Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-09 / 45. szám

2 maGyar paizs 19^5. november 2. fias kötelesség, melyet a ki teljesített, elvárta, hogy honfiú erényekben bővelkedőnek jelentsék ki örfc6' Pedig hát azt tartja a magyar közmondás: Magyarnak Pécs, németnek Bécs!" . . Magyar embernek nemcsak hazahas kötelességből nemcsak honfiúi erény gvakorlásaképen kell a hazai ipart páitrogolni, hauem azért, mert magyar embtr s az előtt első legyen mindenben a magyar, még az ipaiczikkekben is! Sajnos, nincs ez így. Magyarországra ma is töméntelen külíödi iparczikk özönlik be s a magyar ember ma is külföldre küldi a pénzét idegen iparczikkekért. Hogy ez megszűnjék végre valahára, iparosainknak maguknak kell gondoskodniok a külföldi iparczikkek kiszorításáról. Iparosainknak maguknak kell ez irányban mozgalmat indiíaniok s bizony áldozatoktól sem szabad vissszariadniok, hogy e mozgalomnak meg is legyen a kivánt eredménye. Mert nézzük csak, mikép érte el a külföldi ipar, hogy ugy hatalmába tudta keríteni a m;igyar közönséget, hogy az még ma is nagyrészben azt tartja divatosnak és jónak, a mit a külföldiől hozat? Mit tettek erre néive a külföldi gyárak és iparosok ? Semmit mást, mint folyton hirdették a magyar közönségnek, hcgv ők milv legújabb, legjebb, legdivatosabb csikkeket árulnak ! A magvar ember nem vehetett kezébe újságot, hogy abban a bécsi czégek egész légiója, azután meg a cseh, morva, stájer, ós ném^t gyárak tömege ne kiabált voina reá mindtn istenáldotta nap, hegy c

:ak tőle rendeljen, csak külföldről hozasson iparczikkeket. A7. meg tudvalevő, hogy a magyar ember olyan, hogy a szép szóra mindig lujlik s hí kérik, még az ingét is odaadja! Sőt még ha maga sem hiszi el azt a csoda olcsóságot, azt a bútnu latos joságot, a mit az idegen elégek uj-ágban, levelekben, rekiámezédulákban, mintagvtijU menyben, próbaküideményben folyton a fiilehe tiombitálnak, — még akkor is van Deiine olyan gavalléría, hogy nem akarja a hoízá bizalommal fordulo ideger.t cselben hagyni, s azt mondja rá : próbaijuK meg hát, csakugyan hunc^ut e a nemet ? Persze, hogy hunezut. Tudja ő, mi kell a magyart ak ! Hát vegyék tudomásul a hazai iparosok is, heg) ez kell a magyarnak ! Ne ele_

redj> nek meg azzal, hogy a honi ipar pártolása ha/ahias kötelesség; ne váiják, hogv a kö-önség azt tiazaöas erén)kent gyakorolja. Ne csak dolgozzanak, hanem ismertessék is meg magukat a magyar közönséggel. Szóljanak hozzá mindennap a saját szűkebb pátriájuk es a fővárosi újságok hasabj án, hogy had legyenek jó barátai, rév nzerint ismerősei a kö zönségnek, a kinek ha bármire szüksége van, nyomban eszébe jusson egy czég, egy gyár, egy iparos nev?, a honnan a szükségelt iparczikkeket meghozassa. Tanuljanak e tekintetben az idegenektől s kövessék azok példáját, a kik a magyar iparosok kö;ül is ma már állandóan naponkint szólnak az újságok hasábjairól a magyar közönséghez. Mondják ők is, mint Schőnwdd Imre", a ma már országszerte ismert péc>i < r ü><- ter és ékszergyáros, a magyar közönségnek, hogy „Ma gyarnak Pécs, németnek Bécs!" Figyelmeztessék naponkint a közönséget, hogy ne küldjük pénzünket külföldre, hiszen a magyar ipar is minden téren és minden szakmában a külföldével versenyképes, sót azt gyakran jóság ós modern divat tekintetében felülmúló czikkeket állit ma már elő. Saját hasznát tárjak elébe naponkint, mikor a hazai c.egektől való rendeléseknél nincs kockázatnak kitéve, nem küldi pénzét láttatlanban olyan czégeknek, kiktől airt a rendelés nem hű teljesítése esetén soha vissza nem kaphatja. Intézőnek hozzá szózatot, hogy ne azokat az idegen czégeket, gyárakat gazdagítsa pénzével, a kik egy fillérrel se járulnak az oiszág terheihez, hanem a magyar iparosokat, a kik az óriási adóterheket ugvis oly nehezen viselik. A magyar iparos itt használja a munkájáért kapott pénzt; itt ól családjával, ut van a köíg arapodás lusznára, s'^val a magyar pénz itc marad az országban, itt csinálja a további forgalmat; mig az idegenbe küldött pénzünk soha vissza nem jön s .degenek, küllöldiek forgalmának emelésére szolg. l, a miből nekünk egy fikareznyi hasznunk sincs soha! Ha ez.t megteszik ipirosaink, ha áldozatoktól riadnak egye'őre vissza, meg fox; .t látni, hogy Oiyan h :.iíiiuk lesz ebb'i., mint bármely más üzleti befektetőből. És megalkotok a véd vámot a külföldi iparosok ellen, meit azok lassankint még a magyar újságok hasábjairól is ki zorulnak és kiküszöböltetnek a inn közönség megszokásából, von<almi köréből }.-•. S kiszorulnak ez országból a külföldi iparcikkek ; ténnyé válik a közmondás: „Magárnak Ptc?, ném-tnek Bée!" — sa magyar közönség jól felfogott mágia és nemzeti érdekből is aj óí fog mutatni a betolakodó idegen iparnak! _ ^ Honthy István. Felhívás. Templom javítás éidekében. Nemzetünknek bajokkal teljes múltja s a bajoknyom;: n járó szegénység miatt ha iánk sokkal kevesebb műemlékkel dicsekedhetik, mint a kül fold

. Minél kisebb számmal vannak ezek, annál oly messzire? Nálunk is vannak szép, egész séües piros arczu 1 ányok és fiatal hölgyek, a kik krétát es«.nek, hogy érdekes halvány arcíszmt nyerjenek! — — — Sajnos, néha öntudatlanul is kárhoztatva vagyunk a geofagiára, ha a lelkiismeretien kereskedők a 1 sztbe kaolint, gipszet, a finom paprikába téglát s b. vegyítenek. Hát a különféle élelmi czikkeknek, a tejnek, vajnak, bornak stb. stb. lelkiismeretien hamisításáról mit sziljuik? Ilyenek a különféle ízlések! Cselló József. Ázsia belsejében.*) 1 rta : Zrínyi Béla. XI Mikor eltávoztam, a férj utánam jött a kapuba, hogy menjek vissza a feleségéhez. Üveges tekintetével egyre az ajtót nézi, melyen távoztam. Vis-zamentem. Szegény Stiller Giz !!a már holtan feküdt az ágyon. Másnap temettük harangszó és pap nélkül,, csak az orosz katonák adtak sortüzet. Teheránban, hol a rendörmitiiszternek voltam a vendége, megnéztem még a sah káprázatos kincstárát, hol a drágakövek két szobát megtöltenék és gyönyörűen ragyognak, aztán átvágtam Afganisztánba. Ez a hegyes és katonai jelentőségű helyekben gazdag ország az idők folyamán az Ázsia birtoka lelett versenyző orosz és angol birodalmak közé jutott és igy világtörténeti fontosságú fekvése van, mely miatt évtizedek óta állandó n.risz almája és azt jósolják, hogy még emiatt az ország *) Jog fen tartva. Zr. B. miatt fognak egymással háborúskodni az oroszok és angolok. Az afgán nép szabadságszerető, független, neui ismeri a rabszolgaságot. Értelmes, eszes. A lakók iránok, afganok és tadsik, összesen 5 millió lakója van. Termetük magas, sovány, erős, cson tos, erélyes arczvonásokkal. Az öltözetük hosszú ing, széles fekete bugyogó, köpeny, kucsma és böre.zipö. t\ nők gyűrűket, orr- és fúlkarikákat hordanak, arany és ezüst lánczokat tesznek a fejükre. Én egyenesen Herátba gyalogoltam. Herátnak körülbelül 60.000 lakosa van és az afgánok Khorasszán gyöngyének és a százezer kert városának nevezik és csaknem szent helynek tekintik. Gyönyörű vidéke van, csupa gyümölcsfa, buja tenyészet. Még azt akarom megemlíteni, hogy az ország határán nem akartak beengedni, előbb megkérdezték, tudom-e a négy főpap uevét. Éa szerencsére tudtam. Herátban elég jól éreztem magamat, csak kissé uodoritott a műveltebb afgánok ama sportja, hogy a szobában versenyt köpnek. Az nagy dicsőség, ha valaki legmesszebb tud kopni. Afganisztánból Perzsiába tértem vissza, hol kolera tünetek mutatkoztak rajtam. 15 napig feküdtem egy rozoga kórházban, mig mellölem százával vitték el a halottakat. Végre vöröshagyma lével meggyógyítottak. Végül bevágtam Eló Indiába. Bombayban szálltam partra, iunen Póna, Nádpur, Reitpur Calcutta, Mandaley, Raugoon, Tonking útirányban mentem. Engedelmet kérek, hogy Indiai utamat ue részletezzem, az indiai élet, az őserdők rejtelmei ismerősek minden európai előtt. Piészt vettem én is nagy párduezvadászatokon, 12 napig jártam az őserdőben, midőn Bombayből Calcuttáig mentem. Éjjel a fák tetejére készített sátrakban nagyobb a kötelesség, hogy a meglevőket fent tartsuk. Százszoros e kötelesség az Isten házával, a templommal szemben. Az Isten háza ama szent hely, melynek falain belül legtisztább érzelmeink születtek. Itt érintette homlokunkat a lelki újjászületés vize, e hely látta felavatásunkat Krisztus katonáivá, itt élveztük az angyalok eledelét, itt buzog számunkra a lelki megtisztulás Silve forrása, melyből lelkünk szennyét lemosva annyiszor s oly boldogan Ezáltunk ki. Itt van a szent trón, melyen mint az uj szövetség frigys?ekrényén sziveink Isteni jegyese uralkodik, itt azon oltár, melynek Istene ezer és ezer boldog jegyesnek osztogatta a hűség és állandó szeretet bőséges kegyeímait. Itt imádkoztak érettünk áldott szülőink, e falak hallották sóhajaikat. Itt vettetett e! sziveinkbe az evangéliumi csodás mag s közöltetett velünk Krisztus kovásza, roeiy egyedül képes aira, hogy jobbá, szentebbé, igazabbá varázsolja a boldogtalan anyagiasság felé hajló embert. Zalaegerszeg városa aő. rmsga a nemes vármegye c?ak fájdalommal és aggodalommal szemlélheti talán legbecsesebb műemlékének, az impozáns nagyságú zalaegerszegi plébánia temlom díszeinek rohamos pusztulását. A hatalmas falak ugyan rendületlenül állnak, de az „erős jegyes" egyre gvorsabban veti I

e ékességeit. Hitbuzgó jámbor atyáink a XVIII ik század elegáns, rokoko diazeivel ékesítették fel szent egyházukat. Bő aranyozás és művészi festmények emeltek áhítatra a szivet. Ma már a falak igazán nagy méretein kívül — alig van vami drága szt. egyházunkban, a mi áhítatra keltene, Százötven esztendő pusztítását viselik a disziímenyek. Különösen a testes é3 aranyozás szenvedett sokat e hosszú idő folyamán. Az értékes 03 valóban művészi freskó képek és az ezekkel összefüggő festett architektúra és ornámentika egyes helyeken a fe ismerhetetlenségig elhaív ánynbak, sőt meg feket ültek. Számtaian kisebb nagyobb repedés, falt, karczolás, tarkítja a falakat és mennyezetekét. Heiyenkint lehámlani készül vagy már ie is hamlott a vakolat. Másutt az igy keletkezed hiányokat pótló kézművesek tették tönkre a festményeket. Egyes igen szép kompozicziók, kivált az oldal fülkekben, — avatatlan és ülésben szűkölködő „javítók" áldozataivá lettek. Az aranyozás úgyszólván teljesen lekopott. Az oltárok, de kivált a főoltár s ennek művészettel faragott gyertyatartói javításra várnak. Azt hisszük, hogy Zalaegerszeg várcsnak tőt Zala vármegyének, mely nem igen rendel* ezi^ hasonló mübecsü templomokkal, elsőrangú kait rális érdeke kívánja, hogv székvárosának egyház U aludtunk, mig a rengeteget az iszonyú vadak bőgése verte fel. Állatkert minden faluban van. Láttam 2 tigris vadászatot, egyet puskával, melyen 3 hindu is elpusztult és egyet hálóval. Voltam még Kasmirben és Dardzselingben, hol Körösi Csorna Sándor meghalt, A hatóságok mindenütt láttamozták uti könyvemet. Calcuttában már az angolok kémekkel vetettek körül, ezért hajóra ültem és felhajóztam japánba, Jokohamában. De itt sem volt maradásom a kémek miatt és rövid tartózkodás után hazajöttem. 52 napig jöttem a tengeren, a Lloyd egyik hajóján. A hajójegyem 428 frtba került. Ezzel végeztem utam leírását, mely ugyan vázlatos, hiányos, de még nem volt időm, hogy egész naplómat összeállíthattam volna. Én utam legérdekesebb tanulságának az; tartom, hogy a Mozlim világát alaposan megismertem és azt hiszem, ezt önökkel is megismertettem. Amerre jártam, sok útszéli köbe, romokra rávéstem nevemet és ma a perzsah sah palotájának egy köve is őrzi egy magyar utazó uevét. Újra itthon vagyok, tisztelt közönség, de érzem, hogy nincs itt maradásom. Az a végtelen szabadság, melyet keleten megszoktam, visszahív keletre és én viszamegyek. De most már határozott czéllal. Látom, hogy mily óriási jövője lehet a magyar iparczikknek keleten és hogy akik ezt tudják és ezzel foglalkoznak, mily ponpásan boldogulnak. Megyek vissza Bajdádba és ott leszek a magyar ipar terjesztője. Köszönöm a szives figyelmüket hölgyeim és uraim Ha e felolvasás nem volt érdekes, tudják be annak, hogy aki két evig félig vad helyeken kóborol, az érthet ahoz, mikép kell félelmet és bátorságot leküzdeni, de bizony kitanult a tollforgatásból.