Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-11-22 / 47. szám

2:«6s«fí(iep8ieB, I906, november 22. 47. száir*= EUlfiMtéd ár: Xgy 6m i korou. l'éi érra 8 korou. Sjjyaé érra 1 kor. 3c;m uáa 8 fillér. Alapító és szerkesztő: BORBÉLY GYÖRGY Hirdetések dija megegyezés széria Wyilttér sori 1 kcr Szerkesztőség éi kiadóhivatal : Wlassics-utcza Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS Jt/L HQ-JELENIK: HETENKÉNT OS'CrTÓRTOKIÖIT ESTE. Az alkohol pusztítása. A magyar társadalom pálinkára 186 millió 923 ezer 183 koronát, sörre 45 millió 567 ezer 870 koronát és borra 174.967,500 koronát költött el a közel mult évben. — Ha még egyszer visszapillantunk e számok határtalan nagyságára, összeszorul a szivünk s egy cseppet sem csodálkozunk azon, hogy a hajdanta hős szittya nemzet csenevész unokái lehorgasztott fővel s koldusbottal vitorláznak át az Oczeánon. *) Hiszen ha ezt a rengeteg összeget csak egyetlen egy évre lehetne összegyűjteni (több mint 300 millió korona) nem maradna ebben az országban község iskola vagy templom nélkül s kevesebb lenne a nyomor, a köny. Ha azt mondjuk, ho^y e honban nincs egy talpalatnyi tér, mit vér ne áztatott volna, elmondhatjuk azt is, hogy nincs egy talpalatnyi tér, melyet könnyeinkkel ne öntöztünk volna. És ezt a vérrel és könnyel oly gazdagon öntött szent földet — száz és százezren hagyják itt. Ott csendesebb az élet, mint itten. Ott többet lehet szerezni, mint itten. — Ott a törvénynek szigorú intézkedései óvják az embert az alkohol mértéktelen élvezetétől. Ott az élet biztosító ügynökeinek első kérdése: iszik-e szeszes italt? — Ha igen, akkor csak állja a betétet, a mit fizetnie kell. Angliában a korcsmában csak egy félóráig maradhat a pasas, akkor távoznia kell. Ott a korcsmárost szigorúan büntetik, ha olyan embernek ad italt, a ki már részeg. És'igy hozhatnék fel különböző rendszabályokat, különböző államokból, a melyek az alkoholizmus csökkenését czélozzák. Nálunk is történt valami. Megmozdult az egész társadalom — betordult a fal felé tovább aludni. Hadd csinálja a kormány, csinálják a hatóságok. És a kormány csinálja. A közoktatásügyi minisztérium minden hónapban kibocsát egykét ukázt, fölhívja a tanítói kart és társadalmat az alkoholizmus elleni küzdelemre. A pénzügyminiszter pedig minden hónapban szaporítja az italmérési engedélyek számát. És mi a végeredmény ? Iskola, ha nincs is minden faluban, de korcsma akad 3—4 is. Tehát az állam az egyik kezében az orvos*) És hogy Zalamegyében százak közül alig lehet 5—6 katonát sorozni. Sz. ságos üveget, a másik kezében a mérget tartalmazó üveget nyújtja felénk. Tehát a társadalomra hárul a kötelesség. Felvilágosítani a népet arról a határtalan nagy kárról, a mit a szesz élvezete erkölcsi, egészségi és gazdasági téren okoz. A mi népünknek megkövesedett hite, hogy a pálinka éltet, hogy anélkül munkás ember nem élhet. Hogy micsoda veszedelmeket hordoz méhében ez a tudat, annak a részletezését, a sötétebbnél sötétebb képeket mindannyian ismerjük. Valljuk meg őszintén, hogy a mi társadalmunk e téren vajmi keveset, mondjuk éppen semmit sem tesz. Évek óta csak a sajtó tartja szőnyegen e kérdést. Itt handabandázunk — és a fehér asztal mellett iszunk. Közbe azon gondolkozunk, hogy teljes absztinencziát fogadjunk-e, vagy tartsunk ki a mellett, hogy étkezés után egy kis vizes bor nem árt. Igy bizony nehezen haladunk! Szó se lehet arról, hogy a fenti számok egyszerre elenyészszenek. Évről-évre fognak azok csökkenni. De kötele >'^rsnk a számoknak minél nagyobb mértékben való csökkenését előmozdítani. Mert egy pillanatra sem snabad elfelejtenünk, hogy e számok csökkenésével egyenes arányban kevesbednek a koldusbotok s apad a könny. A felénk nyújtott két üveg közül a menynyivel közelebb jut hozzánk az orvosságos üveg, annál távolabb kerül tőlünk a mérget tartalmazó üveg. Szó sincs róla, hogy egy kis számvetési feladat fölférne a minisztériumban is. Horribilis összeget vesz be az állam, az tagadhatatlan. De ha ezzel szemben a másik serpenyőbe rakjuk az áruházakra, elmegyógyintézetekre, szanatóriumokra, lelenczházakra, bíróságokra, ügyészségekre, börtönökre kiadott összegeket (tagadhatatlan, hogy ezekben az intézményekben a vezérszerep az alkoholizmusé) s e mellé helyezzük azokat az erkölcsi, gazdasági és egészségi károkat — én azt hiszem, hogy az utóbbi serpenyő az előbbivel szemben, jóval lejebb sülyed. De ne nézzük tétlenül e pusztítást, a mely következményeiben öldöklőbb minden pestisnél, minden háborúnál. Akármelyik Rómába vezető utat választhatjuk — csak oda érjünk. Fölszinen kell tartani a kérdést, minden módon a czél elérésére kell törekednünk. V— i. Az ellenség. Ki az? Hol van? Ezek a kérdések jellemzik a magyart. Mert a magyar vér és ideg nem olyan petyhüdt, hogy az ellenség számbeli nagyságát kutassa. NyiJt bátor-/ sággai néz a háborúság ele, nem holmi patkány furfanggal. J Békés természetű a mi nemzetségünk. A békéért odaadja szájától a falatot is. A munkását is megbecsüli. Egy ekehajtásnyi föld megműveléséért kétszer annyit ad, mint a mennyit a munkás megérdemel. Miért? Hát nem sokalja azt a kiadást? Nem és pedig azért mert az 5 földjét munkálta meg a munkás. A barmaikat őrző bóresgvereket családjának tagjai közé számítja, mert az ő barmaira vigyáz. Lelkének egyik fele a földjéé és barmaié, a másik fele a családjáé és barátjáé. A földet azért szereti, mert az termi meg neki a kenyeret. Zöld vetésének láttára kiül arczára az örömnek pírja. Nagy is az ő boldogsága, hogy az ő vetése sem maradt a másé mögött. Barmainak vidámsága, jó kedve, az ő kedvét is felajzza. A föld. a barcmsereg mind-mind 5 értük van. Kikért? A családért! Azért gondol először a földjére és barmaira, mert a föld 2dja házanépónek a kenyeret, a baromsereg s ruházatot. Igazi öröme a családjában van. De a barátainak is örül. A vele egyenlő gazdaembert, a közöttük élő községi vagy állami hivatalnokot egyként becsüli. Valami hatált mégis állit. Csak a megkülönböztetés kedvéért. A papot legelsőnek tartja. Az beszól neki az Istenről. Második helyen a jegyző áll. Ettől inkább fél, mint szereti. Azért mert ez hajtja be tőle az adót. Legközelebb áll a lelkéhez a tanitó. Mert erre bizza életének tovább folytatóit: fiát, leányát. Ma már tudja az a kezdetleges műveltségű ember, hogy ki az a tanitó ő neki. A gyermeke utján ói ti meg, hogy a tanitó eszközt ad a repüléshez. Szárnyat készit a gondolatnak. A gondolat ezeken a szárnyakon emelkedik magasra-magasra: a szabadság hónába. Oda, ahol az Isten lakik. Oda, ahova a gyermek vágyik. Ezért a munkáért megbecsüli a tanítót. A becsülés szeretetté válik az ő szivóbeu Szereti, mert felvilágosítja. Tanácsot kór tőle, ezt pedig megköszöni. A tanitó munkáját szívesen meg is fizeti. Annyit fizet, amennyit a szükebblüség reá szabott. Abban külömbözik a nagyobb műveltségű embertől, hogy nem ellensége a tanítónak. Ezt a vádat egy bürokrata, egy hatodrendii állami hivatalnok „nyilatkozata" érzékeltette velem. Azt mondta : „Hát miért mozognak most a tanítók? Miért nem mozogtak előbb: akkor, a mikor a letűnt politikai korszakban telt pénztárok állottak a Vlassicsok, Csákyak és Trefortok rendelkezésére? Miért várnak most az üres pénztár mellé vezényelt Apponyitól javitáct? Ez a „gyanús" mozgolódás nem lesz hasznukra, mert elfordul tőlük a nép rokonszenve. No, meg aztán azt is tudták, hogy milyen javadalmazásu a tanítói állás; miéit mentek arra a F érfi szabé üzlet! I 10-52 Van szerencsém a n. é. közönség szives tutlomá- T< r T * t sára hozni, hogy Zalaegerszegen, f p 4-y cjrya k rv ii &T a Zalavármegyei Takarékpénztár épületében W, p-^ObV^ ^^Si^V^fe (Kossuth Lajos-utcza) a kor igényeinek megfelelő gegg^-^

^www nyitottam, hol raktáron tartom a legfinomabb hazai és külföldi gyártmányú szö-vetefeet. Budapesten, Berlinben, Drezdában és helyben szerzett tapasztalataim által a t. közönség legmagasabb közönség szives megbízásait és vagyok tisztelettel MÁDLÓ JÓZSEF férfi szabó. Mai számunk 10 olda!