Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-09-10 / 37. szám

IV, év

. Zalaegerszeg, <903. szeptember 1

0. 37. szám. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: HORVÁTH LAJOS. MZEG-JEL-EJSTIK: HETENKÉNT O S "Ú" T Ö K. T ÜKÖN ESTE. fanéY elején. A nemzeti művelődés veteményes kertjében újra kezdődik a magvetés és plántálás nagy fontosságú munkája. Nemzedéken sorsa s velők a haza jövője kerül ismét illetékes kezek vezetése alá, s a tanításból és nevelésből származó nemzeti tőke gyarapodása egy pillanatra elvonja figyelmünket a mindennapi élet a politikai zűrzavar lélekölő zajától, hogy a békés munka árán nyerhető boldogulás édes reményében némi pihenőt találjunk. Az ifjúkor kedves emlékei vissza asonganak lelkünkben a vándormadarak módjára költöző tanuló ifjúság láttára s a munkás férfikarban be nem váltható remények kibékülést keresnek a jövő nemzedékek czélszerübb helyesebb, tudatosabb nevelésében, melynek végrehajtására társadalmunk minden rétege, kész örömmel hozza meg nemzeti adóját. A nemzeteket egymástól megkülömböztető s szétválasztó tényezők és hatalmi törekvések a tanítás és nevelés terén kibékülni látszanak s az egyetemes emberi művelődés nagy munkájában elért sikereik mérlegelésénél önkéntelenül homloktérbe nyomul a világbéke gondolatja, mely szerintünk is csak egy a művelődés s az ezen felépülő, erkölcsi világrend alapján közelíthető meg, és pedig annál biztosabban minél közelebbi viszonyba hozható egymással az élet és az iskola. A nemzetek egyéni sajátságai különös képességeik a nevelés és oktatás utján, mig egyrészről a faji jelleg lehető legélesebb kidomboritását eredményezik, másrészről közelebb hozzák egymáshoz a nemzeteket az egyetemes emberi eszmék kultusában s ez által a szabadság, ^ tyázias nő. Minden jól berendezett lélekben rejlik a kötelesség érzelme, a mely minket miDdig először a szükségesre figyelmeztet, s ahhoz vonz, mielőtt áteugednők magunkat a kellemesnek. S minél határozottabb s eiösebb bennünk ezen érzelem, annál szilái dabb a mi önbecsülésünk is. Legyen bár a nö komoly vagy vigkedélyü, csendesebb vagy haugosal'b természetű; kedvelje a tánczot, vagy legyen közönyös iránta; bírjon többféle nyelvet, vagy csak egyet; legyen képes egy egész nagy társaságot foglalkoztatni és mulattatni, vagy csak bizalmas szükkörü beszélgetésre legyen bár alkalmas: csak birja és tanúsítsa mindig azt a gyöngéd érzéket, a mely díszére válik a nemének s azt nemesiti, ha ő valami czél után törekszik. Akkor bizonyos, hogy minben más óhajai és kívánságai között a házi, a családi boldogság lesz az, a mely után leginkább fog vágyódni. Azt fogja érezni, hogy a világ neki túlságos nagy és hogy az ö szive túlságosan jó a világnak. Egyik legszebb dicséret, melyben a nö részesülhet, bizonyosan az, ha azt mondják róla, bogy: házias. Mennyi kitűnő tulajdonoság van foglalva az ilyen dicséretben ! Minden kaczérkodásnak kerülése, sőt megvetése, munkakedv, egyszerű kívánságok, kötelességérzet, erényes szokások, szerénység, hallgatagság és egyéb szép tulajdonság képezik díszét azon nőnek, a kit háziasnak egyenlőség és testvériség háromságtanának gyakorlati érvényesüléséhez is- utat egyengetnek, melyek egy pontban, valamennyien összefutnak: az egész emberiség boldogitásának, jólétének szellemi és erkölcsi felvirágoztatásának fenséges gondolatában s az ennek megvalósítását czélzó törekvésekben. A nemzetek culturális versenyében a nagyhatalmi állás elsősorban a nevelés és oktatás fegyvereivel biztositható. A nemzetek számaránya e tekintetben nem játszik szerepet; mert a szellemi közvagyon,elsősorban értelmi tényezők utján szaporodik, hatása is egyetemes s épen ezért eleve kizár mindennemű fizikai rangsorozatot. Ma minden nemzet a«nyit ér, amennyit tud; s értékelésénél kizárólag szellemi energiája jöhet számításba s ezzel szemben a nyers erő, nagyon is másodrendű tényezővé törpül. Innen származik az a szinte lázas erőlködés, melylyel a történelem színpadára csak a minap felkerült kis nemzetek is, tanítás és nevelésügyüknek lehetőleg tökéletesebb kiépítésén fáradoznak s e téren nem ritkán nagy multu nemzeteknek is példányképül szolgálhatnak. Hazánk s nemzetünk kivételes helyzete, nemzeti tagoltságunk s államiságunk ziláltsága többszörösen megköveteli, hogy e téren a lehető legmélyebb barázdákat igyekezzünk vonni. Honunk jövője, ma sokkal inkább, mint bármikor ezelőtt, föltétlenül megköveteli, hogy öntudatos tanügyi politikával megmenteni igyekezzünk, a mi még megmenthető, mit a korlátolt s többféleképen befolyásolt politikai belátás már-már örökre elveszített. A haza jövője, ifjúságának lelki erejében birja legerősebb biztositékát. Az ö lelkükbe kell mondhatunk. És mikor nevezzük háziasnak a nőt? Akkor, ha otthon, házifoglalkozás közt szeretett családja körében szívesen, örömest tartózkodik, ha benső, részvétteljes gyöngédséggel csüng azon drága emberein, a kik őt ottan édes egybekötésben környezik; ha azon dolgokat melyek ott előfordulnak, okossággal és szeretettel végzi; ha összes kívánságait, czéljait, reményeit házára korlátozza vagy legalább azokat az otthonnal megegyeztetni tudja; szóval: ha az otthon oly világgá lesz neki, a hol ő mint saját térkorében intézkedik, parancsol; a melybe ö életéinek, érzésének, gondolkodásának és működésének összes erejét mintegy kiárasztia s a melyből a nagy világba, mint szabad térbe kitekiut. Im Hause, wo die Gattin siclier waltet, Da wohnt alléin der Friede, den vergebens lm Weiten du da draussen sucben magst. * * * A leghasznosabb és legtiszteletre méltóbb tudomány egy nőre nézve : a háztartás tudománya. Oly nő, a ki nem csak a műveltség színezetét akarja fitogtatni, házának kötelességeit tekinti a legszentebbeknek és kell is, hogy azoknak tekintse. Épen azért az a meggyözödésüak, hogy minden leánynak, legyen az bármilyen rangú, vagy bármily helyzetben, — a háztartás vezetéséhez szükséges kiképzést okvetlenül meg kell szereznie. És kiművelése, kiképzése nem is lehet tökéletes, ha abban ezen pont kellő ügyelemben és gondban nem részesül. Annál kevésbé nélkülözheti a nö a gyakorlati bevésni a tudomány és fajszeretetet magasztos igéit; a nemzeti múltban gyökerező jogának s jövőbeli hivatásának, az ő sziveikben kell égő tűzhelyeket emelni, az ő fogékony lelkeiket kell telfegyverezni a csábítás, megalkuvás, érdekhajhászás, a pusztán anyagiakat, hajszolás fertőző betegsége ellen; velők kell megértetni, hogy a magyart ezer éven ét épen magyar faji erényei mentették meg az idők és nemzetek forgatagában s hogy ez erények ép azért becsesek s létjogosultak, mert az egyetemes emberiség eszményeinek szolgálatában állóknak bizonyultak. Hová jutottunk volna már e kiváló erényeinkkel, ha tőlünk idegen, sőt ellenséges tetterei nem szívnák el életerőnket?! Hol állhatna oktatásügyünk, ha mostoha testvérünknek ránk nézve átkos nagyhatalmi hóbortja miatt nem csupán morzsák hullanának nemzeti culturánk szegényes asztalára! Nemzetünk érdemes napszámosai, iskolamesterek! Mostohán jutalmazott munkásságtokba vetjük mi minden reménységünket. A szenvedő haza ti rátok bizza egyetlen legdiogább kincsét, jövőjét, ifjúságát. Legyetek mint eddig mindig azok, a mik voltatok, hűek a szenvedő édes anyához s verejtékes munkátokban, az ő beteg vonásai lebegjenek előttetek, melyen az élet egyedüli reménysugarát rátok, gondjaitokra, szeretetekre bizott ifjúsága képviseli. Isten áldása kisérje munkátokat! Szalay Károly. iskolát, ha a háztartásának korlátolt helyzetében kell működnie. A jókor megkezdett gyakorlat által azon helyzetbe jut a uö, hogy mig a nehéz házvezetéssel is képes megküzdeni, ugy hogy e mellett még a szellemi foglalkozás iránti érzéket is megtartja s arra időt is talál. Igaz ugyan, hogy az okos, értelmes nö, még ha a háztartásban nem is rendelkezik a kellő előismeretekkel, azt erős akarat és kellő buzgóság mellett meg megtanulhatja; de igaz az is, hogy az ilyen helyzet teljesen igénybe veszi gondolatait s az oly szokatlan ténykedésnél soha se fogja öt elhagyni bizonyos féléukség, a melylyel ügyeit végzi. Ezen állapot akadályozza öt azon szellemi szabadság elnyerésében, a melyre okvetlenül szüksége van ahhoz, hogy azelőtt kiképzett, kiművelt és a családi életben oly fontos tehetségeit el ne hanyagolja. S az ilyen nyomasztó helyzetben kénytelen lesz gyakran fülét is szivét is elzárni — férje érdekei előtt ; holott mégis élénk részt kellene vennie annak szellemi életében és hivatásában. * * * Nagy baj az, ha a nők méLóságukon alulinak tartják a házi foglalkozást. Ugyan micsoda méltóság volna az akkor? Váljon máshol van-e a nö méltósága, mint az ő nőiességében s abban, a mit ez követel? Váljon emelheti-e öt e felől az állásnak külső fénye? Tudom én is azt, hogy a magasabb osztályú nö gazdasága, jóléte, kényelme folytán testi szép-