Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-29 / 5. szám

tv. éva §@€I3. jamsáss

9 5* nxátsa* Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. gfy érre 4 korona. NI ém 2 korona. fcpt

l ém 1 kor. Hfw saáa 8 fülér. Szerk. és kledékiretal: Vlasaics-n. 25. Hasal dolgok Uri* tése féláron : egy old. 20 E. Xy lift ér sora 1 korona. MBaJELaNIK HETENKÉNT aST^TÖRTÖKZÖKT ESTE. lalaegerszeg fejlődése. Városunknak várossá való fejlődése az 1890-ik évtől kezdődik. Ezen rövid évtized leforgása óriási áldozatok árán vélte helyrehozni e városnak évszázados mulasztásait. Az irigység sem szólhat az eddigi czélirányos szűkségbeli fejlődéshez. E rövid tiz év óta kaptunk vasutat, s azóta épült városunkban a Dunán lul legnagyobb szállodája, pénzügyi, igazságügyi palotái, gyönyörű gymnasiumja, alsóbb iskolái, kisded óvója, városháza és igen sok számot tevő magán háza, kórháza és a kor igényeinek megfelelő sétatere és járdája. Ennyi alkotás csak óriási áldozatok árán volt elérhbtő az adófizetők rovására. A fejlődéssel mindig lépést kell tartanunk, és ha elődeink a régi kupak tanács is ezt az elvet vallotta volna, akkor városunk anyagi helyzete máskép állana. Városunk meghozta mindazokat az áldozatokat, amit csak a multak mulasztása elkövetett. De mindennek meg van a maga határa, ép ugy az áldozatok hozatalának is. Tovább nem nyújtózkodhatunk, mint a meddig a takaró ér, mert akkor a lábunk kilátszik alóla. Városunk polgármesterének eszméi szépek, csak meg nem valósithalók. A sokat emlegetett csatornázás közegészségi szempontból lenne jó, mig a vízvezeték és villanyvilágítás inkább csak luxusból. Hol van csak, ezen három rendbeli dologra a fedezet ? A polgárságra ez idő szerint nem lehet számítani, mert azoknak vízvezeték is kell, villanyvilágítás, is kell, haaem előbb munka és kenyér kell. Számot kell vetni mindig a körülményekkel, s mindig Mondják sokai) . . . Mondják sokan, hogy a költészetem Borús, mint a köd-ülte őszi táj, S nem is érthetik, hogy olyan végtelen Az én szivembe mi sajog, mi fáj? A bánatot mért hogy le nem vetem ? A vig énekben több a szín, a báj. Kérdjétek a távoli csillagot: Mért költözött el oly messzire ? Hisz közelünkben jobb, szebb, mint amott, S a fénye csak fáradtan ér ide. A lég ott hideg, a tér nem lakott, Nem gyönyörködteti ott semmi se. A csillag helyett ón ezt felelem: Ai ürt betöltni kell valakinek, Az Úr kimérte, itt az ón helyem ; Ha nincs is élet s megvesz a hideg; Híven betöltöm kicsiny szerepem És nem hazudok tényt, hőt senkinek !. . . Farkas Antal. az adott körülményekhez képest kell a fejlődés útját terelni. Nekünk ezidő szerint oda kell törekedni, hogy az eddig hozott óriási áldozatokból reánk nehezülő rettenetes s kiszámíthatatlan terheket ujabb megterheltetések nélkül elviselhessük. Nekünk ipar kell, hogy a kereskedelmet fejleszthessük, s ha ezt elértük, foghatunk csak oly alkotásokhoz majd, mit most pengetnek, mikor minden száj a kenyérért kiált. A villanyvilágitásnak csak akkor lesz értelme és helye náiunk, ha az egy ipari vállalattal lesz összeköthető. Tessék egy gőzmalom eszméjével előállni, melynek megvalósításához még a evésbé tehetős ember is filléreivel hozzájárul. Ezen nem kivihetetlen eszmével elérnők azt, hogy Andráshidától, Lövőig, -alamint Teskándtól Szilvágyig elterülő községek a gabona áruit nem Körmenden, hanem Zalaegerszegen értékesittenék, s házi szükségleteiket itt szereznék be. Nyerne tehát a gazda, ki 70—80 fillérrel gabonáját jobban értékesíthetné, megindulna az iparunk s lendületet venne kereskedelmünk. A malommal kapcsola'bi .ehetne hozni a villanyvilágítást, a gőz és kádfürdőt. A töke nena lehet akadály a terv keresztül vitelénél, csak akarat és jó indulat kell hozzá. Ha Körmenden, Tüskeszentpéteren, Pinkamindszenten és tudja az ég hogy még melyik félre eső falun, fennállhat egy gőzmalom, akkor városunkban is lehetne annak jövője. Közel vagyunk a tengerparthoz s a magyar liszt hírneve az előállítandó anyagnak kész pmc/ot biztositana. Ha megszámláljuk a Kő ei di gőxmalom szekereit, melyek hetf ii t átlag bárom]jeo pápa és ^ttila. — Legenda. — Ott a hol a Tisza é.i a Duna végig hömpölygeti sötét kék hullámait, s a zöld rétek mellett zúgva elhaladva, elönti a virányt; ott pihent meg egykoron, egy megsebzett oroszlán. Sajgó, éles fájdalom mardosta csontjait. S ez az oroszlán Atilla volt. A hunok királya! A tüzes csatából ekkép tért vala vissza. Es most tehetetlen, szótlan, dühében, siratja bátor emberei elestét ós a maga vereségét... a catalaunumi ütközetben. — Azonban nem sokáig heverósz tétlenül, felriadt, keserves elmerengéséből. És ép ugy mint a puszták királya a sörényét, ő is megrázza kaczagányát ... A friss seb ugy fáj. Ugy égeti. Gyógyír kell ... És mihamar a Hunnok táborában messzire elhangzik a csataszó. A hatalmas vezényszó : „fel vitéz harczosaim ! Előre Itáliának ! E szép országba, a hol felónk az arany gyümölcs int. S gazdag városok, teli kincsesei és nemes zsákmánynyal"! . . . És mint a dőrgő villámcsata, mint a futó felhőtábor, megindui a xugó tábor Italia szép ege alá. ,Az isten osjtor^ mint Attilát remegve nevezte a nép, dó? felé közeledik . . . És a .büszke Róma" ezt látva, fólve, megremeg . . . S hangos jajszóra fakad. Szerencsétlen város te! Tehát egy vitéz kar sem akadt, a mely fegyvert ragadva védelmedre kelne ? szor jönnek lisztért Egerszegre, ugy Tüske szentpéterről, valamint a -. asuton szállított Pesti, Sárvári és- Pinkainiudszenti malmok szállítmányait: akkor egy magában városunk fogyasztása is elég garantiát vállalna a malom folytonos üzemben tartására. A kis malmoknak ez mit sem ártana, mert ipari, és nem pedig vámőrléssel dolgoznék. Lehetne továbbá a bőr-iparra is gondolni, mert annak előállításához szükséges vízzel és cserrel is rendelkezünk. A nyers bőrt kénytelenek vagyunk Bécsbe ereszteni, hogy ott kidolgozzák s azt mi drágán visszr. vásároljuk. A műtrágya gyártása sem volna rossz gondolat, mert az közelben nincs. Városunk vezető férfiainak állana kötelességében a főispánnal egyetértoleg az ország határszéli vármegyéjének székhelyén e mindenkitől tumigált s elmaradt város részére a kormány részéről akár dohánygyár, szövőgyár, selyemgyár vagy bármiféle gyár felállításának kieszközlése, mert ezt nem csak városunk, hanem az egész szőlő-pusztitotta vidékünk érdeke követeli. Itt az alkalom. / 900 millióból talán nekünk is jut valami, ha előre intézkedünk. De ha tétlenül állunk, semmit sem lelünk. Több oldalról hangoztatjuk, hogy politikai okokból a kormány haragszik reánk s igy nem számithatunk állami támogatásra. Ez ma nem áll, mert itt nem magán érdekről, hanem közérdekről van szó. Szóval életre való eszmét kérünk, mi megvalósítható ugy, hogy az az adófizető .'polgárság előnyére váljék minden ujaob megterheltetés nélkül. Z. H. L. Sehonnan nem jön segítség? Egy szabaditói se közéig ! . . . Hisz immár itt az ellenség; hatalmába ejt ? . . . A sötét, viharfelhők már is tornyosulnak fölötted — ós alattad reng a föld . . . távolról hallatszik, a halálos dörgés vad moraja . . . Nemsokára lecsap a villám — ós te hatalmas Róma, te „örök város" te, leigázva, porba fogsz omlani! És füstölgő, puszta falaid mintegy boszuórt kiálltra, — az ég fele fognak meredni .. . De hasztalan minden óbógatás. Mert egyre közelebb és közelebb, jött az úgynevezett vad „ csorda

8 — a szent város felé .. . * Ez alatt a rémséges sötét sírboltban, — az apostolok sírján — térdel az aggastyán. Hullámos redőkben körülfolyja a fehór papi köntös, imában meggörnyedt alakját. Egy örök mécses, halvány rezgő világa megtörik at uszály csillogó, drágaköves szegélyén . . . Az arcza ég, a forró könyzáportól, melyet bánatosan elmerengő szemei hullatnak. Zokogva, borul a hideg márvány-lapra, mely kiapadhatlan fájdalmának egyetlen tanuja. Es könnyeivel áztatja azt . . . Első Leo pápa, a .keresztények atyja" O! Aki ime az éghez folyamodik kegyelemért. Irgalomért. Hő fohászában, esdekelve kéri az egek urát, hogy védelmezze meg városát ós hü nópót! É» az ellenségtől mely reá törni készül — szabadítsa meg.