Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-03-29 / 13. szám

; 6 _ azt Kele beható buvárlatai alapján ennyi szerencsével oldotta meg: nem érdemli-e ezen szerencsés inventio hogy szakítva a németből átültetett rendszereink "javíthatatlan hibáival, a jobb, az eredeti magyar mellett foglaljunk állást?'

1 stb. Dr. Leszlényi Tmre ügyvéd, és ismert jeles gyorsíró : ..A könyv nagyon szépen representálódik és amennyiben béltartalmáról eddig tudomást szerezhettem, a rendszer egyszerűség és következetesség tárgyában az eddigieket okvetetlenül fölülmúlja" stb. Scherer Károly ipariskolai igazgató-tanár: „mondhatom megvagyok lepetve a rendszer egyszerűsége, valamint az irás folvékonysága által" stb. Strausz Ede jeles gyorsíró: „Kele Antal gyorsirása ma már theoretice tökéletes, reméljük, hogy kevés változtatással practice is tökéletes lesz" stb. Zelliyer Vilmos oki. gyorsíró tanár, a budapesti gyorsíró egyesület volt tisztviselője gyorsirási remi szeremről irt bírálatában a többi közt ezt ket mondja: „ ... A hangoztatást, hangváltozatot és hangrendszermegszakadást csak dicsérnem lehet prorsus mirabile, hogy ón méga nagybetűk jelölésére is elég anyaggal rendelkezett, melyre ugylátszik egy rendszerépitő sem vállalkozott. Mondhatom Önnek ez is szépen sikerült 1 Mit szóljak most már özek után amiket röviden elmondottam általánosságban a rendszerről? Sokat kellene ide leírnom, de röviden csak a következőket: Oly rendszer, mely a hangoztatást, jelképi jelölést, hangváltozatot, haugrendmegszakailást, a mássalhangzói torlódásokat, mint oly aktusokat, melyeknek hiányos keresztülvitelével a gyorsírás megszűnik gyorsirás lenni, oly szépen keresztül viszi; másrészről .más rendszerek hiányos részeit: többszörös Írásmódot, a nagy mértékbeni vastagítást, ékt zést, öblösítést stb. elimináljn: oly rendszer csak jó lehet. Ez az én szerény meggyőződésem, melyet akárki előtt vallani fogok addig, mig általánosan elismert gyorsirószaktársak valamelyike engem ennek ellenkezőjéről evidenter s luculenter meg nem győz!" Czigán János ügyvéd, a régi jeles gyorsiró többi közt ezeket irja: ., . . . Ki merem mondani, hogy ezen munka előttem, mint szakértő előtt ha ugyan magamat magam igy nevezhet m) egy igen jeles munkát és különösen a haladást tekintve : a gyorsirási irodalomra egy igen értékes gyöngyszemet képez" stb. S. I. /«'. oki. főgymn. tanárnak, munkám megjelenése után hozzám intézett leveléből érdekesnek tartom a következőiket közölni: (elhag3

Tva a dicsérő' szavakat, miket rendszeremre vonatkozólag mond) : „Munkálatodat én nem csak miut neked jó barátod, örömmel üdvözlöm : de nyerpséguek tartom azt nemzeti tudományos hirnevímkre is; és büszke vagyok rád, ki megmutattad, hogy a tudományok és művészetek nem minden ágában — mint fájdalom — sokban még ma is igen maradunk a külföld utánzói : sőt talán még ha utánzók volnánk, jó volna: hanem a legtöbb szakban ngy van, hogy elismert nevű tudósaink, kik talán akadémikusok is.az által ragyognak, hogy valamely idegen nyelvű legtöbbuyire német munkát „átültetnek hazai irodalmunkba". Ami utóvégre csak megjárná, hanem ezek a tudós (!) urak elfelejtik (bizonyosan sajtó hibából?) kitenni, hogy non suis tegunturpennis, hanem idegen tollazattal felczifrázkodva ámítják a szegény magyar publikumot, amely ilyeneket készpénz gyanánt vesz. Légy tehát mégegyszer üdvözölve eredményekben (uem kétlem) dus Itörekvéseidért, ugy általam, mint azoktól, akiknek nevében szép reményekkel kecsegtető müvedet most megrendelem" stb. .VarkorUn Irán gyorsirási rendszeremet „elméleti tekinti tben kétségkívül érdekes dolgozatának mondja stb. Kuncze Leó (Stolze-követö) szerint: ..Kele rendszere biztosabb a Markovits-félénel". Jaszenovirs Géza a kolozsvári Egyetemi Gyorsiró 1903/1904. III. 5—6. számában azt mondja: „A Kele-fele Uj magyar gyorsirás ugy elméleti, mint gyakorlati tekintetben messze felülmúlja a Stolzé —Fenyvessy-féle gyorsirási rendszert." stb. M AGYA R V A 1 Z S Nincs szükség arra, hogy ezen most közölt bírálatokat commentáljam. Kitűnik ezekből, hogy mindazok kik egyik, vagy másik rendszernél különösen érdekelve nincsenek, nviltan és határozottan állítják, hogy gyorsirási rendszerem a németből átültetett, s az eddig legjobbnak elismert gyorsirási rendszereket, tökéletesség szempontjából messze felülmúlja. Az óta gyorsirási rendszeremet mégjóbban tökéletesítettem, és kihasználtam gyakorlatilag, mindazokat az előnyöket, melyeket gyorsirási rendszerem természete önként kínál. Rendszerem alapjai mind absolutértéküek megmaradtak, de egyes részletkérdéseknél, milyenek a nyilt ,,e"-nek, a zárt „é"-től, az „y"-nak az „i '-től való szabatos megkülömböztetése, a mássalhangzói torlódások tanának gyakorlati szempontból való előnyösebb kihasználása, az egész rövidítési tannak egyszerűsítése stb. tekintetében javításokat eszközöltem s tekintettel arra, hogy gyorsirási rendízeremből még nincsenek szaktanárok, a kimerítő tankönyvemben minden részletkérdésre bővebben kiterjeszkedtem, s mindezeket nagyobb számú példákkal illusztrálom, és igy reménylem, hogy anuak elsajátítása senkiuek, —ki a megkívántató intelligenciával bir semmi nehézséget nem okoz. Ezen kimerítő tankönyv mellett sem felesleges a rövid kézikönyv, mely rendszerem összes szabályait magában foglalja, kevesebb példával és magyarázattal, mely olcsóbbságánál fogva, a kimerítőbb tankönyv mellett is hivatva van nagyobb elterjedésre. Mindkét tankönyvemben különös súlyt fektetek arra, hogy azok a gyakorlati igényeknek minden tekintetben kielégítően megfeleljenek. Ezen szempontot veszi irányadóul a kiadni szándékolt „Gyorsirási Olvasókönyv" is. A gyorsírásnak, mindazokra nézve, kik Írásbeli teendőkkel vannak ellátva, oly sokoldalú és kiszámíthatatlan a haszna, hogy azt hosszabban fejtegetnem is felesleges. Végül értesítem a szövetkezeti eszme barátait, hogy „Szövetkezeti Útmutató" cimü munkám árát: 8 kor. 60 fillérről 4 kor. 60 líllére, tanulóknak, felsőiskolai és egyetemi hallgatóknak 3 kor. 60 fillérre szállítom le, mely összegnek hozzám leendő beküldése után azt bérmentve megküldöm. " Ezen mttnkám 592 oldalra terjed és magában foglalja a szövetkezetekre vonatkozó összes tudnivalókat. Előszavából idézem csupán a következő sorokat: fel kell ébrednünk tespedésiinkből, s aléltságunkból; tennünk és cselekednünk kell, vagyis társadalmilag is meg kell tenni mindazt, mi ez idő szerint megtehető. Azon kell lennünk, hogy ezen őseinkről reánk maradt, vérrel áztatott föld a magyaroké legyen, s ne az idegeneké ; legyen ismét ur a magyar abban a hazában, hol sajnos, több már a koldus, mint a jómódú, ahol naponkint ijesztőbb mértékben terjed a kivándorlás csak azért, mert hosszú idő óta éppen az államfentartó elemmel nem törődtek, mert nem tették meg azokat az óvó, segítő és támogató intézkedéseket, miket joggal várhatott volna el ezen elem, mely vérével-tartotta fön e hazát ezredéven át . . . önmagunkban is sok volt a hiba; nem tudtunk gazdálkodni, takarékoskodni; lenéztük a munkát, az ipart és kereskedést, semmibe sem vettük a takarékosságot s vártuk magától a sültgalambot, s mindenben az áll ami segitseget; önerőnkre, összetartásunkra semmit sem adtunk . . . Szövetkezzünk ! Igy lesz a sok porszemből szikla, a sok csepp vízből tenger, a sok kis emberből hatalmas tábor, és végeredményében : boldog, megelégedett ember, család, s virágzó és hatalmas Magyarország!" A Budapesti Hírlap ezen munkámról a következőket irta: „Szövetkezeti Útmutató. — Ezzel a címmel Kele Antal dr., a zalaegerszegi fogyasztási és értékesítő szövetkezet, elnöke egy vaskos kötetet tett közzé, amelyben előadja nem csupán az általános szövetkezeti tudnivalókat, hanem közli mindazt, mi a szövetkezetek megindításához és vezetéséhez szükséges. Nevezetesen akérvények mintáit, a könyvveZ' tés köréből a szükséges formnlárékat. E mellett 1906: márczius 29 ismerteti a szövetkezetek egyes fajtáit is, és fölhívja őket, hogy a szövetkezeti irodalmat támogassák. Amiben nagy igaza van, mert kifejlett irodalom nélkül a szövetkezeti élet sehol sem bírt helyes irányban fejlődni. Kele könyvét és annak célját mi sem jellemzi jobban, mint Deák Ferencnek a mait század 40-es éveiben a zalaszentgróti ipnrvédőegyesület alakuló gyűlésén elmondott, Kele által idézett szavai, melyek szerint, nem csupán a harcok zivatara sodorja el a nemzetet, van még egy más, lassúbb, de annál dísztelenebb és aljasabb nemzeti halál is : a közelszegényiilés, vagy nemzeti sorvadás. Ez ellen szólít ja harcra Kele a magyarokat." Minden megrendelés és pénz, címemre küldendő. Zalaegerszeg, 1906. évi márczius hó 15-én. Tisztelettel: Dr. u. j. Kele Antal. Magyar férfiak! Ezelőtt az otthon szőtt pamut nadrágszövetek az apáknak és nagyapáknak jók voltak s ti egy év alatt, 1904-ben, csak pamutból való nadrágszövetért 9 millió 618 ezer koronát küldtetek az osztrákoknak! Nem volna-e jó a szekelyszőttest divattá tenni?! Megyeiek. A Csány szobor alap czimen a Nagykanizsa Fiiss Újság következő czikket ir: Vármegyénk nagy szülöttének a megye közönsége szobrot aka állítani Zalaegerszegen. A Csányi szoborra ugva már a hatvanas évek végén is gyűjtöttek s ossz is jött pár ezer forint, de nem tudni, hogy ez szoboralap hová lett. Mély keserüseg fogja el az embert, ha arra gondol, hogy nálunk az. ilyen félbemaradt gyűjtésekből összejött pénz valóságos Csáky szalmája. Ma már ilyesmi nem igen íörtörténhetik, mert a lapok nyilván tartják a begyült összegtt s gyümölcsözően kamatoztatják. A C.iány szobor ügyének különben most lelkes apostola Borbély György zalaegerszegi tanái, a „Magyar Paizs" szerkesztője, aki már eddig is jobbára filléres összegekből s főkép az iskolás gyermekek közi 1700 koronát gyűjtött s most a szobor bizottság megalakításán fáradozik. A lelkes hazafinak e buvgólkodásból látható hogy ha Magyarország összes iskoláiban rendszeres gyűjtést inditrnának a tanárok ós tanítók Gr. Batthyány Lajos, a vértanú miniszter elnök szobrára is, pár év alatt oly összeg gyűlhetne össze, amelyből az első alkotmányos miniszterelnökhöz méltó szobrot állíthatnának. Az a nagy nemzeti fellángolás, amely manapság még a gyermekek szivét is áthatja, ily nemes czól szolgálatába állítva e küzdelmes időkre valló emlékezésül könnyen megteremthetné a két 48-as miniszter: Gróf Batthyány és Csány László szobrát. Föld a nép kezében. Husz ahópáhoki íöMmives gazda az alsópáhoki 272 katasztrális káptalani birtokot örökáron megvette 75000.koronáért, s azt egymást közt felosztja. A birtok eddig Reischl Venczel bérletében volt. íme ez a legjobb és legtartósabb orvossága a tömeges kivándoi lísnak. Földet a nép kezébe, hogy Jegyen miből élnie. (N. Fr. U.) Márczius 15 Slridón. írja levelezőnk : Jóllehet a karhatalom betiltotta a szabadság magasztos ünnepének nyilvános helyen való megtartását, a stridói olvasókör, — a déli Stájer hatáion — impozásan adta jelét magyar érzületének. Az olvasókör 14-én este megtelt diszes s hazafias közönséggel. Danitz Sándor olvasóköri elnök a dicsóemlék napot felnyitva, az előbbi évekhez ha sonlóan, szép és Iendüles beszéddel az ünnepélyt megnyitotta. Követte őt fix Sándor sikuült szavalatával ; nyomában Tihanyi Lajos magas színvonalú és eszmékben gazdag felolvasásában máic. idusának je'entőségót méltatta ; végül Faludi Géza jól átgondolt lelkes szabad előadásában, kiemelte a dicső múltnak ragyogó emlékeit. Az ünnepély a Hymnus, a Szózat, Tavasz elmuP, s több más hazafias dal elóneklésével s a nagy nap kedves emlékeivel befejezést nyert. Hite intézet Stridón. Felső Muraköz lakósságának eddig még csak álma valósul meg s xgi vágya a teljesülés felé közéig. Egy jó eszme valósul meg most s megmenti a Stájer határszélen élő honfitársainkat a tönkre jutástól és felszabadítja a lelketlen uzsoiától. Stridón hitelintézet létesült 60.000 korona alaptőkével, mely 600 drb. 100 korona névértékű és bizonyos százalékban be-