Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-04-05 / 14. szám

WIL 1306 április 5< 14. ss'.áifí. Előiwtéíi ár: £gy érre 4 koroaa, érre S korona, évr? 1 kcr. H&m S üli ér. Hirdetések diia megegyezés szerint iíyilttér sora 1 kcr Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcz* Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGT Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOs MBOJELSETIK HETEKKÉNT CSŰTÖHTOKÓN EST El. j^pfilis elejéig a második év­negyedbe léptünk. Szíveskedje­nek az előfizetők, küldjék el pontosan a lap árát, hogy semmi akadályunk ne legyei}. Virágvasárnapján. Virágot hintettek a lába alá. Azutáii tövissel szurkálták fenséges homlokát. Oh, a logikátlan tömeg ! Ah, a háládatlan ember! * Tavasz van. A virágnak van vasárnapja. Tavasz van erdőn, mezőn, s nyiiik a virág a szivekben is, a honszerelemnek a virága. Magyar asszonyok! a sokféle virág közül a tulipán virágot a magyarságnak szent jelvé­nyévé avattátok. Ennélfogva ezután gomblyukába tűzi a férfiú a tuüpáu virágot. És ti magyar asz­szonyok és lányok, ti szivetek fölé tűzitek a tulipán virágot. Jegyezzük meg mindnyájan, hogy, magyar asszonyok! a ti szivetek a magyar nemzet­nek fönséges homloka. Ma ide tűzitek a virágot. Jusson eszetekbe holnap is, hová tűztétek ma a virágot. Ne legyetek következetlenek. És háládat­lanok se legyetek. És hagyjátok meg örökül, végrendeletileg hagyjátok meg gyermekeiteknek és unokáitok­nak, — hagyjatok testamentumot, magyar anyák, hogy minden nemzetségetek emlékezzék rá: hová tüzíétek most a virágot. Ég be ne fogadja, dobja ki gyomrából a föld, s roncsolt porát nyugtalan átok viharja fújja szanaszét — ki anyja vérét megtagadja, végső parancsolatját megszegi, — aki sárral dobálja és tövissel szurkálja, magyar anyák! a ti sziveteket, a virág helyét, a nemzetnek fönséges homlokát. Borbély György. Magyar fiak, magyar lányok ? Mikor ezukorkák­kal kedveskedtek egymásnak, ügyeljetek arra, hogy itthon készült legyen, mert az 1904 ik esztendőben a ti nyalánkságtok 3 millió 859 ezer koronát jövedelmezett az osztrákoknak a mi kánunkra ! A magyar nők fo^adama. A pesti előkelő hölgyek országos mcxgaimat indítottak a magyarság jelvényeként a tulipán viselésére. A tulipán jelenti az erős mag'&rsagot minden téren. Zalamegyében gruf Batthyány Józsefné, a fenkölt lelkű grófiasszony indította meg a mozgalmat s már sokan csatlakoztak hozze. A kibocsátott íeihivás egyúttal fogadalmi aláírás is, következőleg szól, szabatosan ismer­tetve az ügyet: Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a fővárosi hölgyközönség Tulipán-kert czimen hazafias moz­galmat indított a nemzeti eszme és a honi ipar­pártolás terjesztésére. javán tőlünk telhetően munkálkodni mi is leg­szentebb honleányi kötelességünknek tartjuk. Tudjuk jói, ncgy áldáaos mozgalmunkat c=ak ugy követheti -iker, ha faitett elhatározásunkban álhatatosan megmaradunk s hogyha eszményünket: a hazaszeretetet nemcsak szóval, dy tettekben is megalkuvást nem ismerve, állandóan é? legbat­hatósabban külsőleg is Kifejezésre juttatjuk, épen ezéit aláírásunkkal ezennel megfogadjuk, hogy: ' 1. A nemzeti jellegünk ós önállóságunk elo­mozdilását czélzó őssz-s mozgalmakat tüntetően támogatni fogjuk. 2. A magyar nemzeti érzés ápolását a családi és társadalmi életben, de iegíőkén: a r.eveiés terén iegszenttbb kötelességünknek ibmerjük. 3. Minden fényűzésnek és Összes nélkülözhető • kedvteléseinknek mellőzésével magyaros egy szerűség. les* jeiszavti.vk, a melyet minden téren . követei iögunfe. 4. Első sorban saját példánkkal, de egy­szersmind a legszélesebb körben külön-küiön is kifejtendő agitáczionkkal arra törekszünk, hogy minden magyar embsr minden szükségle­tét magyar termelőktől és iparosoktól, magyar eredetű czikkekből szerezze be. Éppen ezéit külön is megfogadjuk, hogy összes bevásárlásainkban, minden egyes esetben a legeiéiyesebben megkívánjuk a kereskedőktől, hogy eladandó áruiknak a forrását előttünk kétséget kizárólag igazolják. Mi sem t .rné.^ci-.-ícbb, mint hogy a legfel­tűnőbb módon tamogstni és pártolni fogjuk azo­kat aa íteleteket, a melyek maguk is megalku­vást nem ismerve, kizárólag magyar termelő helyekről szerzik be áruikat. Végül 5. mindezen fogadalmunk és lankadatlan hazafias urzelmeink jííéül állandóan viseljük a kis tulipánt. Ez legyen külső és mindenki áltai látható jelvényünk annak tüntető bizonyítására, hogy osztály, vallás, párt és rangkülönbség nélkül mindnyájan testvérek vagyunk egy ma­gasztos érzésben s ez: a hazaszeretet. A grófnő elöljárósága meliett a vezető hölgyek­nek eme szép levelét ajánljuk minden magyar hölgynek, olvassák el, ültessék a magvát a szi­vükbe, ápolják és tartsák meg ezt az eszmét, sorakozzanak a zászló alá. Magyar urak! Tudjátok-e, hogy 1904-ben esan nyakkendőért 3 millió 63 ezer koronát zsebelt be tőlünk Ausztria? Mit gondoltok, nem volna-e ma keményebb a nyakunk ós derekunk, ha akkor — az osztrákok nyakravalója nélkül jártunk volna?! Azért mégis csak: Ne hirdessünk idegen iparcikkeket. Van öt-hat hete már, hogy ilyen czim alatt ittam egv kis czikket. Amit írtam, meg is tar­tottam. Igaz, hogy egy kis károm van benne, de azért megtartottam az elvet gyakorlatban is. Az eivé.'t egyik kanizsai tisztelt kollegával egy kis polemiafélét is vívtam. Én maradok az én elvem mellett. Itt Zalaegerszegen a magyar iparvédelmet is már ezelőtt hat esztendővel veheraencziával meg­indítottuk és folytattuk. A Magyar Paizs legalább egymagára m Tadva is, szakadatlanul tartotta a harezot hat éven át gúnymosoly, szitok, gyalázat és üldöztetés közben is. Az embereknek 99°/o ka legakibb is bolondnak tartotta ennek a lapnak az értelmi szerzőjét. Ma már a 20 millió «mbei közül legalább 19 millió, ha nem tesa is. de Kiabálja, hogy pártoljuk a hazai iport, védjüí Ehhez a mozgalomhoz szívvel-lélekkel csati*- . meg a magyar ipar 1, nem kell az idegen .' kozunk mi, zalavármegysi nők is, mért hazánk ! TeM" haladnak. Nem akarok avval henczegm, bogv ptófetásko­(iom, de gondjlom, hogy rövid idő múlva a magyar újságok nem fognak külföldi ipartermé­keket hirdetni. A Magyarország vasárnapi száma már meg­kezdte az ő nagy tekintélyével a mozgalmat. Ki­fejezi, hegy nem akar más lapodra beíoíyást gyakorolni, de a maga részéről kijelenti, hogy mától kezdve külföldi iparczikkeket, a mely fajták Magyarországon is készülnek, nem hirdet. Nem mondja, hogy kövessék, de bizonyosan követni fogják mások is. Helyesebb a Magyarország kifejezése. A mi Magyarországon nincs, az hirdethető. — Én a< ón­ban megmaradok az első kifejezésem meilatí. Semmi külföldit sem hirdetünk a Magyar Paizsban. Ennek a földnek el kell tartania az ő népét. A félreértések megakadályozására megjegyzem azonbau, hogy nem a kinai fal van a spinem előtt az ilyen kifejezésekkor. De azt sem bánom, ha a kinai kőfalat jelenti a beszédem. Legyen kinai kőfal mindaddig, mig ezen a földön, ebben a levegőben s ez alatt az ég alatt fundamentumul megalakul a m?gyar karakteres tudomány és művészet. Azután már nem árthat az idegen. De addig mindig árt az idegen. A kőfal elmélettől eltekintve — mi szükége van a msg>ar embernek tudni azt, hogy melyik küiíöidi országban csinálják azt a kacskaringós porczeíián pipát? A magyar embernek e'ieg jó a cseréppipa s a fapipa, melyet Magyarországon is készítenek eleget. Ha pedig valaki olyan, hogy megkívánja a kacskaringós porczellánpipát is, akkor az bizonyosan van olvan gazdag is, vagy legyen olyan gazdag, hogy utazzék ki Stájer­országba stb. A kereskedőknek más az elvök. ük azt mond­ják : Hát a kereskedelem?! Értem. De addig nem értem a kacskaringós pipának a szükséges­ségét, amig nincsen elég vágott dohányunk. Előbb tudjunk megélni, azután pipáljunk. Nagy fegyver a ke/.ökben általában az, hogy: De hát a mi itthon nincs: abból is hazait hasz­náljunk ? pl. kávét csak nem vehetünk honi ter­méket. Az itt. nem terem. — Persze, hogy nem terem. Ez meissze Kubaszigetén, meg Jamaikában, ho) terein. S az emberek szépen magukra dispu­tálják, hogy muszáj kárét enni. Pedig lám, a zsidók nem esznek disznóhúst, még f m halnak meg. Szép volnr, ha a spanyoiok napinként Kerka­szentmiklósrói vitetnek magosnak a tormát, meíy­uéikiii nem tudnának megélni Hát tokaji bort ki iszik közülünk ? Pedig az már itt terem. Hát vájjon Nowaya Zemlya lakosait kirázza a hideglelés, amiért nem reggelizhetnek mindennap götögdinyét szegedi paprikával ? Nem a ! Nekik elég jó a sótalan fokahus s mi megesszük a berbtestokánjt szegedi papri­kával és fotdai sóval s nem éppen szükséges, hogy Franciaországba vagy Olaszországba men­jünk vaja° ételekért . . . Fóka nélkül is ellehe­tünk s a kávé nélkül sem halnánk meg. S azért nem sző vásznat a magyar asszony, mert a fülébe hirdettük s a vigécz a nyakára hozta az idegen olcsó gyolcsot, rongyot Mindezekről én így gondolkozom. S ?. Magyar Paizsban nemcsak bizonyos fajtát nem, de semmi­féle portékát sem hirdetek külföldit; s azt tartom, hogy nem kellene hirdetni egyikünknek sem egy lapban sem, mindaddig, mig ilyen nyomorult állapotban van ez ország. Borbély György. Magyar háziasszonyok 1 1904-ben csak cso­koládéért kétmillió 390 ezer koronát juttat­tatok Ausztriának — a magyar verejték sovány gyümölcséből!! ftlai ssámurtk otda*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom