Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-09 / 45. szám

VI. év. ZaBaegemeg, 1905 november 9. 45. szám. &ő£*«tési ár: üfT tm 4 korona. ?él érr« S korona. Hagytd érrt 1 kor. Egysj szám 8 fillér. Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Hirdetések dija megegyezés szerint Nyilttér sora 1 kor, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlaasics-utcza Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEO-JELEITIB: HETENKÉNT CS-CTTÖRTOEZÖIT ESTE. V A miből élünk. III. Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem — hússal is. Szóltam a gabonáról. Szólani akarok most a húsról is, s a mészárosokról egy pár szót. Ámbár tudom, hogy veszedelmes dolog. Falun, mezővároson mindenkivel majdnem puszipajtás az ember. Szomszédság, atyafiság, rokonság, sógorság, komaság, barátság fűzi össze az embereket, az összes lakosságot, még az újságírót is, engem is. Az újságírónak kutya kötelessége kritizálni. Ha pedig kritizál, akkor rossz ember. De ördög vigye, ha rossz ember vagyok is. Azért csak kritizálok, mert kutyakötelességem. A hus-boltokról beszélek. Hat-hét év alatt épen megkétszereződött a húsnak az ára. Most épen kétszer olyan drága, mint ezelőtt hathét évvel volt. Egy kiló zsir ma két korona 40 fillér. Szent Isten! Ilyen viszonyok kőzött inkább nem eszik az ember, csakhogy megélhessen. Miért van ez igy? A mészárosok nem tudnak rendes piaczot teremteni. Vagy tudnak? Nem. A lakosságnak nagy része Pécsről, Budapestről, Debreczenből, Győrből, Sopronból hozatja a zsirt, hust, szalonnát. Egyszerűen azért, mert ott olcsóbb és jobb, s a közlekedésnél nem is gorombáskodnak a cselédek utján a gazdaszonyokkal, mert nem is gorombáskodhatnak. És ezért az eljárásért a zalaegerszegi mészárosok, hentesek még nem is neheztelhetnek — egyik félre sem. Tessék megczálolni. Nem lehet. Azt még értem, hogy sokan a közellevő falvakból hoznak hust. Ez a falusi mészáros olcsóbban adhatja, nem fizet annyi házbért, városi szépségbért, villanyvilágítást stb. De hogy miért drágább a hus Zalaegerszegen mint Budapesten, Pécsett stb. Ezt nem lehet megérteni. Mert hogy sokkal drágább az bizonyos. Pestről 70—80 krajczárba kerül egy kiló zsir, Zalaegerszegen 1 frt. 20 krajczárba. S ha Pesten 80 krajczár egy kiló marhahús, akkor az egy kiló hus. De ha Zalaegerszegen csak 56 krajczár egy kiló hus, az még fél kiló hust sem tesz ki Tisztelet a kivételnek, de szükség néha, hogy a gazdasszony is tartson otthon mérleget, neki is meg kell mérnie, talál e? S bizony-bizony sokszor nem talál. Hiányzik egy ötödrész. A négy ötödrészben kétötödrész csont, egy ötödrész egyéb, kutyának való nyomtatók. Evésre marad egyötöd. Ez pedig nagyon kevés, kérem tisztelettel. Ki akarok emelni még egy dolgot, még pedig hangsúlyosan. S itt újra ismétlem, hogy tisztelet adasséC~a Kivételeknek. Én szeretném, ha aksr önkénytesen, akár kényszeríttetve is, legfőképen a mészáros, hentes segédek töltenének egy pár évet Francziaországbau. Micsoda tiszták ott a busboltik! Miuden mészáros és hentes-üzlet mint a tükör, ugy ragyog. ' kár lérfi, akár asszony méri a hust, olyan a ruha rajta, mint a márcziusi hó. Azt hiszem, elég értelmesen beszélek. Kényes kérdés ugy e? De bizony a hússal való bánás is nagyon kényes dolog, kivált nyáron. Már pedig kivált nyáron, tisztelet megint a kivételeknek, s itt általában az egész magyarországi húsos boltokról szólhatunkv.Ka nyáron belépünk egyikbemásikba: majdnem hanyatt esik az ember, olyan büdösség van ott. Miért olyan drága tehát Zalaegerszegen a hus? Miért kétszereződött meg az ára? Hiszen hat-hét év óta nem kétszereződött meg az állatoknak az ára? És nem kétszereződött meg a tisztviselőknek sem a fizetésük. Nem logikus dolog tehát a húsnak a megdrágítása. Ez a drágaság kétféle eredményt szülhet: Vagy szövetkeznek a fogyasztók, vagy padig ha ezek élhetetlenek, aminthogy azok is, hatósági mészárszékokat állítanak fel Zalaegerszegen is, amint néhány városban már állítottak is. Ezt a czikket tehát a mészárosok, hentesek érdekében irtam. Borbély György. A külföldi iparczikkek kiszorításáról. Évekkel ezelőtt kiadták a jelszót: Pártoljuk a hazai ipart! És hazafias köte'ességnek jelentették ki a honi ipar pártolását s hazafi erénynek jegyezték fel, ha e pártolás ténnyé is vált. S a hazai ipar páitolása az is maradt, haza Az ízlés kulömbsége. Az állat, növény s az ásványországot egészen átkutatta az ember és hihetetlen dolog, hogy mi mindent eszik meg az éhség, nyomor, nyalánkság, babona, gőg vagy rajongás fo'ytán. A felebarát meleg vérétői 1 ezdve egész a sáskáig és cserebogárig, ananástól a fakéregig, a nádczukortol az ásványi anyagig. Legkevesebb oktalanság észlelhető a növény anyagok eledelül való választásában. Vannak egész vegetáriánus népek, a kiknek eszükbe se jön mást éivezni a rizsnál, polentánál és hasonló czikkeknél. Tisztán húsevőket alig találunk vala hol, a hol az emberek már az ország fekvése által nincsenek utalva c-upa állati ekdelre. M'g az Eszkimóknak nem volt gyakori érintkezésük az európaiakkal, a kiktől különféle konzerveket kapnak: addig étlapjukat képezték a halak és a borjúfóka és viszont a borjúfóka és a halak; néha valami vízimadár vagy pedig kagyló. A halzsir amaz ismeretes mellékize észlelhető az ember egész kipárolgásában. Izland némely vidékein, a hol nincsen más eledel csak a halak s a vízimadarak, oly csúnya tejük van a nőknek, hogy szoptatni sem képesek, hasonló jelenség észlelhető a délamerikai halevőknél is. A halzsirt ós szalonnát nem csak nyersen, de félig rothadt állapotban ia élvezik; növény táplálék ott nincsen. Te'jesen ezen zord vidékek sincsenek növényzet nélkül. Egész területek be vannak födve száraz, ki nem haló zuzmókiai, a melyek helyenként nemzetgazdasági jelen:őséggel bírnak. Igy már 1869-ben Svédországban számos szeszfőző keletkezett, melyek a zuzmók bőségét szesz termelésre akarták kihasználni. Tényleg, a cludonia rangiferina nevű zuzmóból egy év lefolyása alatt 1.120,800 liter 50°/o szeszt készítettek. A zuzmók ezen óriási pusztításai folytán csakhamar beállott azok hiánya. A zuzmók egés<en lassankint nőnek és 12 — 15 e'-'re van szükségük mig felnőnek. Ennek folytán megszűntek a szeszfőzők is. Azonban a zuzmók közvetlenül eledelül is szolgálhatnak az embernek. Dr Auvoshi japán botanikus Tokióban élvezhetőnek mondja a Gyrophoru esculenta nevü Zuzmót. Ez leginkább sziklafalakon nő, a honnan az emberek gyakran életveszéllyel szedik és a városokba viszik azt eladás végett. Ámbár nehezen emészthető, mint a mi gombáink, mégis csemegeként élvezik és kedvelik a japánok. E tekintetben a Zuzmók közül érdekes a hires „manna". Ez nő a pusztábau a ta'ár kirgiz meszes sziklákon, perzsa magaslatokou Krytnben, Don vidékén, Konstantinápoly táján és az algiri Szaharán. Az utazók beszélik a manna rendkívüli sokaságát eső után. Kicsoda nem emlékezik itt vissa azon bibliai ecsetelésif, a mely Móz. II. k. 16 v. fordul elő: mert midőn megszűnt a harmat hullása, a sivatag felületén volt valami gömbölyű ós apró látható féle, olyan, mint a zuzmók a földön. Ezt látván Izráel fiai igy szóltak egymáshoz: „manhu?" Mert nem tudták, mi legyen az. Akkor pedig mondá Mózes: ez azon kenyér, melyet az Ur eledelül ad nektek! Az ázsiai sivatagok lakói mai napig sem ismervén a manna előtünését, maguknak azt ugy magyarázzák, hogy az vihar idejeben esővel jön az égbő'. A drágaság és éhség idejében reájuk nézve, valódi jótétemény ezen zuzmó, könnyen lehet azt megőrleni és liszttel összekeverve sütni. 1869 évben egyedül a manna eső mentette meg Dzabekir tartományt a nyomortól és éhségről. Váljon a bibliai manna csakugyan a Lecanora escu'entának egyik faja, a melv mii napg is tömegesen előfordul: ezt meghatározottan áHirani nem lehet, Drágaság idejében Skandináviában a szegénység nyúlni szokott a nálunk is ismeretes izlandi zuzmóhoz, a mely különben csak gyógyszernek használtatik. Az állatországból ve!t táplálókot illetőleg ennek illendőségéről különféle nézetek támadtak mindenütt a kezdődő műveltséggel. A megdöglött állatoktól általános undor uralkodik, mégis vannak törzsek, melyek az olyanoktól sem irtóznak. Európában látjuk ezt aczigányoknál. A müveltségnel bizonyos előítéletek, melyeknek eiedaíe gyakran homályos, továbbá vágási szokások és nezetek megállapították és korlátolták bizonyos mérgekig az állati táplálók használatát. Csak a s-znkség bővítette az európaiak étlapját békákkal, rákokkal és más hüllőkkel. A nagy, egész ket méterig hosszú gyíkoknak a tropikus vidékeken általában puha kellemes husuk van, mint a csirkéknes és tojásuk is ugy ízlik mint a tyúké. Náiunk még nem jött a sor a gyíkokra, ós kígyókra, ha nagyobbak lennének, bizonyosan szaporíthatnák a böjti ételeink számát, a mint az a tropikus vidékeken történt. Braziliának benszülött vademberei kedvteléssel megeszik az óriási kígyókat; Ausztráliabeüek pedig a mérges kígyókat is, a melyeknek előbb fejüket levágják. Délamerika szin'ón hazája, azon bolond ízléseknek, hogy ott ugvan nem az éhség miatt, hanem csak bizonyos kedvtelésből megeszik a földet. Európában is itt-ott mutatkozik a geofagia (róldevés); nevezetesen Maczedóniában, Szardiniában es Spanyolországban észlelhető ezen rosz szokás a nőknél. Egyébbiránt minek is mennénk