Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-01-11 / 2. szám

1906- január 18. MAGYAR PAIZS 5 megbeszélnök, hogy milyen uton-módon emelhetnők föl a magyar iparos embernek a sorsát, s milyen uton-módon fejleszhetnők a magyar iparmüvészetet és milyen uton-módon verhetnők vissza a nyakunkra zúduló idegen iparczikkeket. Összeköttetésbe lépnénk a kereskedelmi miniszter úrral, elkérnők a magyar gyárak névsorát. Összeköttetésbe lépnénk az Országos Iparvédő Egyesülettel. Adna tervet, tanácsot, eszmét ő is. Avagy végezhetnénk üdvös dolgot önállóan csupán a saját szük körünkben. Keresnők a nyitját, hogyan lehetne az, hogy a zalamegyei kalapos eladhassa mind a magyar gyártású kalapjait, és hogyan lehetne kivinni a kereskedő károsodása nélkül, hogy a zalai emberek csizmát, czipőt zalai mesteremberek készítményeiből vásároljanak stb. Gondolkozzatok jó emberek, magyar emberek. M. P. szerk. A zalaegerszegi irodalmi és művészeti kör estélje. Folyó hó 6-án tartotta a zalaegerszegi irodalmi és művészeti kör ez évben elsó estélyét. Azt gondolom eléggé jellemzem az irodalmi és művészeti kör népszerűségét ha csak azt írom, hogy a Bárány terme már Vi9 órakor zsúfolásig megtelt. Minden ott lévő tudta, hogy ma az irodalmi és művészeti kör estélyén van és műélvezetben fog részesülni. A zalaegerszegi irodalmiés művészeti kör a feladatát fényesen teljesiti: ugy a vezetőség, minta szereplő tagok igyekeznek az ígéreteknek eleget tenni. A szereplő tagok pedig nem nagyitok, felűlállanak a vidéki dilettántismuson. Első szám volt Bryk Rezsőtől a Spanyol induló, melyet a kör zenekara adott elő. Dicséret és elismerés úgyszólván felesleges, mert a kar ugy adta elő e darabot, hogy felvehetoé a versenyt bármelyik fővárosi zenekarral. Weisz Ignácz főmérnök a szerkesztői üzenetekből véve thémáját, kedves s kaczagtató felolvasást tartott. Dr. Halász Miksa fuvolán a kör zenekarának kísérete mellett a Fülemüle szerenidat játszta. Halász dr. kiváló technikával tűnik ki, biztos játékával mesteriesen adta e!ö a fülemüle csattogását. Hatalmas tapsot kapott érte. — Következő szám volt »Nászűnnepen« keringő Dr. Falk Zsigmondtól; a kör zenekarának kísérete melleit előadta a kör férfi énekkara. Oly biztosan énekelt a kar, hogy kedvünk kerekedett volna tánczra perdülni. S mily önfeláldozás kellett, hogy Sándor Zsigmondban legyen, míg ezt ily alaposan betanította. Az énekkar tagjait megrovás illeti azért, hogy rendesen nem járnak el a próbákra és az amúgy is sokat fáradozó karmesternek kétszeres munkát adnak. — A művész szerelmét, zenekisérettel Klimkó Antal játszotta el. E darab, mely mar magában a magyar zeneirodalom remeke, biztos kezekbe került, szép volt a kiséret is. Ilantke Emil egy saját szerzeményű verses elbeszélését adta elö, a »Kis berezeg szerelme« czimmel. Ugy az előadás, mint a darab nagy tetszést aratott. Utoljára ismét a zenekar játszott, mely után a közönség bálája kitört Sándor Zsigmond iránt. Falrengetö taps zúgott tel és perczekig tapsolták Sándort. Az irodalmi és művészeti kör legtöbbet Sándor Zsigmondnak köszönhet, ki feláldozva minden idejét, úgyszólván a körnek a lelke. Művészetét igyekszik a zenekar minden tagjaiba átvinni, s mint minden mesternek legnagyobb öröme ha a kar minél szebben játszik. Adja Isten, hogy el ne veszítse rendkívüli türelmét. Hangverseny után az itjuság tánczolni kezdett, mely reggelig tartott. A jelenvolt hölgyek a következők : Dr. Ábrahám Ernöné, Balassa Benőné, Csesznák Sándorné, Dr. Csák Károlyné, Czobor Mátvásné, Dr. Berger Béláné, Balogh Gyuláné, Deutsch Ferenezné, Fischer Pálné, Dr. Graner Adolfné. Graner Gézáné, Gyarmati Vilmosné, Grész Károiyné, Gerencsér Györgyné, Dr. Hárv Istvánné, tlann Jánosné, Dr. Halász Miksáné, Kovács Iválmánné, Kosztrabszky Ferenczné, Paukovich Györgyné, Pakróczy Nándorné, Puskás Kálmánné, Paizs Kázmérné, Skublics Jenőné, Somossy Nándorné, Singer Miksáné, Schütz Frigyesné, Takács Józsefné, Tikk Lászlóné, Dr. Thassy Gáborné, Udvardy Vinczéné, Weisz Ignáczné, Balázs Mártonná, Morandini Tamásné, Dr. Urbauek Károlyné, Kászonyi Mihályné, Vimmer Lipótné, Rohonczy Istvánné, Sárközy Viktorué, Dr. Föglein Miklósné. Leányok : Balassa Anuska, Balogh Margit, Csesznák Meláuia, Stefi, és Anuska, Graner Juliska és Aliz, Graner Margit, Grünwald Irma, Gyarmati Sári és Irma, Grész Irma, Elza és Ilonka, Gerencsér Mariska, Háry Clariese, Mayer Marianna, Paukovich Stefike, Pakróczy Ella, Rechnitzer Gizella, Skublics Lenke, Somossy Ilonka és Juliska, Udvardy Rafaella. ifj. C/.uki. Felhívás a Kossuth mnzeum megmentésére! Az 1848—49-i dicső és szomorú idők szent emléktárgyait gyűjteni kellett volna a nemzet jobbjainak, a vagyonos osztálynak, de nem jutott eszébe közülük ilyesmi senkinek. Gróf Kreith Béla volt az első, ki már ifjúkorában hozzá látott a dicső ko szakra vonatkozó képek és emlékek összegyűjtéséhez. A Nemzeti Muzeumnak adott kisebb gyűjteményén kívül összegyűjtött tízszer annyi emléktárgyat. Több ezer nyomtatott képet, több száz festményt, fegyvert, honvéd zászlókat és ruhákat, több ezer proklamacziót, nyomtatványt és kézira: tot, Kossuth Apínknrk csa'-'nem összes turini bútorait és nevezetesebb emléktárgyait stb. gyűjtött, összevásárlásukra áldozya vagyonát, s ezenkívül minden idejét. Báró Helfert József valóságos belső titkos tanácsos. a Ferencz József rend főkancellárja, 1848 —49 i történész és gyűjtő (mint ilyen a legquali; fikáltabb szakember,) kétszázezerforintnál magasabb ; értékűnek jelentette ki levélben is gróf Kreith ' Béla muzeumát. I Krivácii József ezredes szerint: „Gróf Kreith ' Béla a Kossuth rcuzeum létesítésével, valamint csupa hazafias képeinek terjesztésével olyan nagy . mértékben mozdította elő a Kossuth kultuszt és a függetlenségi eszmét, miut rajta kivül senki. • Ezzel örök éidemekst szerzett. ; Valóságos rajongó hazafiságtól áthatva egy ember; ő végezte azt, amit az egész namzetnek J kötelessége lett volna : a hösök és vértanuk emléktárgyait összegyűjteni". És mi lett erte a körönét ?' I Ennek az óriási gyűjteménynek a boldogult jó í Gerlóczy közbenjárására a fővárosi 'anács oda ! adta a Stefánia-uton levő régi műcsarnokát, de j rövid két évre rá, Gerlóczy halála után elvették | a gyönyörű helyiséget, azt mondták, hogy kell a : főváros régiségeinek, i De mást nem adtak helyette. I A hősök, vértanuk és Kossuth Apánk emléki tárgyainak pedig kilencztizedrésze rossz raktárba került vízhordó- és szemetes kocsik közé, mivel | gróf Kreith Béla a már föláldozott vagyonán kivül többet nem áldozhatoit a Kossuth muzeumra. (Egy kis része most ]a Józsefvárosi körben van kiállítva.) A Nemzeli Muzeum kijelentette, hogy ezidő' ezeiint nincsen helye akkora gyűjtemény befo; gadáxára. De a német Goethe emlékeknek tudtak igen szép helyet adni az Akadémia palotájában. U'y furcsa dolog ez, mintha a Kossuth-erekIvékiiek palotát emelne Berlin, de Goethe vagy Bismarck emléktárgyaknak nem juttatna helyet, azok száliástaianok lennének a német fővárosban, mint nálunk a Kossuth-muzeum. Ez a rettenetes közöny eszünkbe juttatja Kossuth Apánknak egy szörnyű megjegyzését Midőn a gyűjtemény alapitója Turiuban dicsekedve emiitette, hogy ezer és néhány féle Kossuth képnek a kiadmánya van már összegyűjtve : keserűen jegvezte meg erre Kossuth : „Vigyázzanak, hogy a mai geneiácziónak hazafiatlan politikát üző nagyobb része csupa közönyből, még a szemétdombra ne juttassa az 1848—49-i hőslik emléktárgyait az ón sokféle arczképeimmel együtt." De azért nem esünk kétségbe. Talán vannak még a mai generácziőnak, is hazafiasabb tagjai, akik nem engedik elpusztulni a hősök és vértanuknak e valóságos Pantheonát. Dr. Kacnány Géza jeles írónk és történészünk megir'a a szabadsághajez összes vértanúinak könyvét. Tiz évi tanulmány és kutatás nyomán leirta ós a múzeum képeiből illustrálta az 1848-49-, 1850-, 1851 , 1852- és 1853 ban történt összes kivégzéseket, Magyar Vértanúi Könyve czim alatt. Vas József pedig kiadta százhatvannégy arczképpel, a kivégzéseket mutató többnyire egykorú képekkel ós 12 szines mülappal illustrálva, díszes kötésben ezt a müvet. Az ehő kiadásnak az i'sszesjövedelmét a muzeum, fönntartására adományozom. ii műnek ára 6 korona 80 fillér, de lehet belőle tiz és husz koronás példányokat rendelni a muzeum támogatására, melyek igen vastag papíron és nagyon díszesen vannak kiállítva. Megrendelhetők nálunk is egyszerű levelezési lappal is. Ajánljuk az album megvételét, mert az 1848 —49-i hősök, vértanuk és Kossuth Apánk emlékeit mentjük meg ezzel. A szerkesztőség. Tanügyi levél. Nagyságos kir. Tanácsos, Tanfelügyelő Ur! Engedje meg, hogy becses türelmét egy kevés időre igénybe vehessem és szomorú iskolai viszonyainkról Nagyságodat értesítsem. Teszem ezt azért, mert már érzem, hogy ugy testileg, mint lelkileg ki vagyok merülve s ezt a terhet tovább vinni — ha csak magamat idő előtt feláldozni nem akarom — képtelen vagyok. Az iskolánkhoz tartozó Cserencsócz és Zsizsekszer községekben az ez évi tankötelesek száma a mindennapi iskolában 268, az ismétlő iskolában 98. S arra vagyunk kényszerítve, hogy e nagyszámú tanulósereg oktatását ketten végezzük ; mert daczára, hogy a közig, bizottság 1898. évtől fogva sürgeti a harmadik tanterem és tanítói állás szervezését, az a mai napig a megvalósulás stádiumába nem jutott. Tudva a felsőbb hatóságnak ez évi szigorú rendeletéről, azt hittük, hogy e tanévben föltétlenül szervezve lesz iskolánknál a harmadik tanítói állás, azért addig is, mig a harmadik tanerőt megkapjuk, ideiglenesen fölvettünk a 2 tanterembe 241 mindennapi iskolai tanulót. Még pedig ugy, hogy feleségem tanit a II—III. osztályban 97 növendéket egész napos tanítási rendszerrel. A többi f, IV., V., VI. osztályban 144 növendék ideiglenes tanítását én vállaltam magamra uay, hogy az I. osztályban délelőtt tanitok 70 növendéket, a IV—VI. osztályban délután 74 növendéket, s még ilyen iskolázás mellett is 27 gyermek maradt ki az iskolából. Tekintve, hogy idegen ajkú és határszéli iskolánál van ez az állapot, a hol — még ha a növendékek létszáma a törvényes volna is — hogy ha az ember a törvény követelményeinek eleget akar tenni, — ami minden tanítónak erkölcsi ! kötelessége — e munka egész embert igényel, minden tehetségét igénybe véve; arra kérem Nagyságodat, hogy sürgősen intézkedni kegyeskedjék, hogy e tarthatatlan állapot iskolánknál mielőbb megszűnjék. Mert én, hogy egész éven át 144 növendékkel vesződjem, arra 1-ször már egészségi okokból képtelen, vagyok mert a napi 6—7 órai tanítás már annyira megviselte szervezetemet, hogy rosz kövotkezménveit már mellemben érzem. Másodszor: szívesen dolgozom, csak munkámnak gyümölcsét, eredményét láthassam; de ilyen körülmények között arra, hogy a törvény követelményeinek eleget tehessek, — látom — képtelen vagyok. Mert idegen ajkú népiskolában — még ha a növendékek létszáma a törvényes is —az iskola egész embert igényel, minden tehetségével és kötelességérzetével együtt, Mert félnapos rendszer mellett ennyi növendékkel idegen ajkú népiskolában, még a legnagyobb erőfeszítés mellett sem lehetséges a törvény kívánalmainak eleget tenni, az kétségtelen. Hogy tehát a törvény intencióinak eleget tehessek, s hogy munkámnak eredményét láthassam, addig is, mig iskolánknál a harmadik tanítói állás betöltetik," a félnapos tanítási rendszert beszüntetem olyformán, hogy csupán az I. osztály 70 növendékét fogom oktatni; mert ennél több a tanterembe be sem fér. Amidőn ezt Nagyságodnak vagyok bátor bejelenteni, szíves intézkedését kérem. Egyúttal kénytelen vagyok azt is jelenteni, ' hogy az egyik tanterem tetőzete és mennyezete