Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1906-01-25 / 4. szám
VII. év. ZaSaeqersaeg, 1906 január ML a szám. EJ5fi**té«i it: tfj én* 4 korosa, fféí én* í korou. K»C»d ém 1 kor. Iíjn txia 8 fillér. Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Hirdetések dija megegyezés szeriül A'yilttér sora 1 kor Szerkesztőség ei kiadóhivatal: Wlassies-utcza Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS ME&JELBNIK BCEa?El^^K:Í3I^^'X• OSt^TÖRTOKlÖasr E S T E. Zalayármegye megmozdult a magyar ipar védelmére. Nem jelent keveset az, ha ez a hatalmas nagy vármegye megmozdul, önmagában is nagy sulv ez. Hát még ha átszállana a szellem a szomszéd vármegyékre és onnan tovább. Tudtunkkal eddigelé a vidéken csak,. Ko r lozsvárt, Tordán és Szegeden van egy-egy iíjíceletü városi szervezkedés. Zalában megyei a mozgalom. A törvényhatósági nagy bizottságból indult ki. Már a uralt közgyűlés hozott magyarázatokkal jól megindokolt határozatot. Az egykissé szelíd is volt. Egyik kitétele az volt, hogy harczot nem akar előidézni. Pedig aki nyugtot óhajt, harcira kél. Más eredménye nem is lett annak a határozatnak. Itt van most az a nagyeredménye, hogy a határozat folyamányaként felvette az akcziót maga az alkotmányt védó' bizottság. Ez a bizottság egy szűkebb körfl eJőkészitő bizottságot választott, melynek tagjai : Csertan Károly alispán, Árvay Lajos főjegyző, Gr. Batthyány Pál, Bogyay Máté, Ziegler Kálmán, Bosnyák Géza, Szily Dezső, Nagy László, Háry Dezső, Dr. Obersohu Mór, Hajós Mihály, Hájik István. Ez a bizottság most íelhivást szerkesztett Zaiavármegye népéhez, mely a napokban szét is megy Gr. Batthyány Pál elnök aláírásával. Jövő számban közöljük is a nagy tartalmú felhívást. Előzményül jellemzi a felhívás az Ausztriával való közgazdaságunknak ránk nézve szomorú történetét. Azután felszólítja az egyeseket, hogy csekély tagsági díjjal bár lépjenek be a Budapesten székelő Magyar Védő Egyesületbe, mely az 1844. ki Kossuthféle védőegylet szellemében alakult meg nemrégen. Az egyes községekben aztán a köz_ A boszorkányok. Az irodalmi és művészeti kör estélyén előadta Tuczy János főgimn. tanár. III. Ily rettenetes dolgokban való hit által leire vala vezetve ugy a köznép, mint a tudós világ. Hogy müveit, okos emberek is mennyire mentek «-zen balhitben, példa Pordage fianczia orvos, aki 1651-ben tudós tanítványaival együtt, maga előtt látta elvonulni a pokoli hatalmasságokat, az öt dö gökkel cimboráló boszorkányokat, sötét felhők között, oroszlányok, tigrisek, sárkányok által vonatva, úgyszintén az ördögöket eltorzított macskafülekkel. Példa I. angol király Jakab esete aki a boszorkányok mesterségéről irt értekezésében maga beszéli el, hogy egy alkalommal, mikor tengeti útra kelt, a boszorkányok őt elvesztendők összejöttek, (200) rostákon, szitákon a tengerre szállottak, ott nagy szélvészt támasztottak, majd a partok felé tartva elkezdtek a szitákból inni, aztán énekelni, körmenetet tartani. Nem csoda tehát ha ilyenek után egyházi és világi tekintélyek, államférfiak ós uralkodók kötelesség öknek tartották elejét \enni ezen utálatos, elvetemült, gonosz üzelmeknek. Perbe fogták az pontnak fiókjaiként szintén szervezkedünk A magyar iparról szóló elmélkedések, melyeketkivált hatévóta annyiszor hangoztatunk, megtalálhatók e felhívásban is. Nagy fontosságot ad a felhívásnak az az erélyesség, hogy márcziusban már eredményt vár, 15-én, a nemzeti nagy ünnepen általános szervezkedés lesz. A szervezkedésnek apróbb részleteiről most még nem lehet beszélni. Felesleges is lényegtelen kicsinységekkel bajlódni. Az a vita is elmaradhat most, hogy a központosítás jobb é, vagy a vármegyénkénti önálló szervezkedések. Eléggé ki nem fejezhető nagy örömmel kell üdvözölni most ezt a nagy mozgalmat, igy amint van. Milyen áldásos lenne, ha minden megye igy tenne — egyszerre! Vájjon nem volna é üdvös dolog átiratokat küldeni a többi megyékhez is? Nem jelentéktelen az az önállóbb hang sem, amely ezt a felhívást jellemzi, a régebbi megyei határozat hangjához képest. Ez a bizottság már nem has?; Íja ezt a csaknem félénk hangot, hogy fíarczot nem akarunk előidézni. Hiszen természetes, hogy a védelem nem támadás. Ha azonban mégis harcz, arról nem tehet a védekező. Szent keresztényi türelemmel hiába várjuk a magyar ipar felvirágozását s koldusbotra jutott honfitársaink milliónak a jobb állapitját. Jézustól tanultuk azt az emberfeletti jóságos szent szeretetet, hogy kenyeret hajigáljunk annak, aki minket kővel dob. Jézustól tanulta a Magyar Ipar is azt az alázatos keresztényi nagylelkűséget, hogy amikor balfelől már pofonverték,- önkénytesen tartsa oda a jobb orczáját is. Igy tanította ezt a legnagyobb mester. Mert azt hitte, hogy nagylelkűséggel le lehe fegyverezni és kenyerezni mindenkit. De mikor látta, hogy némelyekkel igy semmire sem megy': elvesztette türelmét. Maga az Istenember is kijött ekkor asodrából, s korbácsot vett elő és ugy kergette ki az Istenházábói a lelketlen kufárokat. _. / f, Azért mégis csak: Ne hirdessünk idegen iparczikkeket í Magam is elismerem, hogy érdekes indítvány volt az, amit a mult héten tettem a Magyar Paizsban. A't mondtam, hogy mi magyar lapok a hirdető oldalokon se írjuk ki a külföldi iparczikkeket, az üzleti oldalon se hirdessünk idegent, pénzért se hirdessünk; mert az mind a magyar ipar rovására megy. Az indítványom azért is'éidekes, mert saját magam, nem mellette, hanem ellene soroltam fel egy sereg argumentumot. S a vágán mégis azt mondtam, s azt mondom most is, hoey: Ne hirdessük az idegen iparczikkeket. Csupán a Zalai Közlöny kollega foglalkozik az inditványnyal. S megmondja tisztán, hogy nem lehet azt kívánni, sem kivinni. Világosan megmondtam én is, előre, hogy senki sem fogja szeretni. Nem is á'l rá senki. Azoubau mégis ugy tartom, hogy beszélgetés tárgyává tehetjük. Z, K. tiszttársunk legelsőbb is azt mondja, hogy más a szerkesztő, s más a kiadó, avagy a laptulajdonos. Én azt mondom: Nem a! Rendszerint — legalább a vidéki heti lapoknál — ugyanegy ember. De ha nem egy, lélekben akkor is egyek kell, hogy legyenek. Ha különböző, vagy épen ellentétes ez a két tényező, akkor egyenes kijátszása ez a czélnak. Láttam egy esetet, hogy ugyanegy ember volt (van ifj egv lapnak a kiadótulajdonosa és felelős szerkesztője is. S az egyik oldalon, már csak ugy mondom: egyik oldal, mert a 8. oldal sí.ervi összefüggésben van a 7. oldallal s ez a 6 kai ftb. s mondom, az egyik oldalon igen-igen dicsért egy do!go f s azért zsebre is vágta a pénzt és ugyanakkor n má&ik oldalon lehordta a fekete földig. S a. Z. K. kollega ur elvéve! védekezett oly nőket és férfiakat, kikről az a hir terjedt el, hogy boszorkányok. Pedig hogy a gyanú mily könnyen keletkezett, mutatja ez a példa. Mattia Bérlika olasz beszéli, hogy egy paraszt ember a boszorkányokat felismerendő, annyi fonálszálat tett egy zsákba, a hány nő volt a falujában. Aztán a zsákot bizonyos S2avak kíséretében jól elverte, majd házról házra járt, és ha valamely nőt avagy leányt szomorúnak talált, azt mint bűnös boszorkányt feljelentette. Spee westphali jezsuitánál találjuk részletesen leirva, miként folytak le a boszorkány pörök és égetések. Ö, mint maga elbeszéli, számos boszorkány égetésnél hivatalos kiküldetésben jelen volt (1600 körül) sesküvel erősiti, hogy egyetlenegyet|sem kisért a máglyára, akiről igazságosan ki lehetett volna mutatni, hogy bűnös. Szeiinte a köznép hihetetlen babonasága, irigység, rágalom, suttogás volt a gyanú első alapja. Különösen ha csapások érték az országot, keresték ennek okát. S minthogy akkor még sok természeti jelenség okát nem ismerték, közhit azeiint a csapások csak a boszorkányoktól s ezek ördögeitől jöhetnek, de az Istentől vagy természettől semmi szin alatt sem. A tömeg tehát hangosan követelte a boszorkányok ellen való hatósági fellépést. A hatóság végre enged, s meghívja az inquisitort, aki nyomban megindul ezen dögmirigy kiirtására. Felállítják a vértörvényszéket, melynek birái e'p oly babonások, mint maga a nép. Azért a vádlottat háttal vezették a kihallgatás termébe, hogy a birák előbb lássák a boszorkányt, mint ez őket. Ha a gyanú vagy roszakarat egy nyomorult személyt bevádol, ezt elfogatják, maguk elé hozatják a birák. Nevezzük ezt a szegény nőt Gájának. Ha meg van rémülve, jele hogy lelkiismerete vádolja, ha nincs meg rémülve biztos, hogy boszorkány, mert ezek szoktak ártatlanságukkal kérkedni. Közben az injuisitor emberei, többuyire a nép söpredékéből, kifürkészik a vádlott egész életét, s ez alatt mindig találkozik egy-egy ellenség, aki kapvakap az alkalmon, hogy boszut álljon; tehát szaporodnak az adatok. Gájával közlik a vádakat, hogy védhesse magát. De Uram, Istenem, milyen védelem vala ez ! Ha félelmében beismer valamit, veszve van, mert maga beismerte bűnös boszorkányságát, tehát méltó a máglyára. Ha tagad, visszaküldik börtönébe, fontolja meg a dolgot jobban. Ha megczáfolja a vádakat, jele hogy boszorkány, mert különben hogyan lehetne oly okos, oly beszédes. Miután többször igy kihallgatták, elrendelik a kínpadra vonatást. Előbb azonban egy poroszló egész testét megvizsgálja, haját lenyírja, nehogv valamely bűvös védszert rejthessen el magának.
