Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-03-29 / 13. szám

1906. márczius 15. MAGYAR PAIZS 7 Felhívás következő munkáim megrendelésére. 1. Az uj, magyar gyorsírás kimerítő tankönyve, különös tekintettel a magántannlásra. Második javított és bővített kiadás. Ára: o korona. Az uj, magyar gyorsírás rövid kézikönyve. Ara : 1 korona. 3. öszehasonlító, gyorsirási, kritikai munkálatok a Gabelsberger—Markovits, StolzeFenyvessy-féle gyorsirási rendszerek és saját gyorsirási rendszerem felett. Második, javított és bővített kiadás. Ara: 3 korona 4 Gyorsirási olvasókönyv, gyorsirási rendszerem szerint, különös tekintettel a legmagasabb gyakorlati igényekre. Ara : 8 korona. 5. Szövetkezeti Útmutató Leszállított ára: 4 korona 00 fillér. Tanulóknak, főiskolai ésegyetemi hallgatóknak, s tanítóknak 3 korona G0 fillér. „Az uj, magyar gyorsírás tankönyve" és a „Kritikai munkálatok a Gabelsberger—Markovits és a Stolze—Fenyvessy magyar gyorsirási rendszerek felett" című munkám, bár ezeknek egyikét sem adtam könyvkereskedésbe, minden reklám nélkül, már teljesen elfogyott, s igy uj kiadás vált szükségessé. De még ezt a körülményt som találtam volna elegendő oknak arra nézve, hogy ezen munkáimnak második, javított és bővített kiadását rendezzem sajtó alá. Legfőbb oka elhatározásomnak az, hogy különösen az utóbbi években mindig többen és többen fordultak hozzám, hogy azokat megrendeljék és tanulják, kiknek kérését - legnagyobb sajnálatomra — már nem teljesíthettem. Az eszme tehát - ha az előjelek nem voltak csalókák ismét sorompóba szólít, s én hazafiúi és a magyar gyorsírás érdekében álló kötelességemnek tartom, hogy nem kímélve időt és fáradságot az igazi magyar gyorsírást tanulni szerető, a magyar gyorsirás érdekeit előmozdítani akaró közönség rendelkezésére álljak. Most tehát egészen a gyorsíró-közönségtől függ, hogy ezen felhívásomban említett munkáim megjelenjenek. A melyikre elegendő megrendelő nem jelentkezik, azt nem adom ki. Ez okból pénzt előre egyik gyorsirsi munkámra sem fogadok el, hanem csupán megrendelést 1906. május 15-ig, s annak megemlítését, hogy a megrendelő a megrendelt munkát utánvéttel kívánja-e annak idején megküldeni, vagy kívánságára értesítem előre a munka megjelenéséről, mire a megrendelő beküldi hoz rám az összegei, mely után bérmentve kapja meg a megrendelt munkát. Munkáim elegendő megrendelés esetén f. évi szeptember és október hónapban jelennek meg. Gyorsirási tankönyvemből kétféle kiadást szándékozom kiadni; egy kimerítőt, különös tekintette! a magántanulásra, bővebb magyarázatokkal és példákkal, melynek ára: 3 K és egy rövid kézi könyvet, mely kevesebb magyarázattal és példral magában foglalja az egész rendszert. Ara: csak egy K. Az összehasonlító, gyorsirási kritikai munkálatok stb. ára 3 K. — Végül szándékozom egy „Gyorsirási Olvasókönyv"-et kiadni, mely rendszerem szerint, elemi, — közönséges • és felső gyorsírásban olvasmányokat tartalmaz, fősúlyt fektetve benne a legmagasabb gyakorlati igényekre. Ara: 3 korona. Ha egyik-másik munkám nem jelennék meg, erről a gyorsíró közönséget a „Soproni Gyorsíró"-bai\ értesítem. Gyűjtőknek, minden tíz megrendelés után egy tiszteletpéldány nyal szolgálok. „Kritikai munkálatok" stb. cimü munkám megjelenése előtt egyáltalán nem volt. meg állapítva az a mérték, hogy tulajdonképpen milyennek kell lenni egy tökéletes gyorsírásnak. Ezért megállapított mérték nélkül mindegyik dicsérte többnyire a magáét és kisebbítette a másféle gyorsirási rendszert, nem látva meg a magáéban a rossz, helytelen és hibás írást, a másikéban pedig a jót. Ezen visszás állapot „Kritikai munkálatok" stb. cimü munkám megjelenésével megszűnt. Ezen mértéket itt. megállapítottam, s annak szabályait a következő pontokba foglaltam : A tökéletes gyorsírás kellékei: 1. Jelei egyszerűek, folyékonyak — tehát a tompa-és derékszögletek kerülendők -balról jobbra dűlök, s ne legyenek nagyon hosszúak. mert a kellőnél hosszabb vonás a gyorsírás rovására van. 2. Minden hangnak a neki megfelelő jegyet adja. Tehát a mely betli, illetőleg hang iegtöbbször fordul elő a nyelvben, kell, hogy az kapja a legfolvékonyabb, a legkönnyebb vonású jegyet. És ily skálaszerideg kell összeállítani a.z egész gyorsirási ábécét. 3. A magánhangzókat csakis a szók elején és végén írja ki saját jegyével : a szók közepén pedig szabatosan, jelképileg, azaz csupán a mássalhangzók elhelyezése által jelölje. 4. Szók közepén csakis a kötövonal képviselje a magánhangzót; még pedig : a rövid kötővonal rövid, a hosszú kötővonal hosszú magánhangzót. 5. A nyelvben előforduló valamennyi mássalhangzói torlódást helyesen jelölni képes legyen. 6. Kerülje a fokozatos, vagyis a többsoros írásmódot, azonkívül a rastagítst, öblösítést és éhezést. A vastagítást csakis a kettős mássalhangzóknál : bb, cc, cscs, dd, stb. használhatja észszerűen. 7. Arra törekedjék, hogy szóképei ne legyenek nagyon hosszúak, s egyik sorból a másikba át ne csapjanak. 8. Nyelvtanilag, mindent helyesen és tisztán ki tudjon irni. 9. Oly rövidséggel birjon -- (természetesen a megkívántató technikai ügyesség feltétele mellett), — hogy a leggyorsabbmenetü beszédet is kevés jelény használata mellett, azonban mindazon előnyöket, miket a nyelv ! természetéből folvólag nyerhetünk, felhasználva — egész könnyűséggel leírhassuk. 10. írása könnyen olvasható ibiztosi,]s folyékony legyen, tehát minden hátráltató vonást és jelölési módot kerüljön. Mikor ezeket a szabályokat felállítottam, rendszerem szerint való gyorsirási tankönyvem még nem jelont meg, ez okból gyorsirási vendszeremet a Gabelsberger -Marko vits és a Stolze—Fenyvessy-féle gyorsírással össze nem hasonlíthattam, hanem csak az említett gyorsírások hiányait és inkorrektségeit mutathattam ki. „Kritikai munkálatok" cimü munkám második kiadásának legfőbb célja, hogy a fentebb közölt általános szabályok alapján mind a három gyorsirási rendszert szakszerűen és részrehajlatlanul ismertesse s kritikailag mind a hármat összehasonlítsa, s igy lépésről-lépésre kritikailag kimutassa, melyik a jobb, a tökéletesebb. Ezen munkám eddig is mint forrás-munka szerepelt, melyre lépten-nyomon hivatkoztak a gyorsírók. Gondom lesz reá, hogy ezen tekintélyét és pártatlanságát ezen második kiadás is megtartsa, sőt értéke még fokozódjék. Ezen munkám indította meg ugy a stolzei-, mint a gabelsbergeri magyar gyorsíróknál az u. n. nagyobb gyorsirási reform-mozgalmakat, melyek inkább pártoskodó vajúdásokká váltak — meglehetős kevés eredménynvel és sikerrel. Ezen és egyéb dolgok szükségessé teszik, hogy összehasonlító, gyorsirási, kritikai munkálatok cimü müvem tetemesen javítva és bővítve jelenjék meg, hogy hirdesse a magyar gyorsírás fölényét, tökéletesebb voltát az u. n. „legjobb" német gyorsirási rendszerek felett. A szakférfiaknak gyorsirási rendszeremre vonatkozó véleményeit alább találja a t. olvasó. Ezek a szakértői vélemények a legkedvezőbbek, melyek eddig gyorsirási rendszerre tétettek : s nekem megelégedésemre szolgál, hogy munkám nem vala kárbaveszett munka, s közös, vállvetett munkával — reménylem hovahamarább elfogjuk érni azt melynek megvalósításán munkálkodnunk hazafias kötelességünk is, hogy ne kelljen szorulnunk idegen nemzetek gyorsírására, hanem használjuk általánosan, a magyar nyelv termékéhez alkalmazott eredeti magyar gyorsírást. Tanulni idegenektől mindenfélét, elsajátítani, eltanulni fölük mindazt ami jó: szép és hasznos ; de a tanultak alapján arra kell törekednünk, hogy földmivelésben, iparban, kereskedelemben, tudományban és művészetben önállóságra jussunk ; működjünk és alkossunk a hol csak lehet magyar szellemben; s ugyanazon minőség mellett mindig a magyart válaszszuk. Ezzel korántsem mondtam még azt, hogy akár jó, akár rossz az az „eredeti magyar" - annak szükségkép és mindenáron tömjéneznünk kell. hanem, hogy ne legviink elfogultak, s necsakazt dicsérjük mindig ami idegen és külföldi. Bírálatok gyorsirási rendszeremről: Wache .1 utal: „Az uj, magyar gyorsírás fankönyre" nyelvünk természetéhez alkalmazva, s különös tekintettel a magántanulásra: irta dr. Kele Antal. E könvv, mely a Légrády testvérek kiadásában jelent meg. érdemes rá. hogy tüzetesebben is felhívassák rá a figyelem. Hazánkban két rendszert követnek a gyorsírók: a Gabelsberger — Marko vits és Stolze Fenyvessy-félét. Gabelsberger a közönséges irás jeleit alapelemeire hozta vissza, a ezikornyától megszabadította és az ugy redukált jelet a gyorsírásban ugyanazon betű jelölésére használta : Stolze ellenben nyelvtani szempontból indult ki. s a már redukált jelekből az egymással rokon hangok jelölésére (b, p, d. i hasonló jeleket használt. De mindenki nem elégszik meg az egyik, vagy másik rendszerrel, és vau oppozíció ellene, meg más ABC után való törekvés. A redukált jelek a gyorsan haladó kéz által nem mind egyenlő könnyűséggel és gyorsasággal írhatók le: vannak folyékonyak és kevésbé folyékonyak. Másrészről a hangok sem egyenlően fordulnak elő. Vizsgálatok bizonyítják, hogy mig KXX) „a" betű fordul elő, addig „c" csak !». Ebből önként következik, mennyire elhibázott mind két rendszer ABC- je, melyeknél a fentebbi körülmény teljesen figyelmen kívül hagyatott. Dr. Kelének első gondja volt táblázatos kimutatást készíteni : vájjon a betűk minő arányban fordulnak elő: akkör már könnyű volt a folyékony és kevésbé folyékony jeleket arányszámaik szerint alkalmazni. Ezen elvre eddig egyik rendszerűéi sem voltak tekintettel. Kele igyekezett keresztül vinni ezen elvet. Egyik ismertető jele továbbá a rendszerek életrevalóságának, hogy a magánhangzók jelképi jelöléséi mily szerencsével oldja meg. A régi rendszerek is csak a szó elején és végén jelölik a betűrendi jellel a magánhangzókat. A Gabelsberger Markovits rendszer a jelképi jelölést vastagítás (bár, bér), öblösítés ibor, bőr), magasítás, mélyítés által stb. jelöli: a Stolze Fenyvessy rendszernél a jelképes jelölés főkép vastagit ás által történik iami pedig a gyorsan haladó kezet felette hátráltatja), a húrom írási vonal megkülönböztetése álta', a mi azon hátránynyel jár, hogy felesleges vonalak iratnak, habár csak a levegőbe, mivel a kéz fel lesz emelve. Szerzőnk müvének ezen része melyet Gabelsberger és Stolze rendszerekben csak az említeti problematikus, és sok tekintetben a tanulást nehezítő módon voltuk képesek megoldani leginkább sikerüli. Képes volt egyszerű és mégis nyelvünk egész szókincsét átölelő szabályt, felállítani. A magánhangzók jelképi jelölése czéljából minden mássalhangzóra két jelet vett fel, egy kisebbet és egg nagyobbat, s aszerint, amint kicsi után kicsit, kicsi után nagyol, nagy után nagyot, nagy után kicsit stb. stb. ir, másmás hangzó olvasandó közbe. Még a hangrendmegszakadásokra is kellő telinlettel ran, 'találék, találák, kapék, kapák stb.) képes azokat határozottan jelölni anélkül, hogy betű rendű jelére! kiírná, mint 'ilyen esetben Gab.—Mark. gyorsírás feszi. Mit javított Kele a gyorsírás eddigi állapotán? Eldobta a többszörös Írásmódot, a betűk öblösítését, élesítését, ékesítését, a vastagítást csak mássalhangzók kettőzésére használja, vele egyetlen magánhangzót sem jelöl; nagy kezdőbetűt használ, mire eddig egyetlen rendszer sem volt képes. A könyvnek már első áttekintésénél észrevehető, hogy alapom nyelvészeti tanulmányokat tett, a mélyrehatóbb rövidítéseket a nyelv sajátságaiból igyekezett levonni, a fősúlyt nem a jelényes kifejezésekre, hanem a nyelr lényéből önként kínálkozó rövidítésekre fektette. A könyvben tárgyalt uj rend szer nagyon megérdemli, hogy gyorsíróink figyelemre méltassák. ,, . . . azon következtetésre kell jutnunk, hogyha Stolze rendszere lenne az eredeti magyar és Keléé a németből átültetett, akkor eredeti rendszerünket nem pártalliatnók észszerüleg. mennyivel inkább kell rokonszenvvel viseltetnünk Kele rendszere iránt, mivel ez a jobb, ez az eredeti magyar: nem örvendetes-e. hogy ami Fenyvessy és Markovitsnak oly hiányosan sikerült, a német rendszerekhez többé-kevésbbé ragaszkodva,