Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1906-10-18 / 42. szám
4 M AGYAR PAIZS 1906. október 2. Dr. Wekerie Sándor miniszterelnök tegnapelőtt két óráig beszélgetett a király őfelségével. A király beleegyezett a Rákóczy féle ügyekbe. A hazahozatalba már elébb, most abba is, hogy az 1715. 49. rossz förvónyczikk eltöröltessék s a Rákóczyék érdeme törvényben elismertessék. Holló Lajos s a magyar ipar. Holló Lajos orsz. képviselő 8 a Magyarország szerkesztője első sorban áll azok között a kevesek között, akik komolyan aggódnak a magyar nemzet sorsán s komolyan szivükön hordják a magyar faj ügyét. Kossuth F. ipar és keresk. miniszter előterjesztette iparfejlesztési nagy javaslatát. Külföldi tőkék, külföldi pénzemberek jöjjenek 8 csináljanak nekünk gyárakat. Továbbá, hogy iparsegélyekre szabad rendelkezésül, „diskréczionális" öszzeg legyen a miniszter kezébsn. — A pénzügyi bizottság tegnapelőtt tárgyalta a javaslatot. A bizottságban Holló Lajos volt, aki hatékonyan felemelte szavát, hogy tél az idegenektől Idegen nyelvet, idegen kulturát s ellenségességet terjesztenek azok itt magyar pénzen. Az sem jó, azt mondja, hogy feltetlen szabad segélyezési ha. talma legyen a mindenkori miniszternek. S be is jött a javaslatba az ő elve, hogy csak alkotmányosan, az országgyűlés tudtával, megszavazására tehet nagyobb segélyeket a miniszter. Kultnrhatalmak. A kép, melyet a mai emberiség szemünk elé tár, egy olyan nagy hangyabolynak a képe, melybe hatalmasan belemarkoltak. Mindenben, ami hosszú időn keresztül rendben volt, felbomlott a rend, nagy zavar uialkodik és az építmény öis-ses lakói futva és sietve rohannak építményük rendjének helyreállítására, mely ugy látszott, hogy örök időre szól. Igy bolyong ós futkos az emberiség egy része kezében elmúlt korszakok műveltségének romjaival és maradványaival, melyekkel nem tud mit csinálni, mert elmúlt korszak symbolumjai és typu^ai ós épp azért uj életerőt sem tartalmaznak, tartalmukat elvesztették, vele együtt jelentő ségüket és erejüket. Az emberiség másik része meg az előbbivel nem akar törődni. A feltótlen és az érzéki észleleteken alapuló tapasztalattal az embernek minden regényes érzelme elűzetik; a természetellenesség és természetfölöttiség utáni törekvés nevetség tárgyát képezi, természetesség és velóság a harcz jelszava. Nézzük a történelmet és ísmerjüK el tanítónőnek sőt tükörnek, melyben saját képünket pillantjuk meg. Világosan mutatja nekünk a történelem, hogy ai emberiség minden baja, minden szeEcsétlensége a bennünk íejlő három hatalom valamelyikének: érzékeknek, észnek s a képzelőerőnek egyoldalú kimiveléséből és fejlődéséből keletkezett. Éppen azért az a mi feladatunk, hogy ezen bennünk rejlő hatalmak kiegyezését, összeolvadását benső kölcsönös áthatolását létrehozzuk; mert csak igy lehet szó tökéletes óletösszhangról. Csakiá az ilyen egyesülése, ilyen békekötése a három hatalomnak lehet üdvös a mi kulturánkra nézve. Az érzékek, ész és képzelőerő szülnek bennünk nagy kulturtényezőket. Kell hogy a kulturtónyezők: a vallástudomány és művészet ismét kölcsönösen áthatolják egymást. Az emberiség aranykora ismét meg fog jelenni, ha a vallás egyúttal művészetté és tudománnyá, a művészet egyúttal vallássá és tudománnyá, a tudomány podig egyúttal vallássá és művészetté is lesz. Mindig meg kell gondolnunk azt, hogy mind a három kulturtényezőnek ugyanazon forrása van : t. i. az, hogy az ember az aljasnak bilincseiből megváltva fölszabaditasaék azon nyomástól, melyet reá gyakorol az anyag 03 a természet, a melynek ő ugyanis csak egy részecskéjét képeli. Éppen azért az ön'egyőzós ós az önuralom azon tényezők, melyek az egyes embernél a megváltáshoz és fölszabaduláshoz vezetnek. Mihelvest ezen megismerés minden individuumnál alapelvvé 03 bittétellé vált: akkor az abból nyerendő eredmények és következmények sem fognak elmaradni. Mint a világon minden, ugy a három nagy kulturtónyező is kénytelen engedelmeskedni a szabad fejlődés törvényeinek és engedni a stagnáló tanokból. Ha valamely szellemi iskola, vagy kulturhatalom csalhatatlan akar lenni, akkor ezáltal gátolva van gyakran azon igazság elismerésében, amely esetleg más oldalról történt. Kicsoda merné tagadni azt, hogy a m i vészét és vallás, valamint a tudomány és vallás bizonyos határvidékeken egymásba átmennek és ezen módon mind a három kulturtónyező egy nagy egészet képez. Meg kel! engednünk azt, hogy a három nagy kulturhatalom, t. i. a vallás, művészet és tudo mány különféle utakon egy közös czélt érjenek el; ós nem szabad gondolnunk, hogy ők, mint ez a különböző pártoknál szokás, ellenséges han. gulatban s érzelemben irigy safemmel ós féltékenyen üldözzék egymást. Mert ha ezt tennék: akkor nem lennének sőt nem is lehetnének kulturhatalmak. Tanuja ennek a történelem! Cselkó József. Heti hirek Helyiek. A tulipán szövetség fővárosi vezetősége (Gr. Batthyány Lajosné, Apponyinó, Andrássyné) női iparművészeti ós agyagiparművószeti munkákból bazárt rendez Pesten. Megyénkben, akinek ilyen műve van, haladéktalanul vigye a zalai elnökhöz^ Dr. Szigethy Elemérnó úrasszonyhoz. — A zalai tulipán szövetség tagjai az elnök buzgolkodása fotytán most örvendetesen szaporodnak. Gyűjtsünk a Csány szoborra! Gadl István kerkaszentmiklósi plébánosnak hazafias beszédjére az alsólendvai vértanú ünnepélyen gyűjtötte és beküldötte Gutman Aladár olvasóköri jegyző Alsólendván: Gaál Istv. pl. 5 K — f. Brünner Béla 2 K — f. Koutnyek F. 2 „ — „ Kiss Dénes 2: ^ — „ Biró Lajos 2 „ — „ Csizsek K. 2„ — „ Baranyai Béla 2 „ — „ Guttmau A. 1 „ — » Hegedűs S. 1 „ — „ Tivadar F. 1 „ — „ Lenarits V. 1 „ — „ Faragó István 1 „ — n Ivanics Lajos 1 . — „ PéterfyS.Z.-E 1 „ — „ Eberhardt I. 1 „ — „ Floch Antal 1 „ — „ Ehrenreich J. 1 ,, — „ Erményi J. 1 „ — „ Pataky K. 1 „ — „ Molnár J. 1 „ — „ Zelkó Józs. 1 „ — „ Sáfár E. és L — „ 80 „ Penavinlván— „ 60 „ Biller Albert — „ 50 „ Grüskornyák J. „ 50 „ Téglás J. — „ 50 „ Weisz Hugó — „ 40 „ Maurer F. - , 40 , Horváth L — „ 40 „ Török S> - „ 40 , Tánczos F. — „ 40 „ Weisenstern Á. „ 40 , Gombossy I. „ 40 „ Wendl K. — „ 40 „ Lázár Ist. — „ 40 „ Freyer Béla — „ 40 , WaltersdorferH. „ 30 Simonka J. — „20 Stern Mór — „ 20 Halász J. — „ 20 N. N. — „ 10 Kiss László — „10 Tóth Gyula — , 30 , Schwarcz S. — „ 20 „ Kelemen I — „ 20 „ Varga V. — „ 20 „ Veér Lajos — „ 10 , összesen 40 K — f. Brauner Lajos tanitó, köri elnöknek a gyűlésen te^t lelkes felhívására ós Grau Géza, buzgó gyűjtésére a következők adták a múltkor kimutatott és elszámolt 64 koronát: (Csáktornya.) Sray József 1 K — f. Pataki V. 1 K — f. SraynóGrész V. 1 „— „ N. N. 1 „ — „ Opasits M. — „ 50 „ Dienes K. 1 „ — „ Kovács H. — , 50, Gyarmathy J. 1 „ — „ Szucsits K. — „ 50 , y Steinauer J. — ,, 20 „ Margitai J. 1 „ — „ Simon D. 1 „ — „ Zrínyi K. 1 „ — „ Kirbisch F. 1 „ — „ Filipich L. 2 „ — „ KoÓ8z J. 1 ,, — „ Dr. Ruzsicska 1 „ — „ Láng T. 1 „ — ,. Kecskés F. 1 „ — „ Vreszk V. — „ 60 „ KornteindN.— „ 40 „ Danitz S. — „ 30 „ LöwensohnM.l „ — „ N. N. — ,,20 „ Rónay S. — „ 50 „ Sray F. — „ 60 „ Tömör B. — „ 50 „ Krampatits — „ 20 „ Frász T. 2 „ — „ Szlavkofszky 1 „ — „ Dékány M. — „ 50 „ Siebold S. 1 „ — „ Winkler A. 1 „ — „ Beck Pál — „ 20 „ Szatmáryné 1 ,, — „ Kaczun I. 1 ,, — „ Babuczay M. 1 „ — „ Brauner L. 1 „ — „ Szathmáry S. 1 „ —,, Raotes M. 1 „ — „ Kovács M. — „ 40 „ BezenhoferM, 1 „ —„ Hajdúk N. 1 „ — „ Honfi L. 1 „ — „ LaubheimerR 1 „ — ,. Molnár Béla 1 „ — ,, El sem takarodott a vágyó Dilszaki tündér : jött piros öltönyben piruló tündökletes arczczal, jött mosolyogva a Hajnal szép fia szökre az égről . . . Összeveszett féltékenyen a két égi levente. Déli hónába vonult az első s győztesen ott állt a Hajnal szép gyermeke lázzal dijra sovárgva. Oh boldog s boldogtalan egyszersmind te szerelmes, végzetedet mért rántod olyan hamar ifjú fejedre? Lázzal dijra sovárg, tüze kergeti, lüktet a vére. Bűbájos, ragyogó, de erős is e Hajnali gyermek. S homlokodon, deli Hajna te, ugy megcsattant- isteni csukja! Oh, de szegény hát, mintha egek villáma megölné: meghala s nyomtalanúl eltűnt a hig levegőben . . . Égett már az öreg napnak szeme túl a hegyek közt. Elkergette a csábitót s — a lányka fölébredt Jaj, hova kell lennem? Mi kísértés űzi bolondját árva fejemmel! De hiszen álom játszadozott csak. Már ébren vagyok én. Hősömnek istene! Hála tenéked. Szól és tenger arany hajzatját hátra simítja. Nincs kísértő. Oh de magamra vagyok, bus árva fejemre e zord rengeteg öblén és nincs, nincs, kisegítsen. Hol van atyám, az ősz Huba ? s testvérkéim a gyöngék: Fürge Bodor s a gyönge Szömór, hova tünteuek el ők ? Elhurczolta vad ellenség, mint gyönge galambot saskeselyű? letiporta a mást, mint állat a harmatos égi virágot? Őszhajad, édes apám! a véres porba taposták? S hol vagyon, oh hol van most ékessége szememnek ? dísze virága a harcznak s honszerző magyaroknak ? Életem és lelkem ragyogó jó csillaga hol vagv? Hős E'.e hol jársz ? aki tüzet gyujtál szívembe szelid szerelemmel; fel gyujtád e kicsiny kis házamat, ég lobogással 8 túlról vad csatazajban szerzesz hont a magyarnak. Hajh, boldog s boldogtalan én! vájjon élsz e világon? Oh ha lovak patkója taposta ki szép melledből a szívet! ? Nyeljen el a föld engemet itt e rengeteg öblén, vagy tépjék szót testemet erdők vadjai rögtön . . . Igy szóltál deli Hajna te csordultig keserűen és nagy síró kék szemeden a mp ragyogása mosolygott . . . Nyargaltan-nyargalvást hát csak otí terem egy ló ; Árpád harczából jött, vagy tán küldte a tündér, égből küldte talán jóságosan ezt a segítőt. Tomboli a neve s ismeri a járt utakat egyként. Jer, elviszlek bánatos asszony tisztes apádhoz, elviszlek deli hősödhöz, nem halt meg a harczban. Élnek testvérkéid is otthon ősz Huba karján. Megtért hősöd is a gyilkos fene harczok öléből; csak fáradt, s Bodrog vize partján édesen alszik, mint barlangjában az oroszlán csendes időben . . . De ne fecsegjünk, ülj szaporán föl s viszlek a merre vágyad óhajt, a merre szived sürgése parancsol. „Menjek-e, mint villám, vagy mint a gondolat, ugy-e? Vagy pedig a rohanó szélvész, mely este megindul s reggelig a roppant földet pusztítva bejárja?" — 0 vigy, vigy szaporán jó Tomboli, merre szivem hajt. De ne vigy ugy, mint villám, sem mint gondolat engem, sem mint a rohanó s pusztító szél, hanem ugy vigy „Gondosan ós szaporán, hogy hősöm is épan öleljen, s én is erős, harczos kebelét ép karral öleljem, s mig oda elsietünk, a nap magasabbra ne szálljon." Tünde fehér paripán szaporán közeleg szép Ilijna a hőshöz s nem gondol vele, ág ha szakasztja, lerántja lepelke ruháját. Szíve nagyot dobban látásán vig örömében. Nagy tölgy hűs árnyába hanyatt az itju levente nagy küzdelme után nyugton s édesdeden alszik. Sűrű sötét nagy barna haját szellő emelintgeti a vállára bomoltan. És nem tudja, mi boldogság szállt földre a menyből: Feje körűi repdes s hallgatja a szive veréiét . . . Hálát ád istennek is, a magyarok hadurának - Hallgat a száj, szép gondolatában a szíve beszél csak : Oh, be mi jó látnunk most a nap alatti világot 1 Jaj, de mi ott a nyakán? vér csorg vállára nyakáról. Nemzetedórt, érettünk s érettem van ez is mind . . De sietek, „bekötöm sebeit leves úti füvekkel," s fölverem álmából, nem jó sebesültnek az álom. . . . S jobb most elhallgatni nekem, mint irni szerelmet. Mondani s irni kevés ám, a szívek ha beszélnek. Szép deli lány bekötéd sebeit leves úti füvekkel, s együtt mentetek ősz Huba hajlókába atyádhoz. „Tomboli jó lovadon te közel mellette röpülvén, Szép szemedet szemein, szerelembe merülve, mulattad." S kétszeresen boldog voltál, hogy ifjú szivednek honszerző csatatérről jött hős szerze nyugalmat. Borbély György.
