Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-14 / 2. szám

1904. január • 7. MAGYARPAIZS 5 nem lesznek képesek, A nagyobb szőlőbirtokoknak legalább egy részét finomabb boifajtákkal beültetni még azért is tanácnos, mert jöhetnek — különösen náluük — olyan esztendők, a melyekben a szőlő vagy nem érik meg teljesen, vagy mielőtt az bekövetkezhetnék, a rothadás sietteti a termés leszüretelését s ilyenkor valódi áldás, ha egy két tábláról jobb fajta mustot szűrhetünk s igy lesz, a mivel kellő házasitás utján az általán silány termékünket megjavíthatjuk. Ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatosan számot kell vefntink azzal is, vájjon érdemes lesz-e csemege szőlőfajokat is üPetnünk. Ezzel ismét, ugy vagyunk, hogy a homoki telepekkel nem versenyezhetünk, azért nagyobb arán}u csemegeszőlő telepítés nem ajánlatos, s csakis a helyi szükséglet határain belül kell maradnunk. Szállítási a főleg (xportra gordőlnünk sem szabad. Már most a mi az egyes szőlőfajokat közelebbiől és egyenkint illeti, erre vonatkozólag még fzideig feltétlenül megbízható tapasztalataink nincsenek, de azért már is vannak olyan észleleteink a melyeket figjelembe vehetünk és olya nok is, a melyeket figyelmen kivül hagytunk nem szabid. így pl. azok, a kik eladásia terme'nek, okosan teszik, ha kizáiólag, \agy leg alább is túlnyomó részben fehér bort termő fajikat Hitelnek, meit a rég n oly nagy kedveltgégnek örvendett piios borok (Schillei) iiánt ma már a kereslet feltűnően megcsökke i,t. a szó s?oios éite'mébcn vett vörös tor pedig n< m képezi nagyobb tí'megekben a borkereskedés tárgyát. de ettől elUk

;ntve, tniek a borfajnak termesztése is ípiczialis vidékek feladata. Még a fehér boifajoknál is különösen azokat kell művelnünk, a nelyik kifsé zöldes szirü bőit adnak unit ezekník a botoknak van mostanság legnagyobb keresetük. Stmmi esetre sem tanácsos a régi szőlőinkben annyira divatban volt kadarkát túlságos ménben cultiválni, meit egyrészt a nálunk régtbben müveit kadaika faj a legsilányabb, ugy nevezett bolond kadarka faj és éppen seggel nem azonos a hires bort teimő budai vagy villányi Vadaikéval, másrészt van ma mór több oljan szőlőfajtánk. a mely hasonló teimés merryúfg mellett minőségre legjobb bort ád. Ta'aj és éghajlati viszonyaink mellett, legfőbb súlyt leli Tikteliünk az olasz Rizling fajtára a a hol csak a talaj fekvése mfgengtdi. ezt a fajt kár volna mellőzni. Jó tulajdonságai közé tartozik, hegy elég bőjtermö, bora jó középrainőségü, vesszei biztosan megérnek, fája kemény ós tel álló, lügyei aprók és a fagyásnak jói ellenállának, tavasszal későn fakad. igy a tavaszi lagy ritkán árt neki, sőt ha az első hajtások elfagyni.,k, meg az ag) hajtást kon is remélhetünk termést. Egye düli hátlánya csak a-', hogy későn érik, de ezzel szén ben is megvan as az előnye, hogy nem egy könnyűi indul roth&dásnak. flozzá hoson'^an jó. nevetséges kivételt képezve ; hanem együtt közösen, kölcsönös segítséggel és erővel. Izenjenek hadat az idegen divatnak, a fényűzésnek és törekedjenek visszatérni az egyszerühöz, a természeteshez, melynek közös harmóniája ban érhetik el legelőbb a keresett eszményt, az igazi és örök szépséget! »Absurdum !« — mondogatják t. társnőim, (ha ugyan olvassák czikkemet) A divatot megbuktatni! A fényűzésnek hadat izenni! A rneglé 'ö rendet felforgatni! Micsoda vad idea...! Valóságos anarchia! istentelenség!! Rebellió! Hát elképzel hetö-e az, hogy selyem bársony toilettjeinkből egyszerre csak szőrkámzsába bujjuuk egyenként az összesért és összesen az egyes bűneiért vezekelve?! Nem kérünk belőle! Abczug az indítványozónak ! . . . Szellemben ballom is már a nagy piszszegést és lármát, mely felzudul ellenem. De még csak annyi türelemmel legyenek irántam, mig azt a néhány szót leirom, melytől megkönnyebbül az én lelkfm. Aztáj átadom a szót önöknek. Hölgyeim ! Leikos magyar hölgyek! mert önökhöz, csakis önökhöz intézem szerény soraimat. Kérem szeretettel, szívleljék meg, ha lehet: nem lesz okuk megbánni! A téli saisonnak bokros elfoglaltságai, a bálok, jourok, sok toilette kérdés miatti gondok közben szenteljenek egy pillanatnyi figyelmet a politikai hareztér izgalmas jeleneteinek is; vessenek egy tutó tekintetet hacsak szellemben is, a mostani magyar parlamat kavargó, morajló, izzó világába ! Élet-halál harezot viv ott szegény, évtizedeken át meglopott, elbolonditott, megcsalatott nemzetünk legszentebb jogainak visszaszerzéseért! . . . de még nagyobb termést ad a Slankamenka, a mely ha megérik, még töppedésre is hajlandó, és ilyenkor még amannál is jobb bort szolgáltat. Hátránya ép ugy, mint a rizlingnek az, hogv még későbben érik s ha zölden kerül sajtó alá, gyenge bort ad. Igaz, hogy rothadni nem szokott és bátran rajthagyhafó a tőkén, mig csak a dór meg nem csipi. Délnek fekvő meleg fekvésekben okvetlenül ültessünk belőle. Egy további alkalmas faj az Erdei vagy fehér bákor, a mely Érmelléken a hires órmelléki bort adja. Bőven terem, elég jól megérik és nem is nagyon rothad. Az ujabb időben annjira felkapott Ezer jót ós Budai zöldet jó tulajdonságaik daczáia sem merem ajánlani, mert rendkívül könnyen rothadnak ós igy csak a magas, szellős helyekre valók. Ugyanazt mondhatom a Mézes fehérről is, amely azonbau azért mégis megérdemli a művelést, mert szükség esetén igen jól használható csemege sző lőnek i«. Mindezek a fajok elég bőven teremnek és jobb minőségű asztali bort adruk, a mire vidékünkön a fősúlyt kell fektetni. Mert amint, hogy mm ajanlom a kizárólagos tömeg tetmelést, ép ugy nem helyeslem oly fajoknak nagyban való müvelését sem, a mt'yek rendszerint keveset 'eitmntk, ha mii djárt minőségre kitűnő bort adnak is. A mi borvidékünk nem oly hírneves, hegy éidemes volna ily kiváló nemes fajokki 1 gazdálkodni, mert azoknak kevés terméset sem tudnók lényegesen magasabb áron éitékesiteni, miut a fentebb felsorolt aránylag bőterraő fajoknak középminőiégü boiát. Mindazonáltal ha egy-két táblát negy kiváló minőségű bortermésre akarunk bt rendezni, ültetésie ajánlom a Sdrga muskotályt., a Sárjchéret, de ez utóbbit csak vegyes ültetésben, továbbá a Bajort, a Fehér burgondit, a piros Veltelinit és a Klávnert (auvergnas.) Mindezek a fajok azonban, amint már fentebb is emiitettem, csak kivételes etetekben fizetik ki magunkat, mert termés hozamuk nincsen arányban a termési költségekkel és a mostani borátakkal. A mennyiben; pedig valaki mégis rá szánná magát a vörös bor tei nielésre, annak melegen aj.ínlom a nagy szemű Burgondit és a Fortughit. Óva intek mindenkit a nagyon sokfsle fajtání-k ültetésétől, mert ezáltal nemcsak az évi bortermés veszítené el egy formaságát és faji jellegét — a mi pedig a kereskedelmi frrgalomban egyik fontos szempont — hanem a sokfele fajnak évenkinti pótlása is sokkal több költségbe és vesződ ségbe kei ülne. Általán arra kellene törekednünk, hogy kisérle

fe/és folytán kiválasszunk 2—3 olyan fajt, a mely igényeinknek, taíaji és éghajlati viszonyainknak leginkább megfelel és kizárólag azt kellene művelnünk, hogy igy ne csak az egyes termelő, hanem az egész vidék egyforma bort termeszthetne, a minek, igy sokkal könynjebb volna piaezot teremteni. És mi "ön zsarnoki önkény visszaadni vonakodik a nemzetnek, a mi a nemzeté; midőn Isten és ember előtt jogos és igazságos követeléseinek kivívásánál egy elvakult, — ősi erényeiről, hazafiúi kötelmeiről és a dicső ezeréves múltról megfeledkezett többséggel kell szembeszállnia az igaz, hü honfiak kicsiny, de lelkes seregének : bizonyára önökben is fellángol a magyar bonleányok közmondásossá vált ősi hazaszeretete; a buzgó vágy : tenni, cselekedni a szent ügy érdekében, gyeDge erőikkel, kicsiny tehetségeikkel hozzájárulhatni a kiküzdendő győzelem sikeréhez! Nem kívánunk mi beleavatkozni a fél fiak dolgaiba, az ország ügyeibe: — ez a férfiak dolga! De mig odafenn a Haza sorsát intézik, a nemzet jogait védik és a nemzet akaratának diadalra jutásán dolgoznak, addig Hölgyeim! ha csak kicsiny hatáskörünk szük határai küzött is, juttassuk éi vemre, segítsük diadalra azt ami honi, ami magyar! A honit mindenkor és mindeneki előtt! Nem kell oda más, mint csak egy kis honleányi lelkesedés, egy parányi idealisticus ihlet, meg egy kis sovinizmus és meg van nyerve minden t Sutba dobva az idegent, a külföldit, oda módosíthatják a közvéleményt, hogy ahol felesleges luxus van, hol a külföldinek pártolása mutatkozik és idegen izlés jut felszínre: ott vagy kába hiúság. vagy bűnös közöny és ámítás, es mindenesetre hazafiatlanság rejlik. Azért a csúf, helytelen franczia divat helyett állítsák vissza régi jogaiba a letűnt, szép időknek letűnt, szép divatját is! Azt az évszázadok kegyeletében megszentelt, ideálisan szép „honi'' viseletet, mely látott nehéz veszedelmeket és viharokat tornyosulni, de látott Németország Budán. Kedves szerkesztő uram! Járt-e már valaha Budán, a mely Pest mellett van? Az uram e napokban járt arrafelé ós hozott a gyerekeknek ajándékot. Es pedig a Kis Szidikének pléh edényeket német bádogból. No meg: „Pastels De Couleur" „Rouge, Jaure, Verte, Noir, Brun Blen, Made in franké. Vagyis szines krétát, pirosat, sárgát, zöldet, feketét, barnát ós kéket. Ehhez hozott neki aztáu két képes könyvet : „Heitere Maierei" „Un peintre comique. The lőttle Comic Painter. Vrölijke Scbildertcunst. Ezek olvashatók a czimlapon melyre kender-haju gyermekek németarczocskákkal vannak rá pingálva. Ebben a könyvben az egyik oldalon vannak a színes képek és a másik oldalon a színtelenek. Az első kép egy hinta-ló melyen egy német katona lovagol valami porosz uniformisban. A lónak nagyon merev a negy lába. A lónak a feje meg igen hegyes és az ég felé mered mintha vonyítana. Az orra kutya orrhoz hasonló.*) A másik egy német, Harswurstli. ("No az ellen nincs kifogásom mert a „Hanáwurstli' mindig csak német szokott lenni, vagy pedig cseh.) A harmadik kép, egy szösze nyul. Anuak is olyan fizimiskája van, hogy kötve hiszem hogy meglehetne spókelni magyar szalonával . . . Mellette ál! egy bárány. Nem is „biika," de egy olyan sovány arczu német bárány! Azután jön egy bábu. De az is ugy néz ki mintha „komis lábli" tésztából gyúrták volna és nem pediglen mézeskalácsból. Sorba jönnek, szösze nemet fiuk talicskát tolva, nemet bugyogóban. Német kutya, görbe, farkkal és sovány disznó, hosszú német orral. Ruczák. német csőrrel, zöldre festve. Magyar rucza nem volt zöld még soha. A kutya meg kék. Igazi német, kutya. A pincsi kutya a mely a ,

;dummer August" mellett áll, pedig sáiga.'És apportiroz. Egy sovány német kecske felböki a sárga bugyogós z.öld kabátos német embert, akinek az, esernyője is sárga, no meg a fekete haja az égnek álí az ijedségtől. Tán biz azért is sárga a bugjogó . . . Következik egy „Szepp

1- nevezetű kocsis akinek egy némít hurl.a van a kezében msJyre sunyi szemmel néz. Most meg jön egy magyar jellegű képecske : egy fehér liba, piros csőrrel, és mellette egj nádszál nő, meg egy zöld levelű piros rózsa. Piros, fehér, zöld. Alighanem magyar szinek. Vagy tán olasz is lehet: Zöld, piros fehér? A végén jön egy német szélmalom „Wind Mühie," sárga kakas kukurikol a háztetőn és egy schwáb gyerek viszi a búzát a malomba. Röv d bajszú német bu/át ... a hogy a képen egy két kalász mutatja . . , Legvégül jön egy szamár, melyet egy sehw*b *) A mint iurji nem a földet, de az — eget. örömöt és dicsőséget is felragyogni a Haza egénA nemzet izlése, sajátossága hozta létre, a nemzet lelke és szelleme tükröződik benne vissza. Csupa daliásságs iliö komolysága férfiak viseletében ;csupa imádanc'ó báj, kellem és takarosság a nőiruházatban. De jött, a mindent felkavaró, semmit nem kímélő párizsi forgatag és elseperte a mi honi divatunkat is a told színéről. Ma már csak diszfelvonulások alkalmával és színpadon láthatjuk, vagy a muzeumokban és jelmezes bálokon gyönyörködhetünk nagy ehetve benne. De mintha melegebben pezsegne ereinkben a piros vér, mintha a mult idők szelleme ihletué lelkünket: ugy lelkesít, ugy boldogít már puszta látása i

1-! Valami mondbaílan bűbáj omlik, sugárzik le róla, az egész letűnt kor illatával, ragyogásával, zamatával egyetemben. Oh! hogy újra éledne dédapáink, dédanyáink áldott szelleme és a feszes atilla alatt újra megdobbannék a honfiúi erényekben gazdag szív, hogy a takaros, hófehér ingváll ismét olyan meghitten simulhatna honleányaink hűséges keblére, mint amily kedvesen ékesíthetné okosan gondolkodó, bölcs fejecskéiket dédauy íink asszonyi szent jelvénye: az aranyhímes, bájos magyar fejkötü! Ezt a viseletet tegyék divatossá Hölgyeim! holnap, vagy ma, de mielőbb! — és milliókat mentenek meg az országnak, megmentik vele a családiasságot, a társadalmat, a közerkölcsöket, s ezzel a nemzeti ügynek is örök hasznú szolgálatot téve, önmaguknak is előnyt biztosítanak, mivel a régi monr'ás szerint: szebbé teszi a szépet és széppé a - nem szépet! — Tudják-e a nótát, hogy: „Honi ruhám, honi a szivem is, Honi leány vagyok én magam is."