Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-07 / 36. szám

2 támogatásából merítheti. Hogy e támogatásra érdemes, azt vezetőinek önzetlensége, puritán becsületessége és áldozatkészsége bizonyítja. Az egyes egyénekre jutó teher különben is alig jön számba, mert a rendes tagok csak évi 4 korona tagdíjat, fizetnek és ennek fejében az egyesület „Iparvédelem" czimü lapját, czimtárát és egyéb kiadványait díjmentesen kapják. Az egyesület a pártfogó tagok évi diját 20 koronában állapította meg. Az országos czélu hazafias mozgalom javára ez összeget nagyobb áldozat nélkül adományozhatnák a társadalom jobb módú tagjai, ép ugy az egyesületek, körök, községek, gyárak stb. A mozgalmak egyéb költségeit a nemzeti pénzalapra egybegyűlő ősszeg kamataiból és egyébb adományokból fedezik. E pénzalap gyarapításához fillérjeivel hozzájárulhat mindenki. Most az egyesület megkezdte vidéki fiókegyleteiuek szervezését, amelyek az ipar helyi érdekeit lesznek hivatva előmozdítani. Zalavármegye az „Országos Védegyletben" mit Kossuth Lajos és dicső kortársai 1844-ben alapítottak és amelynek romjain a mostani Magyar Védőegyesület alakult, szép számú vezéralakjával volt képviselve. Reméljük, hogy a dicső elődök méltó utódai szintén sietni fognak a hazafias eszmét lelkesedéssel felkar jlni és megalkotják a zalamegyei fiókegyesületeket. Hiszen csak 50 tag szükséges a fiókegyesület megalakításához, joggal hihetjük tehát, hogy Zalavármegyében sok ilyen fiókegyesület fog megalakulni. Borbély György urat végül szeretettel felkérjük, vegye kezébe a nemes és pártolásra méltó ügyet, mit diadalra juttatni hazafias missziónak tekinthet. Nem hihetjük, hogy azt a vágyat, ami sok millió magyar honpolgár lelke mélyén él, tudniilik a magyar ipar felvirágoztatását és ezzel a gazdasági önállóságnak okszerű előkészítését, ne tudnók megvalósítani, ha vasakarattal és a nehézségektől vissza nem riadó buzgalommal mindnyájan kezet fogunk és együtt munkálkodunk.* Budapest, 1905. szeptember 5. Lukács Lipót, mérnök, az „Iparvédelem" szerkesztője. *) Mi szeretnők legjobban, ha ez értékes szép levélre, nem annyira szép levéllel, mint — legalább egy kis — tettel tudnánk felelni a M. P. segítsége mellett. Szeretjük hinni és mondani, hogy a késés nem múlás. Sz. és P Hol Vígság Vao . . . Hol vígság van, csapongó jókedv Ott vagyok én legszótlanabb; Ez a világ idegen hozzám, Nem érzem jól benn' magamat. A boldogok vidámságától Nem kap kedvet az ón szivem; Öröm húrja szót van szaggatva, Nem csendül meg már sohasem. Frászt Lujza. Gyermekmesék. A fiu. Van nekem egy kis öcsém, ki engem nagyon szeret. Nem tudom honnan nyilvánul e nagy szeretet, pedig nem vittem neki soha stm narancsot, sem czukrot. E kettőt t. i. szereti, „hogy ezt kaphassuk, ezert érdemes élni'' — szokta mondani. Különben e kis kujón már nagy fiu, 6 éves; megtanulta a Zseni nénitől a betűket, már a nagy ABC-ét is tudja. Ha hozzájuk megyek, megkínoz az olvasási gyakorlattal s oly buzgó, hogy még a gombokon is betűt lát. Újságot adtam neki s szépen kibetűzte B .. U . D . APESTI magyar paizs Kendertermelö szövetkezetek. A világtermelés viszonyainak változásait részben a fejlődő közlekedési viszonyok idézik elő. Ezeket a változásokat éber figyelemmel kísérni és mérlegelni szükséges, különben arra ébredünk, hogy utolérhetetlen távolságra elmaradtunk más nemzetekkel szemben, esetleg olyan távolságra, hogy egy életképes egész nemzetnek sem fognak látni azok, akik t lőttünk elhaladtak. Nyers termelésünk megválogatásával okosan kell bánni. Csupa butaságból nem sxabad a kényelmes megszokás mellett maradni! Minthogy társadalmunk sz'ik keretben élő egyeseinek illetőképessóge nem lehet oly áttekintő, mint azoké, akik a nagykereskedések rengetegében mozognak, kövessék bizalommal ezek tanításait. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tudvalevőleg széleskörű s ma már eredményesnek mondható mozgalmat indított az ipari növények, különösen a kender fokozottabb mérvű termesztése érdekében. Mintegy harmincz kendertermecztő szövetkezetnek vetette meg az alapját 8 ebből már három meg is alakult s működését a gyártelepek felépülte után meg is kezdi. Előr« látható, hrgy a kendertermesztő szövetkezetek alakulása gyors egymásutánban fog következni, erre való tekintettel Zórád István, az O.VIGE. ipari szakosztályának titkára, aki ezideig is tevékeny részt vett az akcióban, megírta a kendertermesztő szövetkezetek alakítására, valamint a kender leimelésére vonatkozó tudnivalókat. Az OMGE kiadásában megjelent füzet kimerítően tárgyalja elsősorban az ipari feldolgozásra alkalmas növények termelésének hasznát, az alakítandó Kenderértékesitő Központi Szövetkezet czólját s viszonyát, a termesztő szövetkezetek alapszabálytervezetét, szerződésmintát s végül tömören megírva mindazt, a mit a kender vetésére, művelésére, aratására s előzetes feldolgozására vonatkozólag tudnia kell a gazdának. Magát a nyerstermelűst azonban nem tartjuk elegendőnek, mert ez/.eI a szövetkezés ereje nincs eléggé kihasználva. A szövetkezés ideálja és czélja ezzel nii.cs kimerítve, arra pedig törekedjünk. Menjünk csak tovább egy lépéssel és dolgozzuk fel a kendert, szövetkezeti <*rőnk kifejtésével. Hol vannak a fonálkéy.itő rokkák, hol vannak a szövőszékek, melyeket majdnem minden házban feltaláltunk? A padion hevernek, mert a gyárak n űvészileg feheritett vékony rongygyaí kiszorították azt az abroszt, mily 50 év előtt készülve, ma szép feheren boiitja még az asztalunkat elpusztíthatatlanul. Ha ego kis összeadást csinálunk az időközben elnyűtt gyári abroszok sorozatáról, azt látjuk, hogy a családnak harmadik generáczíóját szolgáló, sokat használt háziszőtt abrosz sokkal o'csób volt minden eddig feldicsért gyári olcsóságnál. A régi szokásnak az volt a rossz oldala, hogy minden házban másként dolgoztak. Általános irányelvek nem állítattak fel, azért ritkán nőhette magát ki valami piaczi czikk. Az e;zme, hogy a házi szőltet szövetkezeti uton állítsuk elő, igen egyszerű és könnyen érthető. HÍRLAP. Azóta előszeretettel el olvassa a vezető czikkeket, nem politikai hitvallása — de nagy betűi miatt. Múltkor azután megtréfáltam. Nagy újságot adtam oda, hogy „most olvasd el, ha tudod!' Pester Llyod, eddig ment, de persze a gót betűket nem ismerte. Dühösen csapta le a földre, s rátaposva kiabálta felém, hogy bevádol a Zseni néninél, mert szégyenbe hoztam. A kis Llyod-tipró Zoltánt ki kellett engesztelnem. Másnap Mikulás voP. Egész nap előtte való napon le akarta húzni a czipőjét, hogy a nyul belerakhassa a czukrokat. Tele is tettem s egy czédulára ráirtam — A rossz Zoltánnak. Másnap reggel keresi, felforgatja a házat, végre megleli a függöny mögött. Nézi, nézi, majd reám néz s odahozza a papitt. — A nyul irása olyan, mint a tied. A rózsaszál. Ott játszott a kis fia a ligetben, vidáman kergetve a narikát, futva a lapda után. Kalapja ott a padon, a kisasszony vigyáz ra', hisz' ott hűssel az árnyókban s olvas valami regényt. Matróz ruhácskája tiszta, rövid kis harisnyája lecsúszott C/ pőjére a futkosásban. Kedves, szép uri fiu. Egyezer jön arra a leányka. Újságot árul, 1905. szeptember 7. Állítsuk örsze a faluban levő szövőszékeket egy helyre 03 dolgozzunk ott egyöntetűen egy szakértő utasításai alapjár., vagy ha otthon dolgozunk, ne dolgozzék mindenki a maga elmaradott modorában, hanem fogadjanak f^l egy mestert, aki a szövőszéket a kor igényeinek megfelelőleg beigazítja ód utmutatást ád annak helyes kezeléséhez. Készítsünk azon oly szöveteket, melyek a fokozott Ízlésnek is megfelelnek, akkor a létrejött felesleget el is adhatjuk. Eladhatjuk azt könnyen, mert az országban már van sok száz szövetkezet, mely annak eladását megkönnyíti, sőt biztosítja. Hiszen ezek a szövetkezetek az ők központjuk utján nagv erőt képesek már kifejteni. Mint minden harczban, itt is az erősebb győz. Minthogy gyengék képezik a túlnyomó többséget, azt az alapot, melyen a társadalom és az állam jövője kiépül, az

1 tehát védelmezni kell okos szocziális erőkifejtéssel. Arra kell törekedni, hogy a szétszórt erőket emeljük ki hátrányos helyzetükből és képessé tegvük, hogy az erősebbel egyenlő fegyvert vihessen a" harczba. Biztos eszköz lesz ezen a téren is az erők egyesítése és sok helyen olyan specziálítások fognak támadni, melyet keresve fog keresni a fogyasztó tömeg. Hát lehetetlen volna olyan vitorlavásznat, szakszerű berendezkedés és vezetés mellett előállítani, melyből elnyűhetlen jó férfiruhát lehetne kiállítani ? Erre megadják a feleletet a külföldi szövetkezeti életben elért sikereK. Azok szerint nem is képzelhető olyan gazdasági tevékenység, amelynek terén nem állná meg a szövetkezet az ő helyét, íme a kender nyerstermelésének tovább' feldolgozása, magától érthető természetes utja a boldogulásnak, melynek létérdekét biztosítja a feldolgozásra létrejött tömörülés és eladásra alkalmas egész országban szó'szórt szövetkezeti boltok kapcsolata. Most még a szövetkezeti szervezkedés apostolainak szavait legfeljebb jóakaratú türelemmel jutalmazzák, de be kell következni annak az időnek, amikor az államhatalom is a bennünk rejlő erőnek tudatára ébred és akkor annak is felismerhető, határozott állást kell elfoglalnia az ilyen szövetkezetek mellett. Ezt azonban ne várjuk összetett kézzel, hanem mutassuk meg azt az utat, amilyen a kendernek, nálunk oly kitűnően termő anyagnak f* ldolgozását szövetkezeti uton is nagy haszonnal lehet létesíteni. Az állam gondot fog majd fordítani arra akkor, amidőn többet fog a nemzet jóvoltával törődni, mint azzal a kényes kérdéssel, hagy annak a szomszédnak, aki mindig és mindenben rajtunk élősködik, ami nemzeti fejlődésünk kellemetlen érzést ne okozzon. Akkor ha velünk többet törődik, akkor lesz nekünk igazi nemzeti kormányunk és az igvekezni fog olyan szövetkezetnek védelmet ós azok fejlődésére tág teret nyitni, amelyek nyers anyagaink feldolgozását czélozzák, amelyek még nálunk nem léteznek, de amelyeknek meghonosulni kell, létjogosultságuknál fogva. Egan. ruhája piszkom, rongyos, kis kendőcske simul fejére, mezítelen lábacskáival néha 'opva — mikor nem látja a rendőr bácsi — rátapos a frissen megöntözött gyepre, hogy a port lerázza. Szegény kis leány. A fiúcska leteszi a karikát, eldobja a hpdát, 8 odamegy megfogja a leányka kezét s kéri: — Gyere játszani velem, a kisasszony nem akar, regényt olvas. En nem ismerlek, de te olyan jó leánynak látszol. A szenvedő halovány arcz megszólalt: — Nem lehet, lásd én nem vagyok uri gyerek, mint te, nekem újságot kell árulni, hogy pénzt keressek, hogy anyuskám czipőt vehessen. — Hát neked nincs czipőd? Nekem van még ot

fhon kettő. Azut án ma kaptam még czukofra a bácsitól 5 krt. Te nem vagy olyan, mint a házmesterek leánya, az csúnya veszekedő, te jó vagy, én nem vessek czukrot, neked adom a pénzt s oda idom a czipőmet. Nekem van még otthon, majd vesz anyuska mást. Leültek a gyepre, a fiu levetette czipöcskéjót, harisnyáján 8 felhúzta a leánykának s az hálásan nézte s a boldogságtól alig tudott beszélni. Nézd, nekem nem kell krajczárt keresni, de ezt neked adom. Egy rózsaszál volt. Egy rózsaszál szebben beszól ....