszony elhiszi, hogy a sarkantyús csizmát a párizsi bazárból hozzák; enuélfogva nekünk, közönségnek, az orrunkba búzza az aranykarikát az olasz-czigány s fújja a nótát: Zsake, zsake ursule! Sze dej domnu píczule. És mi táncíolunk. Mint a medve. Borbély György. Pangás. Jöttek, multak az ünnepek. Megint minden a régi. Az emberek újra hozzáfogtak a hajszához, tuija. mindenki a kereset forrásnak barázdáját ós a/ ideg ölő munkában újfent annyi a panasz, mintíinu'p előtt. Sőt ünnep multával még többet p<inaszkod nak az emberek. A kereskedő, az ipao akár be záihatnák a boltot, senki sem fordítja feléjük a rud t. Az üres táiczáju közönség elhiszi a sok szomorú vallomást, de nem tehet róla, ő maga is rettenettesen érzi a pénz hiányát. Bezzeg karácsony táján élénk volt a forgalom, nyüzsgő embeiek adták kéziől-kézre az iparoskereskedő ajtók kilincseit. Noha a közönséget nem az az elv vezette, hogy egyszer egy esztendőben csináljon a kereskedő világnak is jó napokat, inkább azzal tüHteteit, hogy egyik-másik különbül tud költekezni, mint a szomszédja, egyik-másik tullie/ííálta a másik igényét, talán meg se gondolták, hogy mit vesznek, vettek és vettek. Hazai e avagy külföldi, azzal nem törődtek a vevők, talán a kereskedők sem, a sok fonnt pénz akkor is, ha osztrák portékáért fizetnek, s akkor is, ha a tárgyakat a hazában készítették-e. Az ered meny nem lehetett má

j, a vásárlási felbuzdulás után, mint a pangás: most a haszont tulajdonkeppen nem azok könyvelték ei, a kik a becsi gyárosok potíékáját eladták, hanem azok, a kik a portékát ide beküldték. A hazai pénz nem marad idehaza, nem itt jár kézről-kézre. Itt nincs kész anyag ahhoz, hogy a forgótőkét növelje és a pénzk igalommal a kö nyor oit enyhítsük. És ha anyagunk lenne is, ha van is olyan ez a publikum, bogy a mag\ar gyártmányt meg nem veszi, mert beteges a fö.fogásunk és azt hisszük, hogy a brassói, gácsi szövet mindjárt jobb, mihelyt reáfogják, hogy angol gyártmány. csak a halált szenvedi. A kereszténység belenyugvást követel az embertől az utolsó elkerülheílen sorsába. Mert valódi megnyugvás soha sem á!l fönn a nélkül, hogy azt egy többé-kevésbbé öntudatos kiengesztelődés egy bizonyos neme nem előzte volna meg. A világ egész rendjében találunk oly berendezéseket, a melyekben a morális irányzat uralkodik és a tisztán észszerű fölfogás csak annyiban gyakorolhatja jogát, amennyiben akkor veszik igénybe, ha amazok nem elegendők. Ily berendezések pedig: a család, az állam, iskola, tetipiom stb., mely mindnyájuknak azon czéljuk van, hogy az egyesnek letét jobban biztosítsák, mint a hogyan ő ezt magái a hagyatva tehetné. A család oly szorosan van beleszőve a teremtés alaptervébe, hogy még az ember születésével is összeköttetésben áll. Czélsverü volna, ha a házasságot a mi álláspontunkból megvizsgálnék, miután ennek helyzetét a mai polgári társadalomban és ezzel együtt fontosságát is sokszor az ujabb időben vitatárgyává teszik. Mert a házasság bár általánosan el is van terjedve: mégsem vehető csupán természetes viszonynak. Nyilvánvalóan gyakorlati morálií irányzatot rejt magában és azt kívánja, hogy e szerint bánni is kell vele és őt méltatni is. De MAGYAR PAIZ

S Vájjon miben hibás a vásárló közönség. Abban első sorban, hogy erős sovinista ott, a hol palaczkok mellett kell kiönteni a magyar ékesszólás dikczióit, de szűkkeblű ott: a hol a pénz beszól és a hol tettekkel kell a hazafiasságot bizonyitani. Ez az iparpártolási közömbösség azonban, mélyreható gyökerű Magyarország kezdettlege3 ipar állam. Az iparpártolási akc^ió csak akkor lesz koncentráló erejű, ha a nagytőkések nem fogják szégyenleni az ipart, ha itt is létesülnek gyárak, a melyek nem szórványos területen leijesitik a missziót, hanem mindenfelé a hazában füstölgő kémenyek hirdetik azt a józan elvet, hogy az agrár államban a földműveléssel, baromtenyésztéssel is párhuzamban haladhat az ipar. A pangás akut jellegű tehát. A karácsonyi vá sáiok nem birnak a végleges opeiáczió jellegével: mert az organikus bajt csak csillapítja: az egykét ünnepi hangulat és vásári kedv. Ezen csak a vásárlók és kereskedők összetartó ereje változtathat eiedmónyesen. Az ha hazai termenyt vesz, emez ha hazai ipari készítményeket tart. A végeredmény azonbau csak akkor lesz igazi, ha nekünk magunknak lesznek bőséges ós művészi kivitelű olcsó áruink, a mikor az iparos idehaza talál piaczot készítményeinek eladasára és nem kell idegenbe vinni azokat a tárgyakat, a melyeket újból haza hozunk drága pénzért. Ez a végleges megszüntetése a pangásnak, még messze időkre nyúlik. A gyárak létesülése nem megy olyan hamar mint egy fecskefészek megépítése. Egy egy fecske pedig nem csinál nyarat. Az ipaipártoiók ligája azonban már a gyárak megópitese előtt életképes erőt önthet r> *pangó, vértelen ipari világba, ha ha/ai gyártmányokat vá'-ároi és bizonnyal nem a hazafias ipaiosokon és kereskedőkön fog múlni, ha ide haza is lesz készicő és vevő. A józan keieskedelmi törvény az: hogy mentől sűrűbben forogjon a sok krajc/ár. mint a ritka forint. A pénz kézről-kézre adása élénkebbé ceszi a társadalmat és nem kell attól félni, hogy a pénz megoszlik és nem lesz oly imponáló erejű. A tömeg emberek keztben megoszló pénz uj ós uj keie-etforráera utalja az embereket, mig egykét kiváltságos boldog halandcja a teremtésnek csak luxust űz a maga boldogságából. A nap ereje sem volna oly fönségesen éltető, ha egy pontra ontaná sugarát, mig szejjel ágazó sugarai olv hatalmas egészszó teszik, mely az egész világnak nyujtjj javait, mely szétforgácsolódó sugarai daczára oly becsülettel betölti rendeltetéseit. Ez az elemi disztinkczió is mind azt bizonyítja, hogy a megoszló pénz, a pénz forgalma, a kezrőikézre adás, de mjgában véve az emberek összetartó ereje, kepes megszüntetni a pangást, képes kideríteni az emberek felett a beboruló eget. Védő Egyesület. Igyekszünk, hogy ez alatt a czim alatt ezután minden héten szóljunk valamit a Védő Egyesület érdekében. Most egyelőre csupán tiszteletteljes megszólítást intézünk jó barátainkhoz, közvetlen éppen azért, rr.ert a hnzasság czélzata gyakorlati

: mindenekelőtt keil, hogy az ne nólkülöz;ön benső tartalmat, hogy igy nagy czéljának megfelelhessen, így aztán némelyek szerint egészen közömbössé válik az, — ami különben manapság a vitatkozás fő tárgyát képezi — t. i hogy vájjon mily fórum eíőtt köttetik meg az, de végtelenül sok függ attól, vájjon mily erkölcsi élettel „mily valódi" szellemi müveléssel lépnek házasságra, hogy azt aztán tényleg ós valóban megalapíthassák és termékennyé tegyék. Ha a házasságot általánosságban meg ke

1lene haíároznnnk, akkor az ujabb jogtudósok alacsony teteie;vel szemben még mindig a rég', római jogt&nitók tetelei mellett kellene állanunk, a melyek a házasságot oly birtoknak nyilvánítják, melynek nemcsak emberi, de főleg isteni intéz ményekben van alapja. Mert csakis ezen fölfogásban találja meg a házasság azon talaját, hogy magasztos hivatását teijesitse ; ós csak is ezen hivatásánál fogva lesz a házasság azzá, a mivé lennie kell; vagyis lesz az jogosulttá. Ugyanazon szükségesség, a mely a világ rendjét arra indította, hegy az ember kezdeteit a családban megfelelő gondozásba helyezze: ez a szükség 1906. január 11. és közvetett ismerőseinkhöz, a magyar szellem szeretőihez, a magyar ipar pártolóihoz, ügyünk jó barátaihoz. Megengedhetünk magunknak egy kis társalgást a magyar ipar érdekében. Nem lenne e jó, kérem, ha csatasorba állanánk? Oh, nem kell csatázni, nem kell küzdeni semmit. Semmit. Álljunk össze, csináljunk egy testületet. Alkossunk egy iparvédő egyesületet. Ketten vagy hárman; ötvenen vagy százan. Kettő is több, mint egy. De hiszen nem is kell alkotni. Ezelőtt hat esztendővel megalapítottuk Zalában a magy ir ipar védelmének az eszméjét és meg is alakítottuk a Zalavármegyei Iparvédő Egyesületet. Megalakítottuk egyszerre párhuzamosan a kolozsvári erdélyrészi iparpártoló egyesülettel. Nem csalódom ez a kettő volt az első az országban ebben a mi időnkben. Ez a kettő volt az első és utolsó ebben a hat évben. Tudjuk, hogy a miénknek, a Zalavármegyeinek, viharos históriája volt, aztán elhallgatott. De hiszen a Kolozsvárinak nem volt vihar s históriája, mégis elhallgatott. A miénk elhallgatott, de nem szűnt meg. Hallgatása és leendő felszólalása között összekötő kapocs volt a Magyar Paizs, amelyet el nem lehetett halgattatni. Tehát csak elhallgatott, vagy elaludt, s csak löl kell ébreszteni. Fölébreszteni valakit, valamit, könnyebb, mint ujat teremteni. Ébresszük föl. Most hat év múlva ujabb mozgolódások vannak a magyar ipar védelmére nézve. A kolozsvárit újból felébresztették. Sőt a szomszédságában, Tordán uj védő egyesületet alkottak. Hol van az országban olyan vármegye, mint Zalavármegye? Nem szabad enaek még harmadiknak sem lenni. Zalavármegyének elsőnek kell lenni, ahol szárnyát a magyar nemzet Géniusza bontogatja. De ne czifrázzuk a dolgot. Csak gondolkozzatok Kedves barátaim! és Tisztelt Uraim! Meg kell teremtenünk A Magyar iparvédő Egyesületet, akár függetlenül, akár a már közelbm Bpesten fellépett Magyar Iparvédő Egyesületnek a fiókjaként. Meg kell teremtenünk, ha magyaroknak akarunk neveztetni. Vagy svihákok vagyunk. Éti ugy gondolom, hogy nem is szükséges, hogy százan, ezeren legyünk a tagjai; de az szükséges, hogy minden rangból és rendből, és mindenik nemből, és mindenik osztályból legyenek képviselve. Legyen ott assz(ny és férfi, öreg és ifjú, szegény és gazdag, bankár és földmives, kereskedő és iparos, ur és szolga, tisztviselő és cseléd. S közös tanácskozással vezette az egyes embereket művelődésük folyamatában azon közösséghez, a melyböi lassú fejlődés ós különféle átalakulás által keletkezett az állam az ő részleteivel. Miként a házasság ugy az állam ép oly kevéssé csupán csak természeti vagy csak tisztán logikai fejlődmény, hanem egy történelmi képződmény, a mely csak hely és alkalomhoz képest fejlődhetett. Az ujabb időben erősebb buzgósággal vezetett illetékességi viszályok az iskola és egyház közt veszítenek fontosságukban: ha meggondoljuk, hogy ezek valósf'gban csak segéd eszközök és hogy fölöttük áll az ész szabad birodalma, a mely az erkölcsileg törekvő embernek nemcsak hogy a saját választást és önelhatározást megengedi; sőt, feladatává is teszi azt. A templom és iskola abban különböznek az államtól, hogy ezek az egyes embernek a benső fejlődés szabadságát és önállóságát illetőleg sokkal nagyobb engedményeket kénytelenek tenni, mint az állam, a mely sokkal föltétlenebbiil követelheti azt, hogy polgárai azáltal a hozott jogszerű törvényeknek magukat alá rendeljék. — — — Cselkó József.