Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-14 / 37. szám
2 , .i — —- " Talán azt imák: „Bánjátok velünk kíméletesen gyengéden azon néhány hónap alatt, melyeket áltatában a szigorú természet nyújt nekünk. Oly nagyon függünk mi tőletek! Ti uralkodtok fö lőttünk erőtök, értelmetek éa tapasztaiástok fölénye által! — — — Ha csak némileg velüuk bánni tudnátok : akkor mi oly engedelmesek lennénk s mindent megtennénk, a mit akarnátok. De ne löviditsétek meg azt az órát, mig a nap meleg fényében s édes anyánk öltözőkének redoiben tartózkodunk! Talán már holnap nyugodni togunk a hideg föld ölében és a földi összes javakból csak a ti — könnyeiteket visszük magunkkal!" Nem írok én itt könyvet a nevelésről, azéit nem is foglalkozhatom az általános szempontokkal. Ez alkalommal szemem előtt lebeg főleg: a leánygyermek ne\elése. Rövidítsük azt meg, ami e tekintetben közös a fia éa a leányná! ; maiad junk a külombségnél. S ez a külömség igen mély. A fiuk nevelése modem éi telemben véve oda irányul, hogy egy productiv, tevékeny tiőc szerezzünk, vagyis, ncgy munkást teremtsünk. Valljuk be őszintén: ez a modem ember! A leány nevelésének czélja ped ;g: összhangot, vallást teremteni. A nő: — vallás! Olyan az ő rendeltei ése, hogy a mindennapi gyakorlati életre nézve annál hasznosabbá válik, minél magasabban áll — mint vallási költészet. Oly nő, a kinek szive — prózai, aki nem élő — poézis, aki nem képes összhangot teremteni, sem férjének szivében uj barátságot föléleszteni föllcbogtatni, sem a családot folyton nemeite.ii és szenttégeesé tenni, a-i még a szokásos dolgokban sem fog alkotó erővel bírni, meit teljesen elhibázta — rendeltetését. * * * Az anya, aki ott ül a leánykája bö'csője mellett, kell, hogy ugy szóljon önmagához: „Itt van előttem a világ háborúja s békéje; itt van aki sziveket összezavarni vagy pedig u békét a magasztos isteni összhangot létrehozni, megszerezni fogja. Ö az, aki, ha meghalok, s ő seidüiő leányka lesz, siromon vigasztalni fogja atyját. Ó az, aki már 17 éves koiábau fölemelni fo^ja a féifi Síivét-lelkét és nagy, nemes tettekre fogja azt buzdítani. 0 az, a ki huszadik-hai minczadik évében a hivatásának egyfőimaságától kifáradt férjét uj életre tbreszti s az érdekek és gordok sivatagában számára egy oázist, pihenőhelyet teremt. meg. yő ődésemnek, hogy ezen a pályán b Idoguini íogok. Ma már, amikor eredménnyel számolok be neked, megcrtem mindent. Hitem volt; hittem az eiőtrben, a tehetségemben és nekimentem az éietuek. Megmagyaiázhatatlan dolog is a hit; <űrni és remélni megtari't, mondja a te kedves Arany Jánosod. Látod ipám ez volt kettőnk közt a kü lönbség, tp, aki falusi magányodban csendesen visszavonuiían élsz tanítói pályádnak, csupán könyveidből ismered a hitet; engem magával sódert az élet, hogy birkózzam meg vele a mindennapi kenyéieír, de a bizonytalan száraz kenyéréit; és mégis mertem vállalkozni erre a feladati a; ellenezted, mert éhenhalástói féltetted a finomabb pályára hivat'tt fi-.dat. Elismerem, hogy neked igazad is voit akkor. Egy intelligens tanitó fia nem akart tanulni és b*a lott lakatosinasnak: Nem is valami hangzatos karrier! A reményed, a büszkeséged \ oitam. Te, a szerény tanitó nagy ura* akartál nevelni b iőleun és én ellenszegültem akaratodnak, hogy aki megszoktam a szeretetteljes báuá;m dot: egy ügyes de, részeges mester káromkodásait, hallgassam napestig. Vájjon olyan kecsegtető körülmény s olt. e, ez, egy magasi a töiő gyermek ábrándjait kielégíteni képes? Aligha. Hidde! hogy azéit mégis védtelenül boldog voltam a szerszámjaim között. Gimnúzi ta társaim, akik az egyeteme- látogatták (akkor amikor!) reBteitek köszöntgetni nekem. Ez is fájt, de nem volt képes lelohasztani munkakedvemet. É'i p'tdig teiet keres'em; éleztem nagy tiákúi erőm ebredésé', képtelen lettem volna könyvek kötött petyhüdni, eltölteni az éiemagyar paizs Ö az, aki szerei ctétlenség s a bajok napjaiban, midőn elsötétül a láhalár, midőn minden elhervad s elszárad, — leijének ismét visszaadja Istenét és kie'zközli, ho^y az ő szivében ismét megtalálja — hitét!" Igy szól az anya önmagához leánykája bölcsőjénélA leányt nevelni annyit jelent, mint nevelni a — társadalmat. A társadalom a családból támadt, a családnak harmónir'ját pedig képeli a — nő. A leánynevelés magasztos és önzetlen mű, meit hiszen te, oh anya azért neveled leányodat, hogy az téged elhagyjon és vérzővé tegye szivedet. 0 elni fog — másokért, nem érted, s önmagáért sem ! 0 másnak van szánva! Ez az a viszonylagos jellem, mely őt magasabbra emeli, mint a férfit s a mely őt vallássá teszi. 0 lángja a szeretetnek, lángja a szívnek, bölcsője, iskolája a jövőnek, szóval: ő oltár! Igen, a nő — oltár, azon szent hely, ahol az élet küzdelmei által megrendült férfi minden időben ismét megtalálhatja az, elvesztett hitet s azt az összhangot, amelyet ó srkkal jobban megőrizni képes, mint a férfi. Minden nő — iskola s ő az, a kitől valóban hitüket nyeiik meg a nemzedekek. Azért okvetlenül szükséges, hogy a nőneh hite legyen. A kísértések nem sokáig maradnak el s a legnagyobb veszely fenyege'i őt a szilárd meggyőződése aláásásátbl. Alig husz éves, alig left anyává, már is cse leket vetnek neki, irár is tőrbe csalják. Édes beszédű, ravasz c-áb tó simulnak házzá, törekednek megközelíteni őt s rábírni arra, hogy atyjának egykori tanításai, anyján ik egyszeiti hite, férjének komoly elvei fölött mosolyogjon, guuyol« djék es elfogadja azt az elvet, hogy semmi se bizonyos e világon! ILtre, erős hitre van tehát szüksége, hogy e (en léha, ömő köDnytlnűségeket ellenszenvvel s utálattal hallgassa és hogy szembe állítsa velük oly léleknek komolyságát, amely lélekben eiős alfpja van ama hitnek, mely az értelemben szivének egyszerüse^^ttn s a nemzetek szivének egyöntetű hangjában gyökeredzik s él! Cselkó József. Fiioxeia ellenes keverékem bírálata. Midőn az általam összeállított ti!' xera gyériiő keverék hatását szőlőmben észleltem, azonnal, még pedig folvó évi juriiu3 lavában, kérvényt intéztem a nagyméltóságú m. kir. földraivel sügyi temet üres hvzonta'an irkafirkával, mint ahogy volt barátaim a hivatalos pályát választván kérőbben tették. Az én me-teremnek végre feltűnt végtelen munkakedvem. Keresett lakatos lévén, egy pártfogója utján bejutottam ;t magasabb ipariskolába. Hogy igyekez.eui tanulni! Rigsdott a htm e őre, én p dig c-upín követtem láthatatlan vezéremet, aki ott parancsolt a gondolataimban szünös-síüntelen. És haladtam. Elküldtek külföldre egyes szakkérdések tanulmányozása végett. Milyen élvezetes utazások voltak ezek, kedves jó ;pá a! Fiatal voltam ós gondtalan. Ö-ültem mindennek, szerettem volna keblemre ölelni az egész világot. Olyan szép, olyan tartalmas volt az életem. Emlékszem jól: éppen Angiiában jártam, a czélszerü, é !etrevaió * mbeiek hazájában, mikor azt olvastam egyik magyar napilapunkban, hegy egyik osztálytársam nem tudván fenntartani növekvő családját, sikkasztó lett. Szegény fiu. Mindig ur akart lenni közöltüuk, ő is egyike volt azoknak, akik nem fogadták köszönésemet. Milyen csodálatos az élet! Milyen rettenetes bíró; ez az ember e'pusztu'.t a természet nagy, örök törvényei szerint. A termcszet, ugy tapasztalom nem tűri a heréket. Akinek nincs treje szembeszállni az élet viharával, az menthetetlenül el vau veszve. De mi uz az erő. Gyakian azonos a munkássággal ; én legalább ugy tapasztalom, a a praktikus életben. Nem születtem bö'ceikedó'nek édes apám és mégis gyakran jut iivesmi aí eszemba, mikor egy-egy ismer03 testi, vagy eikölcsi, hamvain megdöbbenek. Visszatéiek. Angliában dolgoztam évekig. A helyzetem egyre kedvezőbb lett. Nyugalmasabb 1905. szeptember 14. ministeriumhoz, hogy keverékemet álLmi szőlőtelepeken is alkalmazhassam, hogy az eredményt lehetőleg még ezen év folyamán a szakértők megbírálhassák. Ezen kérvényemből kifolyólag a budapesti m. kir. rovartani állomástól felhívást kaptam arra nézve, hogy a keverék összeállítását, alkalmazását, esetleg titoktartás kikötése mellett kö. öljem. A felhívásra mult hó végén Budapesten személyesen jelentkeztem, a m. kir. rovartani állomás főnökénél, nagyságos Ja'ulonovsky József urnái, azon czélból, hogy ügyemet, mint leghivatottabb biráló előtt elmondhassam, keverékemet teljes valóságában megismer'ethessem és a továbbiakra nagybecsű tanácsát kélhessem A Keve.ék részleteinek elmondása után Jablonovskv ur kijelentette, hogy ilyen összetétel még nem volt bemutatva, ugyan vannak benne oljan alkatrészek, melyek már más összetételben szerepeltek. A földmivelési m. kir. ministeiium rendelkezése a Irkján, a he.'yiszini vizsgálat elrendeltetett és maga Jablonovsky ur volt kegyes arra megjelenni, foiyó hó 9 én este Zalaegerszegre megérkezett és másnap 10-én reggel 7-9 óra között szőlőmben a keverékkel bekent és be nem kent tőkéket is megvizsgálta. A keverékre vonatkozólag azt a bírálatot hozta, hogy két alkatrésznek közönbös hatása van, egy vastartalmú anyagot feleslegesnek taitott, egyet, mely tulajdonképpen hozta i^eg nálam is a már mult alkalommal jelzett eredményi, csak abban az eserben találta hatásosnak, ha az a fi'oxerát oldalán éri és ha a tőke minden gyökere vele bekenhető volna. A szőlogyökér fejlődését is ezen anyagnak tulajdonítja, mert az 3—4 hét alatt bomlásnak indul és a tőn, mint ti ágya szerepel, elvesztve természetes ezzel fiíoxsra ellenes hatását Felemiitettem a vizgázt is, mellyel szintén tettem kísérletet, ezt meg azér' nem tal. lta alkalmasnak, mert 3 levegőnél könnyebb és a földből gyorsan elillan; itt általánosan megjegjezfe, hepy a szénkéneg gázát kivéve, egy gáz sem alkalmas, meit kisebb nagvobb mértéiben a levegőnél könnyebbek és gyorsan illannak. J&blonovsky ur, a fii. xera vizsgálathoz hozott magával olyan nagyító üveget, meiy alatt a filrxera borsó nagyságúnak látszott, teljesen kivehető volt a fikxera minden része, zöldes czitromsárga színe, a megszurkalt gyökeiek dudorodásaiban rendszerint egész nagy sereg tanyája volt észlelhető. Jabloncvíky ur elmondja, hogy a fi • x->ra pusztítására első idősíkban egyes s.őiőiészt elborítottak 12—15 czentiméter vastagsáj. bin futóhomokkal, továbbá a tőkék kőiül tö'csér alakú lyukakat vájtak és tbba lutóhomokot hordattak, de midőn kapálás aikaimával a fucóhomokot a ierde« talajial a munkás összefever'e, a kísérlet ertdmény telen lett. Megjegjezfe továbbá azt is, hogy mar a piros kukorica ssemtől, a legerősebb do'oí tekinteteben, mert egyre finomabb munkái í halm v.tattam el, de mindinkább több éi nagyobb felelősség hárult reám. Gyárakból dolgoztam leginkább. Szeieitelek volna megismertetni uj környezetem felfogásával. Ott a diploma nem ajánló ievél volt, csupín csak — Luty. bő . Az emb it aszerint mérlegelték, amenn;; tudó t. Hogy feléledtem abban az ege ságe* levegőben. Csak ÍZ szomorított meg, ha hazaszál'tüí gondolataim. Ti, szegény, jó szüleim, o'v távol tőh ni, nélküiözé-ben, előítéletben íregőszüive, egészséges, megelégedett fi tokát siratjátok! \z én ruganyosságomnak és életerőmnek egy kis töredéke életre keltette volna csüggedő lelketeket. Már nem álhatók tovább ellent a vágy mnak, — hazamegyek. Otthon már forr a világ. Mi-yeu elégtétel nekem hogy évtizeddel megelőztem a koromat. Ugy hallom, nagy urak gyermekei iparosok lesznek; azt beszélik, hogy a politikai mozgalmak nagy lendület't fognak adni a magyar iparnak. A gazdasági áliam iparallammá vediik át, lassankint. Hazamegyek híveket, komoly, törekvő, becsületes híveket tobor/ani a feíhadiiő migvar iparnak. Amit itt tudásban, peuzbe'i ós tapasztalatban gyűjtöttem, otthon akarom gyü aó!csöztetni. Műhelyt nyitok, — nemsokára, gyár lesz belőle. Vezet a hitem. Ne siij többit, édesanyám. A te imádságaidat meghallgatta a jó Isten. Azt akartad, hogv a tiid vallásos, becsületes és bo !dog legyen. Akik padig kérdezősködnek, hogy mi lett a fiadból: mondd meg nekik, hogy nem nagyúr, hanem csupán ember akart lenni a talpán. A viszontlátásra! Rúiium.
