Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-14 / 2. szám

MEG JELE3STIE HETEHKÉN2 C S XÍT T Ő IR. T OEIÖXT ESTE. 1904. január 14, 2* szám. Előfizetési ár: ggy évre 4 koron*. Fél érre 2 korona Negyed évre 1 kor. ügyes szám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése fétároo : Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Élet. Mi ez az élet? Ez a kérdés a legkomolyabb valóság, a mely minden értelmes lényt érdekel. Az egész emberiség folyton ezen törie a fejét világkezdete óta. S ezt nem is lehet csodálni. Hat vájjon mi iránt érdeklődjünk, ha önmagunkkal sem foglalkozunk ? ! A tapasztalat bizonyítja, hogy az emberek nagyon is sokat törődnek önmagukkal. Egész életükben úgyszólván, mást sem tesznek, Cfak öi magukkal foglalkoznak. A teremtett nagy mii denségből nem is éidekli óket más, csak a mi életsorsukkal összefügg, vagy személtükre vonatkozik. Nincsen olyan földi halandó, a ki a létező, öss>es teremtett dolgok között ne a saját mmélyet tartaná a legfontosabbnak; ne a táját érdeket a legelsőnek. A gyarló ember öntudatában ez a roppant mindenség, a mely köriihesz minket és valami csodaszerü titokzatossággal nehezedik reánk, ugy tűnik föl, n intba egyedül miérettünk léteznék; mintha mindezt cíak nekünk teremtették volna. A személyiségnek e^t az öntudatát már a gjeimeksnvbtn látjuk kibontakozni. Az a csipetnji teremtés alig látszik ki a földből, már is uralkodni akar. Minden az övé! Lefoglalja magának az egész világot. Csak az övé szép, csak az övé a jó; csak egyedül az övé a tökélete . Alig lud beszélni, s máris ő akar v< zefi;i mindenkit ; ő akar rendezni nmid>nt. Nt-racsak ő maga foglalkozik állandóan önmagával, hanem azt ki# diVűiFól. Irta: Nénutli Elekné — Ándaházy Iréae. Csodálatos az, hogy á népboldogító nagy eszmék és a nemzeti jogokat felszabadító áramlatok nagy alkotásai mellett, nevetséges paradoxonokat is hozhatott létre amaz eredményekben gazdag korszak, mely a mult szá/.ad elején forrongó jS

T\ui',at. felől volt eljövendő egész ftrópára Hogy midőn a szabadságvágy sokáig visszafojtott erélye alkotva és rombolva tört ki a népek lelkéből, alapjaikban megrendítve a. kényuralom trónjait: addig majdnem észrevétlenül, de annál biztosabban vonult be a nemzetek életébe egy szeszélyes hódító zsarnok — a frauezia divat. Jött és győzőit. Titokban-alattomban meghódította ugy az egyént, mint a társadalom összességét és megvetette mai nagyhatalmasságáuak alapját. Ez a hatalom pedig növekszik, egyre aggasztóbb arányokban növekszik, s ma már nem elégszik meg azzal, hogy a társadalom egyes rétepeivel éreztesse uralkodói önkényét, hanem kimélelh nül belemarkol a nemzetek életébe is, lassan-lassan eltörülve az eredeti jelleget, s tisztes, régi hagyományokat. Mikor Európa még érintetlen volt, az uj idők felforgató eszméinek lététől és a „szép" eszményét minden nemzet saját felfogása és ízlése szerint alkotta meg magának: volt eredeti, jnálló nemzeti viselet és bü ragaszkodás a régi hagyományokhoz. A franczia forradalom nagy jelszavai azonban visszhangra találtak az erőszak nyomása alatt titkon szenvedő lelkekben és a szabadság, egyenvánja, hogy az egész lág folyton vele foglalkozzék. A milyen ez a gyermek kicsinyben, olyanok vagyunk mi nagyban. Mi is azt hisszük, hogy mi vagyunk a világ középpontja. A tengely a mely körül forog ininu n. Mi velünk foglalkozik mindenki; minket bámul vagy csodál az egész, világ. Sőt megütközünk rajta, ha nem igy van. Ez a vali ság; ilyen élet s ilyen benne a gyarló ember. Nem s az a baj, hogy földi életünkben személyünkről megfeledkeznénk és magunkkal eleget ne foglalkoznánk: az a veszedelem, hogy a legtöbb ember csak az élet külsőségeiről vesz tudomást. Nem lát meg mást, csak az élet külső hüvelyét, a mit felnyitni nincs se ereje, se bátorsága. C-ak az élet felszínén lebeg. A nagy tömeg is az életnek csak a külső csillogását nézi s legfeljebb a csábitó arany füstben gyönyörködik. Ritka ember tud mélyfe nézni; még ritkább mélyen gondolkozni. Sem az eszünket, sem a szemünket uem? szeretjük varrni nagy 11 megerőltetni. Igy téveszti össze a v

mr,;re, korlátolt eszű ember az élet czélját az élet "külső részleteivel. Azt az igazi boldogságot, a mi a szívnek benső összhangja és békéje adhat, feláldozza azért a silány gyöngyért, a melyet az ő beteges idegrendszere, vagy érzékei szomjúhoznak. Csakhogy az ilyen élet nem élet! Ez csak a látszata annak. Az ilyen ember az érzékeknek lánczra vert rabszolgája. El -te Örölőség, testvériség gyújtó hatása rokonszenvet kelteit azou nemzet, iránt, mely elsőnek tűzte ki a szabadság zászlóját. Ezen rokonszenvből kifolyólag. külsőleg is hasonulni óhajtv n, nemcsak szokásban és erkölc-ben, de még ruházatában is szokássá váll, a il ;Cs0 tranc/.iát utánozni. Igy kezdette díadalutiát az egész főid kereksége;! az ember legmagasabb jogait védő eszmék pállathurna alatt, egy eredetileg elfogadható indokból származott, de később tisztán emberi dőreségre alapított szokásjog: — a franczia divat is. Így érintkezik gyakorta a fennséges a kicsinyes sel és a magasztos a nevetségessel S mig a magasztos, a fenséges okok lassan feledésbe merülnek . annál szilajabban burjánzik felettük a kicsinyes okozatok bozótja, a nemes torzs mellett a vadóezok egész erdeje. A megunt kényuri hatalom helyett tehát, önként ama másik zsarnoknak hódolt a szabad emberiség, szives készséggel uj oltárt emelve az uj bálványnak. Most már nem csupán az előkelő osztály kedveért létezett a divat, hanem az egyenlőség és testvériség szempontjából mindenkinek szabadságában állt, azt tetszés szerint követni. Terjedésének legerősebb segédeszköze volt az emberek közös tulajdonsága: a hiúság és az uj donság vágy. A különböző égalji és népszokási viszonyoknak megfelelő régi nemzeti viseletet sutba dobták, s ha ragaszkodott volna is valaki régi szokásához, csak addig maradhatott hive annak, mig a meglévő ruhakészletből tartott. A kereskedő idegen gyártmányú kelmékkel kedveskedett vevőinek és a szabó — régi tudományát megtagadva — csak az uj »módi« minta szerint vállalt megbízást; — s igy a iegeonservativebb kös mámor, a mely az ő lelki szemének tisztánlátását teljesen elhomályosítja. Azért él csupáu, hogy görnyedezve hordozza szenvedélyeinek bilincseit és tönkresatnyult szervezetében már a sironinnen megkezdhesse bomlasztó munkáját a rothadás. Figyeljétek csak meg a szenvedélyek nyomorékjait. Sajnos, elég a kad a mai világban . . . Ha komolyan megvizsgáljuk önmagunkat, minden őszinte és becsületes lelkiismeret bizonyos aggodalommal fog tekinteni a maga erőtlenségére és gyarlóságára. Erezni fogja lelkének őszinte mélységében, hogy ő egy hajlék ny, ingadozó nádszál. Megreszket a szenvedélyek első leheíletére. A vihara alatt pedig már összetörik. Hogy eme gyöngeségüket némelyek azután hogyan takargatják, hazug, külső színekkel hogyan palástolgatják, az a dolog a lényegen mit sem változtat. Ez csak olyan hazug kendözés, olyan mesterséges máz, a mely rögtön lepattanik leikünkről, mihelyt a fájdalomnak vésőjével megérintiüi-. Mert minden alakoskodás a bolognai üvegest pphez hasonlít. Kemény és merev, de elég a legkisebb karczolás rajta, hogy porszemeire hulljon szétt 1 Az őszinte lélek, a mely sem a világot megtéveszteni, sem a Szentléleknek hazudni nem akar, mindig alázatos és mindig önbeismerő. Azért én sohasem azt az embert sajnálom, aki gyarlóságának terhe alatt összeroskadva sir és zokog bukása felett. Az ő szive legelvüeket is belekényszeritette ebi e a haladó korszellem. A divatnak tulajdonképeri tendentiája az, hogy a jó izlést terjeszsze és az ember kült.0 megjeleuésében is, a »szép« eszményének elérése után törekedjék. Sajnos azonban, magok a divatlapok és az azokat majmoló uton-ulfélen szemünkbe ötlo élőképek elég szembeíünőleg bizonyítják ezen törekvéseknek eddigi sikertelenségét cs a józanul gondolkodó elölt érthetetlenné válik, hogy a minden jobb érzést felháborító ízlés-ficzamoknak, hogyan akadhatnak minden időben, követői, utánzói. hívei ?! De még a leglelkesebb divathölgy, a legelegánsabb »dandy« sem nézheti minden guny és szánalmas mosoly nélkül, az elmúlt saison rég elkopott újdonságait és nem gondol arra, hogy az utókor az általa oly hévvel felkarolt divatremekek felett is, mosolyogni fog'; hogy a legkifogástalanabb állású frakkra, a legfényesebb cilinderre, vagy a legmodernebb női toilettere ugyanazon sors vár, mint amilyennek áldozatul esett a »vater,nörderes« redingot és a krinolinos szoknya. — Mert mindez messze-messze eltér attól, mi a »ízép« ideálja gyanánt lebeg elérhetlenül a szépséget örökké kereső emberiség lelke előtt. Mig ellenben mindaz, mit a görög klaszikus kor nemes Ízléssel és természetes ízléssel e téren megteremtett: az ép test idomait illemesen érvényre juttató és mégis kíméletesen elfedő öltönynyél a változó évszakoknak megfelelő oltalom és az ékesités kettős rendeltetését czélozva — mindenkor és minden körülmények között kiállja a legszigorúbb kritikát is. Mert csak a mi igazán szép és a mi a mivelt léleknek egyaránt tetszik: csak az nem válbatik