Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-06-07 / 23. szám

2 magyar PAIZS 1906. junius 7. 80 krajczár körül jár. Néhány év alatt ez is, megkétszereződött. Püiiköstre hazahozzák a gyermek csizmáját. A talpalás ára 90 kr. Mi csuda

1? Eddig 60-ért is felszegezték. —„Ja, kérem! mondja az inas, felszökött a talp ára'. M.nydörgős rnenykő! Hát még ez is felszökik. Hát még a csizmatalp is a feje tetejére kerül az embernek! Nem sorolhatok fel itt minden példát. De njndennel igy van a dolog. Kinek baj ez ? E tekintetben négy osztályt különböztetek meg. Egyik az, amelyiknek földje vau; a másik, amelyiknek van pénze; harmadik az úgynevezett munkás osztály, amelyiknek csak testi ereje van ugyan, de — legalább negatív erőszakkal — életet tud biztosítani maginak (az iparosság és kereskedőség megoszlik a második és harmadik csoportban); a negyedik az a melyiknek a hivatalban reggel 8-tól este 4—5 óráig van — kötelessége. Egyiknek tehát van földje és ur. A másiknak van pénze és gazdag. A harmadiknak van ereje és hatalmas. A negyediknek nincs semmije, pardonn! van kötelessége. Tehát „szolga"! Szegény tisztviselő! Ezek közül melyiknek mi baja van a drágasággal'? Azt is megmondom, csak legyünk türelemmel. A földművelők közül némelyiknek százezer, némelyiknek egy hold földje van. Ha nekem csak egy hold földem van, terem nekem az kenyeret és egyéb ennivalót. Tenyésztek rajta malaczot és majorságot. Három, négy tagból álló családomat fentartom vele. S ha egészen nem teszem is boldoggá, de báromnegyedrészre enyhítem az élet terhét. Ha ennyire sem tudok jutni, akkor annak az az oka, hogy nem tudom felhasználni a feldet, vagv elprédálom, amit teremtek. De józan ész mellett nem a közvetítő boltostól függ, hogy hány krumplit ehetem ebédre. — Tudom, sokan közbeszólnak, hogy: De függ az Istentől, igaz. Vagy az árvíz elviszi, vagy a vihar leveri, vagy a madár megeszi. S az elkeseredett gazda bizony néha még istenkáromlásra is vetemedik. Pedig nem szabad. Mert ba csimmaz pusztítja a földben a burgonyát, megmarad a buza s a gyümölcs; s ba jég veri el a gabonát, marad legalább répa és burjány a disznóhizlalásra. A földművelőnek mégis csak az Istennel kell pörbeszállnia. S az Isten jó, nein haragszik sokáig. Irgalmas. Kegyelmes. Ha néha „elsujtja is villámit dörgő fellegiben«, másik perczben mára „megengesztölődött tündöklő szivárvány" képében újra mosolyog. Oh a földmives ember csak az Istennel pöröl s fittyet hány a városi zsivaj drágaságára, A pénzes embernek sincs sokkal veszedelmesebb sorsa. Micsoda parányi tétel az ő számadásában az étel és ruha-kérdés ! Ki látta, avagy hallotta a pénzes ember aggódását azért, hogy ma egy koronával drágább a nadrág, a posztó, vagy a hajdina kása'? Ha nem tetszik a sárga nadrág, feketét huz fel és manchester mellényt ölt; ha nem izlik a sárgarépa: fáczán nyelvet és kolibri körmöt eszik. Niucs itt az árra nézve nagyobb különbség, mintha az én pipám nem gyul meg s egy második gyufaszálat is el kell prédálnom. A pénzes embernek semmi köze a drágasághoz — az élet fentartására nézve. A munkás osztályba azokat sorozzák, akik dolgoznak, mint a földmivelők és tisztviselők, de a kiknek nincs földjük, sem egyebök, s csak olyan szegények, mint a tisztviselők; és akiknek ez Utóbbiakkal együtt csak ugy van egy kis futó vagyonuk, ba dolgoznak. Napokra dolgoznak. A tisztviselők évekre. De vau köztük egy nagyobb különbség is. A munkás megbokrosodik. Egy tapodtat sem megy odább, mig a követeléseit nem teljesitik. sÉs czélt ér. Boldogul. Ezt a negatív harczot köznyelven sztrájknak hi\ják. Más kérdés, — ho«y mennyire jogos, mennyire nem ? Morális é, vagy nem ? Kényszerítve vannak rá, mert drágaság van. S egy kis igényök is van viszonylagosan. Den'que a szükséghez képest kielégíttetik magukat s szent a béke. Tehát a munkásnép is segit a drágaság baján. A szegény tisztviselő! Ez a negyedik osztály. Ez már egészen más. Ott kezdem, hol a legnagyobb különbségben van legközelebbi testvérével, a munkásosztélylyal, A tisztviselő nem strájkolhat; mert megkívánnak tőle akkora szellemi műveltséget, hogy a strájknak a közügyre valló kárát megértse, és megkívánnak tőle annyi erkölcsi műveltséget, hogy a sztrájknak a közügyre valló kárát ne okozza. És mit kap ezért a krisztusi tudományáért. Évi bárom-négyszáz forinttól felfelé, ki többet, ki kevesebbet. Ebbe a csoportba áorolom az írnokot, dijnokot, napidijast, kezelőt, tanítót, stb. E szempontból idetartoznak. Némelyik csak egymagát tartja főn azzal a pénzzel, a másik pedig 5—6—9—10 tagból álló családját. Nem lehet tagadni, ujabb időben egy parányi javulás mintha jött volna rájok. S öt és tízévenként egy- egy száz forint emelkedés. De a családtagok száma nem igy emelkedik. És a drágaság nem igy emelkedik. Hanem ugy, amint emiitéra, hogy néha egy év alatt megkétszereződik az ételnek és ruhának az ára. És a lakás költsége ? Zalaegerszegen pl. a tisztviselőknek 90 szá. zaléka többet fuet lakáséit, mint amennyit nekik adnak. — És bizony nagy százalékja drágább életet él egyebekben is, mint a hogy a vagyona megengedhetné. Mert nemcsak a gyermek szaporodik, nemcsak a drágaság nő. Nő az igény is. A jövedelem olyan arányban nem nő. Ugyan kérdem, meglehet-e igy élni? rendes élet é ez? Jó vége lehet-e az ilyen szabálytalan életnek? Nem hiszem. Tessék az igényt leszállítani. — Nem lehet! Tessék olcsóbb, kisebb, piszkosabb lakásba menni. — Nem lehet. Tessék foltos csizmában és zsiros kalapban járni. — Nem lehet! Ha mindenik osztálynak az embere leszállíthatja az igényt: a tisztviselők osztályának az embere ezt nem teheti. Amazoknak csak a megteremtett közszellemmel kell megbirkozuiok; de 8 tisztviselő mellett ezen kívül őrt áll még a testületi szellem 3 a felsőbbségnek esetleg félhivatalos intelme is. Azért mondám, hogy: Szegény tisztviselő! Csány László szobra és a zalai 48-as honvédek emléke. Óvatom, hogy a Csánv-szoborra a „Magyar Paizs" öí-szeg>üjtött már 2214 koronát. Olvasom, hegy Ön, szerkesztő ur, a nyár folyamán egy „nagyobb méretű'' népmulatságot szándékozik rendezni Zalaegerszegen a szobor javára. Csány emlékkönyvet is adott ki szerkesztő ur, hogy ez is hozzon valamit. Olvasom, olvasom, olvasom, de »:sak egvtdül — önt olvasom. És mélyen fáj az én hazafiúi szivem, hogy megyei lapjaink közül egyedül csak a „Magyar Paizs" és a szerkesztők közül egyedül csak Borbély Görgy — a nem is zalai — serénykedik, agitál Csánv László szobra ügyében. Pedig Zalában még kiltnez újság van és kilencz lapszerkesztő. És van 300 megyei virilista bizottsági tag, dus gazdagok és milliomosok. Van köztük akárhány, hogy egymaga, a kis lájbi zsebből csupán, fel tudná állítani a szobiot. De van 300 választott megyebizoftaági tag is. És van Zalában 40 különféle takarékpénztár, köztük 1G dúsgazdag nyeremény tőkével azonfelül, hogy büeás« osztalékot is adnak a részvényeseknek, & 1 ökepénzesekntk. Vannak dúsgazdag papok, kereskedők, jómóraodu iparosok. És van ujabban „Za'ai Tehpánkert" is. Hordják is sokan sokan a m'pánjelvtíuyt, a m-ly pedig hazafias tettekre es baccfias áldozatokra is kötele;. Arra is kötelez tehát, hogy b'csiljé^ meg zalai vértanúinkat és 48-as hőseinket ; hogy gyűjtsünk a C.sány-szoborra és ástuk ki neveiket, ujiuuk fel, tartsuk fön emíekezetükef zalai 48-as hormdeinknek. Ha ük mitdacnyian egy akarattal ma, még ma igenis, megfogadják, hogy adnak is és gyűjtenek irj Csány szobrára, akkor az a szobor egy év múlva már ott áll Egerszeg piaczán. De ugy, hogy az elemi iskolás gyerekek gyűjtögetnek, 30 év múlva sem lesz meg. Ez a lomhaság, ez a közönyösség, a nagy államférfiú nevéhez: nem méltó a gyerekjáték Csány Lászlóhoz. Ez szégyenletes. Ezt, hogy tovább is gyerekeskedjünk, nem engedheti meg a zalai becsület. A felnőttek tar tozása ez, nem a gyerekeké.*) Valamint az is felnőttek becsületbeli tartozása, hogy a zalai 48-as bős honvédeink emlékezetét, neveiket megörökítsük, az örök feledéstől — legalább száz — kétszáz — esztendőre — megmentsük és hátrahagyjuk az utódoknak. Ezen már dolgozik is Nóvák Mihály, könyvet írván a 48—49-e8 zalai eseményekről, — a könyvet nyomják is már — a melyben b nne lesz 2400 zalai honvéd neve is, kimutatva községenkint, s az is, ki melyik zászlóaljban szolgált, melyik csatában sebesült meg vagy esett el stb. Ez a könyv tehát meglesz. Igen, de erre három évig kellett gyűjtögetni az előjegyzőket, mig végre nagy keservesen összejött 300, a nyomdafedezet. Pedig Nóvák kopogtatott 16 zalamegyei takarékpénztár ajtaján is levelével támogatásért. Mi lett az eredmény ? Egyik takarék előjegyzett 5 példányt, a másik kettőt, a többi pedig máig is hallgat. A vármegye is és a „Nemesi pénztár" is csak 50—50 koronával támogatták u vállalatot. Hát urak és Szerkesztő uraim : ugy-e bár. ez •) Mindezekre megjegyzést teszünk a helyi hirek kőzött a „Uyüjtsdnk" czikkben. Sz. nem hazafiság? Vagy talán igen, de — hazaffyság, két tf el és y-nal. S ha mindezt az ember elgondolja, arra a végkövetkeztetésre jut, hogy: Csány László is okosabb ember volt volna, ha nem >-iet oltani a tüzet, mii-or egeit az ország; ha cserben hagyta volna faját és nemzetét és ment volna Bécsbe, vagy ha meglapult volna otthon. Igy nem került volna akasztófára sem, hogy az utódnak példát mutasson a hazáért való meghalásban. Hogy a zalai honvédek is jobban tették volva, ha riera mennek neki az ellenség ágyúinak, hanem szépen leszerelnek. Szóval arra fakad az ember a mai kalmárszellemű és elernyedt világbin, hogy nem éidemes sem hazafiaskodni, sem a szuronyerdőnek nekimenni, annálinkább mintha nem is volna érdemes maghalni sem a családért, sem a nemzeti b=.csü. letért, sem a hazátrt. Mert rettenetes a közönyösség. Hát ez ross2 jel t. jelenkori ivadék. Elpusztul a nemzet, a mely nagyjait ós hőseit meg nem becsüli ; mert minden nemzet addig él, mig nagyjainas emlékezete szivéből ki nem hal. C3máljuk hát csak azt a szobrot! És ne hagyjuk feledésbe menni hőseink neveit. Legyen ott a szobor mielőbb Zalaegerszeg piaczán ! És legyen ott a Nóvák könyve minden zalai család asztalán. Ezt parancsolja a családi, a faji és zalai becsület. Eyy zalai kuruez„