Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-22 / 43. szám

2 Avagy mi mindent nem gondolhatott ez a rendező bizottság. Talán azt is gondolta, hogy ez a misera plebs, amelyik nem ur, még fejér nyakkendője sincs, vidéki újságíró, meg sem érti ezt a nagy tudományt, mely itt az ünnepélyen elhangzik ; mit lábatlankodjék ott? Lehet, hogy ezt is gondolták. Isten tudja! mert gondolatjukat lakattal őrizték. Hát hiszen lehet, hogy nem értenők meg, ha olyan szárnyas szabadságról beszélnének önök, mint Washington, Kossuth vagy Rákóczi; talán nem értenők meg. De ezt önök sem értik. A Deák Ferencz szelleméből ha nem is ilyen szárnyas szabadságot, de jó polgári erényeket akarunk tanulni: Cinánnatusi önzetlenséget, Arisztidesi igazságosságot, Catói karaktert s Sokratesi bölcseséget és becsületességet. Ezeknek a tanulására jó szivvel láthatnának minket, misera plebset is, csak ne volnának olyan kényesek t. bizottság, mert akárki mit beszél, sehogy sem illik ez a Deák Ferencz jelleméhez. Az ünnepély sorrendje. Megelőző estén István Vilmos püspök érkezett zárt kocsiban Zalaszentiván felől, a kíváncsi tömeg, minthogy a főpapot nem láthatta, szakadatlanul dicsérte a két pejparipát; gr. Festetich Tassiló Bak felől érkezett négy lovas gummi talpos kocsiján zajtalan csendességgel. A többiek vasúton. Küldöttségek. A kormány nevében Széli Ignácz államtitkár, a főrendiháztól Ernuszt Kelemen alelnök, dr. István Vilmos püspök, gróf Festetics Tassiló, a képviselőháztól Csávossy Béla háznagy, Szülló Géza, Bogyay Máté, Farkas József képviselők, az Akadémiától gróf Széchenyi Béla; Vasmegyéből Bezerédi Dénes, Mesterházy Gedeon, Veszprémből Koiler Sándor főjegyző, Fischer Károly, Rhédey Gyula; Varasdmegyének Bellosovits alispán és Varasd'városnak Breiteinfeld polgármester küldöttsége. Ott voltak még: Halbik Cyrián tihanyi, Koiler Miksa zalavári benczés apátok, Horváth István szombathelyi kanonok, Dunszt Ferencz keszthelyi apát, Br. Putheánv Géza, Nedeczky Jenő stb. A vármegye termében Gr. Jankovich László főispán megnyitja a díszközgyűlést, innen a templomba megy a közönség. Dr. István Vilmos Messze földöp. Hogy elszakadtam a tanyától, Kertem beteg volt, haldokolt. Dér, zúzos béka nyál gyötörte A vén fát, a fattyú bokoit. Hogy milyen volt a temetéstik, Fénylett

1

1 a köny sírjukon, Volt-e, akitől elköszönjek? — Én nem tudom. Itt idegenben éjjelenkint Gyakorta kísér szellemük; Galamb bugás, fecskecsicsergós Vádló panasszal jő velük. Békitgetem a vén eperfát, Ne szórja átkát ellenem : Keserves itt a paloták közt Az életem. A tarló tlem rajzolódik A íyüzsgő bérházak során, Pásztor tüzet látok ragyogni A villám-lámpa oszlopán. A délibábok tünde képe A fü8tgomolybó! rám nevet, S mintha pacsirtát hallanék a Tetők felett. Káprázatos termek ölében A tanyák képét kutatom S hová a lelkem visszavágyik, Hová az amlék visszavon: Siratlak kunyhóm, piczi kertem, MAGYAR PAIZS püspök fényes segédlettel végezte az istentiszteletet, Schill Imre "vezetésével a dalkör énekelt Skublics Antika és Czukelter Lajos szép solot énekeltek. A szobor alatt, a törvényszék előtti kertben Csertán Károly alispán Zalamegyének, gróf Széchényi Béla az Akadémiának s Nedeczky Jenő Deák legközelebbi rokona a zalai nemeseknek a nevében koszorúzták meg a szobrot rövid lelkes beszédek mellett. A szakadó eső miatt a többi küldöttség ide el sem jött s több czeremonia is pl. ének stb. természetesen elmaradt. A talapzaton helyezkedtek el azért a kormánynak, főrendiháznak,képviselőháznak, gróf Festetics Mária udvarhölgynek, a zalaegerszegi ügyvédi kamarának, s a zalai gazdasági egyletnek koszorúi is. Innen a megyeházba tért megint a közönség, hol Hertelendy F. képviselő mondotta el említett ünnepi beszédét, felolvasták és elfogadták a király őfelségéhez irt hódoló feliratot Deák szellemében, továbbá egy alapítványi okiratot, mely szerint a megyében néhány hét alatt összegyűlt 28 ezer 430 kor. 59 fill. egy Deák-alapra, melynek kamataival egy zalai főiskolai jó tanulót fognak jutalmazni. Javítják és föntartják a kehidai sírboltot. A banicetröl csak »azt mondják® utján lehet valamit tudni, mert ez olyan Pantheon féle hová közönséges halandó nem, hanem csak fejér keztyüs halhatatlanok jutnak be. Hogy benn mi történt nem tudjuk, de tudjuk, hogy kün mosolyogva emlegették a 13 koronás fejér nyakkendős bankettet. Dr. István Vilmos püspök igen korán kijött az ebédről. Gróf Széchenyi Bélát is kün látták; Csávossy Béla háznagy és több orsz. képviselő pedig egyenesen a vendéglői étteremben ebédelt 8 nem tartotta uri tempónak ezt a nagyzást. Valószínűleg vette észre, hogy uegativ bár, a tisztviselősereg ki van zárva, hát szégyelt ennek az elvnek szolgálatába állania. De valószínűleg nem szereti a nagyzást és a tékozlást. Mert valószínűleg ő is tudja és fájlalja, hogy a magyaroknak skóztök a zalai uraknak lába alatt is ég a föld és sűlyed, s nem marad apáról fiúra ez a föld, ez az ország. Zalamegyében ünnepeltek 17-én még a nagykanizsaiak, hol Bemete Géza volt a s/.óuok; az összes egyesületek előtt pedig Szalay Sándor szerkesztő tartott beszédet. Keszthelyen városi díszközgyűlés volt s 500 koronás alapítványt tettek. Csáktornyán Zrinví Károly és Bencsak Bikárd tanárok tartottak szónoklatokat. Jertek, csak látogassatok : Mig éjszakánként idejöttök Mig nappalonkínt itt ödongök — Ott jár a lelkem nálatok. Farkas Antal. A socialis kérdés magja. A mai koi hánya — oka azon nagy veszélynek, a mely tényleg már kopogtatja a kaput. Maga az ember géppé lesz, s az ő tevékenysége működése kevesebbre becsültetik a gép tevékenységénél. Ez tulajdonképen a socialis kérdésnek magja a jelenkorban sez a mélyreható lehangoltságnak az oka széles körökben. A régi viszonyokat teljesen megváltoztatta a gép; ez pedig oly rövid idő alatt történt meg, hogy számtalan ember magát ebbe az uj helyzetbe bele nem találhatta. Az egyes existencziák elvesztették igy viszonylagos függetlenségüket, a kézműves nem versenyezhet a gyárral, azért reá nézve csak két dolog maradt hátra: vagy elárusítója legyen a gyári czikkeknek, de ez igen szegényes jövedelmet hoz neki 8 ki nem elégíti őt; vagy pedig lépjen ő maga is be a gyárba, de ez a munka oly egyhangú, oly kevéssé lekötő éa ösztönző, oly fárasztó és tompitó, hogy a mü, a melyet a külvilág csodál, maguknak a készítőknek semmi féle örömet nem okoz. Ha valaki nap nap után, évről-évre ugyanazt & csavart forgatja, ugyanazon deszkát gyalulja és simítja: ez őt ki nem elégítheti, s ő azt nem 1903. október 22. Vázlatok a szöiőtenyésztés köréből. Közli: Dr. Kereutáry Józief. (II. Folytatás.)

1 II. A terület beosztása és a földmunkák. A terület helyes és czélirányos beosztásától a. szőlő birtoknak nemcsak szépsége, hanem igen gyakran termőképessége és jövedelmezősége is függ ós erre azért kell különös súlyt fektetni, mert az egyszer elkövetett hiba a legtöbb esetben egyáltalán nem vagy csak sok mui.ka és még több kiadás árán hozható helyre. A mi viszonyaink között egészen új, legalább is nagyobb szabású telepítésekről szó sem lehet, mert valamint régi elődeink belátták, hogy a mi vidékünkön állandóbb és biztosabb jövödelemme! jár a gabona termelés, mint a szőlőtenyésztés és azért környékünkön ritka is az olyan szőlőterület, a melyet könnyű szerrel gabonatermelésre is lehetne felhasználni; mert már a régiek is csak ott altettek szőlőt, a hol nagyobb költségek nélkül gabonát nem termelhettek: ugy nekünk is be kell látnunk, hogy az öregeknek e tekintetben teljes igazuk volt. S általában, ha vállalkozásunk sikere felől előre tájékozódni akarunk, igen üdvös lesz minden esetben a régiek eljárásán okulnunk és nem s/.abad tanulság nélkül leszámolnunk azzal a kétségtelen ténynyel, hogy borvidékünkön a szó szoros értelmében nagyobb arányú kereskedelmi bortermelés sohasem volt és ma sincsen és hogy földmives gazdáink kezében az aránylag kevés szőlőbirtok mindig csak a mostoha gyermek sorsában részesült ós részesül még máig is. Gazdáink a szőlőbe csak akkor mennek munkálkodni, midőn már a rétet, földet ellátták mindennel, a mi szükséges és a legtöbbje megelégszik annyi és olyan borral, a mennyi és a milyen a saját szükségletét és igényeit kielégíteni képes. Más számára s különösen a nagy piacz részérő nem dolgozik. Erre az eljárásra szőlős gardáinkat kétsegtelen hosszú időnek az a tapasztalata tauitoí'a meg, hogy viszonyaink között — legalább állandó reménynyel — » kereskedelem részére termelni nem igen lehet Igen helyesen teszünk tehát haa reconstructiónál csak a bzőlővel beültetett vagy beültetve volt területekre szorítkozunk és a regi tapasztalatok alapján megszabott határon tul nem lépünk. Ezek szerint tehát első sorban ós kiváltképen csakis a már kipusztult vagy a pusztuló félben levő régi szőlők felnyitásáról lehet szó. Régi szőlőjét mindenki ismeri, tudja annak helyes vagy helytelen beosztását, azért az ujjá alakitástapasztalhatja, a mit a régi mesterember tapasatalhatott, hogy t. i. a mü dicséri a mestert. Igaz, hogy a kenyérkérdés szinten egyik igen fontos része a socialis kerdésnek, a kézművseit ezrei nem esik fenyegetve vannak, existencziájukban, hanem megvannak semmisítve; s éppen azért keiesni és találni kell eszközöket, módokat s utakat arra nézve, hogy a munkás es a muaka adó közt folyton növekedő nagy egyenlőtlenség kellő mértékre hozassék. Azonban helytelen dolog az, ha az egész kérdésben csak nemzet gazdasági ügyet, látnánk. Egészben véve be kell ismernünk hogy m-t egy gyári munkás többet szerez, mint ezelőtt a kézműves mester; amaz tehát meglehetne elégedve, mert noha ma nagyobb igényekkel lép föl az élet, mint az előtt, ama többlete a keresetnek kielégíthetné ezen igényeket is. És még sincsen megelégedés sehol. Honnan, miért van ez? Azért van ez igy, mert nem csak kenyérből 41 az ember. Sőt ha meg is nyugodhatnék jövője iránt, mert az üzlet oly reális ós tisztességes hogy megakadástól beszüntetéstől nem kell félni mégis ezen megnyugvás is oka az elégedetlenségnek, 8 pedig azért, mert olyan az ember, hogy mindig valami gondra van szüksége és hogy folyton kell remény elnie. Ugyanis az embernek időbeli ereje nem egészen vétetik igénybe, mert a gép mintegy gondolkodik helyette s ő kiszolgálja a gépet, ez a viszony pedig nem állhat fönn tartósan és tűrhetetlenné válik. Csak igen kevesen vannak, a kik a fép mellett válhatnának mesterekké. Ha a gyári munkást annak a lehetőségétől fosztjuk meg, hogy az üzletben magát kitüntet-