Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-14 / 37. szám

VI. év, Zalaegerszeg, 1905 szeptember 14, f v r 37. szám. Sló'fiaittésl ár: á£fy évr« 4 korona. Fél ém * korona. 8*gyd érc* 1 kor. %y« mim 8 fillér. Hii (letétek dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 ko Szerkesztőség és r kiadóhivatal: Wlassics-utcza Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELfllTIE EETENEÉKT GS-Cr-X-ÖRTOEZÖKT ESTE. Zalavármegye válaszol. Csak krónikát irok, egyszerű tudósítást a hétfői közgyűlésről. Hertelendy Ferencz főispán, aki szabadságon van s aki különben beadta volt lemondását, csak még nem fogadták el, nem elnökölt, hanem helyette Csertán Károly alispán vezette & törvényhatósági közgyűlést. A tagok nagyszámban megjelented és élénk érdeklődéssel vettek részt, főleg a mai kormánynyal levő viszonynak a tárgyainál. Zalavármegye közönsége törvényhatósági minőségében egyszer már meghozta volt azt a határozatot, hogy alkotmánytalan kormánynak nem engedelmeskedik, mert a törvény értelmében nem szabad engedelmeskednie; országgyülésileg meg nem szavazott adót nem szed és katonát nem állit; ezekben nem segédkezik. Ezután jött báró Fejérváry Géza királyi miniszterelnöknek „Intő szózata." És jött Kristófiy József kir. belügyminiszternek megsemmisítő végzése. Jött megelőzőleg a kir. ministerelnöknek az uj kormány kinevezéséről szóló leirata, — továbbá Vörös László kereskedelemügyi, Kristóffy József belügyi, Lukács György vallás- és közoktatásügyi, György Endre földmivelésügyi minisztereinek haronló tárgyú leirataik. Jöttek azután Szilágy, Somogy, Szatmár, Nógrád Pest és Moson vármegyék átiratai, a ,,törvénytelen kormányrendeletek végrehajtásának megtagadására" s a .,nemzeti ellenállás szervezésére" felhivó szózatjaik. Ezeket a hétfői közgyűlés mind egy kalap &Tá foglalva önállóan tárgyalta s nagy terjedelemben megindokolt együttes határozatot hozott 14 pontban, melyek között az utolsó pont igy végződik: „ . . . e határozatot tudomásvégett az országgyűlés képviselőházához fölterjesztjük avval a kéréssel, hogy a minisztériumot vád alá helyezni méltóztassék." EbbőP*fifiutegy lehet következtetni a többi pontokra is. Az emlékirat-szerű határozatot Árvay Lajo

8 főjegyző fogalmazta, századok törvényeiből, nagy munkával állitva össze az indokolásokat, hogy főleg az örökösödések idejétől kezdve hány törvényünk mondja ki a személyen kívüli függetlenséget s rendeli a saját törvényünk szerinti kormányoztatást s tiltja el az úgynevezett „edictumok" rendeletek szerinti uralmat. A teremben fölhangzott a „ szemétnép!" kiáltsás. A v ármegye válasza hazai törvényeken állva s az ősők példájára hivatkozva törvénybeütközőnek s igy hatálytalannak nyilvánítja az említett belügyminiszteri megsemmisítő rendeletet, éppen ugy a honvédelmi ministeri rendeleteket is a katonaszedésre nézve ; bizalmatlanságot fejez ki e mai kormány iránt s a törvény llenes kormányzatnak mielőbbi megszűnésére használja fel erejét ; aggodal mmal látja a nemzetközi szocziálisták körül kitett „csalétket", mert „ne csillogó jelszavak uípn induljunk, hanem egyedül az vezéreljen bennünket, hogy a magyar államot és nemzetet mvgyar nemzeti alapon erősitsüfc, nagygyá, hatalmassá tegyük." Tanulmányában kifejtette a főjegyző azt is a katonaszedés és adófizetés tárgyánál, hogy az önkényt ajánlkozókat és inkényt fizetők adóit sem szabad közvetíteni a tisztviselőknek. Figyelmezteti erre a törvtnys. , kötelességre a tisztviselőt is, a közönséget is. S ha a kormány ezt a határozatot újból megsemmisítené, előre is tiltakozik ellene ez e válasz. Ha a tisztviselőt esetleg bántalom érné hazafias ténykedésében, oltalmába veszi a 60 tagu jóléti bizottság s a megyei törvényhatóság. — E határozat felsőbb jóváhagyást nem igényel s csak „birtokon kivül" fölebbezhető meg. Ezt a határozatot megküldik a többi vármegyéknek is s a képviselőháznak és kérik a vád alá helyezést. A határozatot egyhangúlag, tapssal és éljenzéssel fogadták el. Koller István tag indítványára a közgyűlés Arvay Lajos főjegyzőnek nagy tudással készített derék munkájáért jegyzőkönyvi köszönetet mondott. I. A nö rendeltetése. Az anya íőgordját képezi, hogy gyermeke — éljen, hegy botdog legyen; az atyát sokkal inkább foglalkoztatja s uralja a bizonytalan jövőnek gondolata. Még ha az anya fáradozásait, éjjeli virrasztásait és folytonos gondteljes tevékenységét látják is, — akkor is a fölött okoskodnak és feleselnek az atyák : hogyan lesz az majd tiz év múlva? Jó volna, ha legalább a gyermek halandóságának elvitázhatlan hivatalos adatait vennék figyelembe. Az uj szülött gyermek hosszú ideig ki vau téve az elhalálozás veszélyének és anyja nélkül úgyszólván bizonjos a — halála. Aíon nők — kik írással foglalkoznak, irataikban élénken ecsetelték és ecsetelik nemük szerencsétlen sorsát. De ha írni tudnának a kis gyermekek, mi mindent kellene és lehetne nekik mondaniok?! Balaton hullámzik . . . Balaton hullámzik, Csókolja a partot, Elmerengek rajtok. Hogy siet a hullám, Hogy törtet előre, S ha partot ér, vége . . . Küzködés az élet, Fáradunk, munkálunk, Hogy elérjük vágyunk. Sietünk előre Nem is nézve vissza — S bebotlunk egy — sírba. Frászt Lujza. Mese a patakról. Irta: Krolly. Fenn a béreztetőn, honnét csak a forró nyár közepe tudja elűzni a havat s hol csak törpe fenyő mutatja az életet, ott ringott bölcsője a kis pataknak. Miként szállnak ily hideg, zord helyre a bohó ábrándok? Egy vén keresztes fenjő beszélte a bérc alján, hogy szép sudaras, ifjú társait elvitték messzemessze a tengeren járó hajókra árbcczoknak. Tenger! Mi ahoz képest egy kis patak? Vize kis csepp. Ereje lomb-ingató szellő. És a hajó mekkora lehet, mikor égbenyúló fenyő az árbocza. A bohó ábránd ide jött vágyat ojtani. A törpe, óriás árboczadó fenyő akar lenni, a kis patak j,ajóhordó tenger. Mint a lepkeüző gyermek, szalad a bölcsőjét elhagyott kis patak. Zordon sziklák útját állják, kövek megsebzik. Fajdalmat, fáradságot nem, csak vágyat érez s rohan tovább-tovább. Csakhamar elmaradnak az óriás fenyők, a rideg szirtek s uj világ tárul eléje. Zöldvirágos mező, suíogó füzek, kék nefelejtsek. Megfürdik habjaiban a napsugár, nefeíejts c- kolja, Kérik, hogy maradjon. Lassabban megy s már-már maradásra birja az arany napsugár, a virágillat s a bohó játéku szitakötők serege. Eszébe jut a czél. Megsúgja vágyát a nefelejtsnek; ez tovább adja a szitakötőknek Kóbor szellő meghallja, elmondja a parti fűznek, az erdei gerlének. Nefelejts, szitakötő, szellő, füz, gerle mind kaczagnak: „Kis patak! Tenger akar lenni, nagyot akar tenni, árboezos hajót hordani! Ha-ha-ha! Tenger akar lenni!" Kis leánykák jönnek s ladikot eresztenek vizére s vigan eveznek. De mintha ez is bántaná a patakot. Hajó helyett kis ladikot hordani! És ami még bántóbb, nehezére esett vinni a kir; ladikot is. Bosszantó kaczagás és ladik elől a föld alá búvik haragjában. Sötét, üregben, félelmet nem ismerve halad, mignem a tengerbe ömölnek habjai. Itt a tenger, itt az árboezos hajó, de hol a kis patak ? Habjai beszédbe ereszkednek az idegen habokkal. Elpanaszolják egymásnak élettörténetüket. Mindegyik patak volt s mindegyiket a vágy kergette ide.Mindrgyik hab más-más patak. Sok-sok patak, de hát akkor hol a tenger? Sehol. Az az tenger az a sok-sok kis patak. Óriás vize? Az a soksok csepp viz. Hajót hordó ereje ? Az a sok-sok lomb-ingató szellő. Együttes erővel hajót hordanak a patakok s ugy Játszik belenyugodtak közös sorsukba. Vagy tán vissza szeretnének menni a susogo tűzhöz, aztán a szitakötőkhöz, a l éknefelejtshez ? Éh őket újra nem kezdhetik. Lehet, mikor a tenger óriás hullámai vadul kergetik egymást s erejük elsepti a part szikláit, mintha „ei akarnák nyelni a világot", lehetséges, hogy, akkor az a sok-sek kis patak haragszik. A törpe fenyő még mindig ábrándozik; az ifjú patakok még mindig útra kelnek, hogy hajót hordó tenger legyenek. Pedig mi a tenger? Soksok kis patak. Vize? Sok-sok csepp viz. Ereje? Sok-sok lomb-ingató szellő. Nagyra csak az együttes erő képes. Leiéi az édesapának. Kedves apám! Nem tudem milyen érzelem fog el, amikor soraimat olvasod. H»r?pgal váltunk el egymástoí; azaz jobban mondva : te haragudtál reám kedves jó apám, s bár végtelenül fájt nekem ilyen módon búcsúzni tőled, hogy megkezdjem a nagy küzdelmet a létért, — meg kelleit lenni. — Leejobb meggyőződésem vezet-t*; nem tudtam volna e'entállni annak a kimondhatatlan vágynak, au.ely uj, m gkezdendő pályám felé ragadott ós szent