Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-26 / 43. szám

2 megsebesültek s Bartha Miklós vérében volt: homlokán mély vágás a csontig, mélyebb a fején, sebektől az arcza eltorzulva, jobb kezén egyetlen izület sem ép, mellén, karjain hat hét vérbarázda, sokkal közelebb a halálhoz, mint az élethez. A lájdinántokat büntetésből Ausztriába szállították s nemsokára előléptették. * Aztán sokan csodálkoznak, hogy tollával érzékeny sebeket ejtett ellenfelein. Hát ő nem kapott? Eltekintve a lájdinánt-sebektól, vannak, akik halr'la után is sebzik. Egyik lap, képzelhetni melyik, azt irja róla, de csak most halála után, hogy összetévesztette a barátságot a politikával. Ha megmondanám, melyik lap az, legnagyobb gyászunkban is Homéri kaczaj buktatna az asztal alá. A »Magvar Nemzeti cz. újság pedig a halál órájában a következő élet és jellemrajzot irja róla. — Meghalt Bartha Miklós, kinek ujságczikkeit országszerte szerették olvasni. Nagyszerű ! * Itt-ott lehetett hallani, hogy a lájdinánt sebekből lett részvét s a a részvétből lett országos népszerűség s igy történt. hoi;y felgyógyulása után mindjárt megválasztották a kolozsvári I. kerület országgyűlési képviselőjének. Hát az igaz, hogy óriási lelkesedéssel megválasztották, de őt már 25 éves fiatal| korában is megválasztották volt országos képviselőnek, azelőtt 24 éves korában pedig Udvarhelyen megyei első aljegyzőnek választották s diák korában a budapesti egyetem ifjúságának szemefénye, ékessége volt Ugrón Gáborríd együtt. Petőfi Sándort nem vagdalták össze a katonatisztek, mégis nagy ember lett belőle. * Egyéb méltatást és jellemrajzot nem írok. Ezeren meg ezeren jellemzik ma s millión meg millión ismerik. Mai számunkban kitűnő találósággal ir róla Suszter Oszkár tanár (Zalaegerszeg) és Lázár Ernő (Kolozsvár), aki hivatalára nézve törvényszéki biró. Csak azt jegyzem meg mégis saját véleményemként, hogy a mi a vers-irodalomban Petőfi, az. a próza-irodalomban Bartha Miklós. A különbség köztük az, hogy egyik rímes dalokat ir, a másik dalba önti a prózát. Mindketten óriási njüg alól szabadítják fel a ma. yar nyelvet. A latinos alárendelt mellékmondatok nyűge alól. Ez teszi írásaikat könyüvé. A felszabadított beszédbe lelket öntenek, a magyar fajszereWnek édes lelkét. Ez a tartalom teszi írásaikat súlyossá. Mind a ketten fölékesítik beszédeiket a hasodat virágával: a természet hasonlatával. Ez teszi Írásaikat széppé s egyszersmind igazzá. Legjobb igazság a természetben van s a legtökéletesebb szépség az igazságban van. Petőfi igy mondá: a mi természetes az igaz, s a mi igaz, az szép. Mindaketten szerették a természetet. Bartha Miklós mélyebben ismerte is. A növény, állat és ember-világot együttesen senki más nála jobban nem ismerte. Eszméikhez és gondolataikhoz mindig odaállilják párhuzamba a óriási tekintéyt, amelyet majdnem ezeréves múlt szerzett meg a magyar latholiczismucnak, a nemzeti haladás erdekében hasznosítsa. Aira a sok méltatlan támadásra és rágalmazásra, amelvlyel a közéleti küzdőtérről le akarták szorítani, nem igen válaszolt, fölösleges is lett volna, minden igaz ember előtt tiszta fényben ragyogott az ő jelleme. De nemcsak újságírói tollával szolgálta a közügyet. Mint parlamenti szónok az elsők közé tartozott. Mii,d-n társadalmi küzdelemből is kivette a míga reszet Ez utóbbira különösen Eidélvben „yilt alkaima. Mikor a Magyarország és Erdély közötti uniót kimondották, megszűnt az erdélyi országgyü'és. De csakhamar lett helyette három: a katholikus etá'us, a refoimatus státus ós az Emke. Ez utóbbi Bartha Miklós lelkes agitáczkjának volt a gyümri'cse s rövid idő alatt a magyarrság terjesztésének Erdélyben egyik fő eszközévé lett. Erdélynek legjobbjai gyűltek gyűlésein össze; Bartha Miklós élete végéig figyelemmel kisérte működését és j-észt vett munkajának íianyitásában. Református egyházának mindig hű fia volt, annál is inkább, mert tudta, hogy — különösen Erdelyben — mennyire össze van forrva a vallási kérdés a nemzetisegi kerdóssel. Azok közé tartozott, akik legszorgalmasabban látogatták az egymayar paizs természetet, vagy talán jobban mondva, ebből veszik gondolataikat és eszméiket. Ezért szép és igaz a Bartha Miklós irása, valamint a Petőfi Sándor irása is. Borbély György. Baríha Miklós. ] okt. 20. Szeretném örökre összetörni silány iró pennámat, hfidd legyen utolsó munkája ez a mérhetetlenül fájdalmas írás, amely a legmagyarabb magyar halálát s ratja. Nem omlik össze halálával ez az ország; szine, java maradt még a magyarnak elég. De ebböí az Isten rzásszor megáldotta e's ezers/.ar megverte magyar földből szakadt le vele egv jókora darab, mint ahegy letörik az éjszakában bolyongó világokból és csillogó rohanással örökre belehull a kietlen semmiségbe A magyar föld termőerejének bámulatosan ragyogó példánya volt Bartha Miklós. A maeyar földhői nőtt ki, a magyar ég alatt fejlődött nagyra, magyar vi/ből. mag yar levegőből táplálkozva Ezért volt neki egyetlenegy Istene: a magyar föld. Ezért élt, ezért kü/dött és ezért halt meg. És micsoda titáni küzdelem volt fölrázni ezt a szerteporló földet a I özörabösségtől! Micsoda Isteneknek való munkát végzett a Bartha Mik 1 óa pennája évtizedeken keresztül. Kérlelt, esengett, könyörgött, féltékenykedett, fenyegetőzött, káromkodott, vadul szitkozódott, majd ökölre ment, tompán zuhogtak támadó pörölycsapásai, birokra kelt ós mint megvadult tigris fogaival, körmeivel tepte, harapta, zúzta a bitang ellenséget! Hát 'ehet e ilyen munkát keztyüs kézzel végezni? Ki szokott imádkozni akkor, mikor a csaholó kopók körmeitől piros, meleg vér S'ivárrg elő atezán, kezein, egész testén? É8 ki teszi ki magát manapság lélek és testölő támadásoknak? És ha akadna valaki, hát miért küzdene végig egy ilyen küzdelmet? Kölykét vedelroezi így az anyakutya, anyját védi így a szerető gyermek, nyőstényiért tépeti össze magát a megvadult megtébolyodott him. De a hazáért, a szabadságért, ezekért a nem kamatozó és gyakran háládatlan eszményekért ki dobja el a kényelmes megélhetés c-öndeo hivatalát? A mennvi zpeniálitás volt Bartha Miklósban, halála napjáig biztooithat'a volna maga részére a kényelmes, módos életnek minden örömét. A menn\i tűz és erő volt pennájában, a mennyi fájdalmat éa veszteséget okozott azzal az ellentábornak, ftj'edelmileg krmatoztathatta volna szelid báránnyá v&lo átváltoztatását. De ő megmaradt magvarnak, a magyar ember hibáival és erényeivel együtt. Senki fbben az országban nem látta meg a magyar színeket, hangulatokat, nem érezte meg a magyar érzéseket jobban nálánál. Micsoda bámulatos ösztönnel találta ki és milyen csodálatos varázzsul, finomsággal, erővel ós bájjal irta meg azokat, a láthatatlan és megfoghatatlan tüneményeházi közgyűléseket és ottani szereplését semmivel ?em rarto'ta képviselőházi működésénél kisebb jelentőségűnek. Különös érdeme volt abbban, hogy rendkívüli éberséggel állott őrt a rofoimátus egyház régi hagyományai melle't ós nem engedte, hogy olyan törekvések győzedelmeskedjenek, a melyek egyházát a régi szabadságvédő hagvomá nyokkal teljesen ellenkező irányok szolgálatába akarták hajtani. A Iegjelentéktelenebbeknek látszó kérdések mellett is exponálta magát, mint pl. a nagyenyedí theologiának Kolozsvárra való áthelyezését minden áron megakarta akadályozni, arra hivatkozva, hogy az enyedi kollégium mögött évszázados mult. áll már, Kolozsvárt pedig egészen uj iskolaként szerepelne. A történelmi mult iránti kegyelet különben egyik legsajátosabb vonása egé*z közéleti szereplésének. De nem a múlthoz való föltétlen ragaszkodást hirdette, ellenkezőleg a haladásnak senki sem volt hivebb bajnoka mint ő, de azt hirdette folytonosan, hogy jövőnk megalkotására használjuk fel azt az erőt, amelyet a múltból merítünk. Működésének legfőbb tere kétségkívül a hir~ lapirás volt. Valamennyi eddig élt magyar újságíró között Bartha a legnagyobb. A magyar költői és prózai stílus nem egy időben érte el fejlődésének tetőpontját. A mult «zázad negyvenes éveiben költészetünk fejlődésének tetőpontján állott, de a 1905. október 26. ket, melyeket mindnyájan szivünk, lelkünk mélyén érezünk születésünktől fogva, mi magyarok. Hogy mif kelepel a magyar gólya, hogy mit csiripel a magyar tücsök, mi fájdalom van az. őszi ökörnyálnak magyar tarlókon való uszkálásá* ban, és miért sirunk mi magyarok édes keservesen azon, hogy „a ménes ott delelget, yala'iol egy csárda roelVt, csárda mellett" ... 0 belelátott a mi lelkünkbe és azokat az ezer esztendő óta odalenn zsongó, bánatos érzéseket arany pennáján kere»z;ül fel^inro hozta, kottára szedte,, csengő magyar tilinkó i teresztül a világba muzsikálta. Nem érezte ő magát jól bársony kanapékban, czifrakéru elemben. Állhatatlan,nyughatatlan magyar vére hajtotta, ttzte őt szüntelenül. Végig nyargalt pennája ezen az egész országon ós bekoezogott erelyesen, zaklatva, kiabálva, minden palota és viskó ablakán, ahol csak magyarok laknak. Nem komédiázott, nem alkudozott, nem koklerkedett, haDem kíméletlen őszinteséggel gyűrte föl a nemzet testére szabott nemzetiszínű kabátot hogy megmutassa a vánnyadt, elernjedt elsárgult testen a fekete sebeket. Csak néhány évtized előtt i

q ebben az országbin az ifjú ág, becsületes csizmadián és néhány független áliásu ember képviselte a függetlenségi pártot. Ha ma ebben a pártban áll Magyarországszine-java, ebben elévülhetetlen érdeme vau Bartha Miklósnak. Nem beszélt senki nála jobban ós szebben magyarul és msgyar lélekkel. Minden szavában, minden mondatában a magyar föld szikla-ereje, meggyőző bö'csesége, lázadó lelkesedése csendült. Megfogta, megragadta a közömbös lelkeket éa addig rázta, amig újra dobbant a szív es megindult a verkeringés. Milyen csodálatos időket élünk most! Hogy lelkesednek most az urak is, akik eddig kicsinylő mosollyal, elmés kíszólásokkai mustrálgatták az utcza Kossuth-nótázó susztereit Hogy ebben a gigászi küzdelemben gyakran tulerős színeket használt, ki veheti tőle rossz néven? Hiszen nem önérdekből, a ba/a iránti rajongó szeret.téből tette. És a haza s-abadsága. a haza érdeke szentesit minden ezközt. A leghitványabbat is, a legaljasabbat is A gyilkosság nincs a tízparancsolatban. De a Corday Sarolták töre mégis szentse? a hazaszeretet templomában t . . . Kidőlt a világ legnemesebb, legdicsőségteljesebb közkatonája. Most esett el a küzdelem legnagyobb hevében. Fenn a barrikádok tetején a legelső sorokban. Már-már beláthatunk az ígéret földjére, melyért ő egy egész élet nyugalmát föláldozta, melyért szivének minden vérét kiontotta Kezében még a ror.gyos zászló, de az eltörött penna földre hullott és a harczi orditásoktól elrekedt kürtje örökre elhallgatott. Mi többiek, apró, kicsiny, a föld göröngyei között bo'orkáló emberek csak olyankor tudjuk megmérni egy-egy hatalmas ember valódi nagyságát, mikor kidőlve egész hosszában végigterül közöttük az ingoványos, iszapos földön. Amig élt,, csak egy ember helyét töltötte be ő is. Csak az utánna maradt retteneteg ürességből látjuk, hogy ezeren sem tudják betölteni a nyomában maradt mérhetetlen semmiséget. prózai stilus még nem R legnagyobb állaraferfiaink, akik az újságírói tollat is forgattak, sokkal inkább, voltak a gondolatnak, mint a stílusnak mesterei.. Az ujságstilus Bartha müveiben emelkedett a fejlődés legmagasabb fokára. SMIusa csupa változatosság. Megható költői gondolatok, lekesitő mondások és gúnyos hasonlatok egyaránt íendel-kezesére állottak s együtt adják meg Bartha stílusának jellegét. A vezérczikkeiből áradó színtiszta igazság éa stílusának szépségei egyaránt szerezték meg neki azt a népszerűséget, amelynek az egész cr°zágban örvendett. Minden olvasókörben az ő lapját akarta mindenki először olvasni, az ő czikke t le*te, várta mindenki. Mi már hiába várjuk! Netn fogjuk többé nevét az újságok hasábjain olvisni, elvonult onnan a nemzet klasszikusai közé! Da műveit bizonyára össze fogják gyűjteni s oivaani lógjuk tovább is, és minden bizonnval bevonulnak művei az iskolába is, hogy folytassák nemzetnevelS munkáját. S belőlük nem csak stilust tanul majd az ifjú, hanem megtanulja azt a nagy igazságot is, amelyet ő eges* életén át hirdetett, hogy a kishitűség még nem bölcseseg, s hogy a nemzet egyik legnagyobb kincse az önbizalom. Sus»ter Oszkár.