Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-14 / 2. szám

MAGYAR PAIZS 1904 január 14. alább alázatos, őszinte: tehát igaz! De az az ember a kiben a gyarlóság 'öntudatlanul él, és még sem erez többé sem bűntudatot, sem lelki furdalást: az a sajnálatra méltó, vagyis a végképen megbukott. Azt a bűnös öntudattal élő sziret joggal összehasonlíthatjuk a mocsárral, a mely gyilkos párázatoknak és mérges kigőzolgéseknek fészke. Telve van szennyel és piszokkal, ragállyal és rothadással. De ha majd azt a mocsarat valaha az isteni kegyelemnek napsugara kiszárítja, vagy a töredelmes bánatnak egy őszinte megindulását lecsapolja: akkor az a régente mocsaras földtele vény talajává lehet a virágzó, a termékeny életnek. Az érzéktelen vagyis bűntudat nélkül tengődő szív ellenében olyan száraz és tiszta mint a sivatagnak napsugaraktól átfűtött homokja: se tartalma, se életereje nincsen. Még a csillogása is csak kölcsönvette hazug fény. Alkotni nem tud, tenyészteni nem bír, csak arra jó, hogy a lomha alantjáró számum felkavarja s mint bűzhödt, kénköves levegőt a pusztában járó karavánok arczába csapja és megfojtsa vele az életet. Becsületes harezot kell itt alant küzdenünk mindnyájunknak. Az örvények mélységéből kell felemelkednünk a csillagokig. Per ardua adastra! Mindig egy lépéssel előbbre, mindig egy lépcsőfokkal magasabbra, mindig a jobb felé. Ez a küzdelem nem könnyű munka. Ez a harcz egész embert kiván, a ki derekasan megállja a helyét. E harezban a becsületes szívű ember gyakran kimerül; néha lesújtva össze is esik, de könynyek között vérző szívvel ismét csak fölkel, hogy a soha meg nem szűnő küzdelmet újra kezdje és az élet viharos forgatagabau egy-egy hullámcsapással ismét előbbre törjön. Ilyen az élet ! Cselkó József. A londenburgi ezukor. Mái én nem tudom, hegy kiben keressem a hibát. A szegény vevő közönséget most már nem okolhatom, mert meggyőződtem róla, hogv a végtelen közöny nem készakaratból, hanem tudatlanságból származik. Nem bánja, hogy x vagy y-országban készült-e az az áru, csak legyen. Így ezukrot, csak fehér legyen ós édes, akkor azt se soha meghaladottá, nevetségessé és egyedül az nem avul el. A kultur-állam >k nagyvilági hölgyei legújabb Utzel, Warges, vagy Worth féle modell szerint készült, drága kosztümjeikben és elérhotlen szép Ízlésük csalhatitlanságának tudatában, szánalmas gunynval tekintenek le, a természet egyszerű gyermekeire, elrémülve, megütközve a ruházkodásukban nyilvánuló izlés naivság ín. Holott az a műveltség alacsony fokán álló fokföldi bennszülött, mídön testét a legrettentóbb módon elékteleníti, borén tüzes vassal egész mintázatot égetve; az a hottentotta, ki átlyukasztott ajkai orrczimpáinak mesterségesen megnju;tott nyilá saíba parafa-d; ibokat és csont-ékeket illeszt; az a somáli vagy ovambo-szépség, a ki hajfürteinek fogyatékosságát növényrostokkal pótolja és fején a művészi hajépitményt szívós anyaggal (néha ennél rosszabb illatú pomádéval is) megtapasztani szokta; az a káder hölgy, a ki lábán és nyakán több kilogramm sulyu fém- és üvegékszereket visel és az a szamojéd gavallér, midőn tetőtőltalpig állatbörbe burkolózik : bizony csak egy és ugyanazt a missiót szolgálja, ugyanazt a czélt hajtnszsza, mint a mi nagyilági dámáinknak és kicziczomázott »stutzer«-einknek egyetlen és legfontosabb életczélja: a tetszésvágy és előkelőség látszata. Csak az eszközökben és az alkalmazás módjában van a különbség: amott bizonyos meghatározott színű és a'aku rajz a puszta bőrön, itt bizonyos meghatározott mennyiségű csillag és arany zsinór a ruha gallérján jelzi a rangot és előkelőséget. Ott egy vagy több »tiJluk« a homlokon a földfeletti hatalmak kedvezésének: itt egy vagy több csillogó rendjel a kabát mellén, á bánja, ha Kínából is hozták, megveszi. Meg aztán nem is tudja, hogy létezik-e minálunk ezukorgyár. Igy hát csakis a kereskedőket lehet okolni, ha honi áruink mellőzésével idegen áiut hoznak ós adnak. Hol érdek, hol ezopfos megszokás, hol a vonzalom egv i. ik haza iránt az oka a külföldi áruk beözönLsJ . . v.. k ezekből lehet kimagyarázni azt, hogy kere/v dőink inkább veszik néha azt a drágább külföldi árut, mint a hazait. . . . Épen azért a-hová belépik a boltba, észrevétlenül bár, de mindig megfigyelem, hogy az illető kereskedő mennyiben magyar. Egy boltban pedig ezt nagyon könnyű megfigyelni. Csak az egyes czikkek felírásaira kell tekinteni. Ha aztán bécsi óles/tőt, linzi gjufát, bécsi pótkávét, külföldi,és nem pozsonyi czérnát stb. veszünk ott észre^az már elég, hogy az illető kereskedő érzelmeit megítélhessük. A múltkor is betértem egy kereskedőhöz, még pedig egy zsidóhoz. Ezt azonban csak mellesleg mondom. — Utóvégre zsidó is lehet jó hazafi. És a keresztények között is csak ugy lehetnek rosszak, mint a zsidók között. És én nem is antiszemitizmusból beszélek most, én csak a valót írom le. Mindenkit csak embernak- és hazafinak nézek elsősoiban. Lehet az a/.tán akármilyen püspök vagy budapesti főrabbi, avagy a legnyaKasabb kálomista, az teljesen mii.degv, csak jó hazafi legyen. Ilogy rátérjek a tárgyamra, hát a ho?y beléptem a boltba, itt is megtettem a szokásos megfigyelést. A legnagyobb csodálkozásomra a ezukorsüvegeken a következő felírás' láttam : ,,Lundenburger Zuckerfahrik". Ez tehát ausztriai ezukrot árul. Holott az ausztriai ezukrot mielőtt behozzák még meg is vámolják igy drágábbra jön a magyar kereskedőnek, mint a magyar ezukor. Tudtommal 3 50 koronás a jelenlegi cukor t z ja •llttőleg a védvám. A magyar cuk«r 68 koronaba van megállapítva. Tehát az osztiák ezukor a ved vámmal drágább. És ez a kereskedő mégis az osztrák ezukrot árulja. Nem rösteltem megkérdezni a kereskedőtől, miként lehet, hog) a véd vám daczára is az os/trák ezukrot árulja és nem a magyart Azt felelte, hogv hecsap'ák. Magyar ezukrot hozatott azaz rendelt a vigeezczel es lu idenburgit küldtek. Tehát becsapták őt. De tényleg igaz-e az, hogy becsapták őt. A fenet igaz. Ha én kikötöm, hogy nekem magvar árut küldjenek, szeretném en azt látni, hogy akkor az o«ztrák árut el kelljen nekem fogadnom . . . Vagy ha én magyar árut kérek a boltban és osztrákot ad a kereskedő, vagy kifigurázom, vagy ha erre meg ő Deki áll fe'jebb, hát a fejehez csapom. földi nagyok kegyeinek látható záloga. Ütt a drága prémet befelé fordítják, hogy meleget tartson; itt kifelé viselik, hogy mutasson. Ott a t->st idomait eltakaró szövetek dusságával kíván tetszeni Éva leánya: itt a ruha fogyatékosságával indul hódító útjára a báii termek harezmezejéu . .. Hogy az igaz »széptöl« való ily nagymérvű eltérés mellett, szép érzékünk mégis negtu 1 barátkozni az uralkodó divatnak sokszor visszataszító csúfságaival és Ízléstelenségeivel: annak oka talán az ízlésnek lassú megszokás által történt elfajulásában, mindenesetre a folytonos újdonság vadászat és utánzási vágy ingerében kei esendő. Sőt volt már a divat történetében példa rá, hogy a féktelen tetszvágy egy, — a női illem- és szemérem érzékenységével ellentétes iránytól sem riadt vissza. Ámde, hol a női ruházatban jelentkező frivolitások tolakodnak előtérbe: ott az egész társadalmi morálnak hanyatlása elmaradhatlan, s okvetlen helyén való, hogy a felháborodott decentia tiltakozó és elítélő szavát hallassa! Annyi bizonyos, hogy inkább az uralkodó néz«t kényszerítő hatalmával fedezzük magunkat lelkiismeretünk támadó vádjai ellen, sem mint szembeszállni merészeioénk a létező divattal. Mert jaj! annak, ki elmarad a hódoló tömegtől, vagy saját egyéni íz,lését az általánosan elfogadottal szembon érvényre juttatni merészkedik ! Nevetséges alakká válik, a különcz vagy csendes őrült gyanújába keveredik és a társadalom egyszerűen — kiboycottirozza. Amilyen kegyetlen elítélő a világ e tekintetben a negligentia közönyével, oly készségesen elnéző, sőt elismerő az alkalmazkodás túlzásaival szemben, ha mindez a józan ész, a szép izlés, az Végül még azt kell megjegyeznünk, hogy a 3 ós fel koronás snr tax nem e'egendő nazy, még 5 koronás is igen kevés volna. Víert a mostani védvámnak dacára is szept nov. hónapokban 110 ezer métermázsa os/trak c/ukor hozatott Magyarországba. Ennek az óriási beözönlésnek azután az lett a következménye, hogy a magyar cukor ára 68 koronáról 67 re szállt. A nagy osztrák verseny kényszeríti erre. Csináljunk tehát uagyobb védvámot is. Ne hajtsuk mindig mások malmára a vizet. Folyjék már egyszer a mienkre is L. í. J. Vázlatok a szöiöíenyésztés köréből. Közli: Dr Keresztúry József. (V. folytatás.) V. A fajok megválasztása. A mily mórtékben függ svőlőnk tartóssága és életrevalósága az ameriku alanyfajta helyes és czóliiányos m^gvá'asztásától, ep oly mértékben fü-g bortermésünk minősége es mennyisig; a megfelelő nemes szö'őfaj kiválasztásitól. E tekintetben általánosságban azzal kell legelőször ÍJ tisztába jönnünk, vájjon mennyi iogre, vagy minősétre kivánuuk-e dolgozni. A'ok, a kiknek szőlőjük kic-iny ós túlnyomóan csak saját használatia termelnek, okosan teszik, ha olyan fajokat ültetnek, a melyek rendszerint nagy hasznot szoktak adui, mert igy az aránylag kic-iny szőlő művelése inkább kifizeti magát, mint ha azt valami iquísit szőlőfajjal ültetnék be. Mert nyilvánvaló, hogy a7. ily sző.őbirtok^soknak sokkal többet ér egv hold s őlőiől 40—50 hl. Slunkamtnke vagy Kövidinka bor, mint 3—4 hl. Bemitlon. Azoknál azonban, akik 10—20 hold szőlőbirtoko' kezelnek s a kik ezek szerint első sorban eladásra dolgoznak, már mis szempont az irányadó. Nekik számot kell vetni azzal is, hogy bortermesüket minél előbb ós miuel biztosabban el tudják adni. Ezekre ná'.ve végzetes hibának tartanám, ha összes terültüket kizárólag bőtermő ojtvánvokkal ültetnék be, mart ez esetben termésük m-nayiségóvel talán meg lehetnének elégedve, de bezzeg törhetnék fejüket, hogy azt hogyan adhassák ei. Manapság, midőn a homoki szőlők oly óriási mórveket öltöttek, a hegyi oj'vány szőlők terméshozamra s°hogy sem concurrallutnak azokkal. És hogyha m létezni akarunk, kénytelenek leszünk előbb utóbb a tömegtermelés helyett a minőségi termelésre áttérni, akár egészben, akár nagyobb részben, éj igy oly téren keresni boldogulást, a melyen a homoki szőlők a hegyi szőlőkkel versenyezni egészség szabályaival merő ellentétben volna, vagy a/ a isthetica, az >kosság -s takarékosság, rovás ír a menne is! Ezért a komoiy tudós, a nagy gondolkodó, a legjózanabb itéletü m »lern Cito, a leghajthatatla .abb elvű forradalmár is csak oly halálmegvetéssel csapi,. fejére a csúf czil.ndert '•s s/.orit|a pléhkeméuy iuggallérok kozc sicamberi nyakát, akárcsak a legincam Husabb divatarszlán, le„'schnüidigelii> gigerli! — C uil i-e akkor, ha a gyenge-ne:n képviselője, a külső fényen sútké rezö, apró-cseprő örömökön éldelő, sonma^ibatt tetszelgő gyenge nő nem talál erőt, bátorságot szakítani a régi renddel, mikor megvan elégedve vele; lemondani valamiről, ami élet feltétető; küzdeni, fellázadni saját meggyőződése ellenére, mikor oly készséges rabnője imádott zsarnokának, — a divatnak! Aki a műveltségre némi igényt tart, vagy annak legalább látszatát akarja biztosítani magának: aláveti magát a bevett szokásjog minden kívánalmainak. Ez okból aztán férfi, nő, szegény, gazdag, előkelő, nem előkelő, felvilágosult és korlátolt siet adózni a közös zsarnoknak, mely elmaradhatlan társával, — a fényűzéssel mindenkor szövetkezve, veszélyesen megtámadja az általános népjólét- és nemzetgazdaság oszlopait; de megmetelvezi a nemzeti jelleg- és néperkölcs tisztaságát is. Nomzetkózi és világpolgári jogánál fogva pedig kiesen termékeket és ipart pártolva, becsempes/.i az idegen szellemet is a nemzetek telkébe. Ezt a veszélyessé vált, fényűző, idegen divatot korlátozni és a belőle származó társadalmi bajoés ferdeségeket orvosolni, egyedid a nő van hivatva. De nem egyesek emanczipatiouális törekvéseivel, nem is egyenként, társaitól elhagyva