Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-26 / 43. szám

VI. év. Zalaegerszeg, 8905 október 26. 43. szám £ktfix*téai ár: £gy évra 4 korona. ?él éwa 2 korona. Vagyad érra 1 kor. %y*« ta&m 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza Álapitó és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJBLBNIK HETEKKÉNT C £3 "ÍT T Ö IR T O Kl O IT ESTE. Meghalt ez a nagy ember 57 éves korában. Budapesten e h6 20-án, csütörtökön este fél nyolcz órakor vacsora közben. 1848 ban született s okt. 6-án hullott ki a toll a kezéből. Mert halála előtt pár hét alatt nem irt. Fekvő beteg volt. Legjobb tudomásom szerint okt. 6-ra irt legutoljára. A 13 vértanura csak 13 sort tudott már irni. Az Ellenzékben jelent meg s közölte a Mag) ar Paizs is 41- ik számában. Ez a czime : Mire tanít október 6? Ez volt a nyilvánosan megjelent utolsó irása. Gyomorbetegsége volt már évekkel azelőtt. Ebben a betegségben volt most is. De halálának közvetlen oka nem ez, hanem agyszélhüdés vala. Pénteken délelőtt már Zalaegerszegre is elhozta a hihetetlen hirt a telefon s az emberek egymással való találkozásukkor arczszinükben megváltozva, megdöbbenéssel arról adták, vették a szót, hogy : Hallottad ? Tudod a hirt? Meghalt Bartha Miklósi Furcsán hangzott. Nagyon furcsín hangzott. Szerette volna az ember összetörni a telefonokat, hogy ne beszéljenek il)en gyilkos dolgokat. Pedig rosz sejtelmünk lehetett. Betegségéről már tudtunk. Erről már híradás nélkül is tudhattunk, akkor, mikor egy hét alatt nem latiunk tőle semmi irást a Magyarországban. Rendesen minden második Dap s háborgó időben naponként is az övé volt a vezérczikk, melyre rá lehetett ismerni az első mondatból, sokszor a legelső egy szóból, sőt már a cziméröl. Czikkei nem gyárban készültek. S most nem jott 3. 6, 9 cap alatt sem. Gondoltuk, hogy valami baj van. Nagy baj volt. * A Magyar Paizsnak meg kell emlékeznie róla, ha szegényesen is. Családi gyásza ez a Magyar Paizsnak Mint egy tehetetlen gyönge asszony — mikor ezt a néhány betűt irom — nem tudnék szólani, fuldoklik, fojlodik torkomban a lélegzets bezárt szobámban férfi létemre szemembe tolul a hívatlan vendég . . . Elöljáróm, tanítóm, mesterem, jóltevőm, testvérem, bátyám, apám — mindenem volt, pedig szemtől-szemben nem is beszéltem vele sohasem. Mikor a Magyar Paizs megindult, ehez a szerény kis társadalmi heti laphoz elismerését és üdvözletét küldötte s gyönyörű levelében utat-irányt jelölt, eszmét adott a magyar iparművészetben rejlő nemzeti karakterre nézve. Bartha Miklós a nemzeti életnek egyik erős, fényes, meleg hó kisugárzása. S ebből a fényből és melegségből jutott a Magyar Paizsnak is. Ebből áll a rokonságunk. * Bartha Miklós 1880 ban alapította Kolozsvárt az Ellenzéket, a nemzeti függetlenség eszméjének a terjesztésére s a fajmagyarság ápolására. A közös hadseregbeli katonatisztek az egyéves önkényteseket magyar kutyáknak és Kossuth kutyáknak titulálgatták. A szerkesztő ezért megezirógatta a katonaságot egy »Lájdináut ügya cz. czikkelyecskében. Erre egy Rüsztov nevű hadnagy és egy Dienstl nevű főhadnagy kifent karddal ment az iró szobájába, ki is rántották a kardot, hogy vagdaljak össze, mint a répát. Bartha amelyen ült, a széket kapta s egyiket fejbe vágta, hogy kifent, kivont éles kardjával együtt elterült a földen, mint a lapos vatas béka. De győzött a sok éles vágás. A szerkesztő vérében maradt félholtan. A két vitéz futva futott az ötödik házig, egy nagy kőkerítéssel kerített kőházba s elrejtőzködött. Épen akkor voltam katona. A nagy kaszárnya épen szemben vala a nagy kőházzal. A kaszárnya ablakából néztük, hogy c

r. perez alatt talpon vala a fél város a nagy kőház körlil s a Dagy kőházat már-már szétszedik s a lájdinántok az örök semmiségbe párolognak. DJ ugyanakkor nyomulnak elő »bajonet auf«-fal a Gompanie és Batalion katonasások is (csak az önkényteseket zárták vissza a kaszárnyákba.) S a városra néző Fellegvár tetejére felállították az ágyukat. A lájdinántok megmaradtak, a tömegben sokan Bartha Miklós. Kossuth Lajos azzal a bu

u, de nem egészen reménytelen mondással zárta le szemét, hogy „nem halt noeg az Isten, habár hűtlenek lettek a hivek az oltárhoz." Azóta a hivek száma az oltárnál megszaporodott s ebben legnagyobb része Bartha Miklósnak volt, aki mont örökre eltávozott a hivők közül, hogy bejelentse mesterének a diadalt. A kiegyezés utáni évtizedek Magyaiország legszomorúbb évei közé tartoznak. Az abszolutizmus korában rá akarták kényszeríteni a nemzetre a lemondást, a teljes politikai sötétséget, de a nemzet sikeresen védekezett ellene. Most azonban saját maga mondott le jogairól, saját maga terjesztette a sötétséget ós hogy néha-néha nyugtalankodó lelkiismeretét megnyugtathassa, ráfogta a sötétségre, hogy ez a világosság. A nem,etnek legkiválóbb írói, kiknek nevét a népszerűség, a csodálat és tisztelet környékezte, állottak be a sötétség terjesztői közé, megfeledkezve a régi magyar irodalom tiszteletreméltó alakjainak hagyományairól, akik egyaránt küzdöt'ek a miivésze'i és poli iíai sztpár

f. Minden erejüket, tehetségüket, ragyogó stdu ukat, népszerűségüket, tudományukat és tekin'élyüket latba vetették, hogy elhitessék a nemzeltel ós azivebe és elméjébe belevessék azt a tévtant, hogv a letnondá'b in van a bö.'c-eseg. Aki ellent mert nekik mondani, ubba sza iiáikkal, gúnyos támadásaikkal belefojtották a szót. Azigaz

:ág mindjobban elhomályosodott, Ameste'-ségesen megalkotott közvélemény 1 jsssankint egészén meghódolt azoknak az érveknek, amelyeket az ország kétségkívül legnagyobb e!m.

ji, de semmi esetre sem legkitűnőbb jellemei, nap Miki r terjesztettek a nemzet elé. Tudományos munkák, politikai hírlapok és röpiratok, éle/lapok, politikai költemények, sőt még tankönyvek is mind azt az egy czéit szolgálták, hogy bebizonyítsák, hogy a sötétség — vi'ágosság. Rémítő sötétség nehezedet az elmékre, és négis mindenki azt hitte, hogy tisztán lát. Ekkcr lép-tt fel Barthi Miklós vezérczikkeive.l, melyekkel a világosság terjesztette. Igazságai mint valami villámok ugy czikkáztak át a nagy sötétségei). A szem nem akart ezek fényéhez hozzászokni, meit nagyon hozzá szokott már a söietséghe'. DJ !as sankint mind többen es többen kezdették átlátni, hogy az a világosság, amit ő hirdet és hogy eddig si tétségben tapogatóztak. Fellépése kétségkívül korszakalkotó; 1880-bin lépett líd s huszonöt év múlva mir az egész közvéleméiv tisztán lát s ismé: m g^lénkült az elfagyott oltár környéke. Kétségtelen, hogy nem egyedül neki van része a közvélemény megforditásábn, de legtöbbet ő tet*, mert üt igazságot olyan egyszerű és mégis tetszetős foimában adta elő, hogy mindenkinek szivéh-z hozzáférkőzötí:, az ő czikkeinek volt. legtöbb olvasója az országban. Minden egyes olvasókör, kaszinó védovára lett az ő eszméinek, a hon na; í héditó útra mentek széjjel mirdenfelé. Mind több nemzedék nőtt fel az ő szellemének hatá; a alatt, annál inkább közeledtünk a vi'ágossí' diadalához, mely végre be is következett, üri ugyanakkor ő reá az ölök ényészet sötétség > boiult. Az igazi magyarsághoz való ragaszkodás vo't az az esz np, amelyen e<iész gondolkodása alapúit. EÍ az eszme vezette egész politikai pályafutása alatt. Ez kesztette őt rá, hogy sokszor igazságtalan támadásokkal szemben védelmebe vegye a történelmi n úlfű családokat; ezérr aristokratikus gondolkodással, konzeivatiuzmuesal vádolta", kolozsvári hírlapírói aűködése alatt gunyb 1 „gróf Barthá"-nak is elkeresztelték, pedig ne n hízelgett ő a gazdagoknak, a hatalmasokna •', csak azt akarta elérni, hogy a történelmi csaladokat is m

jgnveije a nemzeti küzdelem számán. Ma már tudjuk, hogy neki volt igaza. Ugyanif y visszaverte piotestáns létére a katholicism :í elleni támadásokat is, ezért klerikálisnak nevezti pedig őt csak az a czél vezette, hogy azt